Álhírek, lejáratás, gyűlölködés és terrorizmus: az izraeli választási kampány 11 klipben

Lufiként kipukkanó korrupciós ügyek, a börtönben viccelődő terrorista merénylők, románcként megénekelt igazságügyi reform, és a fasizmus illata: ízelítőnk az április 9-ei parlamenti választás izraeli kampányából.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!

Rekordmennyiségű, 43 párt indult idén az újra- és átalakuló koalíciók és pártszövetségek miatt eddig sem könnyen áttekinthető izraeli parlamenti választásokon, ahol 13 éve szinte csak egy biztos pont akad a szavazók számára: Benjamin Netanjahu a Likud párt élén. Idén sincs ez másképp, ismét a 2009 óta miniszterelnökösködő Bibi a kampány főszereplője. Nem csupán azért, mert újra indul a kormányfői posztért, hanem azért is, mert ő maga is mindent megtett azért, hogy választás legfőbb tétje saját személye legyen.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Szintén nem újdonság, hogy a mintegy negyedszázada jobbra tolódó izraeli politikai csatatéren ciklusról-ciklusra szélsőségesebb, erőszakosabb és normaszegőbb, ha úgy tetszik, mocskosabb a kampány, amiben elévülhetetlen érdemeket szerzett a Magyarországon is jól ismert politikai kommunikációs aranycsapat, a sorosozó gyűlöletbeszédből nemzetközi mémet és politikai sikertörténetet kovácsoló, 2017-ben elhunyt Arthur Finkelstein és a műhelytitkait nemrég a nyilvánossággal is megosztó tanítványa, George Birnbaum.

Ebből a perspektívából pláne érdekes lehet, hogy miből főznek manapság az izraeli kampánylaborokban: az ízelítőként bemutatott klipekből az mindenképpen kiderül, hogy a depolitizálás magasiskolájával van dolgunk. Program, szakpolitikai ajánlat, társadalmi vízió helyett primér érzelmek, indulatok keltésére, sokszor inkább a meglepetésre, és a figyelem felhívására szolgálnak a filmek, amelyekben szinte bármi lehet vicc, irónia tárgya – tabuk és normák nélkül.

Az idei kampány eddig legnagyobb nemzetközi figyelmet kapott videója kétségtelenül a 2015 óta az igazságügyi tárcáért felelős Ayelet Saked videója, amely első látásra egy „Fasizmus” nevű parfüm reklámja.

A videóban, ami még a hivatalos kampány előtt lett nyilvános, az idén 43 éves Saked – akit jelenleg az egyik legbefolyásosabb politikusként tartanak számon, és az elmúlt időszak számos nagyon vitatott törvényjavaslata fűződik a nevéhez –  elvileg azokból az ellenfeleiből próbál gúnyt űzni, akik fasizmussal vádolják.

A klipben sejtelmesen suttogva sorolja igazságügyi reformjának főbb céljait, a Legfelső Bíróság és általában a bírák aktivizmusának és hatalmának csökkentését, majd megállapítja, hogy ennek a parfümnek szerinte bizony olyan illata van, mint a demokráciának.

A felemás fogadtatásban részesülő klip után Saked és újonnan alapított pártjának, az Új Jobbnak másik vezetője, Naftali Bennett más formabontó ötletekkel is próbálkozott.

A Zsidó Otthon vallásos cionista és jobbszélre húzó pártot tavaly decemberben otthagyó miniszterek – Bennett az oktatásért felelős 2015 óta, de korábban volt gazdasági és diaszpóra miniszter is – ezúttal a szekuláris zsidó szavazókat is szeretnék megszólítani. Szlogenjük lényegre törő: Saked az igazságügy, Bennett a védelmi tárca élére!

Gazdaságilag neoliberális, Izraelt kizárólag a zsidó polgárok nemzetállamaként tételező, és a palesztin állam létrehozását ellenző formációjuk újabb klipjében Bennett magyaráz egy fehér galambnak arról, hogy a békét nem lehet tárgyalásos naívkodásra alapozni.

Tavaly decemberi adatok szerint egyébként a 8,97 milliós országban lakók 74,3%-a zsidó, 20,9%-a arab, és 4,8%-a más nemzetiséghez tartozik – ebből 5,8 millióan jogosultak a szavazásra.

