Brazília: Baráti társaságok a korrupció ellen

Közel kétszáz brazil városban jöttek létre Barátok Társasága nevű szervezetek, amelyek helyi szinten küzdenek a korrupció ellen. Januária egy kis város az ország közép-keleti részén, ahol egy oknyomozó újságíró, Fábio Oliva alapított egy ilyen szervezetet. Kollégáival műhelyfoglalkozásokat tartottak olyan fiataloknak, akik felelősségre akarják vonni a helyi politikusokat a város költségvetésének gondatlan kezeléséért. A jelenleg Buenos Airesben élő Jamila Venturini újságíróval beszélgettünk Skype-on Januáriáról és arról, hogyan lehet workshopon tanítani az elszámoltatást.

„Ezt a régiót nem csak a korrupció sújtja, hanem a szélsőséges éghajlat is” – mondja Jamila Venturini újságíró, aki több éve dolgozik különféle projekteken Januáriában. Januária (ejtsd: Zsanuária) egy kis város a Brazília közép-keleti részén található Minas Gerais államban. A Minas Geraisról szóló angol Wikipédia-cikk szerint ez az állam a legnagyobb brazil tej- és kávétermelő terület, és az ország több elnöke is innen származik, beleértve a mostani elnököt Dilma Rouseffet is.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A városban 64-65 ezer ember lakik, ezzel a számmal még mindig „vidéknek” számít. Ezenfelül Januária az ország egyik legszegényebb régiójában található. Éghajlata félsivatagi, emiatt az itt élőknek hosszú időszakokat kell kibírniuk eső nélkül. Az egyik legfőbb bevételi forrásuk a mezőgazdaság, különösen a családok próbálnak saját fogyasztásra eleget termelni, de az időjárás nem igazán partner ebben. A helyi folyón zajlik némi halászat, de az ipar például egyáltalán nem elég fejlett ahhoz, hogy munkahelyeket biztosítson mindazoknak, akik dolgozni szeretnének Januáriában. A hivatalos statisztikák szerint a város gazdasága leginkább a szolgáltató szektorból érkező bevételekre támaszkodik. Végső soron pedig – Jamila Venturini elmondása szerint – ez a régió közismert arról, hogy itt készítik a brazilok legjobb alkoholos italát, a cachaçát.

Az elmaradottságnak ez a szintje rengeteg problémát jelent a helyiek számára, akik olyan gondokkal küszködnek, melyeket a brazil nagyvárosok lakói  nem ismernek.  Jamila Venturini szerint ezeket a problémákat elképzelni sem tudja a többi brazil, az pedig végképp elképzelhetetlen, hogy a nemzetközi média beszámoljon róluk. Ilyen probléma például az, hogy mennyien élnek áram nélkül ebben a régióban, és milyen nehezen tudják emiatt a modern kommunikációs eszközöket használni.

Ma már történelmi tény, hogy a szegényebb brazil városokból a fiatalok mindig délre vagy délnyugatra költöznek a nagyvárosokba, például São Paolóba vagy Rio de Janeiróba. Az alacsony jövedelműek helyzete némileg javult Luiz Inácio Lula da Silva elnöksége idején, aki több szociális intézkedést léptetett életbe, köztük a Zéró Éhség programot, amely segélyben részesítette a szegényeket. Az elnök népszerűsége megugrott az olyan régiókban, mint amiben Januária is található, de Venturini szerint a költségek miatt országos vita alakult ki a programról.

2011-ben Januária közel 44 millió brazil reált (kb. 4,9 milliárd forint) kapott a szövetségi kormánytól. A város költségvetésének nagy részét az innen bejövő pénz adja. Minas Gerais államtól és a város által üzemeltetett szolgáltatásokból még becsordogált pár millió.  Fábio Oliva oknyomozó újságíró 2008-ban egy Jamila Venturini által készített dokumentumfilmben azt mondta, a város teljes költségvetése körülbelül 48 millió reál. Annak idején Oliva szerint a pénz nagyjából harminc százaléka tűnt el a korrupció miatt.

2004 és 2008 között Januáriának hat polgármestere volt. Összesen kettőnek kellett volna lennie a 2004-2008 és a 2008-2012-es ciklusokra, de Venturini szerint a polgármesterek többségét valamilyen bűncselekménnyel vádolták. Egyesek börtönbe kerültek, mások ellen még ma is zajlik az eljárás.

Josefino Lopes Viana polgármester például pénzmosás és közpénzek gondatlan kezelése miatt került börtönbe. Ez utóbbi azt jelentette, hogy úgy bánt a város költségvetésével, mintha a saját pénzéről lenne szó. Pénzügyi titkára Fabricio Viana volt, egy helyi üzletember, akit már korábban ismertek korrupciós ügyeiről, és aki jelentős tételeket utalt egy ismeretlen bankszámlájára a város oktatási büdzséjéből. A polgármestert  és titkárát letartóztatták, de pár nap múltán szabadlábra helyezték őket, és néhány évvel később Josefino Lopes Viana ismét beszállt a város vezetéséért folyó politikai versengésbe.

Fabricio Viana végül a helyi korrupció-ellenes baráti társaság munkája révén került végleg börtönbe. Azért ítélték el, mert igyekezett nemlétező vagy korrupt cégekkel leszerződtetni a helyi önkormányzatot. Ezek a cégek arra szolgáltak, hogy kipumpálják a pénzt a költségvetésből a nyilvános tendereken állandóan elnyert pályázatok révén, túlárazott szolgáltatásaikkal. A pénzt végül egymás között osztották el – mármint a polgármester és a többi politikus.

Fontos figura a januáriai politikai életben a korábbi polgármester, João Lima, akit legutóbbi mandátuma idején vádoltak meg korrupcióval. Limát öt alkalommal választották polgármesterré, így már fiai is kivették részüket a helyi törvényhozásból. De amikor 2007-ben kiderült, hogy egy országos szintű, egészségügyi pénzeket érintő korrupciós ügyben érintett, a bíróság megszakította mandátumát. Ő nem próbált újra indulni a helyi választásokon.

Az egyik legnagyobb akadályt Januária elszámoltathatóságra vágyó lakosai számára valószínűleg az jelenti, hogy azt sem tudják, kik foglalkoznak a város ügyeivel. A város honlapján nincsenek közzétéve a tisztviselők nevei, így a helyieknek ki kell nyomozniuk, ki tagja mondjuk valamelyik helyi tanácsnak. Jamila Venturini elmagyarázta, a „nyomozás” úgy néz ki, hogy az ember megkérdezi az ismerőseit és a szomszédait. Mivel ez egy kis város, valaki biztosan tudni fogja a választ.

A mostani polgármestert, Maurílio Arrudát 2008-ban választották meg. Sok helyi, köztük Fábio Oliva is úgy véli, hogy az ő megjelenése az itteniek politikához való hozzálláásának változását tükrözi.  Arruda homo novus a januáriai döntéshozásban, nem volt tagja a korábbi hatalmi köröknek, és jogi diplomája sokat segített neki a helyi korrupció-ellen harcoló polgárokkal szemben. Hiszen annak ellenére, hogy új arc a helyi közéletben, neki is megvoltak a saját botrányai: a választások idején szavazatok vásárlásával vádolták. A januáriai barátok társasága, az Asajan megpróbálta felelősségre vonni, de a vádakat elejtette a helyi bíróság. Az ő ciklusa az idén ér véget. Januária az ősszel új helyi választásoknak néz elébe.

