Egyedüli esélyük ott lehet(ett volna), ahol elharapódzottak a lopások, és ezeket a lakosok a cigányokhoz kötötték. Polgárőrséget Szerbiában nem lehet szervezni, de „békésen sétálni”, vagyis éjszakai őrjáratot tartani igen – amíg oda nem szólnak fentről. Eközben a VMSZ a kultúra terén is magához vonzotta a nemzeti radikális érzelműeket.
A magyar nemzeti radikalizmus erőteljesebb megjelenésére Szerbiában a 2000-es években több tényező hatott: a diktatúra eltűntével merészebben politizáltak az emberek, s a HVIM is megjelent a Vajdaságban; a sikertelen népszavazás 2004. december 5-én; a kezdeti reménykedés után a gazdasági világválság hatása az amúgy is katasztrofális szerb gazdaságra; a magyarellenes grafittik sokasága és a magyarverések ügye; a közbiztonság, a „cigánybűnözés” témájának felvetése; az emlékezetpolitika megerősödése különösen az 1944-es magyarellenes bácskai vérbosszú kapcsán.
Ám mégis furcsa, hogy a magyarországinál vagy az erdélyinél sokkal rosszabb gazdasági-társadalmi helyzetben e politikai opciónak alig van bázisa, és akkor is inkább egyes körökben, akik éppen nem fiatalok, sőt. A médiaszokások megváltozásával az idősebbek (is) egyfajta virtuális magyarországi világban élnek, azaz úgy érzik, a magyar belpolitikától függ a sorsuk (a Magyar Gárdától a rezsicsökkentésig), nem a szerbiaitól. És míg tudják, ki kicsoda a magyarországi politikában, azt nem, ki a szerb vagy a vajdasági kormányfő, és inkább a magyar szocialistákat és liberálisokat okolják minden bajért.
De hol az egyház?
A torontáltordai Remény Házát Bogdán József atya szentelte fel, ami azért meglepő, mert költőként nem épp népnemzetinek számít, még ha vannak is hazafias és vallásos versei; politikai kiszólásairól viszont nem tudunk. Nyilván azért volt ott az Árpád-sávos zászlónál, mert ő a tordai plébános. Ám a katolikus vagy a protestáns magyar egyházak képviselőiről sokkal kevésbé mondhatjuk el, hogy jelen lennének a politikában, mint egyes kollégáik Magyarországon vagy más külhoni régióban, s még kevésbé a nemzeti radikális téren. Ez nyilván összefügg a két katolikus püspök habitusával, például a becskereki sok nyelven beszélő, világlátott ember, Német László Rómában doktorált.
A reformátusok tavaly pedig belső harcukkal, a püspökválasztással foglalkoztak, a probléma ismerős: az új püspök diplomája honosítva-e lett és hogyan, netán plagizált? Egyes nemzeti ünnepeken persze ott vannak a papok, lelkészek, ahol nemzeti radikális jelképek is felbukkanhatnak, de a Vajdaságban egyéb hagyományok híján úgyis az jellemző, hogy kopjafákat és székelykapukat állítanak oda is, ahol se székely, se református nem él, s teljesen ad hoc merítenek a tárházból, gyakran azt sem tudva, mi mit jelképez.
Az ellopott szabadkai Vergődő madár (Forrás: http://archivum.magyarhirlap.hu/sites/default/files/field/image/2013/10/19/szabadka_in_memoriam_1944-1945.jpg)
Egy fontos különbség van a többi régióval szemben az emlékezet narratíváját illetően, és ez az 1944-es bácskai vérbosszú, amikor mértéktartó források szerint 20 ezer magyart öltek meg. Zömüket ártatlanul, az 1941-42 magyar hideg napok és egyéb gyilkosságok miatt a helyi, vajdasági szerbek, illetve a partizánok, s főképp a Jugoszláv Néphadsereg titkosszolgálata, az OZNA gyilkolta meg. A téma tabu volt 1989-ig, viszont pár éve közös szerb-magyar történészbizottság is alakult.
