Lebontatná a jegyző a lakók kerítését, mert szerinte telkeik egy része az önkormányzaté

A péceli jegyző levelet írt néhány helyi lakosnak, hogy telkeik egy része az önkormányzat tulajdonát képezi, ezért az ott lévő kerítésüket és építményeiket bontsák el. Azok viszont már évtizedek óta a mostani helyükön állnak, és a lakók nem értik, miért most jutott eszébe az önkormányzatnak, hogy a terület tulajdonképpen az övé. 

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Társadalmi célú hirdetés

2021. február 26-án a pest megyei Pécel város jegyzőjétől írásos felszólítást kaptak a Határ utca egyik szakaszán élő ingatlantulajdonosok. Oláh János arról tájékoztatta a mintegy tíz ház tulajdonosát, hogy ingatlanjaik területének egy része az önkormányzat közvagyonát képezi egy 1992-es földhivatali bejegyzés szerint. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a házak kerítésének vonalától 3–5 méter szélességig (kinek mennyi) az önkormányzat szerint jogtalanul birtokolják a tulajdonosok a területet.

Évtizedek óta állnak a kerítések ugyanott

Csakhogy a Határ utcán élő többnyire roma lakosok (és elődeik) a területet hatvan éve vették birtokba. A telkeket a 60-as években vásárolták egy tulajdonostól, Farkas Józsefnétől. Akkor itt még nem volt utca, magánkézben lévő osztatlan telek volt, kukoricással és egyéb haszonnövényekkel.

A 80-as években kezdtek el építkezni. Megyeri Vincéné Hajnalka, a tulajdonosok szószólója, akinek a szülei és rokonai vették meg anno a telket, elmondta az Átlátszónak, hogy az 1980-as évek közepén az akkori tanácselnök, Tóth István Gyarmati Miklós mérnököt bízta meg a járdák kimérésével. A tanács biztosította az alapanyagot, a helyiek pedig társadalmi munkában megépítették a járdát. Az ingatlanok ezek után lettek elkerítve, a járda jelölte ki az ingatlanok elülső határait, azaz a kerítések vonalát.

A telekhatárok az önkormányzat szerint

Hajnalka emlékei szerint az 1990-es évek elején közművesítették a Határ utcát, ekkor vezették be a gázt, a vizet, a szennyvízcsatornát, és az áramvezetékeket is újraépítették. Az utcai villanyoszlopok is ekkor lettek telepítve a házak elé, a járdára, a kerítések tövébe. De a kerítések már legalább negyven éve ott vannak, épp ezekhez igazodtak a közművek.

– Gondolom, nem libapásztorok vagy postások mérték ki a villanyoszlopok és a többi közműlétesítmény helyét, hanem mérnökök – mondja Hajnalka.

Utcakép járdával, kerítéssel, villanyoszloppal (forrás: GoogleMaps)

A jegyző bontásra szólította fel a lakosokat

A jegyző az említett levélben arra szólít fel, hogy az önkormányzat szerint közterületnek minősülő telekrészekről a tulajdonos a kerítéseket és a „közterületre eső egyéb műtárgyat, építményt e felszólító levél kézhezvételétől számított 4 hónapon belül bontsa el és a jogalap nélkül birtokolt közterületet közterületként való használatra alkalmas állapotban adja át az önkormányzat részére”.

A levél azzal zárul, hogy amennyiben a tulajdonosok a felszólításnak nem tesznek eleget, az önkormányzat jogi lépéseket fog tenni „a szabályos állapot kikényszerítésére”.

Részlet a jegyző leveléből

Az önkormányzat tehát azt várja az ingatlantulajdonosoktól, hogy a kerítést és a közműveiket (pl. vízakna, víz- és gázvezeték csövek stb.) is vigyék beljebb 3-5 méterrel. Ez a távolság azonban szinte minden tulajdonosnál a lakóépületük homlokzati falával esik egybe. Kérdés, hogy gyakorlatilag kivitelezhető-e a közművek beljebb telepítése egy egész utca tekintetében, és mindennek mekkora költségigénye lenne a szerény jövedelmű lakók számára.

40 év alatt soha nem jelezte ezt az önkormányzat

A helyieket hideg zuhanyként érte a februári levél, hiszen mint mondják, semmilyen előzetes tájékoztatást nem kaptak. Az elmúlt évtizedekben egyszer sem kaptak értesítést arról, hogy nem jó helyen lennének a kerítések, hogy nem a saját területüket használják.

Horváth Tibor polgármester húsz éve még kézbesítő postás volt, és ugyanezeken a kerítéseken lévő postaládákba dobta be a levelet, ugyanezeken a kapukon jött be – tájékoztatnak a tulajdonosok.

A Határ utcaiak a felszólítás másnapján közös levelet fogalmaztak a jegyzőnek, melyben részletesen leírták álláspontjukat, és arra kérték a hivatalt, hogy a jegyzői levélben leírtakat vonja vissza. A levelet az érintett tulajdonosokon kívül egy helyi képviselő, Papp László is aláírta. Papp egy interjúban elmondta, hogy a tulajdonosok 1977-es iratokat mutattak neki, melyek igazolják, hogy a mostani telekhatárok a helyesek.

Miután levelükre (a mai napig) nem érkezett válasz, a Határ utcai tulajdonosok Horváth Aladár jogvédőhöz fordultak segítségért. A Roma Parlament elnöke Dr. Szikinger István ügyvédet, címzetes egyetemi tanárt bízta meg, hogy jogi szakvéleményt alkosson az ügyről.

