Mélyre elásunk, ha beszélsz! – megfenyegették interjúalanyunkat

Előbb 20 millió forintot ajánlottak, majd életveszélyesen megfenyegették Simon Tibort, az atlatszo.hu-nak nyilatkozó „táskás embert”, aki 1998-2003 között 1,2 milliárd forintot szállított vissza megbízóinak, az egyik nagy hazai tervező vállalat vezetőinek, majd perújrafelvételt kért miután letöltötte börtönbüntetését. Azt üzenték neki a videóinterjúnk megjelenése után, mélyre elássák, ha valaha még nyilatkozni mer az ügyről. A rendőrség nem hallgatta meg a férfit.

*****

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A hétvégén lejár a perújítási nyomozásra többször meghosszabbított határidő, az adóhatóság nyomozó szerve önt is kihallgatta? Mint megírtuk, azért kezdeményezte a perújítást, hogy elmondhassa, hova került a megbízásaiból visszatáskázott 1,2 milliárd forint.

Valóban, október 30-án éjfélkor jár le a határidő. Újabb nyomozati cselekményről nem tudok. Két tanút hallgattak meg, az egy egyiktől utóbb vallomás kiegészítést is kértek. Engem nem kerestek.

Büntetőügye egyik periratában az olvasható, ha valaki megtagadja a vallomást az eljárás során, a perújrafelvétel esetén nem teheti meg újra. Lehet, hogy ez az akadálya.

Bármikor jogomban áll feltáró vallomást tenni. A perújítást éppen az én kezdeményezésemre rendelte el a bíróság, amit még a büntetés végrehajtási intézetből írtam. Ebben felhívtam az ügyészség figyelmét a lényegre, arra, hogy elmondanám, mi lett a pénz sorsa, kihez került. Perújítási nyomozás elrendelésére egyébként elég kevés példa van, az esetek 90 százalékában a kérelmeket elutasítják. Az enyémet viszont megalapozottnak látták. Bár az ügyészség megtagadta, a Fővárosi Ítélőtábla felülbírálta a határozatát és elrendelte nyomozást. Mivel nulláról indult újra a nyomozás, bármilyen adatot lekérhetnek, híváslistákat, bankszámla kivonatokat, egyebeket, amik majd igazolják a feltáró vallomásomat. Ha csak perújrafelvételi tárgyalást rendelnek el, új bizonyítékok, új tanúk nem kerülhetnek elő, és új gyanúsítottak se állhatnak bíróság elé.

Mi lesz, ha önnel együtt a megbízóit fiktív munkavégzés miatt elítélik, ami ugye nem nyert bizonyítást, csak az adócsalás? Akkor ismét börtönbe vonulhat?

A munkák elvégződtek, befejeződtek, fiktív munkavégzés ilyen formában nem történt. Részemről azért sem merülhet fel a fiktív munkavégzés, mert én is alvállalkozókat vontam be, akiket megbíztam. A perújítást kérelmezőre a törvény súlyosbítási tilalmat rendel el. Többet nem kaphat, mint amennyit ült. Én pontosan tudom, hogy elkövettem bizonyos bűncselekményeket, amik miatt elítélt a bíróság, és ugyanúgy el fognak ítélni, ha eljutunk odáig. Én azonban már leültem a büntetésemet. Azok viszont nem, akik megbíztak, akikhez visszavittem a pénzt.

Abban bízik, hogy a megbízóit is adócsalás miatt ítélik el?

Adócsalás és csalás, magánokirat hamisítás, hűtlen kezelés miatt is. Előbbiek miatt engem elítéltek. A hűtlen kezelés viszont nálam biztosan nem állhat meg. A gyanúsítások köre jóval tágabb lehet ebben az esetben.

Egymilliárd forint táskában – leülte a büntetését, és most kitálal a stróman

Újranyitották a hatóságok egy 2011-ben zárult, 1,2 milliárd forintos csalás miatt indult büntetőügy aktáit. A háromévi börtönbüntetéssel sújtott, a büntetőeljárás során a vallomást megtagadó harmadrendű vádlott, Simon Tibor perújítási kezdeményezését az ügyészség elfogadta, és újraindították a nyomozást. Az Uvaterv Zrt. egyik mérnöki irodájával szerződött egykori cégvezető feltáró vallomásra készül, a hatóságok tudomására akarja hozni, mi lett annak az egymilliárd forintnak a sorsa, aminek annak idején az ügyészség is bottal ütötte a nyomát. Amiről eddig hallgatott, most az Átlátszónak is előadta. Tovább az előző cikkre.

