A Klapka Kommandó utódai – magyar nemzeti radikalizmus Szlovákiában I.

A magyarországi szélsőjobb fokozódó érdeklődése illetve a szlovák és magyar nacionalisták harca, majd kiegyezése jellemzi a magyar nemzeti radikalizmus történetét az évtized elejéig Szlovákiában. Cikksorozatomban a szlovákiai magyar nemzeti radikalizmus történetét mutatom be a Klapka Kommandótól a HVIM “Felvidék”, az MKP Via Nova és a Jobbik “Felvidék” csoportokig. Az első részben a hőskorszaktól eljutunk a mozgalom professzionalizálódásának kezdetéig.

Nemzeti radikális csoportokat a rendszerváltás korától ismerhetünk Szlovákia magyarok lakta területein is, igaz, ezek a baráti társaságok nélkülöztek mindenféle professzionális működést, szubkultúraként viselkedtek. Az első jelentős áttörésre a kétezres évek elejéig várni kellett. A magyarországi nemzeti radikalizmus generációváltása éreztette hatását határon túl is. A 2000-es évek második felében kiéleződő szlovák-magyar ellentétek visszavetették a radikális csoportok aktivitását.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Áttörést a Fidesz első kétharmadának árnyékában a Jobbik parlamentbe kerülése jelentette, és fordulat állt be a szlovák és magyar nacionalista elitcsoportok viszonyában is. A Budapesten megfogalmazott új nemzetpolitika és később az egyszerűsített honosítási kérelem bevezetése addig soha nem látott aktivitást hozott a nemzeti radikális táborban is. Megkezdődött a magyarországi szélsőjobb politikai identitásának és szervezetrendszerének, médiajelenlétének szlovákiai meghonosítása.

Kezdetek: a 90-es évek romantikus erőszaka

A skinheadmozgalommal együtt jelent meg Szlovákiában a nyolcvanas években a modern nemzeti radikalizmus. Nem volt ez másképp az ország magyarok lakta vidékein sem. Érthető okokból a szlovákiai magyar kopaszok elsősorban a magyarországi skinhead csoportokkal keresték a kapcsolatot, de a közös romaellenesség miatt nem volt ritka látvány az sem, hogy falujukban együtt söröztek a szlovák skinheadekkel.

A nyolcvanas évek végén az első szlovákiai magyar skinhead csoportként, több visszaemlékezés alapján, a Klapka Kommandót emlegetik, amely mintegy tucatnyi tagját Komáromból és a környék falvaiból verbuválta. A kilencvenes évek közepére a regió magyar skinhead szubkultúrájának központja már Dunaszerdahely, de számon tartottak bőrfejű csoportokat Rimaszombaton és Kassán is. A függetlenné váló Szlovákia idején (1993) újra erősödött e csoportok szlovák-ellenessége.

Az államilag szervezett magyarországi nacionalizmus először az első Fidesz-kormány idején tartott milleniumi ünepségsorozat programja idején jelent meg erőteljesebben a szlovmagy közéletben, például a Szent Korona kultusz elterjedése a koronaúsztatás kapcsán. A kilencvenes években Duray Miklós nevéhez kapcsolódtak radikális kijelentések. A nagy többség számára elfogadhatatlan Duray ma már a szlovmagy nemzeti radikalizmus doyenje.

Magyarországon 1999-ben megalakul a Jobbik Ifjúsági Közösség (később: Jobbik), de ekkor még a nemzeti radikalizmus fő erejének Csurka István MIÉP-je számított. 2000-ben Szimőn, Szlovákiában alakul meg Levédia kör, amelynek alapszabálya értelmében csak magyar nemzetiségű tagjai lehettek. Alapítója az a Csurka-, és MIÉP-rajongó Kántor Csaba, akiről – halála után – 2013-ban az Magyar Közösség Pártja (MKP) ifiszervezete a Via Nova díjat nevezett el.