A korrupció a legfontosabb területekről vonja el a pénzt

Hét évvel ezelőtt Fábio Oliva oknyomozó újságírónak elege lett. Nem bírta tovább nézni, ahogy a korrupció tönkreteszi szülővárosát, Januáriát. Még fiatal emberként költözött el egy nagyobb városba, Montes Clarosba, ahol több lehetősége volt munkát találni. Az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor apja a mentőautóban vesztette életét Montes Claros és Januária közt félúton, mert a januáriai kórház nem tudta ellátni. Ekkor Oliva úgy döntött tesz a Januáriában dúló korrupció ellen – de nem költözött vissza.

„Ennek a valóságnak – a visszamaradottságnak, az elmaradottságnak, a gyógyszerek és az orvosok hiányának, a rosszul felszerelt kórháznak – az egyedüli oka a korrupció” – nyilatkozta egy interjúban. Oliva nemcsak apja szívrohama miatt, hanem Januáriában élő testvére kérésének engedve szállt be a korrupció elleni harcba.  Tucatnyian verődtek össze és elindították a Januária Barátai Társaságot (Asajan), amely közel nyolc éve küzd a korrupció ellen és felügyeli a közpénzek költését Januáriában. A társaság munkájának támogatása érdekében Oliva időközben elkezdett jogot tanulni.

Ugyanabban az interjúban Fábio Oliva elmondta, ő úgy vette észre, hogy „a korrupt politikusok a legfontosabb területekről szeretik elvonni a pénzt: az egészségügyből és az oktatásból.” Meggyőződése, hogy a korrupt politikusok célja hagyni, hogy a gyerekek megfelelő oktatás és a demokratikus jogaikról való ismeretek nélkül nőjenek fel, így aztán nem lesz, aki felelősségre vonja őket tevékenységük miatt. Oliva szerint ez a korrupció hosszú távú eredménye, rövid távon olyan következményei vannak, mint amelyek az apja két kórház között bekövetkezett halálához vezettek: „nincsenek kesztyűk az orvosi procedúrák végrehajtásához, nincsenek fecskendők, nincsen gyógyszer és nincsen orvos (mert nem akarnak dolgozni, ha nem fizetnek nekik)”.

Oliva és az Asajan tagjai, 180 másik Barátok Társasága szervezettel rendelkező  brazil város példáját követve, maguk vágtak bele a korrupciós ügyek felderítésébe. Módszerük, hogy összegyűjtenek minden fellelhető bizonyítékot és átadják azokat az állami ügyészeknek, akik a korrupciós esetekkel foglalkoznak az ügyészségen. Az Asajan olykor a többi társaság segítségével gyűjt információkat a feltehetőleg korrupt cégekről más államokban, olykor pedig felkeresik őket az informátorok. Így tett például Januária egyik egészségüggyel foglalkozó tanácsadója, aki a szervezet indulása idején három doboznyi fénymásolattal jelent meg, mert munkája során minden gyanús ügylet dokumentációjáról másolatot készített. A legújabb információforrás pedig az új brazil információ szabadságról szóló törvény, amely 2012 májusában lépett életbe.

Felkészítik a fiatalokat a független újságírásra

Fábio Oliva akkor ismerkedett meg Amanda Rossi és Jamila Venturini újságírókkal, amikor felkeresték, hogy a brazil Barátok Társasága szervezetek témájában interjút készítsenek vele. Jamila Venturini ma Buenos Airesben él, mert itt jár társadalmi tanulmányok mesterképzésre. Korábban a brazil Article 19 munkatársa volt, szellemi tulajdonról, emberi jogokról és információ szabadságról szóló cikkeket írt.

2011 szeptemberében és októberében Oliva, Rossi és Venturini műhelyfoglalkozásokat tartottak Januáriában olyan fiataloknak, akik szerettek volna tenni a város ügyeinek átláthatóságáért a civil média eszközeivel. Összesen tizenhárman vettek részt a Januáriai civil újságírók címmel tartott workshopokon.  Jelentkező volt minden korosztályból, de végül a szervezők olyan fiatalokat választottak, akik már aktívak voltak valamilyen közösségben, például részt vettek a helyi egyház tevékenységeiben.

