Szeméttelepek lángokban – Mi rejlik a magyarországi tűzesetek mögött?

Több mint hét hónapja hiába próbáljuk megtudni az illetékes szervektől, milyen gyakran fordult elő hulladéktűz az elmúlt években Magyarországon. A Katasztrófavédelem több elutasító válaszában is azt közölte, hogy nem végeznek ilyen adatgyűjtést. Olvasónk és egy technológiai megoldás segítségével azonban végül megszereztük az adatokat egy publikus, online, ámde kereshetetlen adatbázisból – amelyet a Katasztrófavédelem működtet. Az így legyűjtött adatok szerint az elmúlt hat évben 350-szer gyulladtak meg hulladéklerakók, -tárolók, hulladékkezelő telepek, hulladékfeldolgozó üzemek és illegális szemétlerakatok Magyarországon. Az elmúlt héten is égett két hulladéklerakó. A hulladékok égésekor a levegőbe kerülő nagy mennyiségű káros anyag akár több mint száz kilométeres távolságban is szennyezi a környezetet és a lakosság egészségét a kutatások szerint. Adatvizualizáción mutatjuk a tüzeket.

Az évekig bűzölgő, többször kigyulladt és az OLAF által is elmarasztalt királyszentistváni hulladéktelepről írott cikkeink készítésekor sok hulladéktűzről szóló hírbe botlottunk a magyar sajtóban. Ekkor határoztuk el, hogy kíváncsiságból összegyűjtjük, mennyire gyakoriak az ilyen tűzesetek az országban. Ez először egyszerű feladatnak tűnt, mert felfedeztük a Katasztrófavédelem honlapján a nyilvános eseménynaptárt, amiben az ország összes karambolja, viharkára, meteorológiai riasztása stb. mellett mindenféle tűzesetről szóló hír is szerepel. Örömünk hamar szertefoszlott, amikor kiderült, hogy nem lehet keresni az adatbázisban: naponként lehet lekérni az összes katasztrófahírt, azokban megkeresni a tűzeseteket, végigböngészni a leírásokat, majd kiválasztani azokat, amelyek esetében hulladék égett. Ez több évre visszamenőleg sok ezer kattintást igényelt volna részünkről, így egyszerűbbnek tűnt közérdekű adatkérésben kikérni az információkat. Abban a hiszemben, hogy az eseménynaptár mögött létezik egy eredeti adatbázis, amely a készítői számára kereshető, szűrhető. Ismét tévedtünk.

Próbálkoztunk a Katasztrófavédelemnél és felettes szervénél, a Belügyminisztériumnál is. Adatkérésünkre azonban több körben is megtagadták a válaszadást: a Katasztrófavédelem állítása szerint nem végez ilyen jellegű adatgyűjtést, valamint nem áll rendelkezésére olyan adatbázis, amiben keresni és szűrni tudnának.

A többedik elutasító válasz után sikerült telefonvégre kapnunk egy szakmai munkatársat a Katasztrófavédelemnél, aki elárulta, hogy a Belügyminisztérium kérésére nem sokkal korábban készítettek el egy ugyanilyen tartalmú összeállítást. Ezután már célzottan ezt a gyűjtést kértük el mindkét hivataltól, de ez a próbálkozásunk is kudarcba fulladt: a Belügyminisztérium azt írta, hogy nem minősül adatkezelőnek, a Katasztrófavédelem pedig fenntartotta azon állítását, hogy „az adatigénylésében megfogalmazott kategóriákban a BM OKF adatgyűjtést nem végez.”

Ezután folyamodtunk olvasónk és a technológia segítségéhez, és gyűjtöttük le az adatokat a Katasztrófavédelem által üzemeltetett online adatbázisból gépi úton. Az adattáblázatot kérésre akár a belügy, akár a katasztrófavédelem számára szívesen rendelkezésre bocsátjuk.

