Sokmilliárd forint értékű elnyert közbeszerzés tavaly év eleje óta, 12 milliárd forintnyi, nagyrészt külföldre szavazott osztalék 2014-ben – ez a szakzsargonban „big fournak”, a nagy négyesnek nevezett könyvvizsgálók összesített eredménye. Mennyit köszönhet az adóoptimalizálás apostolainak a mindenkori magyar állam, különösen a falvédőszövegekben multiellenes NER? És fordítva? Ennek jártunk utána.
Olimpiát rendezni nem kell félnetek jó lesz – vannak ugyan apróbetűs kockázatok, de alapvetően meg fog térülni a ráfordított csillagászati összeg. Pozitívak lehetnek a gazdasági hatásai a Városliget tervezett átszabásának is. Az pedig különösen remek ötlet, hogy a Magyar Nemzeti Bank vitatható árazással luxusirodaházat vásárol.
A csupa jó hírt a lehető legnevesebb cégek látták el pecsétjükkel: a kényes kérdésekben az úgynevezett Big4, vagyis a világ négy legjelentősebb nemzetközi könyvvizsgáló cégének valamelyike adott szakvéleményt. Amit a megbízó közszféra lobogtatott is.
A multifaló NER kifejezetten jó viszonyt ápol a Big4 cégeivel, igaz, így voltak ezzel az elődök is. Sőt, a négy sztár közül az Átlátszó kutatása szerint tavaly év eleje óta közbeszerzéseken legeredményesebben szerepelt KPMG-nél például jelenleg is vezető beosztásban van a sokat kárhoztatott elmúltnyolcév egyik minisztere, László Csaba.
Kapcsolódó cikkeink
Megszereztük és közzétesszük a teljes megvalósíthatósági tanulmányt a budapesti olimpiáról
Újabb 240 millió a PwC-nek a budapesti olimpia megvalósíthatósági tanulmányára
254 millióért ír tanulmányt az MNV-nek a recski bánya újranyitásáról a KPMG
A politikatudomány forgóajtó-jelenségnek nevezi azt a történést, amikor a magánszektor nagyvállalati vezetői az ágazatot felügyelő állami intézményben folytatja karrierjét, illetve esetleg utóbb vissza is tér a magánszférába.
A jelenség kutatói – a Transparency International 2012-es például elemzése itt olvasható – rendre hangsúlyozzák: alapesetben kívánatos az átjárás a köz- és a magánszféra között, ugyanakkor táptalaja lehet a korrupciónak is. Akár úgy, hogy az állami vezető egykori kollégáinak kedvező szabályozás létrehozásában segédkezik, volt kollégái pedig esetleg nála lobbizhatnak. Előfordulhat az is, hogy a korrupt segítőkész tisztviselőt honorálja a magáncég zsíros állással, miután az állami-önkormányzati szférában kitelt az ideje.
A gyanús eseteket a K-Monitor szedte csokorba, s ide vágó erős példa lehet a kilencvenes évek közepi energiaszektor-privatizálását az ÁPV Rt.-ből vezénylő Kocsis István (utóbb Paks, MVM, majd BKV-vezér) is, aki az egyik vásárló RWE-nél kötött ki egy időre.
A kutatók, illetve az Átlátszót háttérben okosító közgazdászok kitérnek a „szabályozó foglyul ejtésére” is, amikor az érintettek nem eleve tilalmas cselekményre szövetkeznek, „csupán” a közös szocializáció, a privát jó kapcsolatok okán bizonyul megértőbbnek az állami vezető annak az ágazatnak a cégeivel, amelyet éppenséggel felügyelnie vagy szabályoznia kellene.
Csinos lista gyűjthető a Big4 magyar cégei és az államigazgatás átjárásáról is – bár ehhez a KPMG-nél annyit fűztek hozzá érdeklődésünkre, hogy az elmúlt 26 évben összesen ötezer munkatársat foglalkoztattak Magyarországon, így az átjárás minimális a tapasztalatuk szerint.
