Oktatás

A tanárok kétharmada szerint az álhírek fokozottan veszélyesek a diákokra

A Social Development Institute és a Political Capital tanárok és diákok körében kutatást készített az álhírek előfordulásáról, veszélyeiről és a jelenség elleni fellépés lehetőségeiről az oktatásban.

A Stanford Egyetem egy, gimnazisták között végzett kutatása rámutatott arra, hogy bár az iskolás korosztály magabiztos és jól kezeli a technológiát, nem jeleskedik a kritikus információfeldolgozásban. Tehát könnyen manipulálhatóak tudattalanul álhírekkel, fizetett tartalmakkal, elfogult “szakértői véleményekkel”. 

Ebből kiindulva, a Social Development Institute és a Political Capital magyaroroszági tanulmánya az alábbi kérdésekre kereste a választ:

  • Mennyire jelentős az álhírek problémája a diákok, illetve a tanárok számára?
  • Milyen mértékben találkoznak álhírekkel iskolai közegben, illetve azon túl?
  • Mik a tapasztalatok azzal kapcsolatban, ahogy a kérdést az oktatási intézmények (nem) kezelik?
  • Milyen segítségre, támogatásra lenne szükségük a tanároknak?

A kutatás, amit 2019-ben végeztek, három részből állt: a tanárok véleményét online kérdőíveken és a mélyinterjúkon keresztül kérdezték, a 16-24 éves korosztály tagjaival pedig fókuszcsoportokban beszélgettek.

Fő megállapítások

Az álhírek témája a tanárokat és a diákokat is érdekli, mindkét csoport rendszeresen találkozik velük. Míg a diákoknak nagy az önbizalma azzal kapcsolatban, hogy ki tudják szűrni az álhíreket, a tanárok biztosak abban, hogy a középiskolások nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint a felnőttek. 

A legtöbb pedagógus szerint pár kompetencia erősítésével lehet a diákokat ellenállóbbá tenni. Ilyen például a közügyek iránti érdeklődés, a kritikus gondolkodás, a médiaismeret, a forráselemzői készség, az együttműködés, a vitakultúra.

A diákok nagy része örülne neki, ha a fake news-szűrés az órarend része lenne. A legtöbb tanár azonban azért nem foglalkozik ilyen ügyekkel, mert túlzottan leterelt és mert nincs tisztában az ilyen jellegű órák jogi hátterével.

Kutatási módszerek

Az online kérdőívet 810 iskola vezetésének küldték el, és 210-en töltötték ki. Feltételezhetően a kitöltők érdeklődnek az álhírek iránt, és olyan iskolákban tanítanak, amelyek nyitottak a témával kapcsolatban. A kutatás eredményei tehát nem általánosíthatóak az egész ország pedagógus társadalomra, de alkalmasak arra, hogy segítsék a szakmai és a szakpolitikai döntéshozatalt.

A kitöltő tanárok 62 százaléka nő, a kitöltők átlagéletkora 50 év, átlagos tanított évei száma 23. Gimnáziumban dolgozik 64 százalékuk, 26 szakgimnáziumban vagy szakközépiskolában, 2 százalék szakiskolában. 

A válaszadók egyharmada a fővárosban dolgozik, 37 százalékuk városban, és 29 százalék megyei jogú városban. Nagyközségi, községi pedagógusokat nem értek el. A kitöltő pedagógusok legnagyobb arányban budapestiek vagy Pest megyeiek, és egyedül Veszprém megyéből nem volt kitöltő. 

Az online kérdőívet 15 pedagógusi mélyinterjúval egészítették ki. 

A diákok véleményét fókuszcsoportos kutatás keretei között vizsgálták. Öt csoportot alkottak: egyet budapesti, felsőoktatásban tanulókból, és egyet budapesti, gimnáziumi, vagy a középiskolát az utóbbi három évben elvégzett diákokból. Egy debreceni csoportot, amiben felsőoktatásban tanulók és dolgozók voltak vegyesen, egy szombathelyi csoportot, amiben felsőoktatásban nem tanulók voltak, és egy pécsit, amiben felsőoktatásban tanulók és dolgozók voltak vegyesen. 

A csoportok tagjainak életkora 16 és 24 év között volt, a csoportokban átlagosan nyolc fő, lányok és fiúk vegyesen voltak. Mindegyik fókuszcsoportos kutatást 2019 augusztusában végezték. 

A kutatás első részében a médiafogyasztási szokásaikról kérdezték a fiatalokat, majd arról, hogy hogyan dolgozzák fel a könnyebb (bulvár, életmód) és komolyabb (politika) híreket: kortárs csoportokban, családban, máshol, vagy sehol. 

Majd az álhírekről, a fake news fogalmáról kérdezték őket, arról, hogy mennyire tudják véleményük szerint kiszűrni azokat, hogy milyen stratégiákat alkalmaznak ellenük és hogy tanulmányaik során mennyire találkoztak ezt segítő oktatással. Végül meghallgatták javaslataikat. 

A tanárok véleménye

A 210 kitöltő tanár nagy része arról számolt be, hogy hetente több álhírrel is találkozik, általában a közösségi médiában. Azt állították, hogy jól észre tudják venni őket, de ha kétes hírt látnak, csak akkor járnak utána, ha érdekli őket a téma. A legtöbben azt gondolják, hogy az álhírek károsak a társadalomra nézve, és kétharmaduk szerint a gimnazisták fokozottan ki vannak téve veszélynek miattuk. 

A pedagógusok kiemelték, hogy a közéleti témáknak, a bulvárhíreknek, amikkel a fiatalok foglalkoznak, már rövid távon látszik a hatásuk, míg a kamu-kutatások hosszú távon károsak a diákjaikra.

