Trafikbárók Budapesten: Vu Quy Duong már 92 nemzeti dohányboltban érdekelt

Az Orbán-kormány 2012 szeptemberében törvénybe iktatta, hogy 2013 közepétől csak azok árulhatnak cigarettát, akik erre engedélyt kapnak. A koncessziókat botrányos tenderen osztották ki: hamar kiderült, hogy az engedélyek nagy részét a kormánypárthoz így-úgy közelállók nyerték meg. Az Átlátszó most megvizsgálta, hogy azóta hogyan alakultak a nemzeti dohányboltok bevételei és tulajdonviszonyai. Azt találtuk, hogy míg a törvény célja szerint elvileg egy személy legfeljebb öt dohányboltot üzemeltethetne, a sokmilliárdos forgalmú üzemeltetői hálózatokba szerveződő dohányboltok végső tulajdonosai – betéti társaságok kültagjaiként – egyszerre több tucat trafikban is érdekeltek lehetnek.

Hiába telt el már majdnem öt év a nemzeti dohányboltok nyitása óta, számos régi trafikos továbbra sem tudott talpra állni sem anyagilag, sem lelkileg. Eközben a koncessziót nyert közelállók körül hatalmas trafikhálózatok álltak fel.

„Vu Zoli” például 92 nemzeti dohányboltban szerzett tulajdonrészt, ezek az üzletek a megnyitásuk óta összesen 51 milliárd forint bevételt termeltek. A CBA felsővezetői 57 trafikban érdekeltek, amelyek eddig 26 milliárd forint bevételt termeltek.

A rendszer veszteseit és nyerteseit cikksorozatban mutatjuk be. Kerületenként mutatjuk meg, mekkora üzleti hálózatok alakultak ki egy-egy olyan nagyvállalkozó körül, aki személyesen egyáltalán nem, vagy alig nyert trafikkoncessziót.

Az első részben a budapesti I. kerületi trafikokról lesz szó.

És akkor az idős asszony sírva fakadt

2018 márciusa volt, az év első igazi tavaszi napja. Fázós vagyok, imádom a napsütést. Aznap mégis szomorú voltam. Min tűnődsz? – kérdezte a párom, aki akkor ért haza a munkából, és nagyon furcsállotta, hogy mozdulatlanul ülök a szobában a kedvenc babzsákomban.

Nem tudtam válaszolni, képtelen voltam rá. Nem sokkal azelőtt fejeztem be a beszélgetést egy idős asszonnyal, és még mindig a beszélgetés hatása alatt voltam. Az idős asszonyt nevezzük Ibolyának. Ibolyát azért nem a valódi nevén említem, mert csak így vállalta az interjút. „Van nekem egy gyerekem, aki olyan helyen dolgozik… Nem szeretném, ha baja lenne ebből” – magyarázta.

Ibolya pályafutását eladóként kezdte. Szeretette a munkáját, de azt is tudta, hogy ő ennél sokkal többre képes. Egy saját kisbolt volt az álma, ahol ő lesz a mindenes: a tulajdonos, az alkalmazott, a főnök. Élete álmát végül 22 évvel ezelőtt, 1996-ban, 40 évesen valósította meg: ekkor vette át tulajdonosként azt a boltot, ahol addig üzletvezető volt.

Egy klasszikus kisboltról volt szó, ahol a vevők nagyjából mindent megkaphattak. „Fagyasztott, friss húst, konyakot, bármit.Ha valaki bejött egy márkás konyakért, akkor kapott, vagy ha karácsonyra akart a gyereknek bármit, megkapta” – mesélte Ibolya. A ma már a hatvanas éveiben járó asszony rengeteget dolgozott azért, hogy jól menjen az üzlet. Hajnali ötkor kezdett, és ha a forgalom úgy kívánta, akkor akár este nyolcig is nyitva volt.

„Abból éltem, hogy ott voltam vasárnap 11 óráig nyitva, és amikor kellett a vevőnek egy doboz cigaretta, meg egy étolaj, amit elfelejtett máshol megvenni, akkor a cigit és és az olajat is tőlem vette meg. Nem éltünk kiemelkedően jól, de megéltünk.”

