Olimpiai népszavazás: lenne mitől félni

Furcsa körülmények között hasalnak el a Fidesz számára kínos népszavazási kérdések, miközben egy közvélemény-kutatás szerint a többség a 2024-es olimpiai pályázatról szóló referendumot szeretne. Bár egyelőre nincs komoly politikai akarat egy népszavazásra, úgy tűnik, nehezen lenne meg a kellő támogatottsága a budapesti olimpiának. A múltban világszerte több alkalommal tartottak népszavazást olimpiaügyben, és kevésszer nyertek a támogatók, egyszer még az odaítélt rendezést is le kellett mondani egy referendum miatt. A 2022-es téli játékok pályázatát pedig szinte komolytalanná tette a helyi közvélemények alakulása.

Az Átlátszó által kiszivárogtatott megvalósíthatósági tanulmány az olimpia megrendezésének legfőbb kockázatát egy népszavazásban látja. A Budapesti Olimpiáért Mozgalom (BOM) vezetője egy a témáról szóló beszélgetésben azt mondta, hogy „aki meg akarja akadályozni, hogy legyen olimpia, az szervezzen népszavazást”.

83%

Év végéig még

17 866 772 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Megszereztük és közzétesszük a teljes megvalósíthatósági tanulmányt a budapesti olimpiáról

A 2024-es budapesti olimpiai pályázatot megalapozó megvalósíthatósági tanulmány hasonlít Columbo felügyelő feleségéhez: mindenki tudja, hogy létezik, de még nem látta senki. Ez így persze nem teljesen igaz, hiszen a készítők, egyes sportvezetők, politikusok és néhány újságíró már hozzájutott, bár éppen azok nem nyálazták végig a több mint 1300 oldalt, akiknek a leginkább a hasznukra vált volna. Tovább a teljes cikkre.

A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) 2015 szeptemberében kiadott egy közleményt arról, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) nem vár el a pályázatban népszavazást a rendezésről, így a MOB tervei között nem is szerepel, hogy szavazást tartsunk a kérdésről. A MOB alelnöke, Deutsch Tamás 2003-ban, még ellenzéki politikusként, amellett kardoskodott, hogy a 2012-es olimpiai pályázatot előzze meg egy országos referendum.

A NOB egyébként valóban nem írja elő a rendezés népszavazásra bocsátását, de maga méri a játékok helyi támogatottságát, és 60 százalék feletti támogatást vár el.

Apadó támogatottság, semmi előrelépés

Ráadásul a hazai támogatottság is apadni kezdett: míg a BOM megbízásából készült februári felmérés még az olimpiapártiak 60 százalékos arányát mutatta, a Nézőpont Intézet augusztusi mérése az igenek 49 százalékos relatív többségét hozta ki, az Együtt megrendelésére készült szeptemberi Ipsos-felmérés pedig már csak 46 százalékos támogatást mutatott ki.

Utóbbi felmérés arra is rámutatott, hogy szűk, 51 százalékos többség népszavazást szeretne az ügyben. Az evoks.hu-n futó szavazáson egyelőre 94,1 százalék az ellenzők aránya.

EVOKS: Rendezzen-e olimpiát Budapest?

Az év elején végzett közvélemény-kutatás szerint a magyarok 60 százaléka támogatná a rendezést. Neked mi a véleményed? Érvelj és szavazz!

A referendumot az országgyűlés és a fővárosi közgyűlés is kiírhatná. A magyar alkotmány lehetővé teszi, hogy aláírást gyűjtsenek ilyen népszavazás kiírásáért, de ilyen kezdeményezés nem történt, és nincs olyan csoport, ami ilyen szándékát bejelentette volna.

Jogilag helyi népszavazást is lehet kezdeményezni, amely a fővárosi közgyűlést kötelezi. Ennek nagyon magas a logisztikai korlátja: 30 nap alatt kell a budapesti választópolgárok 10 százalékának az aláírását összegyűjteni ahhoz, hogy biztosan kiírásra kerüljön a referendum.

A politikai pártok közül egyedül az Együtt volt az, aki jelezte, hogy népszavazásra van szükség a budapesti olimpia ügyében. Az Átlátszó megkérdezte az olimpiai ügyekben aktív Pataki Mártont, aki elmondta, hogy érdemben nem történik semmi az olimpia előkészítése ügyében a kormány részéről, a pályázati bizottságot sem sikerült létrehozni, a tervekben szereplő, pályázatelőkészítő zrt-t sem alapították meg.

Az Együtt budapesti elnöke szerint „lehet, hogy feladták az olimpia gondolatát, csak még nem jelentették be.”

Az olimpiáról szóló népszavazás kapcsán Pataki azt mondta, hogy azt a kormánynak vagy a fővárosnak kell kezdeményeznie, hiszen nem volt szó a kampányokban az olimpiarendezésről, így nincs felhatalmazás a pályázatra sem.

Az állampolgárok aláírásával kezdeményezett népszavazás lehetőségéről azt mondta a budapesti politikus, hogy eddig azt tapasztalhattuk, hogy a kormány által befolyásolt Nemzeti Választási Iroda, vagy a Kúria ellehetetleníti a népszavazási kérdéseket.

Denver, ahol a népszavazás miatt mondták le az olimpiát

Pedig egyáltalán nem példanélküli sem a múltban, sem a közelmúltban, hogy a rendezésre hajtó városok, országok népszavazásra bocsássák az olimpia ügyét. Az olimpiai népszavazások közül a legmegrázóbb erejű egyértelműen az 1972-es coloradói referendum volt: ez ugyanis ahhoz vezetett, hogy új helyszínt kellett keresni az 1976-os téli játékoknak.

Amikor 1970 májusában az amerikai Denver megkapta a rendezési jogot, úgy tűnt, minden rendben van: coloradói szervezők azt ígérték, 14 millió dollárból kihozzák az olimpiát, és állították, hogy a szükséges helyszínek már 80 százalékos készültségben vannak.

Aztán kiderült, hogy az a 14 millió inkább minimum harminc, és a kormányzóhelyettes elismerte, „kicsit hazudtak” azzal a nyolcvan százalékkal.

Amikor 1972 elején a szervezők a 15 millió dollár állami forrásra kapott ígéret után újabb 5 millió dollárért folyamodtak, az végképp kiverte a biztosítékot. Az ellenzők elérték, hogy Colorado lakossága népszavazáson döntsön arról: az állam alkotmányába kerüljön-e be egy kiegészítés, ami megtiltja az olimpia rendezési költségeinek állami adónöveléssel, vagy az állami költségvetésből folyósított hitellel való biztosítását.

Az 1972. november 7-én, az amerikai elnökválasztással együtt megtartott népszavazáson a coloradóiak 75 százalékos részvétel mellett 60 százalékos többséggel megtiltották a további állami források felhasználását.

A szervezők nem tehettek mást, egy héttel később bejelentették, Denver nem tud helyt adni a 76-os téli játékoknak, helyére végül a 64-es házigazda, Innsbruck ugrott be.

Ahol igent mondtak

Alig másfél évtizeddel később a utahiak még Salt Lake City 1998-as téli olimpiai pályázata előtt szavaztak. A kérdés arra vonatkozott, hogy állami források felhasználásával megindulhassanak-e az építkezések – még a pályázat benyújtása előtt, ugyanis az amerikai olimpiai bizottság csak úgy indította hivatalosan a rendezési jogért a várost, ha megígéri, hogy megfelelő létesítményeket épít.

A szavazók arról is döntöttek, hogy a forgalmi adó 1/32-ed részét a következő tíz évben (összesen 56 millió dollárt) a létesítményekre fordítsák. Az 1989. november 7-én megtartott, nem kötelező érvényű szavazáson 57 százalék mondott igent az olimpiai beruházásokra.

Salt Lake City megpályázta a 98-as játékokat, de Nagano lett a nyertes, a utahi város végül 2002-ben lett házigazda.

Így csalták el a játékokat az amerikaiak – kis olimpiai korrupciótörténelem

Van abban valami különös báj, hogy az olimpiarendezésre pályázó Budapesthez is kötődik az olimpiák történetének legeslegnagyobb botránya: 1995-ben éppen nálunk választották ki a 2002-es téli játékok helyszínének Salt Lake City-t. Csakhogy, amint később kiderült, vaskos csalás vezetett ahhoz, hogy az amerikai város nyerjen a szavazáson. Még később az is kiderült, hogy a utahi város kispályás volt a műfajban. Tovább a teljes cikkre.

A 2010-es téli olimpiára készülő városok között különverseny alakult ki a népszavazások tekintetében is. Előbb, 2002. szeptember 22-én a svájci Bernben tartottak referendumot az olimpiai költségekről. Az ügydöntő népszavazáson a 107 ezer szavazó elsöprő többséggel söpörte le az olimpiát a napirendről.