Az online eseménynaptár archív bejegyzéseiben a hulladék, szemét, lerakó, lerakat, tároló és tűz kulcsszavakra kerestünk, ezeket a találatokat tartalmazza legyűjtött adatbázisunk az eseménynaptár első híre (2017. július 10.) és cikkünk megjelenése között eltelt időszakban.

Az adatok szerint 350-szer gyulladt meg hulladék Magyarországon az elmúlt hat évben.

2022-ben 87 esetben égett szemét, vagyis átlagosan minden negyedik napra jutott egy hulladéktűz. 2021-ben 55, 2020-ban 41, 2019-ben 57, 2018-ban pedig 72 alkalommal kapott lángra nagyobb mennyiségű, összegyűjtött, lerakott hulladék az országban. Legtöbb alkalommal Jánossomorján (Győr-Moson-Sopron megye) valamint a Fejér megyei Polgárdiban lévő hulladéklerakó gyulladt ki. A leghosszabb ideig, három napig pedig a királyszentistváni telep (Veszprém) égett egyhuzamban 2019. augusztusában. Számos esetben vélelmezhetően illegálisan lerakott hulladék fogott tüzet, jellemzően külterületeken, külvárosokban. A tűzesetek helyszínét, időpontját, és rövid leírását mutatja meg adatvizualizációnk (az egyes leírások elolvasásához le kell állítani a lejátszást):

Rengeteg káros anyag kerül a levegőbe

A 350 tűzesetről szóló hír között 34 olyat találtunk, amikor a katasztrófavédelmi mobil labor is „elindult” vagy „kiérkezett a helyszínre”, hogy az égés és a füst által okozott légszennyezést mérje. A mérések eredményeit azonban a hírek jellemzően nem ismertetik, amikor mégis, akkor „egészségre ártalmas értékeket nem mutattak ki a szakemberek”, „nem mutattak ki káros anyagot a levegőben” és „nem mutattak ki az egészségügyi határértéket meghaladó mennyiségű káros anyagot a levegőben”.

Hulladék égésekor ugyanakkor mindig kerül káros anyag a levegőbe, tehát az, hogy semmilyen káros anyagot ne mutattak volna ki a levegőben, biztosan nem lehetséges.

Hogy határértéket nem lépett át a károsanyag-koncentráció, az lehet igaz, bár az nem derül ki, hogy milyen anyagokat vizsgált a mobil labor, illetve pontosan milyen időpontban, hol, és milyen hosszan. Állítólag szintén nem történt határérték-túllépés a 2019-es királyszentistváni tűznél, amely óriási fekete füsttel égett és három napig nem tudták eloltani a tűzoltók. Ez azonban az általunk akkor megkérdezett lakosok szerint nem igazán hihető, illetve elmondásuk szerint amikor közérdekű adatigénylésben kikérték a mérési adatokat, az derült ki számukra, hogy a hatóságok nem is mértek semmit.

A hulladék égésekor többek között szén-monoxid, szén-dioxid, nitrogén-oxidok, kén-dioxid, metán, hidrogén-klorid, szálló por, és akár fémek, pl. ólom, higany, arzén stb. is a levegőbe kerülhet. Közülük a szálló por az egyik legkárosabb szennyezés, elsősorban a 10 mikron vagy annál kisebb szemcséjű por (PM 10 és PM2.5), mert ez nem akad fent az orrban és szájban, hanem túljut a garaton, akár a tüdőbe is és nehezen jut ki onnan. Így légúti (asztma, krónikus légcsőhurut) és szív-érrendszeri megbetegedéseket okoz, bizonyos koncentráció felett pedig számszerűsíthetően növeli a halálozás kockázatát. Számítások szerint a szálló por évente mintegy 2500 budapesti korai halálát okozza.