Dr. Szikinger István szerint a jegyzői felszólítás nem formális eljárás, hiszen nem határozatot hozott, ezért jogilag az is problémás, hogy a levél teljesítési határidőt tartalmaz. A jegyző levelében arra kéri a lakosokat, hogy amennyiben bizonyítani tudják, hogy a kérdéses telekrészek az ő birtokukban vannak, azt tegyék meg, ám saját állításait, miszerint ezek a területek köztulajdonban vannak, meg sem kísérli alátámasztani.

Az ügyvéd álláspontja szerint általános szabály, hogy annak kell bizonyítania, aki követelést támaszt. Ebben az esetben tehát a bizonyítás terhe – értelemszerűen peren kívül is – a jegyzőn van, aki ennek mindezidáig nem tett eleget. Dr. Szikinger szerint az is elvárható volna, hogy az önkormányzat bemutassa, mit tett az elmúlt 40 évben a szerinte „szabályos állapot” helyreállítása érdekében. Az ügyvéd leszögezte: konkrét bizonyítékok hiányában nem fogadható el a felszólító levél azon megállapítása, hogy a tulajdonosok közterületet tartanak elfoglalva.

Dr. Szikinger jogi álláspontját a Roma Parlament május közepén küldte meg a péceli jegyzőnek. A jogi szakvélemény egyik legfontosabb megállapítása, hogy egy, a jelenlegi ügyhöz igen hasonló esetben 2018-ban alkotmánybírósági végzés született: a sátoraljaújhelyi önkormányzat először a bíróságon (első- és másodfokon, majd a Kúrián is) elbukta a pert, és az Alkotmánybíróság sem adott neki igazat.

Az Alkotmánybíróság ugyanis a bíróságokkal egyezően kimondta, hogy az elbirtoklás, illetőleg a másik oldalon a törzsvagyonba tartozás kérdését csak a konkrét dátumok (és azokhoz viszonyítva az érintett területek státusza) alapján lehet megválaszolni. Magyarán, ha valaki évtizedekig használ sajátjaként egy ingatlan(rész)t, és évtizedekig senki nem lép fel igénnyel ezzel szemben, akkor nem lehet egyik napról a másikra jogot érvényesíteni.

Dr. Szikinger szakvéleményében, ahogy a tulajdonosok levelében, szó esik még a diszkrimináció gyanújáról is, mert bár sem a jegyzői felszólítás, sem egyéb körülmény nem utal konkrétan származásra vagy etnikai, nemzetiségi hovatartozásra, a jogvita pont azon a területen zajlik, ahol szinte kivétel nélkül cigányok laknak. A tulajdonosokhoz hasonlóan a Roma Parlament sem kapott választ a levelére, melyben az ügyvéd felajánlja segítségét a minden fél jogát és jogos érdekét tiszteletben tartó tárgyalások, egyeztetések lefolytatásában való közreműködésre.

Két éve gyár épült a házakkal szemben

Az itt élők problémái nem most kezdődtek. Tájékoztatásuk és megkérdezésük nélkül két évvel ezelőtt gyárat építettek a Határ utcai házakkal szembeni mezőre. A gyárat is kerítés határolja, de érdekes módon ebben az esetben fel sem merült a most kifogásolt eltérés problémája. Az ipari terület mellett tervek készültek egy járdáról, szintén a most eltávolíttatni tervezett kerítések ügyének az említése nélkül.

A helyiek úgy sejtik, hogy a gyár építése nem is valósulhatott volna meg a kötelező távolság miatt, ha eleve nem számítják bele a most kifogásolt területeket, de a másfél évig tartó építkezés során senki nem élt panasszal sem az építtető, sem az önkormányzat részéről, és az ingatlanok tulajdonosait sem értesítették. Egyeztetni sem egyeztetett senki az itt élőkkel.

A házakkal szemközti gyár (fotó: GoogleMaps)

A Határ utcaiak portáiról korábban a budai hegyeket is látni lehetett, a budapesti tűzijátékot a teraszaikról nézték az emberek. A mező gyönyörű volt, teli volt növényekkel és állatokkal. Pipacsmezőben fácánok, őzek, nyulak szaladgáltak – meséli Hajnalka.

Most a gyárba többtonnás teherautók járnak naponta többször, a korábban csendes nyugodt utcából zajos, poros környék lett. A gyár nyitott (külső) dohányzója ráadásul a szemközti házak homlokzatára néz, a dohányzó munkások a helyiekkel néznek farkasszemet. A tulajdonosok tudomása szerint hamarosan kamionparkoló is fog épülni a gyár mellé, és többen tudni vélik, hogy nagyfeszültségű áramvezeték kiépítése is tervben van a területen.

A korábbi mező

A Határ utcaiak abban bízhatnak, hogy az Alkotmánybíróság határozatai mindenkire nézve kötelezők. A már említett hasonló ügyben az Alkotmánybíróság olyan elvi jelentőségű megállapításokat tett, amelyek nyilvánvalóan irányadóak lennének akkor is, ha a péceli ügy bíróságra kerülne.

Szerettük volna megtudni a jegyzőtől, hogy az 1992-ben „bejegyzésre került közterület” kinek a birtokában volt korábban, továbbá, hogy miért most tűnt fel az önkormányzatnak egy 1992-es földhivatali bejegyzés. Afelől is érdeklődtünk, hogy mi a konkrét oka a felszólításnak, pusztán ingatlanjog érvényesítés, vagy konkrét tervei vannak az önkormányzatnak a vitát képező területtel. Azonban a cikkben szereplőkhöz hasonlóan mi sem kaptunk választ a péceli jegyzőtől, és telefonon se tudtuk elérni.

Sárközi Gábor – Galyas Gyula

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!