Minden, a vizsgálatban részt vevő tanár azt állította, hogy szükség lenne az álhírek felismerésével kapcsolatos készségfejlesztésre és a tudatosság erősítésére. A legtöbben úgy gondolják, hogy ez a szülők és a pedagógusok közös felelőssége.

A legtöbb iskolában nem volt még ilyen esemény, a kitöltők fele úgy gondolja, hogy nem is kap segítséget, támogatást az intézménytől azzal kapcsolatban, hogy ilyen órákat tartson.

Azok a képességek, amiket a tanárok szerint fejleszteni kéne: 

  • a közügyek iránti érdeklődés és általános tájékozódásra való igény,
  • a kritikus gondolkodás, a médiaismeret, a forráselemzői készség,
  • az álhírekben rejlő veszélyek és a közösségi szerepvállalás fontosságának tudatosítása,
  • az empátia, az együttműködés, a kommunikáció és a vitakultúra.

A diákok véleménye

A 16-24 éves korosztály az álhíreket inkább átverésekkel, lájkvadász hírekkel és posztokkal azonosítja, kevésbé a politikai manipulációval, de abban egyetértenek, hogy a fake-news posztok nem szórakozásból készülnek, hanem valamilyen érdekhez kötődnek. 

A legtöbben biztosak abban, hogy ki tudják szűrni a hamis híreket. A tesztfeladatok között a fókuszcsoportok tagjai jó arányban észrevették a kamu híreket, vagy legalább gyanút fogtak, tehát az elsődleges radarjuk jól működött. Viszont az álhírek bizonyításához a legtöbben csak Google-keresést alkalmaztak, kevesen jutottak el álhírellenőrző vagy azokat leleplező oldalakra.

A résztvevők önképének fontos eleme, hogy saját magukat az online térben jártasnak tartják, technikai-gyakorlati ismereteik jók, többnyire idegen nyelvet (legalább az angolt) is beszélnek. Sokuk kiemelte azt a megállapítást, hogy a leginkább veszélyeztett, legkönnyebben félrevezethető társadalmi csoportot a nyugdíjasok alkotják.

A kérdezett diákok közül néhánynak volt már médiaórája, de a legtöbben nem foglalkoztak álhírekkel. A diákok jó ötletnek tartanának egy ehhez kapcsolódó tanórát, főleg, ha nem hagyományos módon, hanem kis csoportokban, interaktívan történne az oktatás.

Javaslatok

A Social Development Institute javaslatai szerint az álhírekre vonatkozó oktatást be kéne vezetni az oktatásba, mégpedig széleskörű és rendszerszintű beavatkozás útján. 

Az álhír-ellenes óráknak már a tanárképzés részének kellene lennie, és rendszeres továbbképzést is igényelne. A tanárokat továbbá érzékenyíteni kéne, és a jogtudatosságukat növelni azzal kapcsolatban, hogy mit és hogyan oktathatnak. 

Szükség lenne egyrészt az iskolák és a külső szervezetek közötti együttműködésre, másrészt pedig a tanárok leterheltségének csökkentésére. Az álhírekkel foglalkozó állami intézmények és civil szervezetek összefogása, valamint a szakórákhoz kapcsolódó anyagok országos elérhetősége is szükséges.

Az oktatásnak interaktívnak kéne lennie, és olyan témákról kéne szólnia, amikkel meg lehet fogni a fiatalokat, mint például az influenszerek. Végül a szülőket is be kéne vonni az oktatásba, és a későbbiekben további kutatásokat kellene végezni, és azok eredményét is beépíteni a tananyagba.

Az Átlátszó a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületével közösen 2017-ben indította el a Legyél te is Álhírvadász! című játékot, amely főként az iskolások, középiskolások, egyetemisták, illetve a kevésbé tudatos médiafogyasztók számára készült. A játék egy teszt, amely során összesen 25 olyan kérdésre kell válaszolni, amely az álhíroldalak, összeesküvés-elméletek, propagandakampányok, dezinformációk jellegzetességeire vonatkoznak. A tesztben szereplő kérdések a való életből vett példák, vagyis ezeket az álhíreket, dezinformációkat, becsapásokat a magyar nyelvű média produkálta. Minden egyes jó, vagy rossz válasz után egy felugró ablakban elmagyarázzuk, hogy az adott kérdésnél mire érdemes odafigyelni, és mi a háttere a kérdésnek. Az Álhírvadásszal az is célunk volt, hogy médiaismeret órákon, osztályfőnökiken, újságíráskurzusokon is használható legyen. Így az Átlátszó és a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének a projekten dolgozó tagjaival kérés esetén szívesen be is mutatjuk a tesztet az iskolákban, felsőoktatási intézményekben, ahol a diákokkal közösen végigmegyünk a kérdéseken. Ehhez elég egy okostelefon is. Az Álhírvadász-játékot ITT lehet kipróbálni.

 

A tanulmány végén pedig olyan oldalakat és szervezetek ajánlanak, ahova a tanárok tudnak fordulni, ha többet szeretnének tudni az álhírek oktatásáról: az UrbanLegends hoaxkvízeit, a Televele tananyagcsomagjait, az Idea Alapítvány projektjeit, a Bűvösvölgy óraterveit, a Digitális Káprázatok tananyagcsomagot, a Political Capital korábbi kutatásait, valamint az Átlátszó és a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete közös fejlesztésű Álhírvadász játékát.

A kutatások részletes eredménye ITT elérhető.

Rutai Lili

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

Megosztás