Somorjáról, Komáromból, Rimaszombatról és Kassáról érkeztek az első felvidéki mozgalmárok a 2001-ben az új nemzeti radikális szervezet, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) által szervezett I. Összmagyar Nemzeti Ifjúsági Találkozón (ÖNIT) a Kismaros-Verőcei Ifjúsági Táborba. Lészkó Károly, a HVIM “Felvidék” első elnöke kezdeményezésére 2002-ben demonstrációt szerveztek a budapesti szlovák követség elé a státustörvény kapcsán megfogalmazott “magyarellenes” szlovák kirohanásokkal kapcsolatban.

Az első Felvidéki Magyar Sziget

2004-ben rendezte meg először a Mozgalom a Felvidéki Magyar Szigetet, a Vág folyó partján fekvő Kamocsán. A magyarok lakta területeken újdonságnak számító rendezvényen több ezren vettek részt. Ekkor még a fellépők többnyire a hagyományos rockbandák közül kerültek ki (Nagy Feró), az ún. nemzeti rock műfaj képviselőit nem ismerték széles körben Szlovákiában. A korabeli fotók alapján kiderült, a közönség nagy része rocker és metálos. A rendezvényen alig vagy egyáltalán nem láthattunk szélsőjobbos szimbolikát.

2004, Kamocsa: Első Felvidéki Magyar Sziget. Fekete metal polo a menő.

2005-ben a Szlovák Testvériség (Slovenská pospolitost, SP) szervezett provokatív naggyűlést Komáromba. A szlovák menetet mintegy negyven magyarországi és szlovákiai magyar HVIM tag zavarta meg, az ellentüntetést a szlovák rendőrök szétverték.

2005-ben Nádszegen tartották meg a Felvidéki Magyar Szigetet, rekordlétszámú, 4500 résztvevővel. A fellépők között újra ott volt a Beatrice, a P. Mobil és a Rómeó Vérzik zenekar, de a Csemadok táncegyüttes és több helyi zenekar is. 2006 májusában a III. Felvidéki Magyar Szigetnek Kamocsa adott otthont. A rendezvénnyel egy időben szlovák radikálisok tartottak magyarellenes tüntetést Nagysurányban, majd autóbuszokkal indultak meg Kamocsára, ahol mintegy 50 szlovák szélsőjobboldali próbált behatolni a táborba, sikertelenül.

Három hónappal később (2006 augusztus) a Malina Hedvig elleni támadás olajat öntött az amúgy is feszült szlovák-magyar kapcsolatokra. Az eset bevonult a legendás magyar történelmi sérelmek tárházába, “Malina Hedvig” neve ma a nemzeti radikális mozgalomban egyenértékű “Trianoni békediktátummal” és a “Benes-dekrétumokkal”, jelentsen az bármit. A szlovák nacionalista kormányzat minden áron el akarta tusolni az ügyet, amely újabb megjelenési lehetőséget biztosított a magyar nemzeti radikálisoknak is.

Toroczkai László az eset után egy hónappal Pozsonyban demonstrált, nem sok sikerrel. A HVIM elnök sajtótájékoztatóját nem tudta megtartani, a rendőrség elvitte és kitoloncolta Szlovákiából. Később Toroczkait öt évre kitiltották az országból.

Radikálisok provokációja: DAC-Slovan

2008 novemberében a nemzeti radikális befolyás alatt álló magyarországi futballklubok huligáncsoportjai látogattak Dunaszerdahelyre, a helyi csapat Slovan Bratislava elleni mérkőzésére. A szlovák-ellenes rigmusok és irredenta molinók kihelyezése elegendő provokációnak bizonyult a pattanásig feszült légkörben: szlovák rohamrendőrök végigverték a szektort, ahol döntően magyarországi szurkolók tartózkodtak.

2008 november, Dunaszerdahely. A helyi DAC a pozsonyi Slovan meccsen a lelátón tomboltak a nacionalista indulatok.

Világi Oszkár, a Slovnaft vezérigazgatója és a DAC többségi tulajdonosa mondta a 2014-es Martfeszten:

„Az hogy megverték a szurkolókat, borzasztó dolog. De ott volt legalább 15 olyan nem szlovák állampolgár, akik folyamatosan pénzérmékkel dobálták a rendőröket mindaddig, amíg be nem mentek.”

