Seprényi: Korrekt volt a csődegyezség

Helyreigazítási kérelemmel fordult lapunkhoz a Vegyépszer Hungária Zrt. ”cs.a.” vezérigazgatója, a csődegyezségi tárgyalásról szóló riportunk miatt. Cikkünkben arról volt szó, hogy a szebb napokat látott cég pályaíve erősen hasonlít a többi, sokmilliárdos tartozást maga mögött hagyó építőipari óriáséhoz, mert a csődegyezségi tárgyalásra gyakorlatilag kiürült a cég. Seprényi Sándor vezérigazgató írását olvasói levélként közöljük, majd cikkünk szerzői reagálnak. Helyreigazításként márcsak azért sem közölnénk ezt a levelet, mert az nem felel meg a helyreigazítási kérelemmel szemben támasztott törvényi feltételeknek: nem jelöli meg egyértelműen, hogy szerinte a cikk hely állításai valótlanok és azokkal szemben melyek a valós tények.

Tisztelt Ügyvezető Igazgató Úrhölgy!

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az atlatszo.hu internetes portál 2012. július 17-i számában cikket közölt Becker András és Vass A. Gábor urak tollából, egy ismeretlen beküldő (atlatszo), a cikk alapján egy, esetleg több alvállalkozó fejtegetését alapul véve.

Megdöbbenéssel észleltük, hogy a cégünket érintő fenti cikket úgy jelentették meg, hogy társaságunkat meg sem kérdezték. Tekintettel arra, hogy munkatársaik szignálták a cikket és vezércikként jelent meg, a minimális újságírói etika is megkövetelte volna a másik fél álláspontjának megismerését.

Sajnálatos módon a cikk a valós tények helyett rendkívül egyoldalúan taglalja az ügyet, alvállalkozói “pletykákra” alapoz és von le következtetéseket, mindeközben meg sem próbálva bemutatni a másik fél álláspontját. Az is érthetetlen, hogy a sajtóban fellelhető információkat (pl. a Vegyépszer Hungária Zrt. közleménye a csődegyezségről), amelyek ellentmondanak az ismeretlen beküldő állításainak, de legalábbis komolyan árnyalják a kérdést, miért nem használta fel az újságíró páros?

Tekintettel arra, hogy a cikkben súlyos tárgyi tévedések vannak és sajnos érezhető a tendencia a társaság rossz színben való feltüntetésére (“ Hogy miért ment csődbe a Vegyépszer? Hát az építőipar általános válsága, a szűkülő finanszírozás.”,…“A hitelezők eközben pontosan tudták, hogy az eljárás kimenetelét illetően semmiféle jelentősége nincs a kérdésekre kapott válaszoknak”,…“A hitelező gyűlés résztvevői hangos nevetésben törtek ki, , mikor dr. Seprényi Sándor vezérigazgató közölte, hogy amennyiben a cég vagyona nem fedezné a fenti ajánlat alapján keletkező követeléseket, a cég tulajdonosai saját vagyonukból fedezik a különbséget, és erre közjegyzői okiratban kötelezettséget is vállaltak” stb.), úgy gondoljuk ez elkerülhető lett volna, ha az újságírók betartják az újságírói etika alapszabályait és megkérdezik a másik érdekelt felet is, jelen esetben a Vegyépszer Hungária Zrt.-t.

Egyébként a csődegyezségi tárgyalásról jegyzőkönyv és hangfelvétel készült. Annak tanúsága szerint dr. Seprényi Sándor ilyet nem “közölt”. A levezető elnök tájékoztatta a résztvevőket egy ilyen kötelezettségvállalásról, de semmiképp nem közjegyzői okiratba foglalva. A teremben pedig hangos nevetés nem volt, a hangfelvétel ezt az állítást megerősíti.

Engedje meg, hogy reagáljak a cikk leglényegesebb tévedéseire, illetve az egyoldalú vádaskodásokra:

“A cég hitelezőinek képviselői egyre-másra tették föl súlyos, az egész eljárás törvényességét és tisztességét kétségbe vonó kérdéseiket”,

A hitelezők az általuk feltett kérdések zömét, annak rendje és módja szerint a jogorvoslattá téve, a törvényes lehetőségeiket kihasználva, még 2011-ben támadták, nem magát a csőd elrendelését, hanem többnyire a hitelezői besorolásokat, valamint a szavazásokkal összefüggésben elvi kérdéseket is. Ezek nagyobb részét a bíróság elutasította, egy részét elfogadta. A 2012. március 26-i csődegyezség idejére olyan helyzet alakult, hogy az összes hitelezői fellebbezés elbírálásra került és a Bíróság alapos vizsgálatokat követően kötelezte a vagyonfelügyelőt, hogy a végzések szerint számítsa a szavazatokat. Ezek alapján kétségbe vonni az egész eljárás tisztességét, sőt törvényességét is úgy gondoljuk, hogy az nem korrekt.