Milliárdok folynak el a rendszeresen kigyulladó szeméttelepet üzemeltető önkormányzati cégből | atlatszo.hu

Milliárdok folynak el a rendszeresen kigyulladó szeméttelepet üzemeltető önkormányzati cégből

Konkrétan a hulladéktelepeknél maradva: egy két évvel ezelőtti kutatásban 79 nagy, 2018-ban bekövetkezett lengyelországi hulladéktűz hatását vizsgálták kutatók. Az eredmények szerint a 79 kigyulladt hulladéktelep annyi metánt bocsátott a levegőbe, mint amennyit a teljes lengyel vegyipar bocsát ki egy teljes évnyi vegyianyag-gyártás során. A 79 tűzeset szén-dioxid-kibocsátása összemérhető öt Mátrai Erőmű teljes éves kibocsátásával, a kibocsátott szálló por (PM10) mennyisége pedig hasonló volt a közlekedési porszennyezéséhez Berlin és agglomerációjában egy év alatt.

A légszennyezés nem csak a kigyulladt hulladéktelep közvetlen környezetében élőkre van hatással: a fent említett kutatás lemodellezte például egy Dél-Lengyelországban 2018. március 10-én kigyulladt hulladéktelep porszennyezésének területi eloszlását. (A tűz 6400 m²-en, 7 órán keresztül égett, vagyis egy nagyobb tűzesetnek minősült.). Az eredmények szerint a megnövekedett szállópor-koncentráció még 4 órával a tűz eloltása után is érzékelhető volt 160 kilométeres távolságban is. A kutatók számítása szerint így 6.5 millió lakost ért el ennek az egy tűznek a károsanyag-kibocsátása valamilyen mértékben. Közülük több mint 360 ezren komolyabb, 100 mikrogramm/m³ átlagos órás PM10 koncentrációnak voltak kitéve. Összehasonlításul: ez nagyjából az a szint, amikor Magyarországon szmogriadót kell kihirdetni. Az egészségügyi határérték, tehát amíg a szennyezés nem okoz tartós egészségkárosodást, 50 mikrogramm/m³ napi átlagban.

„Miért e tűz? Kinek a mulasztása ez?”

Tette fel a kérdéseket a Jánossomorjai hulladéklerakó tűzesetei kapcsán Nagy István agrárminiszter, a térség országgyűlési képviselője egy 2021-es videóbejegyzésében.

Megkeresésünkre a miniszter összekötött minket a Rekultív Magyarország Környezetvédelmi Szolgáltató Kft.-vel, amely az önkormányzati tulajdonú hulladéklerakó üzemeltetését végzi. A cég ügyvezetője, Garanandra Gyula elmondta, hogy a „B3 alkategóriájú hulladéklerakókban, amilyen a Jánossomorjai Regionális Hulladéklerakó is, jelentős mennyiségű szerves hulladék kerül lerakásra, amelynek bomlása során depóniagáz keletkezik, amely éghető. A lerakott hulladékok jelentős része szintén éghető.”

Konkrétan a jánossomorjai tűzesetek álláspontja szerint arra vezethetők vissza, hogy korábban, az előző vezetés idején a depóművelési feladatok szakszerűtlenül lettek elvégezve, például nem vagy nem megfelelően valósult meg a rendszeres földtakarás, és az ennek következtében a depótestbe jutó oxigén táplálta a tüzet. Emellett a korábbi depóniagáz-hasznosító nem megfelelően, majd egyáltalán nem végezte el a keletkező depóniagáz hasznosítását, illetve ártalmatlanítását, ami szintén táplálta a tüzet. További problémát jelentett, hogy a hulladékok beszállítása során nagyobb frakciójú hulladékok kerültek a lerakóra, és ez akadályozta a megfelelő tömörítést.

A szerves anyag a királyszentistváni hulladéktüzekben is szerepet játszott: a 2019. augusztusi tűz a biológiai csarnokból indult, ahol az ömlesztett hulladékból válogatták szét és kezelték a szerves anyagot. (Mivel Királyszentistvánon az egyik cél pont az volt, hogy ne kerüljön szerves anyag a lerakóra.) A biológiai csarnokból azonban a tűz továbbterjedt a közelben tárolt másodlagos tüzelőanyag-bálákra, vagyis a már különgyűjtött, és erőművi hasznosításra alkalmas hulladékokra.

Ez a nemzeti kukaholding, az NHKV Zrt. tulajdona volt (idén júliusban a MOL leányvállalata lépett piacra), amely gyakran hosszú ideig vagy egyáltalán nem szállította el ezeket a bálákat a telepekről.

Garanandra Gyula érdeklődésünkre megerősítette, hogy „az országban korábban valóban sok esetben gondot okozott, hogy a kezelt, leválogatott SRF/RDF hulladék hasznosítása nem volt megoldott, azok telephelyeken történő hosszútávú tárolása pedig kifejezetten tűzveszélyes volt, számos esetben elő is fordultak tűzesetek. Az újra hasznosításra szánt SRF/RDF bálák a helyi közszolgáltató telephelyünk mellett levő telephelyén is meggyulladt 2022-ben, de a mi telephelyünkön SRF/RDF bálák miatti tűzesetekre nem került sor.”

Az ügyvezető elmondása szerint a probléma a hasznosítási kapacitások elégtelen voltában keresendő, mert az erőművek közül jelen állapotában nem alkalmas mindegyik ezen hulladékok energetikai hasznosítására. Ezért bár a közszolgáltatók számára elő van írva ezen hulladékok előállítása és hasznosításra történő átadása, az NHKV nem tudta hova elszállítani azt.

„Ennek nem kívánt hozadéka, hogy az az SRF/RDF hulladék, amelyet nem hasznosítanak, lerakásra kerül, ez pedig növeli az esetleges depótüzek kockázatát, mivel ez a hulladék gyúlékony. A telephelyen történő tárolásuk szintén jelentős tűzvédelmi kockázatot jelent.” – mondta el Garanandra Gyula, aki egyben a Magyar Értékes Hulladék Kezelők Közhasznú Egyesületének is elnöke.

Polgárdiban szintén gyakoriak a tűzesetek a hulladéklerakóban. Nyikos László polgármester megkeresésünkre elmondta, hogy a problémát részben a kommunális hulladékba bedobott és így a lerakóra kerülő veszélyes hulladékok okozzák, pl. spray-s dobozok, flakonok, elemek, egyéb gyúlékony anyagok, illetve akár a kályhákból származó parázsló hamu is. Elmondása szerint Polgárdiban akkor voltak gyakrabban komoly tüzek a hulladéktelepen, amikor más lerakók fejlesztése miatt ideiglenesen nagy mennyiségű plusz hulladék lett hozzájuk irányítva.

A polgármester korábban facebook-bejegyzésében ugyanakkor azt is közölte, hogy „az újrahasznosítandó vagy energia előállítására depózott, elszállításra váró anyagok gyulladnak fel megnövekedett gyakorisággal. (…) Fontos leszögezni, hogy nem kommunális hulladék, nem veszélyes hulladék égett a legutóbbi esetben sem. A további hasznosításra váró, már bálába kötegelt, egyéb hasznosítható frakciók gyulladtak ki.”

A vonatkozó jogszabály értelmében a kiszabható tűzvédelmi bírság min. 20 ezer és 3 max. millió forint lehet azokban az esetekben, ahol a tűzvédelmi szabályok megsértése miatt tűz vagy robbanás keletkezik, és szükségessé válik a tűzoltóság beavatkozása is. A Komárom-Esztergom megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság 2022-ben pl. 1,7 millió Ft tűzvédelmi bírsággal sújtotta az oroszlányi hulladéklerakót üzemeltető Vertikál Nonprofit Zrt-t, mert a tűzesetek miatt tartott helyszíni vizsgálatokon kiderült: nem megfelelően és nem megfelelő gyakorisággal mérték a telephelyen tárolt, öngyulladásra hajlamos hulladék hőmérsékletét az oroszlányi hulladéklerakón. Újabb 1 milliós bírság járt azért, mert nem volt biztosított az oltóvíz-ellátás a helyszínen. (A Vertikál Nonprofit Zrt. üzemelteti többek között a polgárdi hulladéklerakót is.)

A másodlagos tüzelőanyagok problémájával az „Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2021-2027” is foglalkozik, és megállapítja, hogy „minőségét javítani kell, a tárolási kapacitások hiánya miatt pedig a termelés és szállítás, és a hasznosítói átvétel összhangját növelni szükséges. Ellenkező esetben, a közszolgáltatási rendszerben előállított, energetikai hasznosításra előkészített RDF hulladék hasznosítása csak részben megoldható.” Magyarországon ezek hasznosítását jellemzően az erőművek és a cementipar végzi: pl. a váci és a beremendi cementgyár, a Mátrai Erőmű és a Lafarge Magyarország Kft rendelkezik a hasznosításra alkalmas berendezéssel.

Nem csak magyarországi probléma

Egy 2017-es cikk szerint az Egyesült Királyságban évente több mint 300-szor gyulladtak ki hulladékkezelő létesítmények 2001 és 2013 között. Lengyel adatok szerint 2017 és 2022 között összesen 754 tűzeset történt lengyelországi hulladékgyűjtő telepeken, beleértve az illegális lerakókat is.

Szabó György, a Humusz Szövetség programvezetője érdeklődésünkre számos külföldi tűzesetet osztott meg velünk. Ezek közül sok esetben az illegális hulladékexport/-import, illetve akár országon belüli illegális hulladékkezelés okoz problémát, és sok esetben felmerül a szándékosság gyanúja is. Ilyen volt például az az évekkel ezelőtti lettországi eset, ahol egy hivatalosan kávé, kakaó és tea nagykereskedő vállalat telepén illegálisan tárolt műanyaghulladék gyulladt ki. „Feltehetőleg összegyűjtötték a hulladékot, felvettek ezért a „szolgáltatásért” a pénzt , és utána nem tudtak mihez kezdeni vele, ezért felgyújtották” – magyarázta Szabó György.

Az illegális hulladékimport Lengyelországban is problémát jelentett a korábbi években. „Gyakran ezek a tűzesetek szándékosak, de vélhetően az esetek többségében illegális hulladéklerakókban történnek. A legtöbb hulladékot külföldről importálják, mivel ez egy nagyon jó üzlet lehet.” Az üzleti modell lényege nagy vonalakban az, hogy a külföldi hulladékkezelőnek jobban megéri fizetnie mondjuk egy lengyel hulladékkezelőnek, mint saját országában kezelni a hulladékot. Az átvevőnek pedig esetleg olcsóbb felgyújtani, mint megfelelően kezelni és elhelyezni. A lengyel hulladékimport és a tűzesetek száma 2018-ig nőtt rohamosan, az azóta bevezetett szigorítások enyhítettek a problémán.

Magyarországon tetézi a gondokat a hulladékgazdálkodási rendszer alulfinanszírozottsága is. „A rendszerből továbbra is hiányzik évi kb. 100-150 milliárd Ft., amelynek oka többek között a több évnyi elégtelen finanszírozás és az elmaradt fejlesztések. A finanszírozás elégtelen voltát a jelenlegi szabályozás ismeretében egyelőre a koncessziós rendszer sem orvosolja, a működésre előirányzott összeg alultervezett, az elszámolható költségek, alkalmazható díjak nem egységesek. Vagyis ezen a téren jelentős változásokra lenne szükség és nem a jövőben, hanem mielőbb, mivel a késlekedés a környezetvédelmi és hulladékgazdálkodási célok megvalósítását veszélyezteti.” – véli Garanadra Gyula.

Fülöp Orsolya

Adatvizualizáció: Pete Luca. Közreműködött: Erdélyi Katalin, frontstory.pl és Olvasónk. Címlapfotó: BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság / Csondor Henrietta / Facebook