Jelezte a nyomozóhatóságnak, hogy menne vallomást tenni?

Természetesen nem. Ez nem az én feladatom. Tizenöt hónapja tart a perújítási nyomozás, nem hiszem, hogy nekem kellene kezdeményezem. Bár az elmúlt hetek történései miatt azért megfordult a fejemben.

Az ügyben érintett cégek vezetői keresték-e az Átlátszón megjelent videóvallomása és a hozzá tartozó cikk miatt?

Az érintett nagy tervező cég részéről nem történt megkeresés. Máshonnan viszont igen. Még a megjelenés előtt. Szeptember 6-án, miután a nagy állami cégtől megérkezett a válasz a szerkesztőségükbe, hogy a vezetője nem érintett az ügyben, jelentkezett az illető és jómagam egy régi, közös ismerőse. Közös gyerekkori barátunk. Olyan valaki, akiben maximálisan bízom. A honvédségben úgy mondták, olyan ember, akinek a sötétben is hátat merek fordítani. Közölte, hogy felkérték, a nagy állami cég vezetője megbízásából közvetítene mint egy moderátor. Azt üzenték vele, szeretnének beszélgetni velem.

Leültek egy kávéra?

Erre egy alkalommal se került sor. Ennek a nagy állami cégnek a vezetőjével már több, mint tíz éve személyesen nem találkoztam, a hagyomány nem szakadt meg. Mindig a moderátorral találkoztam. Se írásban, se szóban nem keresett se ő, se a magát nagy embernek hívó másik vezető beosztású férfi a tervező cégnél, aki engedélyezte az ügyletet. Szeptember 6-án kaptam a találkozóra az első sms-t, 7-én szombat délelőtt kaptam, amit jeleztem is az átlátszónak telefonon, hogy ilyen megkeresés történt.

Mi volt az az ajánlatuk?

Húszmillió forint kamatmentes kölcsön. A feltételek között szerepelt, hogy nem nyilatkozhatok semelyik médiumnak, az atlatszonak se. Először 15 évre adták volna, aztán javasoltam, legyen inkább húsz, mert akkor már mindannyian 80 felett leszünk, nem lesz ebből semmi probléma. Elfogadták.

A hitelt ki adta?

Magánszemélyként a nagy állami cég vezetője, és a tervező cég jogásza.

Elfogadta?

El. Egy nem rég szabadult, egzisztenciája újrateremtésén dolgozó, tetemes adóssággal küzdő ember elfogadja. Ezen kívül semmi sem tiltja, hogy korrekt feltételekkel bárkitől kölcsönt vegyek fel. Ugyanezt javasolták többen is, mert természetesen nem akartam ebbe az ügybe „magányos farkasként” belemenni, egy közeli, megbízható barátomat folyamatosan tájékoztattam minden lépésről, szinte mindent megbeszéltünk.

Egymilliárd forint táskában – leülte a büntetését, és most kitálal a stróman from atlatszo.hu on Vimeo.

A szerkesztőségünkbe olyan információ jutott el, bizonyítékokat is ígértek erről, amit aztán mégse juttattak el hozzánk, hogy zsarolta a nagy állami cég vezetőjét, ha nem fizet. 

Elég életszerűtlen, és ebben mások is egyetértenek velem, hogy valaki saját bankszámlámra kéri az általa kizsarolt pénzt. Márpedig ők többször kérték a számlaszámomat. Hangsúlyozom, nem én, hanem ők. Ez a történet elég sánta. Nem így szoktak működni a zsarolások. Zsaroló nem szokta megadni a saját számlaszámát.

Másét szokta?

Az az igazság, hogy sosem voltam ilyen szerepben, helyzetben. Nem tudom. Azt tudom elképzelni, hogy inkább egy táskában adják. Nem olyanban, mint amiben én vittem vissza a százmilliókat. Szerintem a zsarolásnál lényeges szempont, hogy ne maradjon nyoma, hogy 30 év múlva is látható legyen, igen, ott volt az az utalás, ott a bizonyíték. Nem zsaroltam senkit. Belementem a kölcsönbe.