Aztán jött a trafiktörvény, ami mindent megváltoztatott.

„A vevőim, akik addig naponta bejártak, nem jöttek többé. Úgy képzeld el, hogy az 5-6 milliós forgalmam 1,8 millió forintra esett vissza. Ezután próbáltam kapaszkodni mindenbe, házhoz szállítottam, fornettit sütöttem, hamburgert sütöttem, bármit megcsináltam. De semmi sem működött.”

Ibolya végül három év kínlódás után, 2016-ban zárta be a boltot. Az üzleten, ahol 20 éven át minden nap kezdett, amely olyan volt számára, mintha a saját gyereke lenne, ekkor húzta le végleg a rolót.

„Nagyon-nagyon pocsék helyzetbe kerültem. Mostmár azért én betöltöttem a 60-at, ilyenkor nagyon nehéz váltani. Ugyan el tudtam menni nyugdíjba, viszont nagyon szívesen dolgoztam volna tovább a saját vállalkozásomban. Most az van, hogy mindenféle munkát elvállalok, ami pénzt hoz.”

Ibolyát nagyon megviselte ez az egész. Annyira, hogy a beszélgetésünk alatt végig a könnyeivel küszködött – és egy ponton el is sírta magát. Az én szívem pedig összeszorult. Ibolya nem az egyetlen, akinek teljesen felkavarta az életét a trafikmutyiként elhíresült dohánypiaci átalakítás.

„Nem az életemet vették el, csak a pénzemet”

Egy másik hölgy, akit nevezzünk Magdinak, hasonlóan járt. Magdi, ahogy Ibolya, ugyancsak nem vállalta névvel az interjút. „Tudod, az utóbbi időben megtanultak az emberek félni, és én sem vagyok biztos abban, hogy ne lenne ebből kellemetlenségem” – magyarázta. Magdinak a trafiktörvény előtt két boltja volt. Ezek úgynevezett faház-bódék voltak.

„A cigarettán nagyon kevés százalék volt, muszáj volt mellette árulni alkoholt, édességet. Igazából ezek hozták a hasznot, nem a cigaretta. A cigaretta volt az, ami bevonzotta a vevőket.”

A trafiktörvény hatályba lépése után Magdiék forgalma gyakorlatilag a nullára esett vissza.

„Cigaretta nélkül teljesen esélytelen volt. Pláne, hogy megnyitott az üzletem mellé 50 méterre két nemzeti dohánybolt. Nyilván oda mentek be megvenni a cigarettát, hiszen nálam már nem kaptak, és ha már oda mentek be, akkor ott vették meg a szeszes italt is, és mindent.”

Magdi azt mondja, már az elején tudták, ki fogja megkapni a trafikkoncesszót. De nemcsak ezért nem pályáztak. Azért sem, mert többmillió forint lett volna, hogy átalakítsák a fabódéikat, erre viszont nem volt pénzük. „Nekem ilyen ablakon kiadós trafikom volt, de külön bejáratot kellett volna biztosítani.” Végül a trafiktörvény után három hónappal zártak be. Ezután Magdi elkezdte árulni a két bódét.

„Korábban 8 millió forintért vettük meg őket, hitelből, amit a házunkra vettek fel. Eladni viszont csak 1 millió forintért tudtuk. Rengeteget buktam. Egyszerűen eladhatatlanná váltak az üzleteim. Amikor a hitelt felvettem, úgy voltam vele, hogy ez az, ami mindig biztosan menni fog, tehát biztos, hogy vissza fogom tudni fizetni. Ha meg mégse megy, akkor eladom az üzleteket, és akkor abból fizetem vissza. Tehát én többszörösen úgy éreztem, hogy be van biztosítva ez a dolog – és simán tudtam is fizetni a hitelt, egészen addig, amíg be nem jött a trafiktörvény.”

És hogy hogy tudott ebből felállni? Magdi azt mondja, anyagilag sehogy. „Lelkileg meg… nagyon pozitív gondolkodású vagyok, úgy vagyok vele, hogy nem az életemet vették el, csak a pénzemet.” Azt mesélte, ma már nincs annyira rosszul, mint akkor. Próbálja újraépíteni az életét, újra dolgozik, telefonos értékesítőként kapott állást.

