Új korszak Izraelben? A közel-keleti konfliktus adatokban

Tizenkét év után véget érni látszik a Netanjahu-korszak Izraelben, a héten egy új koalíciós kormány kezdte meg a működését, miután  vasárnap letette az esküt Naftali Bennett miniszterelnök. A kabinet irányítását a tervek szerint két év múlva Jaír Lapid  centrista politikus veszi át. A kormánytöbbség – amelyben helyet kapott a mérsékelt iszlamista Egyesült Arab Lista is – ugyanakkor roppant törékeny, a százhúsz fős Knesszetben mindössze hatvan szavazattal rendelkezik. Kérdés, hogy az ingatag koalíció egy új korszak kezdetét jelenti-e a Közel-Keleten.

Izrael megalapítása óta konfliktus áll fenn a zsidók és az arabok (többségükben palesztinok) között, amely fegyveres összecsapásokban csúcsosodott ki. Izrael megalapítása óta meredeken nő mindkét etnikum népessége, a konfliktus mélyén ez a tényező található.  

1964: Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) megalakulása

Jeruzsálemben megalakult a PFSZ szabadságjogi szervezet, melynek célja a palesztin területek felszabadítása. Ezt fegyveres erőkkel igyekeznek elérni, így 1987-ben az Amerikai Egyesült Államok terrorszervezetnek nyilvánítja. 

1967: hatnapos háború

A gyakori határmenti konfliktusokat követően 1967. június 5-től 10-ig zajlott a harmadik izraeli háború, melyben Izrael három arab állam, Egyiptom, Szíria és Jordánia ellen harcolt. Az Arab Liga ugyan létszámfölényben volt, de a megelőző csapásoknak és a szervezettségének köszönhetően Izrael került ki győztesen.

1978: Camp David-i egyezmény

Jimmy Carter amerikai elnök Camp David-i rezidenciáján 12 napig tárgyalt az egyiptomi Anvar Szadat és az izraeli Menahem Begin miniszterelnök a két ország helyzetéről. Végül a Fehér Házban aláírták az egyezményt, amely szinte harminc évnyi háborúskodásnak vetett véget.

1982: Izraeli-libanoni háború

Libanonban a keresztény és az iszlám csoportok között zajlott háború. A palesztin gerillaakciók megfékezésére Izrael támadást indított a PFSZ ottani egységei ellen, amelynek végére mindkét csoport súlyos veszteségeket szenvedett. 

1987: Első intifáda kezdete, Hamász megalapítása

A Dzsabalja menekülttáborban egy izraeli katonai jármű palesztin civil járművel ütközött, amely az amúgy is feszült helyzetben palesztin felkeléshez vezetett. A palesztin zavargások megfékezésére katonákat vezényeltek a térségbe. Az egyre erőszakosabb helyzetben alakult meg a Hamász arab katonai csoport, mivel nem találták a PFSZ-et elég hatékonynak. Több ország terrorszervezetként tartja őket számon.

1993: Oslói egyezmény

Az első intifádának ez a megállapodás vetett véget, melynek célja az önálló és független Palesztin állam létrejötte lett volna. Ennek keretén belül a PFSZ vezetője, Jasszer Arafat és az izraeli miniszterelnök Jichák Rabin megegyeztek a Palesztin Nemzeti Hatóság létrehozásáról, cserébe pedig a PFSZ és szövetségesei elismerték Izraelt mint államot. Ezt a Hamász nem tette meg. 

2000: Camp David-i diplomáciai kudarc,  második intifáda

2000 nyarán Az amerikai elnök, Bill Clinton, az izraeli elnök, Ehud Barak és a palesztin elnök, Yasser Arafat találkozójának célja az izraeli-arab konfliktus megoldása lett volna. Nem sikerült egyezményre jutniuk és szeptemberben kitört a második intifáda. 

2008–2009: Gázai háború

Izrael és a Hamász  harcba szállt a gázai övezetben, miután a Hamász felmondta az addigi tűzszünetet.

2021: Izrael-Palesztina konfliktus

Egy bírósági döntést követően palesztin lakosokat akartak kilakoltatni egy kelet-jeruzsálemi térségből, amelyet Jeruzsálem bekebelezett, de a nemzetközi megállapodás szerint palesztin terület. Tüntetések kezdődtek, amelyek erőszakos összeütközésekhez vezettek. 

