Évek óta csökken az abortuszok száma Magyarországon, de még így is az egyik legmagasabb az unióban

A lengyel abortusztörvény tavalyi szigorítása és az amerikai alkotmányos abortuszjog idei megszüntetése miatt a terhességmegszakítás kérdésköre ismét forró témává vált a nyugati világban. Megnéztük, hogy állnak a világ országai a terhességmegszakítás korlátozásának terén: hol, milyen indok alapján lehetséges a legális terhességmegszakítás, mennyit végeznek el évente? A beavatkozások számának világszerte felismerhető csökkenése Magyarországon is érzékelhető annak ellenére, hogy itt nem történt jelentősebb korlátozás. 

Az Egyesült Államokban az amerikai legfelsőbb bíróság 2022. június 24-én érvénytelenítette a Roe kontra Wade döntést, ezáltal megszűnt az abortusz alkotmányos védelme – ennek eredményeképpen az abortusz szabályozásáról az egyes tagállamok ezután önállóan dönthetnek, ami a republikánus államokban akár a művi terhességmegszakítás teljes betiltását is jelentheti. A döntést követően számos állam elkezdte törvénybe iktatni az abortusz tilalmát – szigorúbb vagy megengedőbb feltételek mellett.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az abortuszt legálisnak elfogadó államok meglehetősen kötetlen szabályozással élnek: vagy elvégzik az abortuszt terhességi korhatár nélkül, vagy csak, amíg a magzat nem válik életképessé. Három engedélyező államban a terhességmegszakítás a 24. hétig engedélyezett.

Az abortuszt korlátozó államok jellemzően a terhesség 6. hetéhez kötik azt, amikortól már tilos terhességmegszakítást elvégezni, de a legszigorúbb korlátozásokkal rendelkező államokban az abortusz még nemi erőszak vagy vérfertőzés esetén is tiltott.

A Roe kontra Wade döntés 1973-ban született, és az Egyesült Államokban a női egyenjogúság tekintetében jelentős mérföldkőnek számított. Az ügy során a legfelsőbb bíróság kimondta, hogy az USA alkotmánya általánosságban védi az abortusz választásának szabadságát.Az ügyet egy kétgyerekes texasi anya, Norma McCorvey – jogi álnevén Jane Roe – indította, aki el akarta vetetni a magzatát, de ez Texasban illegális volt. Az anya úgy gondolta, hogy a texasi abortusztörvények alkotmányellenesek. Egészen a legfelsőbb bíróságig vitte el az ügyet, ahol végül azt a határozatot hozták, miszerint a nőknek joguk van terhességmegszakítást végezni egészen addig, amíg a magzat nem érte el azt a fejlettséget, hogy a méhen kívül is életben maradhasson. A Roe-ügyben hozott döntés az Egyesült Államok történetének egyik legvitatottabb ítélete volt.

Világszinten enyhülnek a korlátozások, és csökken az abortuszok száma

Jóllehet Amerikában jelentős szigorításként hatott a Roe v Wade ügy érvénytelenítése, világszinten inkább az enyhülés volt a jellemző az elmúlt évtizedekben. A Center of Reproductive Rights és a Guttmacher Institute 1990 óta elérhető adataiból látható, hogy a világon egy erős észak-dél tengely húzódik az abortuszt korlátozó szabályozások terén. A déli féltekén elhelyezkedő, jellemzően szegényebb országok többsége szigorúbban szabályozza a terhességmegszakítás legális kivitelezését.

1994-ben 179 ország írta alá az ENSZ akcióprogramját a népesedésről és fejlesztésről szóló kairói konferencián, melyben az aláírók a szexuális és reproduktív jogokat alapvető emberi jognak fogadták el. A résztvevő országok elkötelezték magukat az abortuszhoz való hozzáférés kiterjesztése mellett. Az elmúlt közel harminc évben számos, az abortuszt szigorúan szabályozó országokra is jellemző volt a jogszabályok enyhítése, a terhességmegszakításhoz való jog bevezetése, legnagyobb arányban Afrikában. 2019-ben viszont még mindig volt 23 ország, ahol az abortusz teljesen illegális volt, ami a termékeny életkorban lévő (15-49 éves) nők 5 százalékát (kb. 90 millió nőt) érinti. 36 százalékuknak (kb. 585 millió nőnek) egészségügyi indokra van szüksége a legális terhességmegszakítás igényléséhez. Egészségügyi ok lehet a nő terhesség okozta közvetlen életveszélye, erőszak, a magzat károsodása, egyéb egészségügyi komplikációk, de számos országban (például Lengyelországban is) lehetséges a legális abortusz kérése apai jóváhagyás ellenében. Európa legtöbb országában a terhességmegszakítás a 12. hétig teljes mértékben törvényes. Kivételek ez alól Málta, San Marino és Andorra, ahol a terhességmegszakítás bármilyen formája illegális. Egészségügyi indokra van szükség Liechtensteinben és Monacóban is, illetve csak szociális indok alapján kérhető abortusz Finnországban és az Egyesült Királyságban.

Az abortuszok mérésére leggyakrabban használt mérőszám az abortusz ráta, amely az adott időszakban legálisan elvégzett abortuszok számát mutatja meg ezer termékeny életkorban levő nőre vetítve. A régiónként elérhető adatok azt mutatják, hogy a világ déli országaiban a hatályban lévő szigorúbb korlátozások nem képesek csökkenteni a magas abortusz számot. Éppen azokban a (déli) régiókban a legmagasabb az abortusz ráta, ahol jellemzően jobban korlátozzák a legális beavatkozáshoz való hozzáférhetőséget.

Ahistorikusan elérhető adatokból kiolvasható, hogy az országok többségében világszinten csökken az abortuszok száma. A terhességmegszakítás miatti elhalálozások száma is jelentősen minimalizálódott, mely egyrészt az abortuszok számszerű csökkenésével, másrészt az orvostudomány fejlődésével, az egyre biztonságosabbá váló beavatkozással is magyarázható:

Magyarországon továbbra is az egyik legmagasabb az abortuszok száma az EU-ban

Az Eurostat abortusz tekintetében két mérőszámmal kalkulál: az abortusz rátával (abortion rate) és az abortusz aránnyal (abortion ratio). A rátával a világszintű adatoknál is találkoztunk: az abortuszok számát mutatja meg ezer termékeny életkorú nőre vetítve, az arány pedig az abortuszok számát vetíti ezer élveszületésre egy adott évben.

A mért országok közül Magyarországon volt a harmadik legmagasabb a ráta: 2019-ben átlagosan 9,3 abortusz jutott ezer termékeny életkorú nőre. Az arány pedig a második legmagasabb volt hazánkban: 2019-ben átlagosan csaknem 277 abortusz jutott minden ezer élveszületésre. Az EU-s országok átlagához képest jelentősen kevesebb élveszületésre jut több abortusz Magyarországon.

Az anya életkora szerinti elolszlásban látható, hogy a 25 és 39 év közötti korcsoportban (ahol a legtöbb volt az élveszületések száma) körülbelül 45 százalékkal kevesebb élveszületés volt Magyarországon az EU-s átlaghoz képest. A fiatalabb, 20–24 év közötti korcsoportban viszont több mint 40 százalékkal több terhességmegszakítás volt Magyarországon, mint a vizsgált uniós országokban.

Az abortuszok magas száma és az élveszülések alacsony aránya a fiatalok körében szociális problémákra utalhatnak.

Ratkó Annától Novák Katalinig

A Rákosi-korszakban a köztudatban Ratkó Anna népjóléti, majd egészségügyi miniszter nevével összefonódott Ratkó-korszak két fő intézkedése – a szigorú abortuszszabályok és a gyermektelenségi adó – jellemezte a magyar népesedéspolitikát az 50-es évek elején. A gyermektelenségi adót azok a 20 és 50 év közötti férfiak, illetve 20 és 45 év közötti nők voltak kötelesek fizetni, akinek már volt keresetük, de gyermekük még nem.

„A művi terhességmegszakítás ebben az időszakban nem volt tilos, hanem egy bizottság vizsgálta meg a végrehajtáshoz szükséges egészségügyi okokat. A »szociális ok«, mellyel a művi abortusz kérelmét indokolni lehetett volna, hiányzott, hiszen 1952-ben, a dinamikusan fejlődő Magyarországon az utasítás alkotói szerint egyetlen nő sem hivatkozhatott szociális nehézségekre” – olvasható a korszakról írt 2021-es tanulmányban.

A Ratkó-korszak alatt látható volt egy enyhe szaporodási többlet, de jelentős hatása nem volt a demográfiai trend alakulására. Érdemes megemlíteni, hogy ugyan a hivatalos statisztikában 1954 előtt csak évi 1500-2000 terhességmegszakítás szerepel, a statisztika az illegális magzatelhajtásokat nem tartalmazza, az adatokban szereplő növekedés oka csupán az, hogy láthatóvá vált az addig is (illegálisan) elvégzett évi kb. 100 000 abortusz. Az állam célja az volt, hogy a beavatkozásokat állami intézményekbe terelje és fellépjen az illegális beavatkozások ellen. Ugyanakkor az abortusz ellenes rendőri fellépés miatt nem a higiénia szempontja, hanem az üldözés vált hangsúlyossá, és ez félelmet keltett a lakosságban meg az abortőrökben is.

