Bizottsági módosító az infotörvény-módosításhoz: a lényeg változatlan

A kormánytöbbség az Áder-vétó után másodszor is nekifut az információszabadságról szóló törvény módosításának. Az eredeti szöveghez mérten szűkülhet, de továbbra is parttalan megtagadási hivatkozást ad az Infotv.-nek a közadatokhoz való hozzáférést korlátozó módosítása.

Az Alkotmányügyi bizottság tegnap benyújtotta a köztársasági elnöki vétóban kifejtett megfontolásokat kezelni kívánó módosítási javaslatát az Országgyűlés 2013. április 30-i ülésnapján elfogadott, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényhez. Áder János aggályaira tekintettel a kormánytöbbség – ahogy ezt magunk is vártuk – elhagyta azt a rendelkezést, amely a külön törvényben biztosított megismerési jogokat kivette volna az Infotv. hatálya alól, ezzel lerontva a törvény megismerési garanciáit, köztük is a legfontosabbat, a bírósághoz fordulás jogát.

Abban is bejött viszont sajnos a várakozásunk, hogy marad a visszaható hatályú, a folyamatban lévő adatkérésekre és perekre is kiterjedő hatálybalépés, valamint hogy a szerintünk legveszélyesebb, a „visszaélésszerű” adatigénylésekre vonatkozó szabály átalakult ugyan, de velünk marad.

Emlékeztetőül: az eredetileg elfogadott törvényszöveg úgy szólt, hogy „a közérdekű adat megismerése iránti igény teljesítése nem eredményezhet a külön törvényben szabályozott ellenőrző szervek ellen őrzési jogosítványaival azonos mélységű és terjedelmű adatbetekintést és adatkezelést”. Ezzel az volt a baj, hogy bizonytalan tartalmú, bármikor előrángatható megtagadási okot adott volna az adatkezelők kezébe.

Az új szöveg a korábbi javaslat indokolásából merítve – bár a visszaélésszerű joggyakorlás sajátos érvelését elvetve – ehelyett azt mondja ki „a közfeladatot ellátó szerv gazdálkodásának átfogó, számlaszintű, illetve tételes ellenőrzésére irányuló adatmegismerésekre külön törvények rendelkezései irányadók”. Ha itt megállnánk, akkor azt is gondolhatnánk – már csak amiatt is, mert a végül elhagyott, szintén külön törvényre utaló másik rendelkezést amúgy a KIM és a köztársasági elnök is úgy értelmezte, mint ami nem rontja le a törvényi garanciákat –, hogy minden rendben, ez csak egy figyelemfelhívás arra, hogy az Állami Számvevőszék adatkérését nem az Infotv. alapján kell teljesíteni. Azonban van még tovább is, ráadásul ezt a benyújtott javaslatban nagyobb betűmérettel is szedték: „Ha erre való hivatkozással az adatigénylés elutasításra kerül, az adatigénylő az Infotv. 52 . §-a alapján a Hatóságnál bejelentéssel vizsgálatot kezdeményezhet.”

Így aztán az új rendelkezéssel az a baj, hogy bizonytalan tartalmú, bármikor előrángatható megtagadási okot ad az adatkezelők kezébe. Mit jelent az „átfogó, számlaszintű, illetve tételes ellenőrzés”? Egy szerződés szövegének kikérése tételes ellenőrzés? Egy adott szerződő féllel kötött vagy egy adott tárgyban kötött összes szerződés kikérése átfogó ellenőrzés? Egy befogadott számla, a szerződés teljesítése során kiadott teljesítési igazolások vagy a szerződő partner által a szerződés teljesítéseként készített dokumentáció kikérése számlaszintű ellenőrzés? Végül, de nem utolsó sorban: kikerültek-e a törvény hatálya alól ezáltal ezek az adatkérések, s ha nem, akkor fennmaradt-e a bírósághoz fordulás lehetősége a NAIH-hoz tett bejelentés bármily kecsegtető, de a bírósági úttal össze nem vethető lehetősége mellett?

Itt a Lex Átlátszó 2

2013. május 22-én első fokon az Erzsébet Utalványforgalmazó Kft.-t arra kötelezte a Fővárosi Törvényszék, hogy adja ki nekünk az Erzsébet-utalvány reklámozására vonatkozó szerződéseket. Az alperes úgy érezhette, hogy a fellebbezés az ügyben kevés lehet, mert nyolc nappal később, múlt pénteken György István fideszes országgyűlési képviselő – mára kiegészülve a hozzá csatlakozó párttársával, Horváth Zoltánnal – már be is nyújtott egy törvényjavaslatot, amely hatályon kívül helyezné azt a törvényi rendelkezést, amelyen az ítélet elsősorban alapult. Tovább a teljes cikkre.

Nem kérdés, hogy azon adatkezelők, akik már a meglévő, még egyértelmű törvényi szabályok mellett is, nyilvánvaló törvénysértéseket felvállalva sem tettek semmit a gazdálkodási adataik nyilvánossága érdekében, azok az összes felsorolt kérdésre igennel fognak válaszolni. Márpedig a közadatok megismerésének egyedi adatkérésekre alapozott, hazánkban alkalmazott útja éppen addig vehető komolyan, amíg az adatkezelő érdemi válaszadásra vonatkozó kényszerben van mind az adatigénylés megtagadásakor, mind pedig az ennek felülvizsgálatára irányuló bírósági perben. Mert lehet ugyan, sőt, a nyilvánosságnál a konkrét esetben fontosabb közérdekre tekintettel szükségszerű is, hogy egyes közérdekű adatok mégse legyenek nyilvánosak, de ezt a minőségüket az adatkezelőnek a konkrét, kiadni kért adat sajátosságaira tekintettel, egyedileg kell tudnia megvédeni. Az új szabály viszont ezt a kényszert éppen a közpénzek átláthatósága szempontjából kulcsfontosságú gazdálkodási adatok tekintetében oldja fel, megalapozva ezzel egy mindig használható sablonelutasítást.

Az Alaptörvény egyik legelőremutatóbb rendelkezéssora szerint azonban „[a] közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.” [39. cikk (2) bekezdés] Ezek a rendelkezések – szemben az Infotv. mostani kiegészítésével – általános jelleggel mondják ki a gazdálkodás nyilvánosságát, valamint – szemben az Infotv. mostani kiegészítésével – egyértelműek.

Bármi lesz is az elfogadott törvényszöveg, mi mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy az ellentétes tartalmú szabályok konfliktusából minél több ügyben és mielőbb az Alaptörvény kerüljön ki győztesen.

Sepsi Tibor