Akkor meg se jelenhetett volna az atlatszo.hu-n a története?

Nem, a kölcsön csak a további nyilatkozattól tiltott volna el. A megjelenés megakadályozása nem volt feltételek között.

Megkapta a pénzt?

Szeptember 23. volt a határidő. De nem érkezett meg a számlámra.

Kötöttek erről szerződést?

Persze. Lepapíroztuk, de hiába írtam alá, vissza sose kaptam az aláírásukkal. Visszatérve még a zsarolásra, milyen zsarolás az, amikor egy harmadik negyedik személyen keresztül üzengetnek, a megzsaroltnak?

Az is megtörténhet, valakit felbérel, hogy megfenyegesse őket.

Ne legyünk álságosak, lehet bérelni erre embert. Persze. Nem olcsó. Nézzük már meg, kinek van itt pénze, egzisztenciája, kapcsolata, hatalma! Nekik vagy nekem?

Sikerdíjat ajánlhat fel.

Na, ezen nem gondolkodtam. De magáról, a zsarolás tényéről se. Tavaly májusban, még a büntetésem felénél döntöttem el, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba. Én lassan tizenöt hónapja ezen az úton megyek. Ha az említett összeg az én zsebembe kerül, akkor se hiszem, hogy meggondoltam volna magam, akkor is a nyilvánosság elé álltam volna. Nem csak önmagam miatt, az általam felkért és már vallomást tett tanúk miatt se tehettem volna meg, hogy elállok. Nem hagyom cserben őket. Vannak még ütőkártyáim, amiket csak a nyomozóknak akarok kijátszani.

Tárgyi bizonyítékok?

Is. És olyan összefüggések, amiket a nyomozók nem nagy munkával ki tudnak deríteni, be tudják bizonyítani. A zsarolás, maradjunk akkor ennél a fikciónál még egy kicsit, egyébként csak akkor állhatott volna meg, ha kifizetik a pénzt.

Létezik a zsarolási kísérlet.

Hogyne. Egy börtönből kijött, nullán lévő ember megzsarol több egy gazdag, nagyhatalmú embert? Mit tesz ilyen esetben az olyan ember, akinek tiszta a lelkiismerete? Elmegy a rendőrségre és feljelenti a zsarolót. Eddig nem tudok róla, hogy megtörtént volna. Pedig az lenne logikus, hogy megtegye, mert jól tudja, hogy akkor lőttek a feltételes szabadlábra bocsátásomnak. És még annyit: az ugye életszerű, hogy találkozóra hívnak egy ismerőssel, hátha majd megzsarolom őket! Mert bizonytani tudom, hogy nem én kerestem őket. Az sms-ek alapján világosan látszik, mindig a moderátoron keresztül ők kerestek. Sosem a zsarolót hívják találkozóra, ugye. Na, akkor ennyit a zsarolásról…

Mi lett a pénzzel? Mit üzentek?

A cikk és a videó október elsejei megjelenéséig csönd következett. Aznap este kaptam az újabb sms-t a moderátortól, miszerint az illetők összetépve visszaadták a papírokat – mármint a szerződést – és holnap találkozzunk. Így történt október másodikán. Azt üzenték, álljak elő én egy másik ajánlattal. A következőket találtuk ki. Volt annak idején egy üzlethelyiségem, amit 2003-ban a két úriember átíratott saját cégeik nevére, tulajdonba vették. A törvény szerint bármilyen szerződés időkorlát nélkül megtámadható, ha azt megtévesztést, kényszerítés hatására írták alá. Miután szabadultam, idén áprilisban a tulajdonosoknak küldtem egy „semmiségi nyilatkozatot”, kérve az eredeti állapot helyreállítását vagy a vételár kifizetését kamatokkal együtt. Ez 11 év után, jegybanki alapkamattal nagyjából 20 millió forint. A javaslatom tehát az volt, hogy kössünk 20 millió forintról peren kívüli megállapodást. A szerződéstervezetben vállaltam azt is, az aláírása után az ő rossz hírüket sehol nem keltem. Ha megszegem tíz éven belül, vissza kell fizetnem.

Erre mit mondtak?

Azt üzenték, többször is megerősítve, elfogadják, négy példányban kérték a szerződést. Elküldtem aláírva a moderátorral. A fizetés előtt napon, október 6-án, vasárnap jött a hívás, hogy aznap találkozzunk a szerződés miatt. A gyerekekkel kellett ezért visszautaznom vidéki születésnapi köszöntésről. Egy belvárosi park melletti kávézóban ültünk le. Mielőtt megtörtént, egy „tipikus, erre szakosodott” ember lépett mellém, azt mondta, ezt a papírt alá kell írni és akkor minden rendben lesz.

Ennek mi volt az oka, hiszen azért mert a találkozóra, hogy az aláírt szerződést megkapja?

Akkor én se értettem, csak később. A moderátor azzal várt, lesz még egy kiegészítés. Mégpedig az, hogy a szerződésben nyilatkozom, korábban nem mondtam igazat az Átlátszónak. Azt szeretném nyomatékosítani, hogy biztos vagyok benne, a találkozót megelőző rövid intermezzóról a moderátornak nem volt tudomása, ő tette a baráti, közvetítői dolgát.

Nevesítve volt az atlatszo.hu?

Úgy van. Már elő volt készítve a szerződés kiegészítés. Világossá vált, hogy erre utalt a férfi, ezt kell majd aláírnom. Nulla másodperc alatt kellett döntenem. Aláírtam.

A pénz miatt?

Ugyanazokat az érzéseket éltem át, mint öt-tíz évvel ezelőtt, amikor komolyan presszionáltak a nyomozás, a tárgyalás menete során. Senkinek nem kívánom, hogy ilyenen menjen keresztül, kétszáz méterre ülnek a kiskorú gyerekei, ki tudja, mekkora veszélyben. Nem ez volt az első eset az elmúlt hetekben. Arra azért emlékeztetni szeretnék, én már tavaly szeptemberben felvettem a kapcsolatot az atlatszo.hu-val, de a büntetés végrehajtási idő alatt nyilatkozni, még külső ügyről is, csak engedéllyel lehet. Úgyhogy várnunk kellett, de egy pillanatra sem akartam felhasználni az Átlátszót.

Ezt a szerződést visszakapta aláírva?

Nem. Még vasárnap este újabb találkozóra hívott keddre a moderátor. Tudtam, hogy lesz valami gubanc, mert ha aláírnak egy szerződést, mi értelme van másnap találkozni. Főleg úgy, hogy közölte, a megbízója keddre hívta őt is az új üzenetet átadni. Pénz nem érkezett a számlámra hétfő estig. Nem lepett meg. Keddből szerda lett. A megbízói szerdán a következőket üzenték. Leszarják az atlatszo.hut-t, de az összes magyar médiát, újságot, tévét, rádiót is, mert be tudják bizonyítani, hogy én hazudok. Ha nem teszem, ha nem fogom be a pofámat, mélyre leszek elásva. Nem hogy 20 milliót, 20 forintot se kapok. Így szólt az üzenet.

Megjött az önbizalmuk.

Lehet, de én is megedződtem az elmúlt években. Meg tudom magam védeni.

De van egy kiskorú gyereke.

Igen, óvom is féltem is. Az iskolából csak én viszem és hozhatom haza. A kapuig kísérem, és nem engedem egyedül iskolába menni, pedig már bőven képes rá.

A moderátor kommentálta az üzenetet?

Nem, soha. Csak átadta. A találkozók tárgyát se jelölte meg. Csak a lényegre szorítkozott, időpont, hely. Végig igyekezett pártatlan közvetítő maradni.

Azóta történt valami?

Semmi. Se üzenet, se találkozó.

Értesítette a rendőrséget a fenyegetésről?

Nem. Nem láttam értelmét. Tisztában vagyok vele, hogy ez a nagy egész része. Ők ilyen módszerekkel is dolgoznak. Ahogy mondtam, ismerős volt öt-tíz évvel korábbról. Akkor is többször megfenyegettek, hallgassak, ne tegyek vallomást. Hiába. Nem szaladok el.

Zsidai Péter