A korlátozásokat 1954 után feloldották, szociális okra hivatkozva is elvégezhetővé vált az abortusz, a 60-as évek végére a hirtelen megugrott legális terhességmegszakítások száma pedig elérte az évi 200 ezret is. Az 1974. január 1-én elfogadott 1973-as minisztertanácsi határozat ugyan látszólag a nők egészségét szolgálta, annak célja azonban az abortuszok magas számának csökkentése volt. A szabályozás az abortuszt csak meghatározott csoportok számára tette elérhetővé, mint a nem házas nők, a három vagy több gyermekes anyák, 35 év feletti nők, a súlyos lakhatási problémákkal küzdő vagy szegénységben élő nők, valamint abban az esetben, amikor a terhesség veszélybe sodorná az anya életét.

Az 1960-as évek végén az abortuszok száma még magasabb volt az élveszületések számánál, azonban a törvény bevezetését követően a terhességmegszakítások száma 1974-re 169 650-ről 102 022-re csökkent, az élveszületések száma pedig 156 224-ről 186 288-ra nőtt.

Az Orbán-kormányok hosszú évek óta kiemelkedő családpolitikai célként kezelik, hogy minél több gyerek szülessen Magyarországon. 2020 októberében Novák Katalin akkori családügyi miniszter egy nemzetközi konferencián 29 (többségében illiberális, autoriter) országgal együtt aláírt egy nyilatkozatot, mely alapján egyetlen országot se lehetne kötelezni az abortusz engedélyezésére vagy anyagi támogatására. A kormány akkori közleményében viszont kihangsúlyozta, hogy nem terveznek szigorítani a jelenlegi abortusztörvényeken, melyről az időközben köztársasági elnökké avanzsált Novák a beiktatását követően is hasonlóképpen nyilatkozott a Telexnek:

„Nincs [az abortuszszabályok szigorításáról] elképzelése a kormánynak, mert minden bizonnyal tudnék róla. Nem is tartom időszerűnek, hogy módosítsák az abortusztörvényt. Örömteli, hogy tíz év alatt a felére csökkent a terhességmegszakítások száma, bár még mindig fájóan sok. Így én azt kívánom segíteni, hogy minél többen dönthessenek a már megfogant élet megtartása mellett. Az élet védelme mellett vagyok, és nem valami ellen.”

Európai téren „átlagosnak” bizonyulnak a magyar szabályozások

A hazai szabályozások szerint Magyarországon a terhességet csak egy bizonyos ideig lehet megszakítani, és maga az eljárás több hetet is igénybe vehet, mivel négy különböző időpontot kell egyeztetni a folyamat során: kétszer kell találkozni a családvédelmi szolgálattal és kétszer az orvossal.

A terhesség megszakításához az érintett nőnek meg kell jelölnie valamelyik meghatározott okot:

• a terhesség bűncselekmény (szexuális erőszak) következménye,
• a terhesség a terhes nő egészségére veszélyes,
• a magzat valószínűleg súlyos fogyatékosságban vagy károsodásban szenved,
• a terhes nő súlyos válsághelyzetben van.

Súlyos válsághelyzetnek a törvény azt az esetet határozza meg, „amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz”. Így ebbe a kategóriába tartozhat mindaz, aki korából adódóan, illetve bizonyos anyagi, családi, munkahelyi, tanulási vagy egyéb okok miatt nem tudja vállalni a terhességet. Abban az esetben, ha súlyos válsághelyzetre hivatkozva szeretne a terhes nő abortusszal élni, azt semmilyen módon nem szükséges igazolnia.

A terhességet alapesetben Magyarországon a 12. hétig lehet megszakítani, de bizonyos esetekben – például 18 év alatti terhes nő vagy károsodott magzat esetében, illetve ha a terhesség a nő életét veszélyezteti – a 24. hétig vagy a terhesség végéig is kitolódhat ez a határidő. Az abortusz elvégzése térítési díjhoz kötött – ez 2022-ben 41 667 Ft –, de bizonyos esetekben lehet kedvezményt igényelni.

Csökkenő arányok

Az elmúlt harminc évben fokozatosan csökkent az abortuszok száma Magyarországon – az 1990-es 90 ezer 2021-re 22 ezerre csökkent, olvasható ki a KSH statisztikájából. A legtöbb terhességmegszakítást továbbra is a 20–24 éves korosztály végezteti el, de a 25–29 évesek körében is magas az arány.

2021-ben ezer 40–49 éves nőre 2021-ben kettő terhességmegszakítás jutott, ami a korosztályok közötti legalacsonyabb arány volt. A 35–39 évesek körében a terhességmegszakítások aránya 9,7, a 15–19 évesek körében 11,2 volt.A 30–34 évesek esetében 15,6, a 25–29 évesek esetében 18,1 és a 20–24 évesek esetében pedig 21,1 terhességmegszakítás jutott ezer megfelelő korú nőre.

A terhességmegszakítások és élveszületések arányát is megvizsgáltuk. Egészen a 30–34 éves korosztályig látványosan távolodik el egymástól az abortusz és az élveszületés értéke, a terhességmegszakítás ezer azonos korú nőre jutó száma jóval kisebb, mint az élveszületésé. De a 35–39 éveseknél is „kinyílik az olló”: 2001-ben még több abortuszt végeztek el, mint amennyi gyermek született ezer azonos korú nőre, de mostanra ez jóval megfordult.

Iskolai végzettség alapján az látható, hogy az összes beavatkozás közül a nők 50,45 százaléka csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik, de a középiskolát befejezettek aránya (22,51 százalék) is magas. Ha számszerűen nézzük az adatokat, akkor látható azonban az egyes végzettségek esetében is a csökkenés: 1995-höz képest az általános iskolai legmagasabb végzettséggel rendelkezők körében az abortusz száma több mint a felére csökkent, a középiskolai végzettséggel rendelkezőknél pedig a negyedére. (A százalékos és az abszolút értékeket bemutató diasorok közötti váltáshoz kattints a jobb felső sarokban lévő nyilakra.)

Családi állapot szerint 1995-ben a legtöbb terhességmegszakítást házas nők kérték (nagyjából 40 ezren), 2020-ra viszont a házas nők körében nyolcadára csökkent az abortusz, míg a nem házasoknál ilyen változás nem látható. Ez a csökkenés magyarázható azzal is, hogy az elmúlt húsz évben csökkent a házasságban élő nők száma is – 2001-hez képest félmillióval kevesebb a házas nő.

A területi adatok egyrészt szemléltetik a csökkenő tendenciát, másrészt a legfrissebb (2016-os) elérhető statisztikák felhívják a figyelmet arra, hogy az elvégzett abortuszok száma regionális szinten is eltérő. A legtöbb terhességmegszakítás az ország szegényebb régióira jellemző, mint Észak-Magyarország és Észak-Alföld (ezeken belül is főleg Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye); illetve délen, Somogy megye környékén is kiugró értékek láthatók. Tehát a területi megoszlás leginkább szociális problémákra mutat rá.

A rendelkezésünkre álló világszintű, Európai Uniós és magyarországi adatok alapján kijelenthető, hogy abortusz szabályozások tekintetében a világ fejlettebb részéhez tartozunk. A legtöbb ország képes a korlátozó szabályok enyhítésére, bár látható, hogy bizonyos országok (például USA vagy Lengyelország) éppen az ellenkező úton jár, azaz szigorít az abortusz elérhetőségén. Évek óta tapasztalható a csökkenő tendencia a terhességmegszakítások számát tekintve. A csökkenés hazánkban is indokolható az életkörülmények, a szociális helyzet, az anyagi jólét folyamatos javulásával, hiszen az élveszületések száma stabilan évi 90 ezer körüli maradt, sőt, az elmúlt években enyhén nőni is tudott. Emellett a kormány a gyermekvállalást anyagilag is támogatja a Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK) formájában, ami ugyancsak ösztönzi a családalapítókat a gyermek megtartására.

Az EU-s országokkal összehasonlítva Magyarországon azonban több szempontból elmaradás tapasztalható. Ezt támasztja alá az EU által 2022-ben kiadott jelentés is, mely a terhességmegelőzéssel, fogamzásgátlással kapcsolatos kormányzati és nem kormányzati tájékoztatást, az állami tanácsadási infrastruktúra hozzáférhetőségét és az egészségügyi rendszer terhességmegszakítással kapcsolatos felkészültségét vizsgálja az európai országok körében. Magyarország a maximum elérhető 100 pontból 44,9 pontot ért el, mely Lengyelország után a második legrosszabb eredmény az EU-s tagállamok körében. Figyelemreméltó adat továbbá az is, hogy az ENSZ felmérése szerint Litvánia után Magyarországon a második legkisebb azon termékeny életkorú nők aránya, akik élnek valamilyen fogamzásgátlási módszerrel (mindössze 45 százalékuk).

Az alacsonyabb végzettségű fiatalok körében látható magas abortusz ráta pedig a fogamzásgátlással, a megelőzéssel kapcsolatos edukációs lehetőségek hiányára vagy silány minőségére és az ellátórendszer hiányosságaira utalhat, illetve arra, hogy a fiatalabb korcsoport nem feltétlen érzi magát a gyermekvállaláshoz megfelelő szociális helyzetben.

Frissítés: a „Ratkó Annától Novák Katalinig” című részt olvasónk jelzésére az alábbi tanulmány alapján javítottuk, bővítettük.

Pete Luca—Szabó Krisztián—Szász Gergő