Választási matek: a taktikai szavazás 15 mandátumot vitt az ellenzéki pártokhoz

A 2018-as választási eredmények ismeretében és az érzelemkitörések csillapodásával az egyik nyitott kérdés az maradt, hogy volt-e hatása a taktikai szavazásnak a parlamenti mandátumok eloszlására. Gerner Péter elemzése.

A taktikai szavazás fő üzenete a szavazatmegosztás volt. A “Viszlát, kétharmad!” mozgalom magyar választási rendszert és a pártstruktúrát (röviden: a tényeket) figyelembe vevő javaslata az volt, hogy az ellenzéki győzelmek elősegítése érdekében, az országos listán a világnézet és pártpreferencia szerint leadott egyik szavazatunk mellett a másikkal a választókörzetben legesélyesebb ellenzéki jelöltet támogassuk. Méghozzá akkor is, ha ő nem a kedvenc pártunk jelöltje.

Kapcsolódó cikkeink:

Esélyes jelöltek – mit kell tudni a taktikai szavazásra buzdító oldalakról?

A fecskendő működött, mégis leégett a ház – Pápay György a Viszlát, kétharmad mozgalom tanulságairól

Ha tehát a taktikai szavazás jelentős hatással volt a választók döntéseire, és működött az “átszavazás”, akkor markáns eltérést fogunk találni a 2018-as egyéni és listás szavazatok pártok közti megoszlásában. A 2014-es választáson, amikor a taktikai szavazás nem vált az ellenzéki kampányok fő kérdésévé, az átszavazás hatása nélkül az egyéni és listás szavazatok megoszlása között jóval kisebb különbségeket várhatunk.

A cikkben először a 2014-es és 2018-as pártlistás és egyéni szavazatok eltéréseiből kiindulva megvizsgálom, hogy kimutatható-e a 2018-as számokban a szavazatmegosztás hatása, és hogy milyen mértékű lehetett a taktikai szavazás hatása a 2018-as országgyűlési választáson.

A taktikai szavazás jelentősen hatott a tényleges politikai erőviszonyokat megjelenítő parlamenti mandátumok pártok közti leoszlására is. A mandátumokra gyakorolt hatást úgy lehet megbecsülni, hogy kizárva az átszavazás hatásait, a 2018-as szavazatokból ellenpróbaként megnézzük, hogy milyen mandátumarányok lettek volna, ha az egyéni választókerületekben is a pártpreferenciákat leginkább tükröző listás szavazatok szerint dőltek volna el a mandátumok 2018-ban.

Ez az eljárás feltételezi, hogy a választók a listás szavazatokat a Visztlát, kétharmad! mozgalom javaslatával összhangban, őszintén, világnézet és pártpreferencia szerint döntötték el.

A cikk második részében megbecsülöm az átszavazás hatását a parlamenti mandátumok elosztására: mely pártok és milyen mértékben nyertek vagy vesztettek mandátumot az átszavazó választók döntései alapján. Erre a kérdésre azzal kísérelek meg választ adni, hogy csak a listás szavazatok alapján újraszámolom a mandátumok kiosztását a pártok között.

Volt-e szavazatmegosztás?

Minden választáson előfordul, hogy egyes, helyben népszerű jelöltek taktikai szavazásra vagy átszavazásra való felhívás nélkül is egyéniben több szavazatot kapnak, más jelöltek pedig a pártjuk szintje alatt teljesítenek.

A 2014-es országgyűlési választáson a pártokra leadott listás és egyéni eredményeket összevetve a 2018-as számokkal látszik, hogy míg 2014-ben egy pártnál sem érte el a 30 ezret az egyéni és listás szavazatok közti különbség, addig 2018-ban 6 ellenzéki párt esetében is ennél nagyobb, sőt esetenként jelentősen magasabb eltéréseket látunk.

