Cikkek

“Paks az átlagosnál veszélyesebb dolgokat művelt” – Perger András az atomlobbi csernobili jellegű kommunikációjáról

Az atomenergia-termelés szükségességéről és veszélyeiről hosszú idő óta folyik a vita tudományos, műszaki, gazdasági és környezetvédelmi érvek ütköztetésével. Magyarországon a mai napig gondok vannak a közvélemény tájékoztatásával a témáról: az Energiaklubnak hat évig tartó pereskedésre volt szüksége ahhoz, hogy a 2003-as paksi üzemzavarra vonatkozó adatokhoz hozzáférjen. Egy csillebérci üzemből tavaly nagyobb mennyiségű radioaktív jódizotóp került a levegőbe, ám errői is csak a szomszédos országok nyomására került nyilvánosságra információ. Interjú Perger Andrással, az Energiaklub programvezetőjével.

Milyen adatokat kértek az atomerőműtől 2004-ben és 2005-ben?

A paksi üzemzavar utóéletével kapcsolatos adatokat kérte ki az Energiaklub hét másik szervezettel együtt. Az üzemzavar után több mint egy évvel újraindították a kettes reaktort, és mi ennek a körülményeire kérdeztünk rá, illetve az erre vonatkozó engedélyezési dokumentációt szerettük volna megismerni. Ez esetben nem kaptuk meg az engedélykérelem mellékleteit, míg a következő évben, a kárelhárítás engedélyezésekor már magát a kérelmet sem.

Mire hivatkoztak az adatigénylés elutasításakor?

Az Országos Atomenergia Hivataltól (OAH) kértük ki az engedélykérelmet, ők Pakshoz fordultak, ahol viszont azt mondták, hogy ezek az adatok nem adhatók ki, mert üzleti titkot képeznek. Paks egyébként mindkét perben megjelent az alperesi oldalon, pedig mi az OAH-ot pereltük. Szóban elhangzott a hivatal részéről az is, hogy ha ők kiadnák nekünk az adatokat, akkor Paks őket perli majd. Nem értem, hogy a hivatal miért választotta inkább azt, hogy a civilek pereljék őket.

Mikor kapták meg végül az adatokat?

Hat évvel később, 2010. szeptemberében. Két külön perről volt szó, amit végül egy bíró kapott meg a Fővárosi Bíróságon. Első fokon a Fővárosi Bíróság járt el mindkét ügyben háromszor, az Ítélőtáblát pedig kétszer járta meg az ügy. Mindkét dokumentum-adagból hozzávetőleg a feléhez kaptunk peres úton hozzáférést.

Miért kérték ki ezeket az adatokat?

Paks szokatlan, az átlagosnál veszélyesebb dolgokat művelt a fűtőelem-tisztítás során, a kárelhárításnál és az újraindításkor is. Úgy gondoltuk, hogy a közvéleménynek jogában áll megtudnia, hogy mi folyik ott. Nem ártana, ha előre is részletes tájékoztatást adnának arról, hogy konkrétan mi fog történni, hogy milyen kockázatok várhatók, vannak e megfelelő utasítás-rendek, hogy ha valami történik akkor mi a tennivaló, stb.

Az adatokat, amiket megkaptak, közzétették?

Az ezekben a perekben nyert adatokat még nem. Nagy mennyiségű adatról volt szó, akkor még nem volt megfelelő infrastruktúrája az Energiaklubnak, hogy a weboldalunkon közzétegyük. A kérelmekben, perekben érintett szervezetekhez természetesen eljuttattuk az adatokat. További, azóta folyó ügyeinkben nyert adatok jelentős része már elérhető az energiakontrollprogram.hu weboldalon.

Volt hatása a pernek? 

Azóta volt egy másik ügyünk, ami sokkal hamarabb lezárult. A személyes véleményem szerint a paksi perben a bíróság, főleg a Fővárosi Bíróság mintha hagyta volna, hogy az alperes húzza az időt. Az Országos Atomenergia Hivatalt és Paksot is jogtanácsos, tehát jogvégzett szakember, ha nem is ügyvéd képviselte, akik sokszor nem tudták, hogy a peres eljárás során mi a tennivaló. Ebben például van változás: azóta profi ügyvéddel képviselteti magát az MVM és Paks is. Olyan volt, mintha Paks és az OAH félvállról vette volna az ügyet, a felperest, sőt, még a bíróságot is.

Bírói szakmai szempontból is rossz ítéletek születtek, nem volt megfelelő a bizonyítás, nem megfelelő szakértőt bíztak meg. Amikor harmadszor került újra az első fokra az ügy, nem tudtak független szakértőt találni. Akit először találtak, és aki el is vállalta volna, arról kiderült hogy a Paksi baleset idején miniszteri biztos volt.

A 2003-as üzemzavar során keletkezett hulladék sorsáról külön kértünk adatot, amit egy éven belül lezárult jogerős ítélettel meg is kaptunk. Abban az ügyben is volt egy érdekes kanyar: eredetileg egy három oldalas anyagot kaptunk, ami egy levél volt, az első oldalon egy cím volt, a második oldalt kitakarták, a harmadikon meg a dátum szerepelt. Meglepő módon az ítélet után nem csak a három oldalas dokumentumot kaptuk meg, hanem egy 120 oldalas anyagot is. Az eredetileg kitakart részek ugyanis egy táblázatot is takartak, amelyben felsorolták, hogy még milyen további mellékletek vannak. Végül bementem a hivatalba és némi győzködés árán ugyan, de megkaptuk a többi dokumentumot is.

