“Adósellenes a kormány gazdaságpolitikája” – Gadó Gábor ügyvéd a devizahitel-törvényről

Felgyorsultak az események a devizahitelesek ügyében: augusztus végén lejárt az ún. devizahiteles törvény által a bankok számára a szerződéseik tisztességességének bizonyítása érdekében indítható keresetek beadási határideje. Számos bank és pénzügyi intézmény adott be hasonló, milliós illeték megfizetéséhez kötött keresetet, ezek egy részét formai okokra hivatkozva dobta vissza a bíróság, az első ilyen perben pedig a Kéthely és Vidéke Takarékszövetkezet keresetét elutasította a Fővárosi Törvényszék. Gadó Gábor ügyvédet a törvénnyel kapcsolatos fenntartásairól kérdeztük.

Mit szólt, amikor a Parlament június végén elfogadta a devizahiteles törvényt?

86%

Év végéig még

17 470 235 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Alapvetően nem törvénnyel kellene a jogvitákat megoldani. Nem újabb törvényre van szükség olyan esetekben, amikor van jobb eljárásügyi eszköz, mint például a közérdekű kereset indításának a lehetősége. Ilyet például fogyasztóvédő szervezet vagy ügyész is indíthat. Ez alkalmas arra, hogy ha van egy általános szerződési feltétel, amiről egy közérdekű perben a bíróság kimondja, hogy tisztességtelen, akkor minden, hasonló feltételekkel kötött szerződésre is kiterjed. Ez lehetőséget adna arra, hogy ne egyesével kelljen az adósoknak perelniük.

A devizahitelesek ügyében is indultak ilyen perek, de úgy látszik, nem voltak sikeresek, vagy talán technikai, formai hibák utasította el ezeket a bíróság. A törvényalkotó egy teljesen új törvény megalkotása helyett például kiegészíthette volna a közérdekű kereset indításának szabályozását, hogy a devizahitelekhez kapcsolódó kártérítési ügyeket is ilyen módon lehessen elintézni, ahogyan ez az amerikai “opt-in opt-out” rendszerben történik, ahol a fogyasztó a korábbi ítéletek alapján döntheti el, hogy betársul-e.

Ez mindenképp jobb lehetőség lenne annál, mint amikor egy új törvénnyel hirtelen felállítunk egy más szituációt, megfordítva bizonyítási terhet, mint ahogy ez ebben a törvényben most történik. Az árfolyamrésről kimondta a jogegységi határozat, hogy tisztességtelen (ezt az álláspontot kötelezővé téve a bíróságok számára), az elszámolás feltételei, technikai részletei egyelőre nincsenek szabályozva: hogy hogyan kell az ezzel kapcsolatos terheit kiszámolnia a banknak és a jogait az adósnak. Jó lett volna, ha egyetlen törvény születik (még kettőt helyeztek kilátásba), hogy előre lehessen tudni minden részletet az elszámolásokkal kapcsolatban.

Miért több lépcsőben alkotják meg ezeket a törvényeket?

Valószínűleg főleg az időhiány miatt. A kormány mindenképp fel akart mutatni valamit még a nyár előtt. És mivel egy szerződés tisztességtelenségének megállapíttatása időbe telik, talán úgy gondolta a törvényhozó, hogy ez majd lezajlik, amíg a képviselők nyaralnak. Ősszel meg majd megalkotják a másik két vonatkozó törvényt. Különösen, mivel a forintosítás szabályozása (ez az egyik, őszre ígért törvény) a legidőigényesebb, bár egyeztetni, érdemben tárgyalni nyilván erről sem fog a kormány erről senkivel, de hosszabb mérlegelést igényel, hogy mivel jár egy ilyen döntés makrogazdasági szempontból.

A PITEE Egyesülettől Lázár Dénes ügyvéd a vele készített interjúnkban azt mondta: a hatalmi elit a fogyasztókkal szemben összefog, a Bankszövetség pedig éveken át rendszeresen “megegyezett a színfalak mögött”. Mi erről a véleménye?

Ehhez nem igazán tudok hozzászólni. Tény, hogy a Bankszövetség és a bankok most nagyon kiszorított helyzetben vannak, s az ő részvételük az egyeztetésekben csak díszlet és hivatkozási alap. De igaz ez minden más érdekképviseleti és civilszervezetre is, a mostani hatalom senkivel nem tárgyal érdemben, az ilyen egyeztetésekben csak akadályt lát, és csak akkor egyeztetnek bármiről, ha nagyon muszáj, ha ennek elmaradása következménnyel járna. Ennél a törvénynél vélhetőleg azért vették figyelembe az Országos Bírói Hivatal véleményét, mert tudták, hogy az OBH-n múlik a devizahiteles ügy botrány nélküli rendezése.

Milyen gyakorlati problémák vannak ezzel a törvénnyel?

Elképesztő például, hogy a perrendtartástól eltérően ezekben az ügyekben nem a postán keresztül történik a kézbesítés, hanem bírósági küldönc fogja kézbesteni az idézést és a többi iratot. Munkanapon 8-18 óra között, ha nem veszik át egy óra múlva újra kimennek, majd úgy kell venni, hogy kézbesítették.

Mi lehet ennek a módosításnak a célja?

Ennek gyakorlati okai vannak: nagyon szoros határidőket szab ez a törvény a bankoknak és a bíróságoknak, és ebbe nem fér bele a szokásos, postai kézbesítés ideje. Ez azonban megnehezíti például azt, hogy egy ilyen perben valaki mellett mondjuk egy fogyasztóvédő szervezet beavatkozzon, hiszen akkor külö bírósági küldönc kellene a beavatkozóhoz történő kézbesítéshez is, ugyanúgy mint a bank jogi képviselőjéhez.

Az elmúlt években egymásnak nagyon ellentmondó nézetek jelentek meg a devizahitelesek kapcsán kialakult helyzetről: van, aki szerint egyenesen hibás termék a devizahiteles kölcsön, mások a bankok és a kormány, megint mások az ilyen hitelt felvevők felelősségét hangsúlyozzák. Ön melyik álláspontnak ad igazat?

A legkorábbi probléma az lehetett, hogy túl későn kapott észbe a bankszektor 2009-ben, hogy a korábbi szabályok túl lazák, nem felelnek meg a fogyasztóvédelmi előírásoknak. Ekkor született is törvénymódosítás és magatartási kódex is erről, de két évvel később, mint kellett volna. A mostani jogegységi határozat azonban messze túlmegy a szükségesen, és olyan elvárásokat is megfogalmaz, amiért a bank legfeljebb annyiban felelős, hogy nem dörömbölt a jogalkotónál, hogy ragaszkodik a szigorúbb szabályok megalkotásához.

Önmagában nem az a baj, hogy voltak devizahiteles kölcsöntermékek. A devizahiteles konstrukció egy jó ideig még akkor is kedvezőbb volt az adósnak, amikor a válság nyomán a forint gyengülni kezdett. Amikor a jogalkotó beavatkozott, nem túl szerencsés módon tette ezt: a kedvezményes végtörlesztés nem volt sem praktikus, sem etikus megoldás. Azok nyertek rajta, akik a legkevésbé szorultak rá, s a problémát megoldatlanul hagyta. Az eszközkezelő létrehozása jó lehetett volna, de nem működött egy napig sem. Az árfolyamgátas rendszert én nem tartottam rossz megoldásnak, mert kicsit megosztotta a kockázatot, azoban arra alkalmatlan volt, hogy átfogó változtatás helyett használják. Egy csomó embernek nem csak az volt a problémája, hogy a forint gyengülése miatt nagyon megugrott a havi törlesztőrészlete, hanem sokan az állásukat is ekkoriban vesztették el a válság következményeként.

Az biztos, hogy hiba volt, hogy a magáncsődre nem volt sokkal hamarabb lehetőség. Ennek a bevezetéséhez sok idő kell, akár évek, s erre felkészült bírókra, csődgondnokokra van szükség. Nyugat- és Észak-Európában erre 20-25 éve működő rendszerek vannak, de nem lehet egyik napról a másikra bevezetni. A bankok ezt a megoldást azért vetették el, mert azt gondolták, hogy ennek ők lennének a vesztesei, pedig ez az ő számukra is kiszámíthatóbb veszteségeket jelent, mint az ad-hoc állami döntésekből adódó veszteségek. A magáncsőd lényege ugyanis, hogy meghatározott hosszú idő után az adósok egy bizonyos körének a ki nem egyenlített tartozásait leírhatják a bankok. Persze egy ilyen rendszert nem olyankor kell bevezteni, amikor az azt igénybe vevők száma a csúcson van.

Adott volt egy rossz helyzet, amiben valamit lépni kellett. Ha a magáncsőd nem alkalmas gyors megoldáként, mikor és mit lehetett volna még lépni?

Ha 2011-ben történt volna egy korlátozott, nem mindenkire vonatkozó, ésszerű mértékű forintosítás, a bankoknak 150-200 milliárdos veszteséget hozó végtörlesztés helyett. És szükséges lett volna a fogyasztóvédelem további megerősítése, adósvédő szabályok kialakítása, és kellett volna egy konszenzuson alapuló veszteség-mérséklési rendszer. De a kormány gazdaságpolitikája abszolút adósellenes: amikor 250 forint a svájci frank, az euro pedig 300-310 körüli, az drasztikusan megnöveli a terheket. Nem volt látható törekvése a kormánynak e legsúlyosabb teher csökkentése érdekében. Márpedig ha folyamatosan az eladósodott emberekről beszélünk, akkor fontos eleme kellene legyen a gazdaságpolitkának az erős forint. Ez a Fidesznek ellenzékben gyakran hangoztatott szlogenje volt, amikor a Gyurcsány-kormány idején elszabadult a forintárfolyam.

Horn Gabriella

(Fotó: Népszabadság – M. Schmidt János)

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt!