A magyar sajtó napján, tavaszi nagytakarításra várva – Bodoky Tamás támogatási felhívása

Március elején egynapos villámlátogatáson Párizsban jártam, az Európa Tanács parlamenti közgyűlése elé idéztek meghallgatásra, az úgynevezett Szuverenitásvédelmi Hivatal volt a téma. Őket is meghívták, de ahogyan tavaly a Szabad Európa podcastjába, ide sem delegáltak senkit.

Ott volt viszont két fideszes parlamenti képviselő, akik úgy kívánták cáfolni a mondókámat, hogy idilli képet festettek a magyar sajtószabadságról európai kollégáiknak: felszólalásaik szerint Magyarországon a sajtó szabad és sokszínű, sőt szabadabb és sokszínűbb mint az Európai Unió legtöbb országában, ezen a téren is az EU-nak illene rólunk példát venni, nem pedig fordítva.

Jómagam arról beszéltem az uniós országok parlamenti képviselői előtt, hogy Magyarországon a kormánypárt 2010 óta befoglalta és leuralta a sajtó jelentős részét, és megpróbálja kiéheztetni a független szerkesztőségeket, akik emiatt részben külföldi támogatásokból is működnek.

Ezt kívánja a Szuverenitásvédelmi Hivatal ellehetetleníteni oly módon, hogy tudatosan összemossa a politikai pártokat és jelölő szervezeteket a választásokon nem induló, jelöltek mellett nem korteskedő független sajtóval és civil szervezetekkel, és az előbbiekre vonatkozó szigorúbb pénzügyi szabályozást kívánja kiterjeszteni az utóbbiakra.

Ezen felül lejárató kampányokat folytat, és az abszurd kémvádakkal kriminalizálni igyekszik a tevékenységünket.

Nem véletlen, hogy politikai szervezetek helyett antikorrupciós profilú, az Integritás Hatóság civil munkacsoportjában is aktív szervezetek kerültek célkeresztbe az első körben: a Szuverenitásvédelmi Hivatal valódi célja az ilyen jellegű, tényalapú kritika elfojtása, ne kutasson és ne beszéljen senki a kontinensbajnok magyar korrupcióról, a miniszterelnöki dinasztia mesés meggazdagodásáról és hasonlókról.

Mióta Donald Trump visszatért az USA elnöki székébe, a szuverenitásvédelminek csúfolt vegzálás is új fokozatba kapcsolt a Kárpát-medencében: a miniszterelnök az év elején tavaszi nagytakarítást, kiseprűzést ígért, és további szankciókat helyezett kilátásba a kormánytól független médiával és a nem-kormányzati szervezetekkel szemben.

Ilyen például a kettős állampolgárokat kiutasítással fenyegető alkotmánymódosítás, de aligha fog ez a vonat itt megállni: az 1950-es éveket idéző retorika és az orosz mintájú intézkedéscsomag deklarált célja a szabad sajtó és a kritikai nyilvánosság teljes, tartós ellehetetlenítése, eltüntetése az országból.

Az Átlátszó azonban továbbra is itt van, és itt is marad. Van egy olyan erőforrásunk, amit még a szuverenitásvédelminek álcázott abúzussal sem tudnak elvenni tőlünk: a hazai közönség támogató ereje. Az Átlátszó ennek köszönhetően lett az egyik leginkább a közösségi finanszírozásra támaszkodó nonprofit szervezet Magyarországon.

Az szja civil 1%-ok felajánlása nem csak azért fontos, mert így hozzájárulhatsz egy, a szívedhez közel álló nonprofit szervezet céljainak megvalósításához, hanem azért is, mert az 1 százalékokat felajánlók száma reálisan számszerűsíti egy-egy civil szervezet társadalmi erejét, ami különösen fontos számunkra egy olyan időszakban, amikor a kormányzat megpróbálja hazug rágalmakkal és olcsó propagandával elnyomni a szabad sajtó hangját.

Éppen ezért az idei szja-bevallási szezonban is kérjük és köszönjük az egyszázalékos felajánlásokat. A felajánlás módjáról részletes útmutatót találsz ezen a linken, a további támogatási lehetőségekről itt tájékozódhatsz. Száz százalék igazságért add az 1 százalékod az Átlátszónak!

Köszönettel,

Bodoky Tamás

főszerkesztő