Zsidó és palesztin lakosság 1955-től napjainkig, az egyes események feltüntetésével 

Az elmúlt évek se voltak békések Gázában vagy Ciszjordániában, annak ellenére, hogy utoljára 2014-ben volt akkora összecsapás a gázai övezetben a két fél között, amely több hétig tartott, és háborúnak minősíthető. Összeszedtük az elmúlt hat év olyan kríziseit a területen amelyek tűzszünet megkötéséig eszkalálódtak, és vizualizáltuk az áldozatok és sebesültek eloszlását az adott területeken.

2018. március 30-án a gázai határsávban tüntetésbe kezdett több tízezer palesztin annak érdekében, hogy a palesztin menekültek visszatérhessenek otthonaikba, illetve az ellen, hogy az Egyesült Államok elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, és át is helyeztette nagykövetségét. A tüntetést eredetileg 2018. május 15-ig tervezték fenntartani, de végül 2019. december 27-én ért véget, amikor a Hamász bejelentette, hogy elhalasztják, felfüggesztik a további tüntetéseket. A tüntetéssorozat alatt rengeteg erőszakos összetűzés alakult ki, több százan életüket vesztették, és több ezren megsebesültek.

A gázai határtüntetés ideje alatt azonban számos olyan konfliktus is eszkalálódott, amelyeknek végül Egyiptom segítségével megkötött tűzszünet lett a vége. 2018. november 11-én Izrael titkos hadműveletet tervezett végrehajtani a gázai övezetben, és megöltek több Hamász vezetőt is. A Hamász emiatt válaszul elkezdett rakétákat lőni Izrael felé, majd Izrael is megindította katonai műveleteit. Izrael a bombázások következtében felrobbantotta az Al-Aqsa TV épületét is Gázában. A fegyverszünetet végül november 13-án kötötték meg, ám az erőszak ezzel sem csitult el teljesen.

A 2019. május 3-án kirobbant összetűzés két izraeli katona megsebesítéséből indult ki, akiket a gázai övezetből lőttek meg mesterlövész puskákkal a heti tüntetések alatt. Az összecsapás 4 napon át tartott, amely alatt az izraeli légierő légicsapásokat hajtott végre, amelyek során további palesztin állampolgárok vesztették életüket, és a Hamász is elkezdte rakétákkal célba venni Izraelt.

2019. november 12-én Izrael a Palesztin Iszlamista Dzsihád két vezetőjét próbálta meg likvidálni Gázában, illetve Szíriában. A gyilkossági kísérletre válaszul a Dzsihád rakétákat lőtt Tel Aviv felé. A tovább eszkalálódó háborút Egyiptom segítségével ebben az esetben is sikerült megállítani, ám a tűzszünetet néhány alkalommal a Palesztin Iszlamista Dzsihád tagjai megszegték.

2021. május 6-án a palesztin lakosok tüntetésbe kezdtek Kelet-Jeruzsálemben a Sheikh Jarrah-negyedből való kilakoltatások miatt, majd az izraeli rendőrök erőszakos módszereket bevetve próbálták elnyomni a tüntetőket. Az elkövetkezendő napokban a tüntetések és az összecsapások tovább folytatódtak, ezért az izraeli erők az Al-Aksza mecset területére is betörtek, majd könnygázt és további eszközöket alkalmazva támadtak a tüntetőkre. Az összecsapásokra válaszul a Hamász ultimátumot adott Izraelnek, hogy hagyjanak fel az erőszakos fellépéssel és vonuljanak vissza a palesztin területekről. Miután ennek Izrael nem tett eleget, a Hamász Gázából rakétákat lőtt ki Izrael felé, több, nagyobb várost is célba véve. A több mint két hetes háború alatt Izrael pár száz házat lebombázott Gázában, illetve a Jala Tornyot is felrobbantotta, ami az AP és az Al-Jazeera szerkesztőségének épületeként is szolgált, arra hivatkozva, hogy a Hamász katonai tevékenységeket folytat az épületben. A katonai hadműveleteknek ugyan május 21-én vége lett a tűzszünet életbe lépésével, ám a tűzszünet másnapján az izraeli erők ismét megtámadták az Al-Aksza mecsetnél tartózkodó palesztinokat.

Izrael és a palesztinok közötti konfliktus eseményei 2016 és 2021 között (nagyméretű GIF-verzióhoz kattints ide)

A konfliktusok kulcsfigurái – értelemszerűen – Izrael miniszterelnökei és a Hamász, valamint a Palesztin Iszlamista Dzsihád vezetői, alapítói voltak.