A megemlékezés kultúrája lassan formálódott ki, a Dél-Bácskában, főleg a Csúrogon felállított kereszteket, emlékműveket folyton kidöntötték, megrongálták, összefirkálták. A nemzeti radikális oldal persze igyekezett a témát kiaknázni, illetve az ünnepségeken is megjelentek a nemzeti radikális szimbólumrendszer egyes elemei. De e politikai opció pártolói biztosan azok, akik számháborút folytatva srófolják fel az áldozatok számát 40-50 ezerre.
Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy maguk a megemlékezések szervezői, akik részben az áldozatok utódai, bármilyen értelemben is azon oldalhoz tartoznának. Ráadásul zajlik az emlékműcsata, „magyar vereséggel” – legutóbb 2013 októberében ellopták a szabadkai áldozatok emlékművét, a Vergődő madarat, ami újabb etnikai feszültségekhez vezetett, és még a „szerencsésebb verziónak” vélték, ha fémtolvajok lopták el. Az ilyen esetek ugyanakkor természetszerűleg vezethetnek az érintett közösség nemzeti radikalizálódásához, illetve pont az ilyen eseteket használhatják fel a radikálisabb pártok, etnikai konfliktussá változatva egy lopást.
Jobbról kicsit balra? (Forrás: rakoczi.rs)
És hová tart a Rákóczi Szövetség?
A Rákóczi Szövetség nyáron abban jeleskedik, hogy főképpen magyarországi táborokban okítja igaz magyarságra a Vajdaságból érkező diákokat is, az őstörténettől kezdve a rovásíráson át 1956-ig. Elsősorban a magyarkanizsai tagszervezet tevékenysége markáns a Vajdaságban, amely korábban az EMI-tábor szervezőjeként is ismert volt, míg Kávai Szabolcs, a szervezet főtitkára 2012-ben a VMSZ színeiben be nem jutott a tartományi képviselőházba. Az MRM elnökének nyílt levele szerint Kávai a képviselőséget azzal „hálálta meg”, hogy a szövetség kihátrált az EMI mögül, azzal a mondvacsinált indokkal, hogy „a szélsőjobb és a szélsőbal támadásai felerősödtek”.
Az EMI Szegedre költöztetésének lehetséges okairól előző cikkünkben már írtunk, de tény, a Rákóczi Szövetség – miközben ideológiája inkább nemzeti radikális (ezt bizonyítja a honlapjukon meglévő fényképek szimbólumrendszere is) – magyarkanizsai tagszervezete a magyar kormány melletti Béketüntetésen is részt vett, és a személyi áttételeken át is VMSZ-közeli civil szervezetté vált. Emiatt érdekes(ség), hogy a 2012 végi közgyűlésen elnökségi tag lett Robertino Knjur, az Ellenállás egykori emblematikus figurája, akit 2000. október 5-én a szabadkai börtönből a tüntetők amolyan modern Táncsicsként szabadítottak ki, és akinek ugyanakkor egyik legnagyobb ellenfele ott a VMSZ-t vezető Kasza József volt. A magyarkanizsai Rákóczi Szövetség „átállása” tehát ismét arra példa, hogy a VMSZ is hogyan próbálja meghódítani a nemzeti radikális érzelműeket.
A magyarkanizsai Rákóczi Szövetség (egykori) vezetői a pálinkázó Orbán Viktorral (Forrás: rakoczi.rs)
Nemzeti nemzetit!
Hasonló példa erre az, ami a szabadkai Népszínházban történt, melynek magyar társulata élére úgy nevezték ki Andrási Attilát, hogy a társulat tagjai nem őt támogatták. Ám az MNT kulturális bizottsága simán őt ajánlotta, és ezt a szerb igazgatónő el is fogadta. Jelentős magyarországi szakmai szervezetek, neves, korábban Szabadkán is dolgozó rendezők is tiltakoztak. Andrási a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház vezetőjeként került most e székbe, korábban Magyarországon élt, és Novák Előd szívesen látta volna Alföldi Róbert helyén a Nemzeti Színház élén.
Andrási korábban Trianonban is megfordult, a(z akkor sem igen létező) Délvidéki Magyarok Közösség elnökeként beszédet mondva a HVIM által rendezett emléknapon, s publikált például a Magyar Fórumban. Az eddig sikeres társulatot bírálva nemzeti kérdéseket taglaló előadásokat akar, amelyek „érthetőek” is. A színházi világban egyébként, pletykaszinten már az terjedt el, hogy Árpási kinevezése nem jobbikos nyomásra történt, hisz annak semmi hatása a VMSZ-re és az MNT-re, hanem épp fideszesre, ami újra a már fentebb emlegetett sablon elterjedését bizonyíthatja, ha igaz.