Kétségtelenül az egyetlen László Csabával a KPMG forgóajtó-listája a legrövidebb – már ha nem számoljuk az 1994-1995-ös felügyelőbizottsági tag Fekete Jánost, a rendszerváltás előtti idők nagyhatalmú jegybanki alelnökét –, éppen ezért sajnálatos, hogy a többi cégtől nem kaptunk érdemi feleleteket érdeklődésünkre.
A PricewaterhouseCooperstől (PWC) egyáltalán nem érkezett válasz, az Ernst&Young munkatársa azt felelte, hogy nem érzékelik a jelenséget, ezért nem tudnak érdemben segíteni, a Deloitte-nál pedig a honlapjukon elérhető átláthatósági és egyéb jelentéseket ajánlották a figyelmünkbe.
Forgóajtó a Big4-nál
Deloitte
Karácsony Imréné senior menedzser 2001-2004
PM 1991-2001, 2005-2009 főosztályvezető, adóügyi helyettes államtitkár, szakállamtitkár
Réczei Géza cégvezető, partner 2013-2015
PM 1996-1997 hatósági főosztály, APEH 1997 elnöki tanácsadó, PM 1998-2006 osztályvezető, főosztályvezető-helyettes, PWC (!) 2006-2012 menedzser
Oszkó Péter vezérigazgató 2007-2009
PM: 2009-2010 miniszter
Simor András vezérigazgató 2000-2007
MNB: 1973-1989 osztályvezető, főosztályvezető-helyettes, 2007-2013 elnök
KPMG
László Csaba igazgató 2005-től
PM: 1986-1999 különböző beosztásokban a közigazgatási államtitkári tisztségig, 2002-2004 miniszter
Ernst&Young
Vámosi Nagy Szabolcs igazgató, adószakértő ügyvéd 2006-tól
APEH: 1987-2006, 1997-2006 elnökhelyettes
Pankucsi Zoltán menedzser 2007-2010
PM: 1998-2007, osztályvezető, NGM: 2010-től főosztályvezető, 2013-tól adószabályozásért felelős helyettes államtitkár
PWC
Balog Ádám adómenedzser, 2003
NGM: 2010-2013 adóügyi helyettes államtitkár, MNB: 2013-2015 alelnök
Hornung Ágnes adótanácsadó menedzser 2004-2012
magyar EU-képviselet: 2012-204 adóügyi attasé, pénzügyi tanácsos, NGM: 2015-től pénzügyekért felelős államtitkár
Draskovics Tibor menedzser 2010-2011
Arthur Andersen igazgató, 1991-1992, PM: 1988-1991, 2004-2005 miniszter
A listából kitűnik, hogy elsősorban a könyvvizsgálók alaptevékenységéhez kötődő állami szakterületek irányából: az NGM (jogelőde, a PM), valamint a NAV (APEH) felől forog az ajtó.
Vagyis éppen abban a tevékenységben lehet átfedés az adott vezető munkatársaknál, ahol az ügyfelek között felülreprezentáltak a tipikus Big4-kliensek, a könyvvizsgálatot, adótanácsadást megrendelő nagyvállalatok, nagy arányban multik magyar leányai.
A KPMG-nél több mint félszáz oldal vastag etikai szabályzatukat mutatták munkatársunknak, amikor Robert Stöllinger vezérigazgató – a risk-menedzser társaságában – a prudens és feddhetetlen ügymenetet vázolta.
Csak a multik?
Tény, akiknek más benyomásuk volt (elsősorban egykori és jelenlegi NAV-osok) kizárólag nevük elhallgatását kérve emlegettek számukra aggályosnak tűnő gyakorlatot. Egy kivétel akadt, aki névvel, sőt az Átlátszó kamerájába is elmondta tapasztalatait: az immár korrupcióellenes aktivistaként tevékenykedő volt ellenőr, Horváth András.
Ő a lobbierőt látja abban is, hogy például a NAV mostani átalakításában „az egyik nagy könyvvizsgáló” szakvéleményét is kikérték. Vagyis nem a kkv-szektor, nem is az alkalmazottak, hanem a multik és csak a multik érdekei mennek foganatba – vélekedik a volt adóhatósági elemző.