Alább Izrael miniszterelnökei láthatók időrendben 1948-tól napjainkig. Ezzel együtt ismertetjük, hogy milyen párthoz tartoztak, az adott párt pedig milyen politikai irányt képviselt. Ez alapján megfigyelhető, hogy kezdetben baloldali miniszterelnökök álltak a kormány élén, 1977-től váltakozva teret nyertek jobbközép irányt képviselő pártok is. A 2000-es éveket jobbközép és centrista pártok uralma jellemzi. Izrael jelenlegi miniszterelnöke Benjámín Netanjáhú (Likúd párt, jobbközép), aki az 1996–1999-ig tartó hivatali ideje után 2009-ben lett újraválasztva.

Izrael miniszterelnökei 1948-tól napjainkig

Palesztin oldalról a Hamász és a Palesztin Iszlamista Dzsihád tagjait gyűjtöttük össze. A Hamász 1982-ben lett alapítva, jelenlegi vezetői Ismail Haniyeh és Yahya Sinwar. A szervezet központja a Gázai övezet, katonai szárnyának vezetőhelyettese pedig Saleh al-Arouri.

A Palesztin Iszlamista Dzsihád egy 1981-ben alapított damaszkuszi szervezet. Jelenlegi vezetője Abd Al Aziz Awda, a Gázai övezetben Khaled al-Batsh vezeti a szervezetet.

 A Hamász befolyásos személyiségei

Izrael rendelkezik a Közel-Kelet legütőképesebb hadseregével. Aktív hadereje ugyan számokban meg sem közelítheti Egyiptomot vagy Törökországot, fegyvereik minőségben és fejlettségben, katonáik pedig kiképzésük színvonalában utasítják maguk mögé a környező országokat. Nem mellékesen pedig alapítása óta maga mögött tudhatja a világ legerősebb katonai hatalmát, az Amerikai Egyesült Államokat.

Izrael maga is a világ egyik legfejlettebb hadiiparával rendelkezik, az olyan izraeli cégek, mint a RAFAEL vagy az Elbit Systems több NATO-tagállam hadseregének is rendszeres beszállítói. Izrael emellett éves szinten dollármilliárdokat költ külföldi fegyverek importálására.

Az Amerikai Egyesült Államok 1961 óta minden évben szállított fegyvereket Izraelnek. Csak 2013–2017 között 4,9 milliárd dollár értékben vásároltak hadiipari termékeket az Egyesült Államoktól. Összességében az USA-ból érkező fegyverek teszik ki az Izraelbe importált fegyverek több mint 70 százalékát. Ráadásul egy egyezmény keretében az USA 2028-ig minden évben 3,8 milliárd dollárral támogatja Izraelt a fegyverkezésben.

Németország szállította az Izraelbe importált fegyverek 24%-át. Ők ugyan nem teszik nyilvánossá, hogy pontosan milyen fegyvereket exportálnak, de 2013–2017 között több mint 1,9 milliárd dollár értékben érkeztek német hadiipari termékek Izraelbe.

Olaszország Izrael harmadik legfontosabb katonai beszállítója. A CAAT adatai szerint 1,6 milliárd dollár értékű olasz fegyver érkezett Izraelbe 2013–2017 között. Különböző megállapodások keretén belül Olaszország többek között légvédelmi rakétákat és gyakorló vadászgépeket is szállított Izraelnek.

Az Egyesült Királyságtól hivatalosan csak 400 millió dollár értékben vásárolt fegyvereket Izrael 2013–2017 között. Azonban az úgynevezett „open license” rendszer miatt, ami lehetővé teszi, hogy az exportált fegyverek értéke és mennyisége titokban maradjon, ez az összeg a valóságban jóval magasabb lehet.

A Hamasz legutóbbi támadása során többségében házilag készített rakétákat használt, ezek pontossága és hatótávolsága az elmúlt évtizedben jelentősen növekedett. A korábban külföldről beszerzett rakéták mennyisége (mint például az iráni Fajr rakéták vagy az szíriai M302-es) jelentősen csökkent, hiszen 2013 óta Egyiptom már nem tolerálja ezeknek a fegyvereknek a Gázai övezetbe való csempészését.

Gyurcsik Ádám – Molnár Tamás – Pete Luca – Szabó Hedda – Szabó Krisztián