HVIM-szimpatizánsból VMSZ-es/Fideszes? Árpási Attila (Forrás: pannonrtv.com)
Az idősebbek Aracsa
Az Aracs „délvidéki közéleti folyóirat” első száma 2001. augusztus 20-án jelent meg, a legutóbbi időkig anyagi gondokkal küzdött, ma már mögötte áll a Magyar Művészeti Akadémia, a Bethlen Gábor Zrt. és az NKA. Tematikája az indulástól kezdve töretlen: Trianon, párizsi békeszerződés, 1956, különösen az 1944-es bácskai vérbosszú, kommunista rémtettek, általában a történelmi emlékezet, hazaszeretet, vallásosság, zsidók, szerbek – minden létező műfajban.
Az új támogatóknak hála a legutóbbi számban már megjelenik az MMA főtitkára, Mezey Katalin is, de az ausztráliai Magyar Élet főszerkesztője, Csapó Endre írása is. A történész Tóth Gy. László Raffay Ernőről ír szépeket, miközben Komoróczy Gézát filoszemitának nevezi, akinek kétkötetes, A zsidók története Magyarországon c. műve nem felelhet meg a tudományosság kritériumainak, mert arról Komoróczy már nem ír, hogy a zsidóknak milyen nagy szerepe volt a magyar szabadkőművesek mozgalmaiban…
Interjút közölnek Fekete Györggyel, az MMA elnökével, köszöntik a 80 éves Pozsgay Imrét. Ám jellemző, hogy a lap inkább áll közel a Fidesz-KDNP-kormányzathoz, illetve a korábbi Gyurcsány- és Bajnai-kormányokat ostorozza kommunistázva, már korábban is. A hangulatot a 2014-es március 15-i számban Bayer Zsolt: Szoborvita c. írása adja meg, amelyben arról értekezik, hogy a németek a felelősek a zsidó és nem zsidó áldozatokért is, s hogy – a francia Vichy-kormánnyal szemben, amely már sokkal korábban deportálni kezdte a zsidókat a II. világháború alatt :
„A szőnyeg szélén mi állunk, holott Magyarország egészen az 1944-es német megszállásig a zsidók menedéke volt – tetszik ez a Mazsihisznek vagy sem. Amúgy nem számít, tetszik-e neki. Ugyanis a tények számítanak.”
Csantavéri mélyszegénység – a Cigánymisszió segíti őket (Forrás: http://bekesiromak.blogspot.com/2013/08/ahol-tenyleg-nagy-szegenyseg.html)
A cigányviccektől a cigánybűnözésig
A vajdasági magyar sajtó mindegyikére jellemző, hogy óne zsenír közölnek cigányvicceket. Láttuk, a nem szofisztikált zsidózásra is találunk példákat az Aracsban, de mivel a vajdasági zsidók mint vidékiek szinte maradéktalanul a holokauszt áldozataivá váltak, e téma jelenléte nem hangsúlyos. A nem különösebben rejtjeles beszéd a cigányoknak tulajdonított bűnözésről azonban a „mainstream” lapokban, azaz a Magyar Szóban és a Hét Napban is szó esik, így utóbbiban Szalai Attila ezen karikatúrája volt látható:
A világosan cigány elkövetőre (barna végtagok, nyak) utaló karikatúra illusztráció a heti körkérdéshez a lap 2010. április 13-i számában, amelyben a Meddig tűrjük még? kérdésre egy teológushallgató a következőket válaszolja, miután leszedi a keresztvizet a liberálisokról, akik megkreálták a megélhetési bűnözés fogalmát:
„Ha csakugyan meg akarjuk oldani a problémát, akkor ki kell végre mondanunk azt, ami tabu: a nevén kell nevezni végre ezt a fajta bűnözést, még ha politikailag ‘inkorrekt’ is a dolog. Ha ezt nem tesszük, akkor nem oldható meg a probléma. Nagyon fontosnak tartom továbbá, ha hoznának egy olyan törvényt, amely lehetővé tenné, hogy a polgárok büntetlenül lelőhessék a garázdákat és betörőket önmaguk, családjuk és javaik védelmében.”