A Nagy Trafikrablás

Az Orbán-kormány 2012. szeptember 11-én fogadta el azt a törvényt, amely teljesen megváltoztatta a cigaretta árusítására vonatkozó szabályokat. Míg korábban bárhol lehetett cigit kapni, az új törvény azt mondta ki: 2013-tól csak azok árulhatnak cigarettát, akik egy állami pályázaton megnyerik az erre vonatkozó engedélyt.

Düh és csalódottság – ez a két érzés munkált bennem, amikor 2013. április 22-én megláttam a pályázat eredményeit. Rögtön kiderült, hogy a pályázattal valami nagyon nincs rendben, egymás után jelentek meg a cikkek arról, hogy a régi trafikosokat kisemmizték, és helyettük szinte kizárólag olyan emberek nyertek koncessziót, akik ilyen-olyan módon közel állnak a Fideszhez.

Mi lenne, ha egy helyre gyűjtenénk a mutyikat? Kezelnéd a blogot? – kérdezte egy kollégám, én pedig azonnal igent mondtam. Nem sokkal később el is indítottuk a trafikmutyi blogot. Ami ezután történt, az leírhatatlan volt. Felhívásunkra, amely arról szólt, hogy mindenki küldje el, hogy hol, milyen csókos nyert engedélyt, özönlöttek a levelek. Annyi jött, hogy nem győztem őket feldolgozni.

Aztán érdemben nem történt semmi. Hiába volt hatalmas a botrány, hiába tüntettek szinte egyfolytában a régi trafikosok, a pályázatot nem vonták vissza. És hiába került nyilvánosságra egy hangfelvétel arról, hogy a kormánypárt kegyeltjeinek osztották ki a koncessziókat, senkit nem vontak felelősségre azóta sem.

A kisemmizett trafikosok pedig egy idő után elcsendesedtek, és valahogy mindenki elfeledkezett a dologról. Bevallom, egy idő után az én látókörömből is kikerült a téma, egészen tavaly őszig, amikor a hvg.hu cikkezett arról, hogy a trafikosztás óta az ország legjobb biznisze lett a trafikozás.

A cikk a nagy képet nézte, és konkrét nevek említése nélkül szólt arról, hogy milyen jól jártak a trafiküzemeltetők. Nekem pedig rögtön az jutott eszembe, hogy érdemes lenne az adatok mélyére ásni, és nemcsak általánosságban leírni, hogy mekkora üzlet egy nemzeti dohánybolt, hanem tételesen megvizsgálni a tulajdonviszonyokat és a bevételeket.

Mivel rengeteg nemzeti dohánybolt van, ezért muszáj volt valahogy a kört szűkíteni. Végül arra jutottam, hogy Budapesten, kerületenként vizsgálom meg a trafikok tulajdonosait, és azt, hogy a nyitás óta mennyit termeltek a hozzájuk köthető dohányboltok.

Budapest I. kerülete furcsa hely. A Budai Vár a főváros legszebb része – mindenkinek ez jut eszébe először róla. Amellett viszont, hogy egy igazi turistamágnes, egy lüktető kerületről is beszélünk, ahol egy kisvárosnyi ember éli mindennapi életét. A kerületben mintegy 25 ezer ember lakik.

A kerületben 9 trafik működik – korábban 10 volt, de abból az egyik már bezárt. A dohányboltok elosztása pedig minimum érdekes. Míg például a belvárosban minden sarkon van egy üzlet, addig itt egy doboz cigiért kilométereket kell gyalogolni.

Nem a levegőbe beszélek, hústvét hétfőn kipróbáltam, milyen lehet, ha itt élsz, és elfogy a cigid. Ebben az esetben összesen öt lehetőséged van: A Déli Pályaudvar, amelynek a közvetlen közelében három dohánybolt található – ebből kettő van nyitva ünnepnapokon. A Batthyányi tér, ahol három dohánybolt van – ünnepnapokon egy van nyitva. Az Alagút, ahol egy trafik van – ünnepnapokon zárva. A Vár, ahol egy dohánybolt van – ünnepnapokon zárva. A Naphegy tér, ahol egy trafik működik – ünnepnapokon zárva.