”„Egy olyan csődegyezségi eljárás vélhetőleg utolsó tárgyalásán ülünk, ahol a bennfentes hitelezők vannak többségben, és ezt mindannyian tudjuk” – reagált az ajánlatra a tárgyaláson az egyik alvállalkozó cég képviselője.”

A csődtörvény a bennfentes hitelező fogalmát nem ismeri. Bizonyos, a törvényben pontosan meghatározott esetekben, az adott tulajdonosi kapcsolatok esetén az ilyen hitelezői szavazatok negyedelődnek. A mi esetünkben is, az ebbe a kategóriába eső hitelezői követelések negyedelődtek. Mint fentebb említettem ebben a témakörben is több hitelező próbálkozott minden eszközzel és módon bizonyítani a törvény fogalmai szerinti kapcsoltságot, de a bíróság egyértelműen megállapította, hogy a csődegyezségi tárgyaláson  ilyenként szereplő hitelezőkön kívül nincsen más olyan hitelező, akinek negyedelni kellene a szavazatát.

“… a Vegyépszer egykori alvállalkozói szerint egyezségről itt szó sincs, az ajánlat olyan egyoldalúan kedvez az adósnak, miközben a hitelezőket még a jövőbeni jogorvoslat lehetőségétől is megfosztja.

A dokumentum két legfontosabb kitétele a kielégítés mértékére (1), illetve a hitelezők további követeléseire vonatkozott (2).”

A válasz előtt a cég eszközeire, valamint a követelésekre és kötelezettségekre vonatkozóan néhány lényegi dolgot célszerű tisztázni. A Társaság mérleg szerinti kötelezettség állománya a csőd előtt kb. 31 Mrd forint volt. Ehhez hozzájöttek még a csődtörvény adta lehetőség miatt a mérlegen kívüli kötelezettségek (kezességek, vitatott kötelezettségek stb.). Így alakult ki a 44 Mrd összkötelezettség. Ebből 11 Mrd volt a szállítói tartozás, amiből kb. 4 Mrd a külföldi, közel 5 Mrd a garanciális visszatartás, így az effektív magyarországi építőipari szállítói tartozás összesen 2 Mrd forint körül volt.

A csőd egy éve alatt több olyan rendkívüli esemény történt, ami miatt le kellett értékelni a vagyont: több vevő csődbe ment, vagy felszámolás alá került, leírásra kerültek a líbiai veszteségek valamint számtalan követelés.

A csődegyezség időpontjában még több mint kétszázmilliárdos szerződésállományt biztosító garanciája volt kint a Társaságnak, közel 30 Mrd forint értékben, melyekért a következő években helyt kell állnia. Ehhez forrásra van szüksége. A Társaság úgy döntött, hogy a meglévő készpénzt felosztja a hitelezők között, mégpedig sávosan, oly módon, hogy a kisebb hitelezők a rendszerből adódóan, csőd és felszámolási viszonyok között még elfogadható megtérüléshez jussanak, míg a garanciaállományhoz viszonyítottan kevés, illikvid eszközt hosszabb távon megpróbálja értékesíteni és ebből sikeresen menedzselni a garanciális javításokat.

“hasonló módon elkallódott a Vegyépszer oroszországi projektjének – becslések szerint 3-400 millió forintot érő – eszközállománya is.”

Konkrétan a Kazahsztánban (és nem Oroszországban) lévő eszközöket a Harcon Kft. egy több évvel ezelőtt kötött szerződés alapján használta és mára tetemes tartozást halmozott fel. Tekintettel arra, hogy a céget végelszámolják és az általunk ismert információk alapján a felszámolás nyilvánvalóan nem kerülhető el, az eszközök a számviteli törvény követelményeit figyelembe véve értékvesztés alkalmazásával lényegében „nullára lettek leértékelve”.

1. Ami a kielégítés mértékére vonatkozott: “a cég ajánlata meglehetősen szűkmarkú volt: a sávosan csökkenő mértékű „kielégítés” a százmillió forint feletti követelések esetében már mindössze 0,1 százalékos megtérülést ígért.”

