Egyszereplős kiírás, a nyertesre szabott feltételek a 4,5 milliárdos papírtenderen

Úgy fogalmazták meg az „irodai papírok, papíráruk, író- és irodaszerek szállítása” címmel kiírt közbeszerzési eljárás műszaki paramétereit a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóságon, hogy a kiírásnak maradéktalanul alighanem csupán egyetlen nagykereskedés termékei felelhetnek meg. A látszatra sem ügyeltek: a kiíró minden jel szerint a nagykereskedés weblapjáról másolta ki az igényelt termékek műszaki paramétereinek egy részét. Az elkövetkező három évben csak ettől az egy vállalkozástól szerezhetnének be irodai termékeket az állami intézmények, összesen 4,5 milliárd forint plusz áfa értékben.

*****

Akár a plágiumügybe belebukott (dr.) Schmitt Pál volt köztársasági elnök is írhatta volna a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium ernyője alatt működő Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság központi, irodai papírok, papíráruk, író és irodaszerek szállítására vonatkozó (TED 2013/S 212-367576, 2013. október 31.) tenderének ajánlati dokumentációját. Abban ugyanis a beszerzendő termékek műszaki leírása több helyen kísérteties hasonlóságot mutat az egyik kereskedő weboldalán lévő termékleírásokkal.

Ez egyáltalán nem véletlen: előre borítékolható, hogy ha az iparágon belüli felzúdulás ellenére a tenderen mégis eredményt hirdetnek a december 9-i határidőt követően, a budapesti székhellyel és dunakeszi fiókteleppel működő nagykereskedő, a Corwell Kft., illetve annak valamelyik viszonteladó partnere lesz a nyertes, mások ugyanis labdába sem rúghatnak a kiírás sajátosságai miatt. A pályázat kiírója ugyanis néhol a Corwell Kft. és viszonteladóinak honlapjairól másolta be több termék műszaki leírását az ajánlati dokumentációba. Több olyan esetben, ahol nem szó szerinti copy & paste történt, ott is csak az adott nagykereskedő Victoria nevű márkája felel meg az előírásnak – a kiíró lényegében körülírta az adott terméket.

Ráadásul a kiíró több esetben teljesen indokolatlannak tűnő műszaki paramétereket is benne felejtett a kiírásban, ami ugyancsak azt a gyanút erősíti az iparág szereplőinek körében, hogy ezzel a módszerrel bizony előre meg is határozta,  kit is szeretne „udvari” beszállítónak az elkövetkező 36 hónapra, aki 4,5 milliárd forint plusz áfa keretösszegben értékesíthet az állami szektornak. Bizonyos termékek esetében ezek az indokolatlan műszaki paraméterek azt eredményezik, hogy egy adott funkcióra szánt termék négyszer-ötször többe kerül majd, mint a versenytársaknál.

Noha a közbeszerzési törvény nem tiltja, vagyis emiatt önmagában még jogorvoslatra sincs mód,  felettébb szokatlan, hogy a kiíró kizárólag egyetlen nyertes szállítóval kíván keretszerződést kötni. Az államkassza szempontjából optimális megoldás keretében ugyanis több céget hirdetnek nyertesnek és többel szerződnek, az érintett állami intézmények így az egymással folyamatosan versenyző szállítók által kínált legjobb ár-érték arányú terméket választhatják ki, attól függően hogy az adott időpontban éppen kitől előnyösebb tollat, fűzőgépet, vagy néhány raklapnyi papírt rendelni. A legutóbbi „papírtender” eredményeképpen például három cég termékei közül választhattak az állami intézmények, ha szükségük volt valamilyen irodaszerre.

Most viszont, ha tényleg eredményt hirdetnek ezen a tenderen, az 1850 magyarországi intézmény kizárólag egyetlen szállítótól rendelhet majd, akinek – verseny híján – egyáltalán nem lesz érdeke, hogy az árait a versenytársak nyomására csökkentse, hiszen három éven át a tenderen megadott, akár a piacinál jóval magasabb árakon számlázhat akkor is, ha a konkurenciánál amúgy olcsóbban is elérhető lenne a termék. Sőt, az udvari beszállító meg is emelheti árait, ha a forint gyengülne az euróhoz vagy a dollárhoz képest a szerződéskötéskor érvényes árfolyamhoz képest.

Hiánycikk a termékminta, nehezített jogorvoslat

Az általunk megkérdezett jogászok szerint támadható a kiírás azon pontja is, hogy referenciaként évi 500 millió forint értéket elérő, közbeszerzés tárgya szerinti közvetlen végfelhasználó felé történő szállítást kell kimutatni, illetve a pályázónak jelenleg is rendelkeznie kell ugyancsak közvetlen végfelhasználó felé történő, évente legalább két darab, 90 millió forintot elérő, szerződésszerűen teljesített referenciával. A szakértők szerint ugyanis a végfelhasználó felé történő szállítás indokolatlan korlátozás.

Ez a korlátozás megnehezíti az indulás és az érvényes ajánlattétel lehetőségét, hiszen az ajánlattevő hiába értékesít akár évi több milliárd forint értékben ezekből a termékekből például országos üzletláncoknak, áruházaknak, ez nem számít, mivel a referenciaként szolgáló partnerük ebben a megfogalmazásban nem számít végfelhasználónak. Szakértőink aggályosnak találják azt is, hogy a kiíró kikötötte, hogy a pályázó rendelkezzen régiónként legalább egy  darab, cégjegyzék szerint jegyzett telephellyel és/vagy fiókteleppel.

De vannak további érdekességek is. Az egyik ilyen, hogy az ajánlatkérő termékminta benyújtását kéri a pályázóktól, ám az igényelt luxustermékek egy része a pályázat elkészítésére rendelkezésre álló, meglehetősen szűk, körülbelül egy hónapos határidő alatt éppen nem beszerezhető a nagykereskedőnél, azaz a már említett Corwellnél, ugyanis ezekből a termékekből csak a tender lezárása után várható új szállítmány. Vagyis csak azok tudnak indulni a tenderen, akik a pályázat megjelenését megelőzően már tisztában voltak az ajánlat műszaki paramétereivel és jó előre „bezsákoltak” maguknak Corwell-termékekből, például a cég saját márkás termékéből, a Victoriából.

Aggályait több vállalkozás a hivatalos eljárás keretében is jelezte az ajánlatkérő Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóságnak, ám az többnyire lesöpörte az észrevételeiket az asztalról. Az egy cégre szabott kiírással a tenderből kizárt cégek jogorvoslatot is kérhetnének, ám az erre vonatkozó, 2011-ben megjelent kormányrendelet ezt is nagyban megnehezíti, ugyanis a jogorvoslatért a közbeszerzési eljárás becsült értékének 1 százaléka, de legfeljebb 25 millió forint illetéket kell fizetni. Ha több kérelmi elem is van, akkor pedig a dupláját, 50 millió forintot.

Érdekesség, hogy a Corwell Kft. egyik legnagyobb viszonteladójaként a tendernyertességre most igencsak esélyes I-com Kft. ügyvezetője, Szabó Zsolt különösen érzékeny a papírtenderek tisztaságára. 2006-ban, szocialista kormányzat idején a Magyar Nemzetnek panaszkodott  az akkori központosított pályázatra, egyebek mellett amiatt, hogy csak egy nyertest kívántak hirdetni, illetve hogy a választások előtt hosszú időre szóló tendert írtak ki.

Szalay Dániel