Laczó Ferenc történész kötetét nevezhetnénk proproblémakatalógusnak, de olvasónaplónak is.

Ritter György új kötete rengeteg interjúrészlettel mutatja be, hogy a hazánkban élő német kisebbség tagjai miként emlékeznek vissza a történelemre.

Hatos Pál új könyvében arról ír, hogy Trianon egyik legfőbb oka az, hogy a magyar politikusok vagy a saját hasznukat keresték, vagy nem törődtek semmivel.

Bolgár Dániel történész könyve a zsidókról alkotott sztereotípiákat járja körbe.

A ma 75 éves Gyáni Gábor történész tanulmánykötete bemutatja, hogyan próbálja meg kisajátítani és saját ízlésére formálni a mindenkori hatalom a történelmet.

A Sport és politika című kötet végigveszi, hogyan fonódott össze ez a két terület a történelem során hazánkban és a nagyvilágban – néha egészen bizarrul.

Kisőrsi-Farkas Zsófia kötete a szocialista iparban munkát vállaló falusi nők sorsát mutatja be személyes történeteken keresztül.

Papp István történész monográfiája a magyar kommunisták – kinek rövid, kinek hosszú – történetéről szól.

Végső István kötete azt összegzi, miért és hogyan kerültek 1944-ben a vidéki zsidók előbb gyűjtőhelyekre és gettókba, majd onnan munka- és megsemmisítő táborokba.

Timothy Garton Ash oxfordi és princetoni professzor nemrég megjelent kötete egy sajátos önéletrajz, amelyben a személyes emlékei keverednek Európa 1945 utáni történelmének mozzanataival.

Az idén hatvanéves Élie De Rotschild Jr könyve a dinasztiáról, amit a frankfurti gettóban 1740-ben született Mayer Amschel Rotschild alapított.