Valamennyien – Horváth és névtelenséget kérő egykori kollégái – az úgynevezett feltételes adómegállapítást emlegették elsősorban, mint ahol tapasztalatuk szerint tetten érhető a multik, s adott esetben az őket képviselő irodák lobbija. A feltételes adómegállapítás lényege: a cég egy készülő tranzakcióhoz kéri a minisztérium (jelenleg az NGM, korábban a PM) állásfoglalását a várható adókötelezettségről, a minisztérium szakvéleménye köti az adóhatóságot, amennyiben a cég valóban a vállalt feltételek mellett köti meg az ügyletet.
Egy volt NAV-os középvezető konkrét példát is említett 2010 előttről: egy nemzetközi nagyvállalat 40 milliárdos ügyletének a PM kiszámolta az adóját. A cég – amelynek történetesen az egyik Big4 a könyvvizsgálója – ugyanakkor az adóhatóság gyanúja szerint utóbb eltért a vállalt feltételektől, a PM ugyanakkor „érzékelhetően blokkolta” a további eljárást.
A NAV „kétkezi revizorai” nem látják át teljesen a makrogazdasági folyamatokat, ehhez szükséges a minisztérium komplexebb szakértelme – ez pedig az adótanácsadókörökben elterjedt vélekedés a NAV-os aggályokra.
Az NGM-ben adótitokra hivatkozva nem árulták el, mely cégek – adott esetben milyen tanácsadók által képviselve – kértek feltételes adómegállapítást 2014-2015-ben, mindössze az eljárások számát tudhattuk meg: e szerint a két év alatt 150 ilyen ügyben hoztak határozatot.
Míg azonban Magyarországon, ha egyre nehezebben is, de még mindig eladható „a multik nem csalnak adót” mondás, 2014-ben oknyomozó újságírók mutatták be a multik – például az Ikea, a Starbrucks és a Disney – egyébiránt legális, kiskapukerülgető adóelkerülési trükkjeit, amelyekhez úgymond ipari méretekben asszisztált az egyik nagy könyvvizsgáló cég.
LuxLeaks az Átlátszón
Adóelkerülés? Még mindig érdemes Luxemburgba menni
„Varázslatos meseország” – így megy az adóoptimalizálás Luxemburgban
Dagobert bácsi luxemburgi páncélterme: így optimalizált adót a Disney
Így spórol az adófizetésen az Ikea, az Apple, a Coca-Cola és több száz multicég
Még mindig a Postabank
A forgóajtó-effekt gyanújába került az állam a kilencvenes évek végén gyakorlatilag összeomlott Postabank könyvvizsgálói – a Deloitte, a Prudentia és az azóta nemzetközi pénzügyi botrány nyomán megszűnt Arthur Andersen – ellen az állam nevében a Pénzügyminisztérium által indított per miatt.
A kereset szerint a könyvvizsgálók gyaníthatóan valótlan mérlegeket hagytak jóvá 1994–1998-ban, és ezzel 170 milliárd forinttal károsították meg a tulajdonos államot.
A 2005-ben született elsőfokú ítélet az állam felelősségét is megállapította, méghozzá felesben a könyvvizsgálókkal, majd a fellebbvitel során elrendelt új eljárásban fordult a kocka. Annyira, hogy az állam a 2009-ben született másodfokú ítélet szerint a PM még félmilliárd forint perköltséget is ki kellett köhögjön az alpereseknek. Méghozzá mindezt a saját hanyagsága miatt: a bíróság ugyanis felszólította a PM-et, hogy csatoljon igazságügyi szakvéleményt igaza alátámasztására, a minisztérium azonban máig érthetetlen módon ezt elmulasztotta.
Az ítélet 2009 áprilisában született, alig pár nappal azután, hogy a felperes PM-ben elfoglalta a miniszteri bársonyszéket Oszkó Péter, az alperes Deloitte addigi vezérigazgatója. Az időpontok éppenséggel kizárják, hogy Oszkó lett volna, aki szándékosan szabotálta a bizonyíték csatolását, s ezzel nyerni hagyta volt munkahelyét – hiszen éppen csak hogy megérkezett a minisztériumba, amikor ítélethozatalra ültek össze a bírák –, a kettős szerep azonban ebben az esetben legalábbis kínos lehetett az érintettnek. Ráadásul ekkoriban az államnak dolgozott Oszkó Deloitte-os elődje, Simor András is – ő a jegybank élén állt ekkor.
Az ötödik Big bukása és a feddhetetlenség-mítosz
A Postabank-sztori – a haveroknak hitelezgető, obskúrus befektetésekbe pénzt toló állami mutyibank története – önmagában is alkalmas kikezdeni a nemzetközi könyvvizsgálók szakértelmének megdönthetetlen vélelmét is.
A nemzetközi porondon a legemlékezetesebb könyvvizsgáló-botrány minden idők legnagyobb vállalati csődjéhez kötődik: 60 millió dolláros kárt okozott a részvényeseknek a hustoni székhelyű energia-nagykereskedő Enron 2002-es csődje, a mérlegmanipulációkat az Arthur Andersen segítette.
A Big5-ből az eset nyomán, az AA bedőlésével lett Big4.
Annak ellenére nem úszta meg az AA, hogy a cég George W. Bush amerikai elnök 2001-es választási kampányának ötödik legnagyobb finanszírozója volt – a negyedik „egyébként” történetesen az E&Y, a nyolcadik a PWC, a tizennegyedik a KPMG, a tizenkilencedik az akkor még Deloitte&Touche néven futó Deloitte volt a kampányfinanszírozást monitorozó washingtoni szervezet, a Center for Responsive Politics kimutatása szerint.
A könyvvizsgálók, és nem csak a nagyok, előszeretettel hárítják a felelősséget azzal, hogy „hozott anyagból dolgoznak” – a megrendelő által nyújtott papírokból. A magyar cégek éves beszámolóinak a hitelesítése is tartalmaz erre utaló formulát. A könyvvizsgálói szférában hosszabb-rövidebb ideig megfordult forrásaink ugyanakkor – szintén név nélkül – arról számoltak be, hogy elveszítenék a megbízásokat, ha nem tartanák szem előtt a megbízóik érdekeit is. Úgy a könyvvizsgálatkor, mint a tanácsadói munka során.
„Végigcsináljuk, egyezkedünk, a vége pedig kompromisszum: ameddig még el lehet menni” – magyarázta egy ex-Big4-os középvezető. A kompromisszum határa cégenként máshol található a jelek szerint. Egyik informátorunk ugyanis éppen egy olyan Big4-nál dolgozott, ahol visszamondták a Postabank megbízását – mégpedig azért, mert annyira hiányosnak találták a Princz Gábor vezette pénzintézettől kapott dokumentumokat. Állítólag a könyvvizsgáló angol kockázatkezelője csapott az asztalra, miután többszöri kérésükre sem bocsájtott a bank a rendelkezésükre a munkához nélkülözhetetlen iratokat.
Az efféle mutyik és mutyikísérletek egyébként forrásaink szerint inkább a magyar tulajdonú cégekre jellemzőek, a nemzetközi tőzsdéken jegyzett multiknál megnyugtatóbb az ügymenet. Ráadásul igazságtalan álszentség lenne a gyanús, meghekkelt szakvélemények világát leszűkíteni a könyvvizsgáló-sztártanácsadó-szférára abban az országban, ahol Tasnádi Péter keresztapáról orvosprofesszorok állították bíróság előtt, hogy ügyfelüknek agysorvadása van, alighanem ezért maffiáskodhatott.
„Természetes, hogy az ügyfél az első, de a hírnevünket nem kockáztatjuk” – ez a KPMG hivatalos reagálása, hozzáfűzve: szigorú feltételei vannak az ügyféllé válásnak is, az újakat átvilágítják.
Szerencsére a magyar állam megfelel a szigorú elvárásoknak. Ezzel együtt a KPMG-nél hangsúlyozzák, bár a magyar gazdaság erősen államorientált, a közpénzes megbízásaik nem érik el az árbevétel 10 százalékát.
Bruttó 2,5 milliárdos szerződési értékű 2015-2016-os közmegbízásával a Big4-cégek közül az első a KPMG. A lista annyiban csalóka, hogy a Közbeszerzési Értesítő esetlegesen adja csak meg többes győzelem esetén az egyes nyertesekre eső összeget, táblázatunkban így a teljes összeget feltüntettük – jelezve, ahol több nyertes van.
Ilyen eset egyébként nem sok volt a vizsgált másfél évben – ráadásul nem egyszer ugyanannak a cégcsoportnak a különböző vállalatai –, az viszont föltűnő, hogy milyen magas a nem kifejezetten a szűkebb „szakmába” (könyvvizsgálat) vágó témák aránya (lásd táblázatunkat).
A 2014-es árbevétel-toplistát – a Big4 magyar cégek könyvvizsgáló és tanácsadó vállalkozásait összevetve – az E&Y vezeti: a tanácsadó kft-hez 10,4 milliárd forint folyt be. A többiek sem panaszkodhatnak: árbevételben és általában az eredményben is bőven a milliárdos tartományban vannak a főbb Big4-cégek.
„Adózott jövedelmünk után osztalékot fizetünk tulajdonosunknak” – hárítja a KPMG a „külföldre viszi a pénzt” vádját. Hogy a tulajdonos történetesen ciprusi, arra a válasz az ilyen esetben szokásos „Ciprus az EU tagállama” mondás.
A többi magyar Big4 sem sok pénzt hagy a magyar leányokban, a négy vállalat főbb cégei által 2014-ben megszavazott osztalék 12 milliárd forintra rúgott.
Alternatív forgóajtó
A kutatások ugyan nem említik, de ettől még nagyon úgy fest, létezik egy alternatív forgóajtó is – olyan, ami nem a vállalati és az állami szféra közötti átjárást biztosítja, legalábbis nem direktben. Az érintett cégek társadalmi beágyazottságát segíti, s a hagyományos forgóajtó-jelenséghez hasonlóan acélozhatja akár a lobbierőt is a cégek meghatározó személyiségeinek a társadalmi életben vállalt egyéb szerepe.
A PWC jogi partnere, Réti László például 2010 óta a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke.
Ismerős tettesek? Ügyek, pénzek és szereplők a Budapesti Ügyvédi Kamara körüli botrányban
Kubatov Gáborral és Kocsis Mátéval, a Fidesz erős embereivel erősíti az FTC Labdarúgó Zrt. igazgatóságát a PWC volt ügyvezetője, Bienerth Gusztáv, aki nemrégiben bekerült a fővárosi önkormányzat és a MOB új, olimpiai pályázat-előszítő cégének igazgatóságába is.
Bienerth vezette akkoriban a PWC-t, amikor az első Orbán-kormány idején először rendelt az állam olimpiatanulmányt a cégtől.
Eperjesi Zoltán a KPMG szenior menedzsere – a KPMG-partner Eperjesi Ferenc fia – korábban az ukrán-orosz hátterű gázkereskedő EMFESZ pénzügyi igazgatója volt, majd egy bizonyos Sphaera Energy nevű szingapúri cégnél tanácsadóskodott. A vállalkozást a HVG korábbi cikke a 2009-ben az EMFESZ-ben is érdekelt volt Dimitrij Firtas ukrán üzletember céghálójához kötötte.
A gazdasági hetilap sem mulasztotta el közölni, hogy a Sphaera Energy honlapjának domainjét Heim Péter, a kormánybeszállító Századvég elnökének magyar cége, a Sphaera Investments jegyeztette be. Az ifjabb Eperjesi 2011-2012-ben a fideszes vezetésű Óbuda vagyonkezelőjének a vezérigazgatójaként is tevékenykedett.
Rádi Antónia
Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatás
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Titkos eljárásban, a nyilvánosság teljes kizárásával folyik a Lázár János által „kastély-örökbefogadásnak” nevezett kastély-privatizációs pályázat.
Egy interneten többnyire ingyenesen elérhető tartalomból összeállított tanulmány oldalanként 100 ezer forintba, egy 18 diából álló előadás pedig 4,4 millióba került.
Két éve és idén is megkérdeztük a BGA-tól, hogy mennyi pénzt adott a CÖF-nek. 2022-ben mást mondtak, mint most. Mi lehet vajon a valóság?
A Transparency International kiperelte a Hunguest Hotels Zrt. közel 18 milliárd forintos állami támogatásának iratanyagát, vannak benne gyöngyszemek.
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!