Ilyen párt a Jobbik, amelynek jelöltjeire 2018-ban 180 ezerrel több egyéni szavazat érkezett, mint pártlistán, de egyéniben több szavazatot vonzott be a DK, az Együtt és a Fidesz is. A Momentum és az LMP jelöltjei 80 ezerrel kevesebb egyéni szavazatot kaptak, mint listán, és szavazatdonor volt az MSZP és a MKKP is.

Míg 2014-ben az egyéni és a listás szavazatok közti eltérés mértéke egyik pártnál sem érte el a 10%-ot – a legmagasabb az LMP-nél volt 9 százalékkal -, addig 2018-ban már 60%-ot megközelítő különbségeket látunk a Momentum, MKKP és az Együtt esetében, de a DK-nál, Jobbiknál és az LMP-nél is a szavazatok közel 20 százalékára hatott az átszavazás.

Érdekes, hogy ha az Együtt azokat a szavazatokat is megkapja listán, amelyeket egyéniben kapott, akkor 1% feletti listás eredményt ért volna el.

Összességében az látjuk, hogy az egyéni és listás eredmények között a 2018-as választásokon a korábbi választáson tapasztaltaknál ötször nagyobb különbség volt. Míg 2014-ben az egyéni és listás eredmények között az eltérés legfeljebb a szavazatok 2% volt, ugyanez a különbség 2018-ban elérte az összes szavazat 10%-át.

A 2018-as választás eredményei világosan azt mutatják, hogy a taktikai szavazás által javasolt szavazatmegosztás, vagyis az, hogy listán a világnézet és pártpreferencia szerint leadott egyik szavazat mellett egyéniben a legesélyesebb ellenzéki jelöltet támogassuk, korábban még nem látott mértékű hatással járt, és az összes szavazat 10%-ra hatott. Így joggal feltételezhetjük, hogy a taktikai szavazás üzenete jelentős hatással volt a parlamenti mandátumok megoszlására is.

Mandátumbecslés átszavazás nélkül

Ha jelentős számban mozogtak szavazatok a taktikai szavazás által javasolt módon, akkor nézzük, hogy ennek milyen hatása lehetett a mandátumok elosztására a pártok között.

A taktikai szavazás hatását a mandátumokra úgy becsüljük meg, hogy az átszavazás hatásait kizárva ellenpróbaként megnézzük, hogy milyen mandátumarányok lettek volna, ha az egyéni választókerületekben csak a pártpreferenciákat leginkább tükröző listás szavazatok szerint dőltek volna el a mandátumok 2018-ban.

A cikk hátralévő részében csak a listás szavazatokat figyelembe véve újraszámolom a mandátumok kiosztását a pártok között, és összevetem az eredményt a 2018-as tényleges mandátumkiosztással. A kettő különbsége fogja mutatni az átszavazás hatását a parlamenti mandátumok számára.

A taktikai szavazás nélküli mandátumbecslés lépései:

1. Egyéni mandátumok meghatározása a listás eredmény alapján
2. Töredékszavazatok és győzteskompenzáció számolása
3. A listás mandátumok pártokhoz rendelése a D’Hondt mátrix alapján

Egyéni mandátumok listás szavazatok alapján

Ha az egyéni választókerületekben csak a listás szavazatok alapján határozzuk meg a mandátumokat, akkor a 106 egyéni választókörzet közül 105-ben a Fidesz kapna mandátumot, és mindössze 1 MSZP-s körzet (Budapest 07, azaz a XIII. kerület) lenne.

Töredékszavazatok és a győzteskompenzáció

A 105 egyéni mandátum megszerzése miatt a Fidesz alig kap e becslésben töredékszavazatot, míg az egyéni mandátumot nem nyerő ellenzéki pártok a listás eredményt kapják töredékszavazatként is. A győzteskompenzációt az egyéni körzetben nyertes párt kapja, ennek mértéke az első és második helyezett közti szavazatszám különbsége. Ennek nyertese a Fidesz, illetve az MSZP-re is jut kb. 2000 szavazat. A levélszavazatok eloszlása adott, azokat változatlan formában használom.

