Venezuela: kilátástalan hétköznapok az éhínség küszöbén

Milyen az élet az országban, ahova egy piaci bevásárláshoz vaskos pénzköteg szükséges, ahol az ingyenkantinba a középosztály is eljár, és antibiotikumot csak horribilis áron lehet vásárolni? Az Arte dokumentumfilmje egy caracasi család hétköznapjait mutatja meg.

Fizess elő az Átlátszóra: atlatszo.hu/tamogatom

A francia-német tulajdonban lévő európai kulturális csatorna, az Arte „Venezuela: Survival Instinct” (Venezuela: túlélési ösztön) című filmje a nyomorba és kilátástalanságba belefásult, a mindennapi betevőért szó szerint küzdő venezuelai átlagember mindennapjait mutatja be egy Caracas külvárosában élő család révén. Az apa közalkalmazott – a postán dolgozik –, az anya munkanélküli. Két kisgyermekük van.

Amikor a forgatócsport felkeresi őket, hűtőszekrényükben egy darab sajt, egy répa, valamint némi tej van. Ebből, no meg az elmaradhatatlan tortillából kell kisakkozni valamit, ami minimális tápértékkel bír. Vajat vásárolt volna – meséli a nő – de mivel a vaj ára a venezuelai minimálbér ötöde, erre nem tellett.

Pár éve még grillpartikat is szerveztek

Előkerül a családi fotóalbum: nevetgélve mutatják a három évvel korábbi esküvői fotójukat, hogy milyen jó húsban voltak akkoriban. Babra, tojásra, sőt, húsra is tellett, az igazi szép időkben pedig hétvégente grillpartikat rendeztek – meséli a családfő. Most naponta egyszer, jobb esetben kétszer esznek, de csak keveset, hogy legalább a gyermekek lakjanak jól.

A francia Yann Le Gléau dokfilmje 2018-ben készült, egy viszonylag nyugodt időszakban, miután a parlamenti választások, majd a 2017-es alkotmányos válság miatt kitört tiltakozások kifulladtak. A film viszonyleg keveset foglalkozik a helyzet politikai-gazdasági okainak a feltárásával, és a rendszerszintű korrupció leírásával, csak az átlagemberek nehézségeire koncentrál.

Van hozzá angol, német, francia felirat is, és 2021. május elejéig érhető el online.

Sokkal inkább a venezuelai átlagember nézőpontját hozza, aki számára végső soron mindegy is, hogy ki a felelős azért, hogy a boltok üresen konganak, hogy bankjegyköteggel kell elmenni a piacra megvenni a legszükségesebb élelmiszereket, vagy hogy a kórházakból a legelemibb gyógyszerek és felszerelések is hiányoznak.

Átlagosan 11 kilót fogyott minden venezuelai

Statisztikai adatok szerint a venezualaiak legtöbbje már nem fogyaszt napi 2000 kalóriának megfelelő élelmiszermennyiséget, így a lakosság 2017-ben átlagosan 11 kilót fogyott. Naponta tízezrek menekülnek az országból, annak ellenére, hogy nem pusztít háború, sem pedig járványos betegség, sőt, elvileg Venezuela a dél-amerikai kontinens egyik leggazdagabb országa.

Hiába gazdag olajban Venezuela, az államilag által szorosan ellenőrzött, és folyamatos importra szoruló gazdaság becsődölt. A hiperinfláció miatt az árak az egekbe szöktek, a helyi pénznem, a bolivar gyakorlatilag értékét vesztette: vaskos pénzkötegekkel kell a piacra járni bevásárolni, ugyanakkor a bankokból naponta két kávé árának megfelelő összeget lehet kivenni.

Léteznek ugyan állami élelmiszerraktárak, ahol államilag megszabott árakon lehet vásárolni, azonban ezeket nem véletlenül védik erős rácsok és fegyveres őrök: semmilyen garancia nincs arra, hogy órákig tartó sorbanállás után mindenki hozzájuthat élelmiszerhez. A tömött sorokban várakozók indulatai pedig könnyen elszabadulhatnak ilyenkor.

A feketepiacon bármit meg lehet venni – horribilis áron

Az állam által ellenőrzött gazdaság mellett virágzik a feketepiac, ahol bármilyen élelmiszert meg lehet venni – de horribilis áron. Akinek jó kapcsolatai vannak, nyilván ebből profitálni tud, azonban a korrupció csak fokozza az átlagemberek elégedetlenségét.

A filmesek ellátogatnak egy katolikus egyház által működtetett ingyenes kantinba is, ahova nem csak a hajléktalanok, hanem a középosztálybeliek is elmennek hétvégente ebédelni. Sokan ugyanis hiába dolgoznak, nem tudják megengedni maguknak, hogy rendesen egyenek.

Újszülöttek halnak meg Venezuelában, mert édesanyjuk éhezik a terhesség alatt

A venezuelai gazdasági válság már azokat is veszélyezteti, akik a jövő nemzedékét hordják a szívük alatt. A hiperinfláció miatt az egekbe szöktek az élelmiszerárak, így a várandós anyák nem jutnak elegendő ennivalóhoz. Ráadásul a pénzhiány miatt az ország egészségügyi rendszere is összeomlott.

Az egészségügy hasonlóképp súlyos hiányokkal küszködik. A kórházakból a legelemibb felszerelések is hiányoznak, az ürességtől kongó épületben betegek és orvosok üldögélnek egymás mellett: a betegeket nincs mivel ellátni, a krónikus betegek számára sem tudják biztosítani a szükséges gyógyszeradagot.

Egy banális, antibiotikummal könnyen kezelhető betegség is komoly problémát jelent a család számára, akiknek a mindennapjait követi a film. Az állami gyógyszertárban ugyanis nem kapható a keresett gyógyszer, ezért a feketepiacról kell beszerezni, de ott olyan drága, hogy a tágabb családnak kell összeraknia az árát.