Sajnos a cikk nem tájékoztat az ajánlat összességéről és kizárólag egy elemét mutatja be a csődegyezségi javaslatnak. A Társaság által, a csődegyezséget követően kiadott és több sajtóorgánum által átvett sajtóközlemény szerint az ajánlat sávosan csökkenő kielégítést biztosít a hitelezőknek, ami alapján számos kishitelező komoly megtérülésre számíthatott. Ezek alapján félmillió forintig 55% a kielégítés, ezt követően háromnegyedmillió forintig 35% és így tovább. Mindezek alapján számba véve az összes hitelezőt (672db), az egyezség alapján a hitelezők több mint egyharmada 48-55% közötti, több mint fele 30% feletti és kétharmaduk 20% feletti kielégítést kapott. Ugyanakkor az egyezséget az összes hitelezők szavazatszámai szerint számítva, a biztosított kategóriában 80%, a nem biztosított kategóriában 76% szavazta meg és a jelenlévő hitelezők többsége darabszám szerint is támogatta az egyezséget. Az elsőfokú végzés ellen egyébként öt fellebbezés történt, ami még a csődbe bejelentkezett hitelezők 1%-át sem teszi ki. A három nagy finanszírozó kereskedelmi bank közül pedig egy nem volt jelen, míg az egyik szavazatával kifejezetten támogatta a csődegyezséget.

2. A második felvetés, ami a jövőbeni követelésekre vonatkozik, amint az a csődegyezségi tárgyaláson hitelezői kérdésre elhangzott, összhangban a csődtörvénnyel, joglemondásról nincs szó: bármely, a csődegyezséget követően keletkező igény érvényesíthető a jövőben (az aláírt, hitelesített jegyzőkönyvben ellenőrizhető).

Az ehhez a ponthoz kapcsolódó feltételezés szintén hamis: „Az egyik ilyen „körülmény”, amire a tárgyaláson többen is célozgattak, egy közel tízmilliárd forint összegű, az Eximbanknál letett kaució…ez az összeg a csődeljárás sikeres lezárása esetén a cég rendelkezésére állhat.”

Ezzel szemben a tény: a sikeres csődegyezséget követően a zálogjoggal terhelt tárgy, esetünkben a líbiai előlegből származó készpénz továbbra is zálogjoggal terhelt, ezért is nem volt felosztható a csődegyezség keretén belül. Tekintettel arra, hogy ez az összeg az Eximbank Zrt. garanciájának egyik biztosítéka, garancialehívás, illetve a megrendelővel történő elszámolás esetén ez a pénz vagy az Eximbank Zrt.-t, vagy közvetlenül a líbiai megrendelőt fogja illetni. Amennyiben a társaságnak sikerül a líbiai megrendelővel elfogadtatni a közvetlen veszteségeit, azaz az előlegből a beruházásokra és a kivitelezésre fordított összeget, akkor tudja null szaldóval zárni a líbiai szerződést. Ez egy nehéz folyamat, tekintettel arra, hogy a megkötött vállalkozási szerződésre a líbiai jog érvényes. Amennyiben ez nem sikerül az Eximbank Zrt. érvényesíteni fogja a többmilliárdos követelését a társaság által biztosított fedezeteken. Ez egyszerűen jogi kérdés.

Mindezek alapján kérjük levelünk megjelentetését weblapjukon, ugyanazon a helyen, mint az eredeti cikk. Amennyiben van kérdésük, állok rendelkezésükre.

Egyúttal tájékoztatom, hogy fenntartjuk magunknak a jogot, hogy a fenti ügyben a Ptk. 79. §-a, az Smtv. 12.§-a és a Pp. 342. § (1) bekezdése alapján sajtó-helyreigazításra irányuló igényt érvényesítsünk.

Budapest, 2012. július 23.

Tisztelettel:

dr. Seprényi Sándor

Vezérigazgató, Vegyépszer Hungária Zrt ”cs.a.”

A kifogásolt cikk szerzőinek reakciója:

Levelében Seprényi Sándor vezérigazgató maga sem vitatja, hogy azon a bizonyos március 26-i tárgyaláson elhangzottak és megválaszolatlanok maradtak „az egész eljárás törvényességét és tisztességét kétségbe vonó kérdések”. És az is elég nyilvánvaló, hogy ha az érintettek elfogadható válaszokat kaptak volna ezekre a kérdésekre, nem tett volna közel tucatnyi károsult büntetőfeljelentést az eljárással kapcsolatban. (Ezekről az ügyekről a következő részben beszámolunk.) Ugyanakkor tényszerűen nem igaz a vezérigazgatónak az az állítása, hogy a március 26-i csődegyezségi tárgyalás idejére lezárultak a jogorvoslati eljárások: jelenleg is mintegy 10 ügy van még folyamatban. Hallgat viszont a cikknek azon téves állításáról, miszerint a csődegyezség jogerős lenne. Most korrigáljuk mi magunk: a Fővárosi Bíróság végzése nem jogerős, mivel közel tucatnyi hitelező támadta meg, köztük olyan súlyúak, mint a CIB Bank.