A Paksi Atomerőmű is hirdetett a Mahirnál

A Paksi Atomerőmű Zrt. is hirdetett a Simicska Lajos nevéhez fűződő Mahir Zrt.-nél – derült ki egy közérdekű adatigénylésünkre kapott válaszból. Az adatkérésben azt tudakoltuk, hogy az állami tulajdonban működő MVM-cégcsoport – amelyhez a Magyarország egyetlen atomerőművét állami monopóliumként üzemeltető Paksi Atomerőmű is tartozik – kötött-e szerződéseket a Mahir cégcsoporttal. Tovább a cikkre.

Külföldön is ilyen nehéz adatokat szerezni az atomerőművekről?

Franciaországban 2007-2008 körül alkottak külön erre vonatkozó adatvédelmi szabályokat. A briteknél széles nyilvánosság előtt zajlott a vita és a döntési folyamat az új atomerőművek építéséről: egy webes felületen lehetett véleményezni, megjelenítették egy térképen a szóba jövő helyszíneket, stb. Itthon egy-két sajtóhíren kívül mást nem találni, s bár volt szó üzemidő-hosszabbításról, stressz-tesztről, új atomerőművek tervezéséről, az igazán fontos információkat kérni kell, és az esetek többségében pert kell indítani.

Mi a fő oka az adatszolgáltatás nehézkességének, talán nemzetbiztonsági okok is?

Az atomerőműveknek vannak nemzetbiztonsági vonatkozásai, de mi nem azokra vagyunk kíváncsiak. Én sem akarnám, hogy az ilyen szempontból kényes adatokat közzétegyék, ezek a munkám szempontjából korlátozott jelentőséggel bírnak. Az Energia Kontroll Programunk során mindig közérdekű információkat akarunk megszerezni, például hogy mit bocsát ki egy atomerőmű. A kárelhárítás és az újraindítás kapcsán a vita arról szólt, hogy közérdekű adat-e az, hogy mi történhet meg esetleg. Az új atomerőmű körüli elképzelések kapcsán indított adatkérési perekkel sem a környezeti hatással kapcsolatban kértünk adatot, hanem egyebek mellett azt szerettük volna megtudni, hogy mennyit költöttek, és akarnak még költeni magára a bővítésről szóló Teller- és Lévai-projektekre. A perekben tehát az a kérdés, hogy mi számít közérdekű adatnak azokon a környezeti adatokon felül, amelyekről egyértelműen rögzítik a jogszabályok, hogy nyilvánosságra kell hozni őket.

A környezeti adatokat mindig nyilvánosságra hozzák atomügyekben?

Tavaly két alkalommal is emelkedett szintű radioaktív jódizotóp-koncentrációt jeleztek több környező országból, és a nyomok Budapestre vezettek. Mint a magyar sajtóban alig tárgyalt esetről kiderült, az izotópokat a csillebérci reaktorban gyártják gyógyászati célra – a reaktor az MTA tulajdona, de a csomagolásukat már egy Izotóp Intézet Kft. nevű cég végzi. A jódizotóp csomagolása során, még tavaly tavasszal, majd ősszel jutott a légkörbe valamennyi. Mi történt akkor, és miért lehetett ennyire keveset tudni az esetről?

Csernobili jellegű kommunikáció folyt. Először nem vállaltak semmit, majd amikor már valószínűleg nemzetközi nyomásra be kellett ismerni a problémát, elkezdődött a ködösítés, a relativizálás. Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) napokig nem fogalmazott meg véleményt, majd a sajtómegkeresésekre azt közölte, hogy az Izotóp Kft. nem tartozik az ő felügyeletük alá, mivel nem végez nukleáris tevékenységet. Ráadásul a hivatal kommentár nélkül kirakta a weboldalára az Izotóp Kft. sajtóközleményét. Mindez nem erősítette a hatóság függetlenségébe vetett hitet.

Lett valamilyen következménye az ügynek?

Az üzemet tavaly tavasszal leállították, a szennyezésért felelős hibás berendezést javították, majd ősszel újraindították. Ekkor a javítás ellenére újra szivárgás következett be, ami napokig húzódott. Ez is csak utólag derült ki, és akkor azt mondták, az egészségügyi határérték alatt volt a radioaktív anyag koncentrációja. Mivel nyolc napos felezési idejű anyagról volt szó, és jó pár héttel az események után derült fény a kibocsátásokra, utólag nehéz lett volna ennek az ellenkezőjét bizonyítani. Vélhetően csak azért került az egész nyilvánosságra, mert Csehország, majd Ausztria jelezte, hogy egyértelműen úgy tűnik, hogy Magyarországról került az európai légtérbe a jódizotóp. Ez elég szomorú.

Horn Gabriella

(Fotó: atlatszo.hu)

 

Megosztás