A Rising Voicestól kapott támogatásból hat hétvégén tartottak műhelyfoglalkozásokat, ahol a részt vevők megtanulták, mitől lesz  egy cikk objektív és kiegyensúlyozott, mi a civil újságírás és hogyan találhatnak információkat nyilvánosan elérhető adatbázisokban a sztorijaikhoz. A részt vevő fiatalok interjúkat készítettek a workshopra meghívott vendégekkel, és cikkeket írtak Januáriáról, hogy gyakoroljanak. A cikkek a foglalkozásnak létrehozott honlapon jelentek meg, és ingyenes újság formájában is terjesztették őket Januáriában.

„Arról beszéltem a részt vevőkkel, hogy alá kell támasztaniuk [a tényeket], mert nagyon lelkesedtek azért, hogy írjanak a korrupcióról, és mert ez egy probléma Januáriában. Valakitől illegális építkezésekről hallottak, de mondtuk nekik, hogy alá kell támasztaniuk, amit mondanak, és attól lesznek hitelesek. És különösen azért, mert rágalmazással vádolhatják őket. Fábiót többször vádolták meg rágalmazással, de sok esetben nyert. Még mindig létezik a polgári rágalmazás [Brazíliában], mely elég magas büntetésekkel jár” – mondta Venturini arról, milyen témákat vitattak meg a workshopokon.

A részt vevő fiatalok Januária életéről írtak cikkeket, például a hulladékgyűjtéssel kapcsolatos problémákról, a cachaça gyártásáról és a helyi kórházban uralkodó állapotokról. A csoport passzív ellenállást tapasztalt egyes felkeresett hatóságok részéről. Néhány tisztviselő addig halasztgatta az interjúkat, hogy végül a felkérés teljesítéséről is megfeledkezett.

Jamila Venturini szerint a civil újságírók számára a legnagyobb kihívást a nyilvános adatbázisok használatának megismerése jelentette, és az, hogy közérdekű adatigénylések elküldésében kellett gondolkodniuk. Brazília 2011 novemberében a világon 89.-ként fogadott el információ szabadságról szóló törvényt. Az új törvény 2012 májusában lépett életbe, de a Brasil Aberto civil szervezet tanulmánya szerint  a brazil állampolgárok nem igyekeztek kipróbálni új hatalmukat a kormányzat felett, és egy másik felmérés azt mutatta, a lakosság mindössze öt százaléka értesült az új törvény létezéséről.

Korábban is válaszolniuk kellett a közfeladatot ellátó szerveknek a közérdekű adatigénylésekre, de nem volt külön jogszabály, amely előírta volna kötelezettségeiket, így aligha lehetett felelősségre vonni azokat, amelyek megtagadták az információk kiadását. Venturini elmondása szerint a brazil újságírók gyakran nehezen kezelhető, nehezen elemezhető formátumban kapták meg a dokumentumokat. Ez is olyasmi, amit egy információ szabadságról szóló törvénynek kell precízen szabályoznia.

Habár a bloggerek fontos szerepet játszanak a brazil korrupciós történetek nyilvánosságra hozásában – különösen az újságírók szeretik ezen a platformon publikálni, ha találnak valamit –, hatásuk korlátozott egy olyan környezetben, ahol a fősodratú média (melyet a politikusok és gazdasági csoportok befolyásolnak) még mindig a vezető információforrás.

Nem sokkal jobb a helyzet lokális szinten. Januáriában például az egyik korábbi polgármester sógornőjéé a helyi napilap. „Ha nem is közvetlen a kapcsolat, közvetetten akkor is a kormányzat propagandája” – mondja Jamila Venturini. – „Mi alternatív médiát akartunk létrehozni. A csoport pólókat, névjegykártyákat készített és elkezdte a hírverést a közösségi médiában.”

A januáriai civil újságírók blogja hamarosan egyéves születésnapját ünnepli a helyi választásokról szóló tudósításokkal.

Le Marietta