A csődtörvény a bennfentes hitelező fogalmát nem ismeri  – írja Seprényi vezérigazgató, majd kifejti, hogyan szavazhattak ezek a hitelezők. Az említett tárgyaláson a többség szintén értette a „bennfentes hitelező” metaforát. Már csak azért is, mert az egész eljárás jogszerűségét teszi sokak szemében kérdésessé, hogy a hitelezők közül 13 cég azonos címre, a II. kerület Csalogány utca 23-33. alá van bejegyezve, akárcsak a Vegyépszer-cégekben is tulajdonos Inforg Zrt., míg további 9  „bennfentesnek” tartott cég a Vegyépszer régi székhelyére, mostani telephelyére, a XV. kerület Mogyoród útja 42. alatt van bejegyezve. Ez a 22 cég összesen közel 10 milliárd forintnyi követeléssel szerepel a hitelezők között. ( A következő részben erre is visszatérünk.)

A Harcon Zrt- nél nem Oroszországban, hanem Kazahsztánban levő eszközök nem elkallódtak, hanem „lényegében nullára lettek leértékelve” – írja Seprényi vezérigazgató. Épp erről van szó: a tavalyi mérlegben még százmilliós értéken szereplő eszközök számszaki értelemben „elkallódtak”, hiszen a fizikai hollétüktől függetlenül nulla forinttal számíttatnak be a csődegyezség alapját képező mérlegfőösszegbe.

A helyesbítő levél két további állítása közül a kielégítés mértékére vonatkozó lényegében egy vélemény: ha jól értjük, ebben Seprényi úr azt bizonygatja, hogy ha sok hitelező kapott valamennyit, akkor nem lehet azt mondani, hogy keveset kaptak. A joglemondással kapcsolatos állításról pedig mindent elmond a március 26-i csődegyezség-tervezet szövege:

„A hitelezők jelen csődegyezségi megállapodás aláírásával továbbá visszavonhatatlanul kijelentik, hogy a jelen csődegyezségi megállapodás szerinti fizetési kötelezettségen túl az adóssal szemben semmiféle jogcímen (…) nincs követelésük, továbbá anyagi vagy anyagi kihatású igényt sem peres sem peren kívüli eljárásban nem támasztanak, felszámolási eljárást, vagy az adós vagyonát érintő bármely más bírósági vagy hatósági eljárást nem kezdeményeznek és nem fognak kezdeményezni, ilyen igény/ek érvényesítésének jogáról kifejezetten lemondanak.”

A líbiai projektet illetően pedig a helyzet szakértők szerint is minimum zavaros: a következő részben ezt is megpróbáljuk megérteni.

A Vegyépszer Hungária Zrt. „cs.a.” vezérigazgatója levelét egy etikai jellegű vélekedéssel kezdi, mi  a magunkét ezzel fejezzük be. Induljunk ki Seprényi vezérigazgató számaiból, és próbáljuk kiszámolni egy példán az általa vezetett cég által másoknak okozott kárt. Seprényi úr 2 milliárd forintra becsüli az építőipari szállítók követelését (mások számításai szerint ez jóval több). Ha ez a kétmilliárd forintnyi követelés kizárólag egymillió forint alatti hitelezői igényekből állna, (ami abszurdum, ez Seprényi számaiból is kitűnik), tehát csupa olyan hitelezői igényből, amit a legnagyobb mértékben elégít ki a csődegyezség, akkor sem fizetne ki ezeknek a vállalkozásoknak többet a Vegyépszer 1 milliárd forintnál. Vagyis ebben a példaként vett esetben is legalább 1 milliárd forint az az összeg, amivel a Vegyépszer megkárosította a beszállítóit – a valóságban ennél nyilván jóval többel. Ehhez képest sem a tárgyaláson, sem ebben a levélben, sem semmilyen más, általunk megismert dokumentumban egyetlen utalás nincs arra, hogy e veszteség okozói valamiképp sajnálkoznának a másoknak okozott kár: a csődbe taszított kisvállalkozások, a fedezetül szolgált és most kényszerértékesített családi házak, a megroppant egzisztenciák miatt. Lehet, hogy mi hibáztunk, de az biztos, hogy nem az újságírói etika megsértése a legrázósabb mozzanat ebben a történetben.

Becker András – Vass. A Gábor