Szombaton pedig egy zenés videót adott közre az Új Jobb, amelyben dalban mondják el, miért olyan fontos, hogy a Legfelső Bíróság kisebb kontrollal rendelkezzék az izraeli hadsereg (IDF) akcióival kapcsolatban, ugyanis a Bíróság felügyelete gyengíti az ellenségek legyőzésére irányuló erőfeszítéseket.

A klipben az igazságszolgáltatást egy szemüveges, szigorú külsejű jogásznő, míg az Izraeli Védelmi Erőket egy fiatal férfi testesíti meg, akinek szemmel láthatólag még arra sincs ideje, hogy tiszta ruhát vegyen, és amikor a bimbózó románcnak véget vet a nő távozása, egyetlen vigasza egy izraeli zászló marad.

Az elválás azonban ezúttal pozitív töltetet kap: az IDF és a Legfelső Bíróság ugyanis nem volt férj és feleség, ráadásul együtt gyengék voltak a Hamasszal szemben, ezért „jobb, ha tartják a távolságot”.

Az idei kampány talán legdurvább „poénját” Oren Haza szállította, aki 2015-től a Likud színeiben volt képviselő, azonban az utóbbi években számos botrányt okozott, többek között a francia szélsőjobboldali Marine Le Pent támogatva, akivel pártja hivatalosan nem tart kapcsolatot.

Az idén szintén saját párttal (Tzomet) induló Haza, aki tagadja a palesztin nép létezését, nem hivatalos klipjében „A Jó, a Rossz és Csúf” című film egyik jelenetét kölcsönvéve lelövi arab képviselőtársát, Dzsamal Zahalkát.

A legutóbbi választásokhoz képest, amikor az arab erők összefogtak, ezúttal újra több formáció versenyez egymással is a szavazatokért, közülük legmagasabban a Hadas-Ta’alt mérik, az ő kampányklipjük teljesen más hangulatú:

A „másik oldalon” többen is kísérleteztek azzal, hogy humorosnak vélt formában dolgozzák fel a merényletek kérdését. A volt védelmi miniszter, a kormányból tavaly novemberben a Hamasszal kötött tűzszünet ürügyén távozó Avigdor Lieberman, és nacionalista-szekuláris pártja, a Jiszráel Beitenu egy szintén komikusnak szánt klippel reklámozza a terroristák halálbüntetését:

Egy viccesnek gondolt filmmel hívta fel magára a figyelmet a jelenleg a Likudot erősítő Avi Dichter is, aki korábban a belbiztonsági szolgálat vezetője, majd belbiztonsági miniszter volt. Dichter, akinek szintén jelentős szerepe volt a már említett, tavaly nyáron elfogadott nemzetállami törvény létrejöttében, így érvelt akkor arab kollégáinak a Knesszetben: „Önök nem voltak itt előttünk, és nem lesznek itt utánunk sem.”

A Likud előválasztásra készült videóban Dichter álruhában férkőzik be a Palesztin Hatóság vezetője, Mahmúd Abbasz irodájába, ahol az elárulja neki, mennyit fizet a palesztinoknak azért, hogy terroristák legyenek, mire Dichter leleplezi magát, majd távozik a ledermedt palesztinok köréből.

Az eddigiektől teljesen más regiszterben indította videós kampányát Netanjahu legfontosabb idei ellenfele, Beni Ganz, aki szintén egy vadiúj párt éléről került a centristának vagy jobbközépnek mondható Kék-Fehér választási szövetség élére. A listájának első 4 helyén 3 volt vezérkari főnököt indító Kék-Fehér legfőbb érve, hogy nem Netanjahu Izrael biztonságának letéteményese, és ha valóban a belbiztonság a legfőbb izraeli politikai kérdés – akkor azt nyugodtan rájuk lehet bízni.

Ezt az üzenetet Ganz akciófilmeket idéző klipekkel látta jónak megtestesíteni, amelyekben katonai vezetésének mérlege „1364 meggyilkolt terrorista, 6231 likvidált célpont, és 3,5 nyugodt év”. Mindezt a 2014-ben lebombázott gázai romok, temetésre készülődő palesztinok és a Hamasz katonai vezetőjét meggyilkoló hadművelet képei illusztrálják. Ahogy a baloldali Haaretz alábbi összeállításából kiderül, a klipeknek ezúttal is akadtak kritikusai.