A sajnálatos esemény legsúlyosabb sérültje az akkor 18 éves Lengyel Krisztián maradandó testi károsodásokat szenvedett. A nemzeti radikális csoportok a sporteseményre szállított konfliktust a “magyarságtudat megerősítésére” használták fel és Malina Hedvig megverése mellett szintén kiemelt fontosságú identitásképző igazodási pontot hoztak létre az évfordulós megemlékezésekkel.

Az újrakezdés jegyében tartottak toborzókörutat a HVIM vezetői 2009 áprilisában Dél-Szlovákiában. Toroczkai László – aki ekkor még kitiltását töltötte – és Zagyva György Gyula “felvidéki toborzókörútjukról” a két Komáromot összekötő hídon tartott emlékezetes sajtótájékoztatójukon elmondták, hogy több tucat új tagot sikerült a mozgalomnak megnyerni. A toborzók megfogadhatták a hungarista Magyar Nemzeti Arconal (MNA) tanácsát, nem alkalmaztak szlovákellenes retorikát. Ez a fordulat később általánosan jellemzővé vált a nemzeti radikális táborban.

Álljunk meg egy pillanatra, szlovákbarát hungaristák, mi ez?

Magyarország egyik legrégebbi hungarista csoportja a 2000-es évek közepén építette ki kapcsolatát a Szlovák Testvériség nevű szervezettel, akinek elnöke – Marian Kotleba – ma már a besztercebányai megyeházát irányítja. Azóta, kisebb nagyobb rendszerességgel közös akciókat hajtanak végre. A Tiso-féle Szlovák Állam kikiáltásának évfordulójára 2009-ben Pozsonyba egy MNA küldöttség is érkezett, beszédük végül elmaradt. A két szervezet “a népek közötti béke” jegyében tartott közös megmozdulást Komáromban 2010-ben.

2010 október, Komárom. A Magyar Nemzeti Arcvonal és a Slovenská pospolitosť (Szlovák Testvériség) megmozdulásának üzenete később iránymutatóvá vált a magyar nemzeti radikalizmus mainstream csoportjai számára is.

Titkos háttérerők célja a szlovák és a magyar nemzet egymásnak ugrasztása – ez a Magyar Nemzet Arcvonal alapvetése a szlovák-magyar kapcsolatokról. Szerintük az igazi szlovák és magyar hazafi kezet fog, ahogy ezt az MNA és a SP is tette. A dunaszerdahelyi futballmeccsen történtek az MNA szerint előre megszervezett, szándékos provokáció volt, ahol a megvezethető nemzeti tábort ültették fel. Ez volt az oka, hogy az MNA közleményben figyelmeztette a toborozó HVIM-et szlovákellenes retorikájuk megváltoztatására.

A hungarista szervezet általában nem volt jó véleménnyel a “Trianon-központú” szervezetekről (pl: HVIM), mivel azok a szomszéd népeket, így a szláv nacionalizmust is támadták. Tették mindezt egy olyan korban, amikor az orosz nacionalizmus, Oroszország lesz a szerintünk elképzelt “új világrend” vezető ereje. Érdekes megfigyelni, hogy azóta 2010-ben parlamentbe jutott Jobbik azóta látványos orosz-barát politikába kezdett és a magyar kormány elindította az ún. “keleti nyitás” politikáját is.

A Jobbik parlamentbe jutása addig nem remélt lehetőségeket ígért a magyar nemzeti radikalizmus számára. Szlovákiában is újraszervezték szervezeteiket.

A HVIM “Felvidék” csoportja

Honlapjuk szerint a Kárpát-medencét lefedő mozgalomnak öt szlovákiai településen – Somorja, Komárom, Szenc/Galánta, Kassa – működik helyi csoportja. A somorjaiakhoz nekem is volt szerencsém, egy prágai kocsmában énekeltek nyilas, Szálasit éltető dalokat. A HVIM Felvidék 2011-ben új válaszott elnöke Dobay Gergely, a gödöllői Szent István Egyetem végzett hallgatója, aki 2010-2014 között a Selye Egyetemen Tanárképző karán is szerzett szakmai tapasztalatokat, mint vendégelőadó.

