Ferenc, a kereszténység forradalmára – dokumentumfilm készült a pápáról

Másfél órás dokumentumfilm készült a pápáról, aki minden elődjénél jobban igyekszik változtatni a világon. Sokan a saját egyházán belül sem szeretik forradalmi gondolatai és szókimondása miatt, de épp ezek miatt rengetegen figyelnek rá még az ateisták és más vallások követői közül is.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az Argentínában 1936-ban született, olasz származású Jorge Mario Bergoglio 2013 márciusa óta a katolikus egyház feje. Ő az első jezsuita pápa, valamint ő az első pápa az amerikai kontinensről és a déli féltekéről. Pápaként a Ferenc nevet vette fel Assisi Szent Ferenc tiszteletére, mert nyilatkozata szerint hozzá hasonlóan olyan egyházat szeretne, amely szegény, de kiáll a szegényekért, a békéért, és a teremtett világ védelmében.

Megválasztása óta mindent meg is tesz ezért: lemondott a pápáknak járó fényűzésről, és nyilatkozataiban is rendszeresen szorgalmazza a rászorulók segítését, valamint a háborúk és környezetszennyezés befejezését. A világpolitika mellett saját egyházát is többször bírálta korrupció és szívtelenség miatt, ezért akárcsak névadóját, őt is gyakran emlegetik a kereszténység forradalmáraként.

Ahogy az lenni szokott, sokaknak nem tetszik a kritika, ezért a katolikusok között is vannak, akik valamiféle eretnekként tekintenek Ferenc pápára. Ugyanakkor az ateisták és más vallások követői között is rengetegen kedvelik, pont a szókimondása és bátorsága miatt.

2014-ben a Vatikán kereste meg Wim Wenders filmrendezőt, hogy kísérje el néhány hivatalos útjára a pápát, és hozzáférést adtak Wendesnek a saját videóarchívumukhoz is. A végeredmény egy másfél órás dokumentumfilm lett, amiben Ferenc pápa beszél, közben pedig láthatjuk több látogatását a világ legkülönbözőbb pontjain. Időnként megjelennek a háttérben a névadó Assisi Szent Ferenc életének kulcsjelenetei is fekete-fehérben és némán, de ez a játékfilmes megoldás nyugodtan ki is maradhatott volna.

A lényeg a pápa, aki a kamerába nézve, az egész képernyőt kitöltve beszél.

Szegénységről, menekültekről, papi pedofíliáról, környezetvédelemről, elfogadásról, szeretetről, jóságról, háborúról, Jézusról, és arról, hogy micsoda károkat okoz a családoknak, és ezáltal a társadalomnak a felgyorsult világ, ahol az emberek nem fordítanak elég időt egymásra, és nem akarnak vagy nem mernek gyengédek lenni.

A film 2018-ban készült el, akkor a pápa 82 éves volt.

Nem látszik rajta: olyan karizma és derű árad belőle, amit sok fiatal is megirigyelhetne. Ez teszi képessé arra, hogy a legnyomorultabb körülmények között élő emberekre is szívből mosolyogjon, és így erőt adjon nekik. Ebben rejlik a jelentősége: hívők milliói számára jelent reményt őt látni, hallani, megérinteni.

Wenders nem tett fel kellemetlen kérdéseket, nincs szó például az abortuszról, és nem láthatjuk azt sem, hogyan élt Ferenc, mielőtt pápa lett. Nem klasszikus dokumentumfilmról van tehát szó, de nem is vatikáni reklámfilmről. Egyszerűen csak megismerhetjük közelebbről a katolikus egyház vezetőjét, az embert.