A válaszban ugyan nem hangzik el a cigánybűnözés kifejezés, de az allúzió nagyon is világos.
Viszont az egyedüli nemzeti radikális médium, a delhir.info (vagy delhir.rs) nem finomkodik. A honlap voltaképpeni vezetőjének, a legtöbb álneves cikk szerzőjének általában Setyerov Zoránt, az MRM alelnökét tartják, a Képes Ifjúság egykori főszerkesztőjét, rutinos újságírót. A honlap folyamatosan terítéken tartja, hogy egyes településeken folyamatosan meglopják a magyarokat – Csantavéren, Tornyos, Péterrévén különösen -, világosan célozva vagy kimondva, kiket is gondolnak elkövetőknek.
Nemrégiben például azért támadták a tartományi kormányt, mert csak a délvidéki romák integrációjára 220 millió dinárt költ, amit „faji alapon osztották szét, mert a hírekben kifejezetten romákról van szó, nem pedig hátrányos helyzetűekről, vagy szegényebb rétegekről”, miközben a közalkalmazottakat kirúgják, csökkentik fizetésüket stb.
Nem csak a narancs van – járőreligazítás Péterrévén (Forrás: https://www.facebook.com/civilpolgarorseg )
Nem az, aminek látszik
Noha a Vajdaságban a magyar is kisebbség (mintegy 14%), a romák aránya pedig alacsony (kb. 1,5%), a cigányok egy része pedig magyar anyanyelvű, a magyarok – természetesen?! – nem szolidarizálnak e másik kisebbséggel. Miközben az ő számuk csökken, utóbbiaké egyes, magyarok lakta településeken is érzékelhetően nő, bár magukat nem feltétlenül vallják romának, hanem pl. egyiptominak, askalijának, vagy akár albánnak is, s egy részük muzulmán vallású.
Egyesek szerint éppen a jövetelükkel párhuzamosan ugrott meg a bűncselekmények száma, noha erre statisztikai bizonyíték nincs, és a szerb rendőrség sem vezet etnikai bontású statisztikát (nyilvánosan legalábbis nem). Egyes magyar többségű településeken becslések szerint arányuk akár a 20%-ot is eléri (Csantavér, Tornyos), illetve a(z újonnan érkezett) cigányokhoz kötik a lopások számának megnövekedését.
Minthogy a rendőrség nem, illetve forráshiányra hivatkozva nem tud reagálni, a polgárok kezdtek el mozgolódni, többször épp a magyarországi polgárőrség pozitív mintájára hivatkozva. A polgárőrség intézményét a szerbiai törvények nem ismerik (talán nem véletlenül, hisz rengeteg az otthon tartott – engedélyezett vagy épp a hadszínterekről hazahurcolt – fegyver, ami könnyen el is sül). A már korábban is idézett Athéna-elemzés forrásai szerint
„László [Bálint, az MRM elnöke] az egyik szervezője a Délvidéki Civil Polgárőrségnek, amely a Magyar Gárdához és utódszervezeteihez hasonló, járőrözésnek nevezett megfélemlítő akciókat szervez a vajdasági települések romák lakta részein.”
Békés éjszakai kutyasétáltatás (Forrás: https://www.facebook.com/civilpolgarorseg/photos_stream)
Azt maga László sem tagadhatná, hogy köze van-volt a járőrözésekhez, de az ismét túlzás, hogy a Magyar Gárda lenne a minta (mint mindenben, persze ebben is van valami), és a megfélemlítés lenne a cél, nem egyfajta megelőzés (hisz akkor a magyarországi legális Polgárőrségről is ezt kellene feltételezni). László beszámolt sikeres esetekről, amikor például nem is egy tyúk-, hanem nyúltolvajt követtek a házáig, s hívták ki a rendőröket, de – vélhetően rendőrségi közbelépésre – a péterrévei akciók, azaz a folyamatos éjszakai őrjáratozás is megszűntek egy idő után. A Facebook-on ugyan ott vannak e polgárőrök, a kevésnek mondható 495 lájkkal. Tevékenységük pedig mostanság kimerül a Délhír portál „tomboló” cigánybűnözőzésről szóló híreinek posztolásában.
Kisebbségi percepció és a Facebook
Hangsúlyozzuk, nincsenek adataink sem a bűnözés, a lopások számának növekedéséről, sem valamiféle arányokról. Rácz Szabó László úgy fogalmazott, szerinte van cigány-, magyar- és szerbbűnözés is és erről beszélni kell. Ám miképpen már írtuk, hogy a megváltozott médiafogyasztás (Belgrád és Újvidék helyett Budapest felé fordulás) miatt sokan meg sem tanulnak szerbül a fiatalabbak közül, az idősebbek meg úgy érzik, (ismét) Magyarországon élnek, meglehet, itt is egy hibás valóságpercepcióról van szó, amikor egy-egy eset többszöri megjelenése, „pörgetése” eredményezi, hogy úgy tűnik, sokkal több eset van, mint valójában.
A felkészült szerb rendőrség (Forrás: 021.rs)
Az állítható, hogy a szocializmus alatt nagyobb volt a közbiztonság (mert rendőrállam volt), s hogy még az azt követő Milošević-érában is (hisz az is rendőrállam volt). Illetve ez idő tájt maga az állam volt a maffia, a maffiózók pedig az államot szolgálták, a titkosszolgálat pedig kontrollállta a szerb nemzeti radikálisokat is. És ugyan nem kizárt, hogy az alacsonyabb értékű lopások száma nőtt, de a magyar közösségek sem zárják ki saját, akár börtönviselt „rossz fiaikat” sem a közösségből, akik a csempészés-lopás-seftelés „munkavilágában” boldogulnak.
A szerző szülőfalujában, Kishegyesen tavaly szintúgy sokan érezték úgy, hogy nő a betörések száma, s ha már polgárőrség nem lehet, hát éjjelente spontán csoportokba verődve sétálnak. A helyi színházba várták a rendőrkapitányt is, s természetesen az önkormányzati vezetők is érzékelték az elégedetlenséget. Az esti sétáknak azonban hamar véget vetettek, mert épp ezen önjelölt polgárőrök váltak gyanússá, mert közöttük megjelentek kétes hírű alakok is. Másfelől a Facebook-on sikerült pánikot szítani, (vér)bosszúért kiáltani, cigányozni, egészen odáig, hogy akadtak, akik ilyen-olyan gyanús, zöldkabátos alakokat véltek felfedezni a sarkon. Amire a józanabbak természetesen már elítélendően reagáltak.
A lényeg mégis az: ha a vajdasági magyar nemzeti radikálisoknak lehet bázisuk, azok épp ama települések, ahol cigánybűnözést kiáltanak, szervezkedni kezdenek és nem utolsó sorban kihasználják a net előnyeit, és persze hátrányait is, mint amilyen a pánikkeltés lehetősége.
Nem kétséges, az egyre fogyatkozó közösség újra és újra feszült időszakoknak néz elébe.
Szerbhorváth György
(Címlapkép: delhir.info)
Megosztás
Nélküled nincsenek sztorik.
Átutalás
PayPal
Így is támogathatsz
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!
Belföld
Külföld
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001 Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002 IBAN (USD): HU36120112650142518900500009 SWIFT: UBRTHUHB Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Havi előfizetés a Patreonon
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Benevity rendszerén keresztül
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
SZJA 1% felajánlásával
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
A kormánymédiánál dolgozó újságíró szerint azok viselkedtek jogellenesen, akik feltörték a Midgård adatbázisát, majd „uszító, de minimum megbélyegző szándékkal” kereshető listát tettek közzé a vásárlókról.
Nemzetközi hátterű, abortusz- és melegellenes szervezetek hálózata építkezne Magyarországon — egy pénzügyi vita óta a terveket egyelőre jegelik. Az alapítvány...
Most szombaton (mint minden évben), tucatnyi kisebb-nagyobb rendezvénnyel emlékeznek országszerte a Budapest második világháborús ostromának legvégén a budai várban többszörös...
Kormányközeli szereplők Magyarországon is megpróbálják meghonosítani a Donald Trumpot segítő alt-right trendet, csakhogy ez a mozgalom Amerikában ma már jószerivel...
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!