Köszönőviszonyban sincsenek egymással a devizahitel-szerződések bírósági ítéletei

Az igazságszolgáltatást több mint két éve foglalkoztatják a devizahiteles perek, de a bíróságok még mindig nem találták meg a megoldást. A devizahiteles perekben számos, egymásnak ellentmondó ítélet készült, pedig a vizsgálandó jogi kérdések azonosak. A jogegységi határozatokat készítő Kúria működése pedig nem elég transzparens – állítja dr. Lázár Dénes, a devizahitelesek érdekeit képviselő Pénzügyi Ismeretterjesztő és Érdek-képviseleti Egyesület jogásza. Interjú.

*****

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Mi történt a legutóbbi interjúnk óta?

A Kúria júliusi döntése vízválasztó volt a devizahitelesek ügyében: az volt az első eset, hogy a bíróság kimondta egy ilyen szerződésről, hogy semmis. Másrészt szembesültünk azzal, hogy az igazságszolgáltatás bármire hajlandó annak érdekében, hogy a devizahitel-szerződéseket érvényben tartsa. Ezt mérhetetlenül igazságtalannak tartom. Azóta nagyon felbolydult a jogi szakma ez ügyben, egyre több bíró állapítja meg a semmisséget, de nem rendezi a fogyasztó és a bank között a jogviszonyt. Sok perben a végrehajtás megakadályozása a cél, és ahhoz ez elég.

Mi történik ilyenkor?

Leáll a végrehajtás és addig nem történik semmi, amíg a bíróság újra érvénybe nem helyezi a szerződést.

Ön találkozott ilyen esettel?

A végrehajtás leállításával igen, de a Kúria ítéletét reprodukáló bírósági döntéssel még nem. Sokféle semmisségi okot sorol fel a törvény. A júliusi döntés például egy költségelemről, az árfolyamrés eltitkolásáról szólt. A semmisségi okok lehetnek formai hiányosságok. Ezek fölött, úgy tűnik, a Kúria hajlandó szemet hunyni, és a bankok érdekében toldozgatja-foldozgatja majd a szerződéseket. Van azonban olyan semmisségi ok is, amit a Kúria nem tud olyan egyszerűen „kijavítani“, ilyen például az egyoldalú szerződésmódosítás szabályozása. A fogyasztónak a felvett pénzösszeget mindenképp vissza kell fizetnie, de Magyarországon az igazságszolgáltatásban egyelőre senki nem tudja levezetni a törvényből azt, hogyan is kell elszámolni egy devizathitel érvénytelensége esetén. A Kúriát ez a kérdés jelenleg nem is foglalkoztatja, hiszen erre vonatkozó jogegységi kérdést nem fogalmazott meg.

A jobboldal az ügyet a szegény fogyasztók és a nagy, gonosz bankok háborújaként jeleníti meg. Ugyanakkor mások azt kérik számon, hogy miért pont a devizahiteleseken segít a kormány közpénzből, amikor a forinthitelesek és más társadalmi csoportok is bajban vannak. Önnek mi a véleménye?

Tényleg sok olyan devizahiteles van, akik az érzelmeiket nem tudták másképp kifejezni, mint tüntetések, utcai akciók formájában. A szélsőséges politikai erők kihasználják a bajba jutott emberek félelmeit, aggodalmait, és ebből politikai tőkét próbálnak maguknak kovácsolni. A mi egyesületünk egyik eddigi fontos eredményének tartom, hogy megmutattuk: igenis lehet a társadalmi kofliktusokat a bíróságon, jogállami keretek között rendezni.

Ez az ügy is jól mutatja a társadalom kettéosztottságát: a jobboldal populista szólamokkal a fogyasztók mellé áll és küzdelmet hirdet a gonosz bankok ellen, akik a magyar népet tönkre akarják tenni. Ezzel szemben a baloldal az egyén felelősségéről papol, meg arról, hogy az állam vonuljon ki a gazdaságból, mert ami most a devizahitelekkel történik, az nem más mint visszafordulás a kommunizmus felé. A politikai küzdelem hevében egyik oldalnak sem tűnik fel, hogy a valódi probléma nem a „gonosz bankokkal“ és nem is az „állami beavatkozással“ van. A valódi probléma a magyar jogi kultúra elmaradottsága. A magyar igazságszolgáltatás teljesen felkészületlen arra, hogy egy demokráciát, egy piacgazdaságot kiszolgáljon.

Mire alapozza ezt?

Az igazságszolgáltatást több mint két éve foglalkoztatják a devizahiteles perek, de a bíróságok még mindig nem találták meg a megoldást. A fő gond az, hogy a jogásztársadalom nem tud nyilvános szakmai vitát folytatni jogi kérdésekről. Az nem vita, amikor jogászok bejárnak a tévékbe nyilatkozgatni, aztán pedig széttárt kézzel várakozva néznek a Kúriára, hogy hozzon jogegységi határozatot. A Kúriánál nem valamiféle istenek tanácsa ül, akik zárt ajtók mögött összeülnek és aztán kinyilatkoztatják az igazságot. A jogrendszer csak akkor műlködik, ha a jogászok tudnak vitatkozni egymással. A Kúria jogegységi döntése – de különösen az az igény, hogy legyen egy ilyen döntés – jó példa arra, hogy Magyarországon az igazságszolgáltatás is felülről irányított. Ezt a kulturális hagyományt az Osztrák-Magyar Monarchia óta őrzi a jogrendszerünk.

Hogyan kellene nyilvános vitát folytatni?

A devizahiteles perekben számos, egymásnak ellentmondó ítélet készült, pedig a vizsgálandó jogi kérdések azonosak. Aki elolvassa ezeket az ítéleteket, azt láthatja, hogy ezek az ítéletek köszönőviszonyban sincsenek egymással. Mintha a debreceni bíróknak fogalmuk sem lenne arról, milyen érvek alapján hoztak ítéletet Szegeden. Ennek az egész bíróságosdinak csak akkor lesz értelme, ha a debreceni bíró világosan és közérthetően megindokolja, miért nem fogadja el a szegedi bíró érvelését. Vagy fordítva. Ehelyett mindenbíró mondja a magáét.
 Konkrét példa erre az egyoldalú szerződésmódosítások körüli zűrzavar. Nézzük csak azt, hogy megfelelnek-e az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szabályok a szimmetria elvének. A szimmetria elve szerint ha egy index emelkedése növeli a hitel költségeit, akkor ha ugyanez az index csökken, akkor csökkennie kell a hitel költségeinek is.

Vannak bírók, akik szerint a bankok által használt szerződési feltételek megfeleltek ennek az elvnek, más bírók szerint viszont nem. Azt ugyanakkor eddig egyetlen bíró sem tudta még megmagyarázni, hogy lehet az, hogy az elmúlt években a bankok mindig csak növelték a hitelek költségeit, holott az indexek tavaly például mind csökkentek. A tények igazolják, hogy a bankok szabályozása nem felel meg a szimmetria elvének. Ez azonban sok bírót úgy tűnik nem érdekel. A bíróságokon belül nem szokás vitatkozni. Ha valaki kritikus véleményt fogalmaz meg, akkor azt inkább kizárják az igazságszolgáltatásból, ahelyett, hogy vitába szállnának az állításaival.

Mit gondol, miért nem változik meg ez a helyzet?

A jogásztársadalom ezt a hiányosságot még nem vette észre. A jogászok minden társadalomban kiemelt tiszteletet és megbecsülést élveznek. Relatíve jobban élnek mint a társadalom többi tagja, és eljutnak a társadalom kulcspozícióiba. A társadalom többi tagja pedig nem meri kritizálni a munkájukat. A jogászok saját perspektívájából nézve ezért úgy tűnik, mintha minden rendben lenne, hiszen a végzettségükkel és a tevékenységükkel sikeresek.

Egyesek szerint politikai nyomásra fog december 16-án a Kúria iránymutatást, úgynevezett jogegységi határozatot hozni hét devizahiteles kérdésben.

Politikai nyomás nyilván van, de hogy ennek milyen hatása van az igazságszolgáltatás berkein belül, nem tudni. A magyar igazságszolgáltatás, különösen a Kúria, továbbra is azt gondolja hogy nincs mit nyilvánosan megvitatni a társadalom előtt, nem szükséges átláthatóvá tenni a tevékenységüket. Egyrészt ez a titkolózás táplálja a gyanút, hogy esetleg engednek a politikai nyomásnak. Másrészt pedig az a tapasztalat, hogy a magyar igazságszolgáltatás a XX. században minden körülmények között kiszolgálta a hatalmi elit érdekeit. Ennek cáfolatához az lenne szükséges, hogy a Kúria működése traszparens legyen. Örvendetes lépés ebben az irányban, hogy a jogegységi indítvány kérdéseit most közzétették. A német legfelsőbb bíróság weboldalán például regisztrálhatnak az érdeklődők és napi rendszerességgel kaphatnak infomációt arról, hogy ott mi történik. Fontos lenne továbbá, hogy a bírók felvállalják a véleményüket, hogy hajlandók legyenek vitatozni is szakmai kérdésekről. Jelenleg még elvi kérdésekről sem hajlandók vitázni. Ez arra is utal, hogy esetenként bizonytalanok a saját véleményükben. Ez is a jogi kultúra problémája.

A jogegységi határozat pontjairól mi a véleménye?

Egy olyan jogrendszerben, ahol a PTK majdnem hatvan éves, ezeknek a kérdéseknek nem kellene felmerülniük. Az, hogy most vesszük észre ezeket a tisztázatlan kérdéseket, azt mutatja, hogy ezek érdemben sosem lettek megbeszélve.

Pert nyertek a devizahitelesek – az összes jelzáloghitel szerződés hibás lehet

Devizahitel-szerződések ezrei válhatnak érvénytelenné egy december 7-i bírósági ítélet (PDF) nyomán, amely semmissé nyilvánított egy – az OTP-vel kötött – devizahitel-szerződést. A döntés jelzésértékű, mert rámutat a magyarországi pénzügyi szektor jogalkalmazási hibáira – állítja a pert indító Pénzügyi Ismeretterjesztő és Érdek-képviseleti Egyesület egyik alapítója, dr. Lázár Dénes pénzügyi jogász. Tovább az előző interjúra.

A NAV-botrányról mit gondol?

Tele van igazságtalanságokkal az ország. Ha lenne felkészült, jogállami tudással rendelkező ügyészi gárda, akkor nekik személyes motivációjuk lenne, hogy ezeknek az igazságtalanságoknak utánajárjanak. Bizonyára vannak jó szándékú ügyészek, de azt a tudást, ami ehhez kell, a magyar egyetemeken nem lehet megtanulni. A jog egy logikai játék, ha sok ember játssza jól, akkor sokkal jobb a játék. Magyarországon sokan hiányolják a vállalkozási kedvet. Ennek egyik oka az, hogy egy piacgazdaságnak alapvető szükséglete lenne a stabil, hatékonyan, gyorsan működő, megbízható igazságszolgáltatás. Ezzel szemben ma a vállakozások nem tudnak a jogrendszerre támaszkodni: a fővállalkozó kihasználja az alvállalkozót, a munkaadó a munkavállalót, a nagy multicég a fogyasztót. Nincs garancia a gyors jogorvoslatra, ha például valakinek nem fizet a fővállalkozója. Egy felkészült és hatékony igazságszolgáltatás kikényszerítené a törvények, szabályok betartását. Sokan érzik, hogy nem működik jól a jogrendszer. Nem a törvényekkel van gond, hanem az alkalmazással és a jogrendszeren belüli kommunikációval. A bírák panaszkodnak a keresetlevelek minőségéről, a társadalom pedig az ítéletek érthetetlenségéről. Ez annak a jele, hogy a felek nem értik meg egymást.

A PITEE devizahiteles perének kapcsán sokszor beszélt az állami szervek felelősségéről a devizahitel-ügyben. Most hogyan látja ezt?

A bankfelügyelet teljesen csődött mondott: hanyag módon, rossz technikával végezték az ellenőrzést. Sok bank szakember pedig most azzal védekezik, hogy nem tudták, hogy ilyen nagy baj lesz. Ez is mutatja, hogy mennyire alkalmatlanok arra, amit csinálnak. Németországban is ismerik a deviza alapú hitelt, mégsem terjedt el úgy, mint Magyarországon. Azért nem terjedt el, mert ott az igazságszolgáltatás olyan magas elvárásokat támaszt a bankokkal szemben az ügyféltájékoztatás, kockázat-feltárás területén, hogy az gyakorlatilag lehetetlenné teszi deviza alapú hitel nyújtását egy átlagos fogyasztónak. Az árfolyamkockázat rendkívül veszélyes dolog, aki ezzel akar játszani, annak legyen elegendő vagyona is hozzá.

Horn Gabriella