A „Vu Zolihoz” köthető dohánybolt-hálózat

Az Opten adatai alapján az I. kerületben működő nemzeti dohányboltokat két üzleti csoport uralja. A boltok egyik fele – összesen négy üzlet – a Sárkány Center és a Vimpex nagykereskedés vietnámi tulajdonosához, Vu Zolihoz köthető, a többi trafik végső tulajdonosai között pedig a CBA felsővezetőit találtam meg.

Vu Zoli eredeti neve Vu Quy Duong, de mindenki Vu Zoliként ismeri, ezért én is így emlegetem. Az Origo 2013-as portréja szerint egy igazán rejtélyes figura, aki nem szereti a nyilvánosságot, a cikk előtt például kizárólag a Hungarian Golf című golfmagazinban olvashattunk róla.

Vu 1985-ben jött Magyarországra, a Műszaki Egyetem villamosmérnöki szakán tanult. Miután elvégezte az egyetemet, vállalkozni kezdett. 1992-ben megalapította a nagykereskedéssel foglalkozó Vimpex Kft.-t, illetve megnyitotta Sárkány Center bevásárlóközpontot. A magyarországi vietnámi közösség abszolút vezetőjének tartják, akit elismernek, mert gazdag és mert a Sárkány Center munkát ad sok vietnaminak. Azért is szeretik, mert sokszor helyet biztosít rendezvényeknek, mert jótékonykodik és mert „fiatal, pozitív figura”.

Vu a Highland Golf Club tagja. Ugyanennek a klubnak a tagja Bohács Zsolt is, aki a Fidesz országgyűlési képviselője volt a trafikosztás időszakában. Bohács és Vu feltehetően évek óta ismerik egymást. Ezen túl Vu Quy Duong politikai kapcsolataira nincs közvetlen bizonyíték.

Az I. kerületben Vu Zolihoz köthető a Déli pályaudvaron található mindkét trafik, továbbá a Batthyányi tér közelében lévő további két nemzeti dohánybolt. Ezekhez a következőképpen kapcsolódik: a trafikokat két Bt. üzemelteti, melyekben a beltag az, aki koncessziót kapott a kerületben, a kültag pedig egy-egy vállalkozásán keresztül maga Vu Zoli.

Bár ezekben a Bt.-kben Vu „csak” kültag, két dohányboltban is megerősítették, hogy valójában ő a kulcsfigura.

„Ki itt a főnök, és milyen gyakran van bent? Újságíró vagyok, és szeretnék beszélni vele” – kérdeztem az egyik trafikban. „Igazából szerintem nem a főnök kéne, hanem a Vimpex központ. Mi ugye direkte nem tartozunk oda, mi egy Bt. vagyunk, de ez a Bt. a Vimpex-hez tartozik, tehát valószínűleg ott kéne kezdenie. Tudja, aki a Sárkány Centernek a tulajdonosa. A Zoli.” – válaszolta az eladó.

„És gyakran jár ide be?” – kérdeztem. „Soha. Én egyszer láttam életemben, amikor Viktor királlyal kint voltak Vietnámban. Neki vannak emberei, meg azoknak is emberei, aztán így. Ügyes ember ő, de hát van, amikor könnyű ügyesnek lenni. Holdudvarban valahogy jobban süt a Hold.” – válaszolta.

Egy másik dohányboltban is hasonló információkat kaptam. „A főnök most nincs itt, de egyébként is, ő csak úgy főnök, hogy hát van egy nagy cég, és azon belül ő egy ilyen üzletvezető.”

– A Vimpexről beszélünk, mint nagy cég?

– Igen.

– Akkor a Vimpexhez kell fordulnom?

– Szerintem igen.

Az ily módon Vu Zolihoz köthető négy I. kerületi trafik 2013 óta 3,4 milliárd forint bevételt termelt, a profit pedig összesen 40 millió forint volt. Ami feltűnő, az a bevétel és a nyereség meredek emelkedése – de nemcsak itt, szinte az összes vizsgált trafik-üzemeltető cégnél.

Míg például a Batthyányi utca 4-ben működő és a Déli pályaudvar aljában lévő dohányboltot üzemeltető cég 2013-ban 106 millió forint bevételt termelt, addig 2016-ra a bevétel már elérte a félmilliárd forintot. A nyereség ugyanígy alakult: 2013-ban 10 milliós veszteséggel zárt a cég, 2016-ban viszont 12 milliós plusszal.

Bár ez sem kevés, Vu Zolihoz ehhez hasonló módon más helyeken összesen további 88 boltból álló hálózat köthető. Ez a hálózat akkora, hogy alig tudtam egy ábrára feltenni. Az I. kerületi trafikok mellett Vu Zolihoz köthető többek között a Népliget, a Kőbánya-Kispest és a Kálvin tér metrómegállónál lévő nemzeti dohánybolt, Budapesten kívül pedig vidéken is vannak üzletei, például Ácson és Szentendrén.

A dohányboltokat átnézve kiderült: míg egy-egynek önmagában nincs kiemelkedő nyeresége, az összes egyben már nagyon nagy összeget képes hozni. Azok a dohányboltos Bt.-k, amelyekben Vu Zoli jelenleg közvetlenül vagy közvetetten érdekelt, a 2013-as nyitás óta összesen 51 milliárd forint bevételt könyvelhettek el. Igen, jól látják, 51 milliárd forintot. Az összes nyereség 2013 óta 413 millió forint.

A Vu Zoliékhoz köthető trafikhálózatról táblázatot is készítettem, amelyben minden fontos adatot feltüntettem a tulajdonosi struktúrától kezdve a cégek profitjáig. A táblázatot ezen a linken nézhetik meg. Vu Zoli ezt a hálózatot úgy hozta össze, hogy ő maga és a felesége személyesen a törvény szerint lehetséges legtöbb, összesen tíz trafikos koncessziót kaptak. További több tucat trafiküzemeltető társaságban cégeiken keresztül, kültagként szereztek érdekeltséget.

A CBA felsővezetői is trafikbárók lettek

Baldauf László, Krupp József, Breier László és Gyelán Zsolt. Valamennyiük nevét megtaláljuk a CBA honlapján az igazgatósági tagok között, de nemcsak ez a közös bennük. Az is, hogy mindannyiuk neve felbukkan közvetett tulajdonosként azoknál az I. kerületi nemzeti dohányboltoknál, amelyek nem Vu Zolihoz köthetők.

Miközben koncessziója egyikőjüknek sincs a kerületre, Baldauf László és Gyelán Zsolt két-két I. kerületi trafikban érdekelt, Breier László és Krupp József pedig egyben – valamennyi dohánybolt közvetlenül egy-egy CBA üzlet mellett található.

Baldauf László a CBA alapítója és egykori elnöke, milliárdos üzletember, aki 2008-ban 4 milliárd forintra becsült vagyonával a magyar gazdaglistára is felkerült. Baldauf László aktív Fidesz-rajongó, legutóbb a kormány propagandalapjában, a Magyar Időkben nyilatkozta azt, hogy szerinte kedvező irányba fejlődik a magyar gazdaságpolitika, amihez a bizalmat újra meg kell szavazni.

Baldauf László és a vele egy címre bejelentett Baldauf Zsuzsanna úgy köthető 13 trafikhoz, hogy közben egyetlen koncessziót sem nyertek. Az I. kerületben Baldauf Lászlóhoz köthető a Várban és az Alagút utcában található dohánybolt. Emellett Baldauf Zsuzsannának is vannak dohányboltjai Vácon, Erdőkertesen, Ürömön, Veresegyházon és Szadán. A Baldaufékhoz köthető trafikok sem termeltek rosszul, a nyitás óta 6,3 milliárd forint bevételt, és 176 millió forint nyereséget értek el.

A tiszteletbeli elnökhöz hasonlóan Krupp József és Breier László is a CBA-alapítók csoportjához tartoznak, és jelenleg is a CBA Kft. tulajdonos-ügyvezetői, akikhez az I. kerületben a Déli pályaudvar mellett lévő trafik köthető.