Az új “felvidéki” szervező és a HVIM mozgalom elnökségi tagja Budapesten mutatkozott be a szélesebb vármegyés közvélemény előtt a Trianon vonuláson elmondott beszédével, ahol 2012-ben és 2014-ben is felszólalt. Dobay, nyelvtudásának köszönhetően, a mozgalom szlovákiai szervezésén túl a HVIM összmozgalmi “külpolitikájában” is aktívan részt vesz.

HVIM “Felvidék” külpolitikája: Lengyelország felé

Dobay május elején videoüzenetben köszöntötte a lengyel Nemzeti Radikális Tábor (ONR) 80. évfordulójának alkalmából. 2014 júniusában az ONR Podhale meghívására a HVIM részt vett egy Trianon megemlékezésen, melyet a történelmi Magyarország területén, de a jelenlegi Lengyelországban tartottak. Az összmozgalmi szinten is aktív Dobay szeptemberben Sopronban, a Rongyos Gárda emléktúráján szólalt fel.

Itt érdemes megjegyezni egy szintén szlovákiai tematikájú eseményt, amelyet nem a HVIM “Felvidék” szervez. Ez az ún. “Csehkiverés” elnevezésű túra, amely az 1919-es balassagyarmati harcokról emlékezik meg, 2014-ben már negyedik alkalommal szervezték meg. A beszámolók szerint 2010-ben még csak ötven fő vett részt a túrán, 2014-ben, a környék iskolásait bevonva, már 160 fős menet vonult.

A Felvidéki Magyar Szigetet a Jobbik támogatta. De Fico is?

Az új elnök, Dobay fő feladata az öt éve szünetelő Felvidéki Magyar Sziget újraindítása 2012-ben még nem sikerült. Az utolsó pillanatig titokban tartott helyszín gazdája végül lemondta a rendezvényt. Az állandó anyagi gondokkal is küszködő csoport 2013-ban az eseményt a Jobbik alapítványa, a Gyarapodó Magyarországért Alapítvány támogatásával hozta össze a dunamocsi csárdában. Az egy napos rendezvényen mindössze 200-250-en jelentek meg. Hasonló volt a felállás 2014-ben is.

A csoportok többsége hivatalosan nem bejegyzett – és ezért állami támogatást is igényelhető – szervezet, de nyilván a baráti társaságoknál többek. A civil és a politikai szféra határán számos szervezeti megoldást látunk a “standard” politikai pártoktól a szélsőséges csoportokig, itt is nyilván erről van szó – ezt már Ravasz Ábel mondja, aki a Publicus Slovensko munkatársa és a parameter.sk kommentárora.

A jobboldali demokratikus Radiocvá-kormány kisebbségi ügyekért is felelős miniszterelnök-helyettese, Rudolf Chmel 2011-ben kijelentette, nem támogat olyan szervezeteket, amelyek revizionista és irredenta csoportokkal működtek együtt, és amelyek kétségbe vonták Szlovákia területi integritását. Akkor Berényi József azt üzente Chmelnek, ha tudomásuk van ilyen szervezetről, tiltsák be őket.

Némi internetes keresgélés után bukkantam rá a Szlovák Belügyminisztérium honlapján polgári társulásokat tartalmazó listáján egy 2014 február 28-án bejegyzett “HVIM” nevű egyesületre, amelynek székhelye Réte, magyarok által is lakott településen található. Vajon a baloldali nacionalista Fico-kormányt miért nem zavarja a csoport működése? A jelenlegi szlovák kormány olyan magyar irredenta szervezetet támogat, amely nyíltan a határok megváltoztatását hirdeti?

A radikáliskeltető Selye János Egyetem

Hogy a nemzeti radikalizmus több legyen személyes életérzésnél és puszta mozgalmárokodásnál, csak egy országos politikai párt vagy mozgalom tudja biztosítani. Ehhez viszont ideológiailag és politikailag megfelelően képzett szervező emberek szükségesek. A szlovákiai magyar radikalizmus professzionalizálódásában meghatározó szerepe volt a 2004-ben megalapított komáromi Selye Egyetemnek.

2006 óta az intézmény hallgatói önkományzata a budapesti jobbikos befolyás alatt álló ELTE HÖK-kel is jó viszonyt ápolt. Igaz, 2010 előtt szélsőjobboldali csoportok nem juthattak be teljese akadálytalanul még az egyetemre. Példa erre egy 2009-es eset, amikor az oktatási intézmény nem zárkózott el a Magyarok Szövetsége nacionalista szervezet rendezvényére egy termüket kiadni, de a szlovák belügyminisztérium betiltotta a rendezvényt.

A magyarországi kormányváltás után mindez megváltozott. Példáaul 2011 szeptemberében megalakult a Selye János Egyetemen belül működő Via Nova egyetemi tagozat is, ahonnan később Pallér Péter, a Jobbik “Felvidék” szervezője is kikerült. Szávay írta hét évvel később: a Selye HÖK vezetőivel “igen szoros, baráti a viszonyunk, rajtuk keresztül sok fiatalt tudtunk már eddig is elérni, és véleményüket finoman formálni”.

Ravasz Ábel a Publicus Slovensko munkatársa úgy látja, valóban felülreprezentáltak az ott végzett diákok a szélsőjobboldalon. De a Selye ma szerinte nem képes ellátni eredeti feladatát, azaz hogy új eliteket termeljen a szlovákiai magyarság számára és hogy egy közép-európai szintű intézménnyé nőjje ki magát. És ezt nem elsősorban a szélsőségesek jelenléte, hanem az általános igénytelenség miatt, mondja.

Tojásfestéstől Trianonig: a Jobbik baráti körei

Szávay István többször kijelentette: a Jobbik célja nem helyi alapszervezetek létrehozása, hanem olyan baráti közösségek amelyekben a Jobbik által képviselt nemzeti radikális politikai gondolkodás megjelenhet. Sejtszerűen kapaszkodnak egymásba, a gyakran tagi átfedéssel építkező civil szervezetek. Pufferzónát képezve veszik körbe a Magyar Koalíció Pártját, illetve tudatosan próbálnak behatolni a már létező és valódi civil mozgalmak, szerveződések közé.

2011 szeptember, Komárom. A kettős állampolgárságért tartott szimpátiatüntetés. Oláh Sándor (Jobbik – Komárom, Gubík László, Via Nova elnök (háttal), Less Károly, Egy Jobb Komáromért Polgári Társaság)

A szervezetek vezetői minden alkalommal hangsúlyozzák pártpolitikai függetlenségüket. Ezzel szemben a tény az, hogy e civil kezdeményezésnek álcázott mikrocsoportok rendszeresen tartanak rendezvényeket a cikksorozatunkban bemutatott nemzeti radikális szervezetekkel (HVIM, Jobbik). Sőt, szervezői, toborzói munkájukat igénybe veszi a professzionális nagypolitika is, cserébe megjelenési lehetőséget kapnak.

Példaként a 2011-ben megtartott komáromi megmozdulást hozom fel, amikor az Egy Jobb Komárom Polgári Társulás nevében Less Károly Jókait idézve ragadtata magát szélsőséges kijelentésekre: „addig nem fog győzni a szabadság ügye, amíg a magyar nemzet saját áruló korcs ivadékának hulláiból olyan hegyet nem rak, mint a Mátra és a döghalom tetején az utolsó árulót a saját fia le nem nyakazza”. A szlovákiai magyarok többségében visszatetszést keltő beszéd tulajdonosa ma Komárom város egyik polgármester-jelöltje.

Bőtös Botond

Címlapkép: 2013, Dunamocs. Paller Péter (Jobbik “Felvidék” szervező), Zagyva György Gyula (HVIM elnök, Jobbik Magyarország), Aranyossy Szabolcs és Dobay Gergely (HVIM “Felvidék” elnök) a VI. Felvidéki Magyar Sziget “Nemzeti Kerekasztal” elnevezésű közönségtalálkozón.

A következő részben arról lesz szó, hogy hogyan hatolt be a nemzeti radikális gondolat a szlovákiai magyar politikai élet felső szintjébe.