Benjamin Netanjahu kampányában a sajtó rovására egyre inkább a közösségi oldalakra, hirdetésekre, algoritmusokra és persze álfiókokra helyeződött át a súlypont, miközben az eszköztárban idén is fontos szerep jutott az álhíreknek és a karaktergyilkolásnak.

Múlt héten az MTI is beszámolt róla, hogy a Big Bots Project nevű szervezet szerint hamis Twitter- és Facebook-fiókok több mint 130 ezer üzenetet – manipuláló, rágalmazó, hazug információkat vagy alaptalan/ellenőrizetlen pletykát – juttattak el mintegy 2,5 millió izraelihez.

Igaz, a Likud azt állítja, hogy semmi köze az álhírekhez, és maga a Big Bot Project sem talált közvetlen kapcsolatot a párttal vagy Bibivel, de az álhírdömping nem csak őket segíti, és általában Beni Ganzot feketíti be, hanem ezeket a kontenteket „gyakran továbbítják a Likud kampányának vezetői, és a miniszterelnök fia is”.

A negatív üzenetek persze a hivatalos kampányvideókban is feltűntek, itt pl. párt egyik klipje fejti ki, miért alkalmatlan Ganz a kormányfői posztra:

Netanjahu legfőbb érvét jól illusztrálja az alábbi partiklip, amelyből kiderül, hogy riválisai voltaképp csak afféle klónok, akik az ő ötleteivel próbálkoznak, csak rosszabb verziókat nyújtva:

Az ötödik ciklusára készülő miniszterelnök, aki az 1996-99 közötti kormányzással együtt összesen 14 éven vezette az országot, a közvélemény-kutatások szerint alulmaradhat Beni Ganz-cal szemben, de nagyobb esélye van koalíciót alakítani a rendkívül töredezett jobboldali és szélsőjobboldali térfélen.

Netanjahu már beharangozta, hogy amennyiben kormányon marad, törvénnyel igyekszik majd biztosítani saját immunitását, ami azért is sürgető, mert legalább 3 ügyben vádemelést tervez ellene az ügyészség, és egy negyedik affér – amelyben néhány német gyártású tengeralattjáró állami megrendelése kapcsán személyes haszonra tett volna szert – szintén fenyegeti. A felelősségrevonást törvénymódosítással elkerülni egyébként nem neki jutott eszébe először: világszerte egyre több politikus alkalmazza a módszert.

Az említett ügyekből kettőnek épp az a lényege, hogy Netanjahu politikai hatalmával visszaélve érte el, hogy egyes médiumokban pozitívabb színben tüntessék fel őt és családját. Ennek ellenére – ahogy az alábbi videóból is kiderül –  a 3 éven át folyó vizsgálatot (amelyben 140 tanút hallgattak meg), valamint a kiszivárgott terhelő bizonyítékokat csupán egyes újságírók, és a nála már-már szitokszónak minősülő baloldal összeesküvésével magyarázza:

Végezetül pedig néhány képsor, ahol talán először tűnnek fel olyan politikai érvek, amelyekről elvileg szólhatna egy politikai kampány: egy „spontán” családlátogatás, ahol egy kislány a végsőkig kitart amellett, hogy ignorálja Bibit.

Itt kerül szóba az óvodák és az oktatási szolgáltatások kérdése, azaz valami olyasmi, ami a választók jelentős részének számára meghatározó lehetne.

Pedig a fejlett országok körében Izrael számos szempontból a sereghajtók közé tartozik: az OECD-országok között a legmagasabb a szegénységi rátája, különösen magasak az egyenlőtlenségek, az állami beruházások szintje is elmarad az átlagtól, de pl. az 1000 főre jutó kórházi ágyak számát tekintve is az utolsók között találjuk (az adat 30 éves távlatban nem volt ilyen alacsony).

A kampányban azonban mindez nem igazán vált, válhatott hangsúlyos kérdéssé, akárcsak a klipben, amely egy félmondat után már tovább is lendül a közbiztonság kérdésére és Bibi személyére:

Dobsi Viktória

Kiemelt kép forrása: Benjamin Netanjahu Facebook-oldala, a kép a „Nekik ott van a média, nekünk ott vagy te” szöveggel került megosztásra.