D’Hondt módszer: a listás mandátumok kiosztása

A D’Hondt-módszert használja a magyar választási rendszer az országgyűlési választásokon az országos (kompenzációs) listás mandátumok kiosztására.

A módszer rendkívül egyszerű: felírják az egyes pártok által kapott listás, kompenzációs és levélszavazatok számát, majd ezek alá külön sorokban a pártra eső szavazatszám felét, harmadát, negyedét, stb. A legnagyobb osztó a megszerezhető mandátumok száma, vagyis az egy nemzetiségi mandátum miatt 92. Az így kapott D’Hondt-mátrixban megkeressük a legnagyobb számot, és amelyik pártnak az oszlopában  ez megtalálható, az kap egy mandátumot. Ezután megkeressük a következő legnagyobb számot, és ez addig ismételjük, amíg a 92 mandátumot ki nem osztottuk.

Listán a Fidesz 43, a Jobbik 22, az MSZP 13, az LMP 8, a DK pedig 6 mandátumhoz jutott volna a taktikai szavazás hatásai nélkül. Érdekes módon ez az eredmény csak 1-1 mandátummal jobb a tényleges eredménytől a Fidesz, a DK és az LMP esetében, míg a Jobbiknál 3-mal kevesebb listás mandátumot jelentene.

Összesítve így fest a 2018-as országgyűlési választás tényleges eredménye (a táblázat felső részében), illetve az átszavazás hatásait figyelmen kívül hagyó mandátumbecslés eredménye (a táblázat alsó részében).

Tanulságok

Az alábbi becslés alapján azt mondhatjuk, hogy:

• taktikai szavazás nélkül a Fidesznek ¾-es többsége lenne a parlamentben
• a taktikai szavazás 15 mandátumot vitt az ellenzéki pártokhoz.

Az adatokból látszik, hogy a taktikai okokból átszavazók jelentős mandátumszámot vettek el a Fidesztől az ellenzéki pártok javára.

• A Fidesz 15 mandátumot (14-et egyéniben, és egyet listán), a listás szavazati arányok alapján nyerhető 148 mandátum 10%-át elvesztette az átszavazók miatt.
• Az MSZP összesen hat mandátumot nyert az átszavazók segítségével úgy, hogy 7 egyéni mandátumhoz jutott, de listája egyel rövidebb lett. Ezzel együtt az átszavazás egyértelmű nyertese az MSZP.
• A Jobbik 4 mandátumhoz jutott az átszavazók jóvoltából (3 listán és egy egyéniben).
• A DK három egyéni mandátumot nyert az átszavazással.
• Az LMP-t segítette legkevésbé az átszavazás: nyert egy egyéni mandátumot Csárdi Antal révén, de listán eggyel kevesebb mandátumhoz jutott.
• Végül az átszavazások adtak lehetőséget arra is, hogy legyen egy független mandátum (Mellár Tamás), és az Együtt is mandátumhoz jutott Szabó Szabolcs révén. Mivel ő az LMP frakciót választja, így végül az LMP közvetve ugyan, de egy mandátummal jobban áll az átszavazások hatására.

A taktikai szavazás mint a 2018-as választási kampány – szerintem – leginnovatívabb fejleménye, problémáival és félreértelmezéseivel együtt is jelentős hatást gyakorolt a választás végeredményére és a Parlament összetételére, összeségében 15-tel több ellenzéki mandátumot eredményezett. A taktikai szavazás a Fidesz ⅔-át nem tudta megakadályozni, de nagyon közel volt hozzá.

Gerner Péter

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Kapcsolódó cikkeink az országgyűlési választásról

Kúriai végzés mondja ki, hogy Pécsen választási csalás történt április 8-án

Itt a lista – olvasóink szerint ezek a kamupártok csaltak az aláírásaikkal

Hadházy: Előre lehetett tudni, hogy ez egy tisztességtelen választás lesz

A szegregátumokban működik a kormánypropaganda: a vidéki romák többsége a Fideszre fog szavazni