Két kérdésben kellett dönteni: a szavazók 77,6 százaléka mondott nemet arra, hogy 5 millió svájci frankot fordítsanak az olimpiai stadionra, 79,5 százalékuk pedig a további 7,5 millió frank állami forrást ráfordítását utasította el. A svájciak öt nappal később hivatalosan is visszaléptek a rendezési szándéktól.

Egyik pályázati vezetőjük kijelentette, a többi pályázó városban ugyanígy elhasalna az olimpia egy népszavazáson, csak a többiek elég okosak ahhoz, hogy ne kérdezzék meg a helyieket. A kanadaiak nem voltak elég okosak, miután a rendezésre jelentkező Vancouver polgármester-választási kampányában a későbbi győztes megígérte a népszavazás kiírását.

A 2003. február 4-én tartott referendum nem volt ügydöntő, de sikeresnek bizonyult. 46 százalékos részvétel mellett 64 százalék mondott igent a rendezési szándékra – itt nem pénzügyi jellegű volt a kérdés. Vancouver lendületet kapott a döntéstől és néhány hónappal később el is nyerte a 2010-es téli rendezés jogát, az első tengerszinten elhelyezkedő városként.

2022: aki nem kérdez, versenyben marad

Talán intő jel lehetne Budapest számára is, hogy a 2022-es a téli játékok rendezésétől mely országok, városok álltak el némi mérlegelés után.

A svájci Graubünden kantonban még a pályázat benyújtása előtt, 2013. március 3-án tartottak helyi népszavazást, ahol egyébként is nagy hagyománya van a referendumoknak. A kérdés az volt, hogy a korábban kétszeres rendező St. Moritz (1928 és 1948) pályázzon-e a rendezésre. Végül majdnem 60 százalékos részvétel mellett a szavazók 52,66 százaléka mondott nemet a 2022-es játékokra.

A téli olimpiára ideális helyszín Norvégiában (kétszer rendezték meg a játékokat, és az északiaknál sikeresebb ország nincs a téli változatban) a 2022-re pályázni kívánó Oslóban helyi népszavazást írtak ki a rendezésről. A 2013. szeptember 9-i – a választásokkal egyszerre tartott – népszavazáson az oslóiak 55 százaléka mondott igent a rendezésre.

Egy évvel később azonban a norvég parlament elállt a rendezés gondolatától, mert a sokkoló várható kiadások és a NOB furábbnál furább igényei miatt drasztikusan megváltozott a közhangulat.

Alig két hónappal az oslói referendum után, 2013 novemberében Münchenben és az olimpiai pályázathoz csatlakozó másik három tervezett helyszínen is népszavazást tartottak. München 1,1 millió szavazásra jogosult polgárának 52,1 százaléka szavazott nemmel, Traunsteinben 59,67, Berchtesgadenben 54,02, Garmisch-Partenkirchenben pedig 51,56 százalék volt az ellenzők aránya.

A legtöbben a NOB működési módja ellen tiltakoztak a nem szavazatukkal a referendumot kezdeményezők szerint. „A szavazás nem a sport, sokkal inkább a Nemzetközi Olimpiai Bizottság átláthatatlan működése és profitkapzsisága ellen szólt” – mondta a népszavazás után Ludwig Hartmann, az olimpiát ellenző NOlympia 2018 mozgalom vezetője.

Krakkó Zakopanéval együtt pályázott a 2022-es téli olimpia megrendezésére, melynek alpesi versenyszámait a szlovákiai Jasná síközpontban tartották volna. 2014 májusában népszavazást tartottak Krakkó városában, melynek polgárai egyértelműen a rendezés ellen foglaltak állást. A referendumon résztvevők közel 70 százaléka nem értett egyet az olimpia rendezésével. A népszavazást az európai parlamenti választásokkal együtt szervezték, a részvételi arány 35,96 százalékos volt.

A 2022-es játékokra a sorozatos visszalépések után két, előzetesen alkalmatlannak tűnő pályázó maradt: a kazah Almati és Peking. Igaz, hegyek egyik városban sincsenek – de legalább a népszavazásokkal nem gyűlik meg egyik rendszernek sem a baja, így Peking lett az első város, amely nyári és téli játékoknak egyaránt helyet ad.

Csepregi Botond – Vágó Gábor

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 945 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alapműködésünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.