Ők összesen 29 trafikban érdekeltek, ezek jórészt Budapesten vannak, de akad néhány vidéki is: Érden, Etyeken, Budakeszin és Szegeden. Ezekben a trafikokban a CBA-sok többek között a Kruda Invest és a Vörösvár Invest nevű cégeken keresztül kültagok. Ugyanezek a társaságok a CBA Kereskedelmi Kft. tulajdonosai is. A Krupphoz és Breierhez köthető trafiküzemeltető cégek a nyitás óta 15,7 milliárd forint bevételt és 488 millió forint nyereséget termeltek.

Gyelán Zsoltot a napi.hu a CBA-vezetők vagyonos középgenerációjához sorolja. Hozzá 15 trafik köthető, az I. kerületben őt találtam meg a végső tulajdonosok között a Naphegy téri, valamint a Batthyányi tér közelében lévő egyik trafiknál. Gyelán Zsolt további dohányboltokban érdekelt emellett Vácon, Tatabányán és Verőcén is. Ezek a dohányboltok 2013 óta 4,3 milliárd forint bevételt és 70,8 millió forint profitot termeltek.

Készítettem egy táblázatot a CBA-s vezetők trafikos érdekeltségeiről is, benne minden fontos adattal. A táblázatot ezen a linken nézhetik meg.

Egy személynek legfeljebb öt dohányboltja lehetne

De hogy lehet valakinek ilyen sok trafikja? – merülhet fel teljes joggal mindenkiben a kérdés. Főként, hogy a pályázati kiírásban szó szerint ez áll: „egy személlyel egy időben legfeljebb öt megkötött koncessziós szerződés lehet hatályban”.

A megfejtés viszonylag egyszerű: a trafiktörvényben nincs kitétel arra, hogy a trafikokat üzemeltető Bt.-kbe ki szállhat be a koncessziótulajdonosokon kívül. Bárki lehet például kültag, akkor is, ha nincs koncessziója. Ráadásul arra is lehetőség van, hogy a nyereségen 1%-99% arányban osztozzanak. Tehát nem kell mást tenned, mint keresned egy koncessziótulajdonost, megegyezned vele, beszállni a Bt.-jébe, és máris trafikos lettél, miközben neked személy szerint nincs is koncessziód. Ily módon a nyereség oroszlánrésze is a tied lehet.

És hogy összességében mennyi volt az annyi? Kiszámoltam ezt is, és ez a szám is megdöbbentett. A Vu Zolihoz köthető 92 dohánybolt és a CBA-s vezetőkhöz köthető 57 dohánybolt a nyitás óta összesen 77,6 milliárd forint bevételt és 1,1 milliárd forint nyereséget termelt.

Hogy ez mennyire sok pénz, azt leginkább Ibolya és Magdi értheti igazán. Akik elől elvették a lehetőséget, akik hiába voltak évtizedeken át trafikosok, ma már bármilyen dohánybevételről maximum csak álmodozhatnak. Szerettük volna megszólaltatni Vu Zolit és a dohányboltokban érintett CBA-s vezetőket is a témában, de megkereséseinkre egyelőre nem reagáltak érdemben.

A következő részben a budapesti II. kerület dohányboltjainak végső tulajdonosairól lesz szó.

Oroszi Babett

Így készült a cikk: A trafikok listáját a NAV adatbázisából nyertem ki. Ebben listázták azoknak a helyiségeknek a címeit, amelyek engedélyt kaptak arra, hogy cigarettát áruljanak. A trafikokat üzemeltető cégek tulajdonosait az Opten információs portál segítségével gyűjtöttem össze, és szintén az Opten segítségével nyertem ki e cégek pénzügyi adatait, köztük a nyereségeket. Ibolyára és Magdira a Facebookon találtam rá, miközben a Trafik-Károsultak nevű csoport 2013-as bejegyzéseit böngésztem. A koncessziótulajdonosok neveinek kiderítéséhez a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. honlapját hívtam segítségül, az ábrákhoz az ikonok egy részét pedig innen töltöttem le.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom