Bezárás
paksi riot

Tríciumszivárgás és nejlonba csomagolt hulladék: kérdések a püspökszilágyi atomtemető körül

Püspökszilágyi atomtemető

Sugárfertőzés a telepen, fejetlenség a rendszerváltás előtt lerakott hulladékok dokumentálásában, csomagolásában és tárolásában, magas háttérsugárzás, káros anyag szivárgása a talajvízbe – a püspökszilágyi atomtemető körül több rémtörténet is kering. Az Átlátszó és az Energiaklub csapata, a Paksi Riot úgy döntött, beleássa magát a témába, és utánajár ezeknek az ügyeknek. Számos hivatalos dokumentumot néztünk át, többször ellátogattunk a településre, és bejutottunk magába a létesítménybe is. Kifaggattuk emellett a helyi polgármestert, a tároló vezetőit, és beszéltünk szakértőkkel is. Jöjjenek, és barangoljanak velünk az ország egyetlen felszíni atomhulladék-tárolójában! Ígérjük, nem fognak elveszni, ellenben mindent megtudhatnak arról, mi folyik a létesítményben.

Adj 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!

Püspökszilágy. Egy csendes, barátságos, alig 800 fős település Budapesttől 50 kilométerre. A faluról valószínűleg csak kevesen hallottak, pedig különleges: határában működik Magyarország egyetlen felszínközeli atomtemetője. Ez azt jelenti, hogy itt a radioaktív hulladékok közel vannak a földfelszínhez, körülbelül 15-30 méter mélyen fekszenek.

Az atomtemetőt, hivatalos nevén Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tárolót (RHFT) az 1970-es években építették azért, hogy legyen hol elhelyezni a hazánkban keletkező kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékokat. 1996 óta az RHFT kizárólag nem atomerőműből származó, úgynevezett intézményi radioaktív hulladékot fogad.

Ilyenek számos iparágban keletkeznek: a gyógyításban, a kutatásban, a mezőgazdaságban és az iparban. Kis- és közepes aktivitású hulladéknak számítanak például a radioaktivitással szennyezett védőruhák, szerszámok, kesztyűk. Ezek mindegyike veszélyes hulladék, hiszen a radioaktív sugárzás – persze a sugárzás erősségétől és fajtájától függően – az emberekre és a környezetre is ártalmas.

Szivárog a trícium

A püspökszilágyi létesítmény tavaly került az Energiaklub látókörébe, miután a szervezet munkatársai jelzéseket kaptak, hogy problémák vannak az RHFT körül. Az Energiaklub és az Átlátszó ezután hivatalos dokumentumok és háttérbeszélgetések alapján több kérdéses ügyet azonosított.

Kutatómunkánk során többszáz oldalnyi hivatalos jelentést, jegyzőkönyvet, határozatot gyűjtöttünk össze és dolgoztunk fel. A dokumentumok némelyike nyilvánosan elérhető volt, néhányat helyi lakosok kértek ki a hatóságoktól, és mi maguk is számos közérdekű adatigényléssel éltünk.

Az így szerzett információk alapján észleltünk némi bizonytalanságot például azzal kapcsolatban, hogy 30-40 éve megfelelően dokumentálták-e a Püspökszilágyra kerülő hulladékok fajtáját, azaz vajon tényleg az van-e a tárolókban, ami a nyilvántartásokban szerepel. Megtudtuk azt is, hogy vannak lent a medencékben hosszú élettartamú, vagy más szóval hosszú felezési idejű hulladékok, melyeket a mai biztonsági előírások alapján legfeljebb csak átmeneti tárolásra lehetett volna átvenni.

Hosszú élettartamú radioaktív hulladékok a 30 évnél hosszabb felezési idejűek. A felezési idő azt az időtartamot jelenti, ami alatt az anyagban lévő radioaktív atomok fele elbomlik. Például a trícium felezési ideje 12 év, vagyis 12 év múlva már csak a radioaktív atomok eredeti számának fele lesz jelen az anyagban, 24 év múlva a negyede, és így tovább. Kisaktivitású az a hulladék, amelynek felületétől 10 cm-re a sugárdózis 0,3 mSv/h-nál kisebb, nagyaktivitású pedig az, amelynél a sugárdózis 10 mSv/h-nál nagyobb.

Mindemellett a hulladékokkal csomagolásával is lehetnek problémák. Hivatalos dokumentumokból kiderült, hogy korábban bizonyos hulladékokat nejlonzsákokba tettek, ami nem igazán időtálló és korszerű módszer a radioaktív hulladékok csomagolására.

Puspokszilagy nejlonzacskók

Nejlonzsákokba csomagolt hulladékok a püspökszilágyi tárolóban

Szintén hivatalos dokumentumokból kiderült az is, hogy a tároló területén lévő megfigyelő-kutakban a 2000-es évek elejétől emelkedik a talajvíz trícium-szintje, és az utóbbi években megemelkedett radiokarbon-értékeket is mérnek az üzem területén.  Ezt többek között az a legfrissebb, és általunk kikért vizsgálati anyag erősíti meg, amit a püspökszilágyi tárolót üzemeltető cégnek 2018. december 31-ig kellett benyújtania az Országos Atomenergia Hivatalhoz.

A trícium gyakorlatilag hidrogén, csak abból nem a szokásos 1-es, hanem 3-as tömegszámú. A radiokarbon pedig, ahogy a neve is mutatja, szén, csak nem a leggyakoribb 12-es, hanem 14-es tömegszámú. Mindkettő radioaktív, a trícium (3H) felezési ideje 12,3 év, a radiokarboné (14C) 5.730 év.

Nem tudni, mennyi háttérsugárzás éri a falu lakóit

Azt is furcsának találtuk, hogy a településen nincs háttérsugárzás-mérő, ami megmutatná, hogy mekkora dózisú sugárzás éri a helyieket. A Földön mindig mindenhol ér bennünket több-kevesebb radioaktív sugárzás, ami részben természetes, a földkéregből és a kozmikus térből származó sugárzás, másrészt pedig mesterséges eredetű, az építőanyagok vagy az atomrobbantások, nukleáris létesítmények által kibocsátott radioaktív sugárzás.

Magyarországon közel 60 településen létesítettek háttérsugárzás-mérőt, közte minden olyan helyen, ahol nukleáris létesítmény van. Püspökszilágyon azonban ez elmaradt, itt csak a telepen mérik a háttérsugárzást, ezeket az adatokat viszont a helyiek nem tudják naprakészen követni.

Több kérdés felmerült továbbá a radioaktívhulladék-tárolóban 5 évvel ezelőtt bekövetkezett balesettel kapcsolatban is, amely során 3 dolgozó sugárterhelést kapott. A dolgozók kibontottak egy hordót, amelyben sugárzó anyag volt, amit belélegeztek, és ezáltal nagy dózisú belső sugárterhelést kaptak:

  • 1. dolgozó 286 mSv
  • 2. dolgozó 101 mSv
  • 3. dolgozó 54 mSv

A sugárterhelésnek kitett munkavállalókra vonatkozó korlátokat a 487/2015. (XII. 30.) Kormányrendelet szabályozza. Eszerint a foglalkozási sugárterhelésre vonatkozó effektívdózis-korlát évi 20 mSv. Indokolt körülmények között az Országos Atomenergia Hivatal “egy-egy évben ennél nagyobb, de legfeljebb 50 mSv nagyságú effektív dózist is engedélyezhet, amennyiben bármely egymást követő öt évben – azokat az éveket is ideértve, amikor a korlátot meghaladták – az éves átlagos dózis nem haladja meg a 20 mSv értéket”, vagyis öt év alatt összesen a 100 mSv értéket.

Összehasonlító ábra a 3 püspökszilágyi dolgozót ért sugárterhelésről

A püspökszilágyi tároló két dolgozójának a baleset miatt bekövetkezett 286 és 101 mSv sugárterhelése azonnal túllépte mindkét jogszabályi korlátot: az éves 50 mSv, és egyúttal az ötéves 100 mSv határértéket is. A harmadik munkás 54 mSv sugárterhelése „csak” az éves dózist haladta meg. Összehasonlításképpen: egy átlagos magyar lakost 3 mSv sugárdózis ér egy évben.

A helyiek aggódnak

Először január elején mentünk el Püspökszilágyra annak érdekében, hogy helyben is tájékozódjunk a fenti ügyekről. A faluba déltájban érkeztünk meg, az utcák teljesen üresek voltak, hiába keringtünk, nem jött szembe velünk senki. Végül majdnem egy óra telt el, míg végre megláttunk valakit: a postást. Ő azt mondta, napközben ne is nagyon számítsunk itt emberekre, nagyon sokan a tárolóban dolgoznak, ott viszont csak fél 4-kor ér véget a műszak.

Ennek megfelelően első beszélgetőpartnerünkbe nem is Püspökszilágyon, hanem a szomszédos Kisnémedi egyik presszójában futottunk bele. Ő volt az egyetlen vendég. A ma már nyugdíjas férfi korábban a létesítmény munkatársa volt, és majdnem egy órán keresztül ömlött belőle a szó. Először a balesetről mesélt.

„Katasztrófavédelmisek jöttek, szirénázva, olyan fölhajtást csináltak, hogy az nem igaz. Elmentek mind a három emberhez házhoz, ruhákat, ágyneműket vittek el, még a macskát is el akarták vinni, a szőrén is mértek” – idézte fel az emlékeit, majd beszélt a tárolóban lévő hulladékokról is.

„Sok mindent nem tudnak, hogy melyik medencében mi van, mert a rendszerváltás előtt nem volt olyan nyilvántartás” – mondta ő is. A trícium-szivárgást ugyanakkor nem tartja különösebb problémának, szerinte „az semmi”, mivel a trícium mindenhol jelen van.

Egy következő látogatás alkalmával újabb környékbeliekkel tudtunk beszélni, ők már névvel is vállalták az interjút. Egyikük Rottenhoffer Ferencné Kati, aki otthonában fogadott minket, és beszélt a létesítménnyel kapcsolatos félelmeiről. Ő is úgy hallotta, a rendszerváltás előtt nem vezettek rendes nyilvántartást a hulladékokról.

„Más is kerülhetett oda!” – vélekedett. A háttérsugárzás-mérőről pedig azt mondta, örülne, ha lenne a településen, de eddig hiába kérte az RHFT-től.

„Írtam a telepvezetőnek, Kereki Ferencnek, hogy esetleg nekik se lenne rossz, hogy egy kicsit elhallgattatnák az indulatokat. Na, és írtam neki egy e-mailt, és ő ígéretet is tett, hogy lesz egy ilyen mérőműszer, azóta sincs” – mesélte, hangsúlyozva, hogy ez másfél éve volt.

Szomszédja, Demény Vendel korábban 24 éven át maga is a tárolóban dolgozott, eleinte energetikusként, később fuvarozóként. A ma már nyugdíjas férfi örömmel nyilatkozott, bár felesége közben azért végig körülöttünk sertepertélt, és figyelt, nehogy olyasmi hangozzon el, amiből később baj lehet.

„Kis- és közepes teljesítményű ez a telep, és vannak bizony magasabb értékek is elhelyezve. (…) Ezt honnan tudhatom? Onnan, hogy jómagam is szállítottunk. Olyat, amit nem is lett volna szabad berakni” – mondta Demény Vendel.

A polgármester nyilatkozott, majd letiltotta az interjút

Miután kifaggattuk a helyieket, a polgármester számát tárcsáztuk. Tordai Sándort a lakosokkal ellentétben csak hosszas győzködés után tudtuk rávenni egy beszélgetésre, ráadásul a helyszínen kiderült, hogy ő nem olyan ember ám, akinek elég a telefonon megtett ígéret arról, hogy korrekten járunk el. Megérkezésünk után rögtön az orrunk alá nyomott egy papírt, amin többek között az állt, hogy az interjút megvágva, illetve szerkesztve csak előzetes egyeztetés után jelentethetjük meg.

Ezután a gyakorlatilag teljesen üres polgármesteri hivatal fűtetlen, hatalmas, üresen kongó tárgyaló-szerűségében egy hatalmas napraforgós kép előtt mintegy fél órát beszélgettünk a polgármesterrel, aki valamennyi témára reagált. Válaszai megjelentetéséhez azonban végül mégsem járult hozzá, pedig nem torzítottuk el a mondanivalóját.

Az atomtemető belülről

A polgármesterrel készített interjú után eljutottunk magába a tárolóba is, ami Püspökszilágy határában, egy dombon terül el. Hangulata pedig éppen olyan, mint egy temetőnek: teljes a csend, a szél süvítése az egyetlen zaj, ami hallatszik. Ottjártunkkor embereket se lehetett látni, csak egy kóbor macska járkált fel-alá.

A hulladéktároló belülről leginkább egy gyárhoz hasonlít. Odabent fehér köpenyes emberek vártak minket, és adták át a védőfelszerelést: egy köpenyt és a kórházakból ismerős, cipőre húzható műanyag-zacskót. Ebben mehettünk le a pincébe, ahol gyakorlatilag kiakadt az RHFT által a rendelkezésünkre bocsátott sugárzásmérő. A szakemberek közben sietve leszögezték: bár valóban igen magas itt a sugárzás, veszélyben csak akkor lennénk, ha huzamosabb ideig tartózkodnánk ezen a ponton.

Némelyik szobában a plafonig érnek azok a hordók, amelyekben behozzák a radioaktív hulladékokat. Ezeket aztán átválogatják, átcsomagolják, tömörítik, majd elhelyezik a tárolásra szolgáló medencékben, illetve csőkutakban.

A telepen talán a legfélelmetesebb a régi medencék látványa. Ezeknél is él a temetői hasonlat: olyanok, mintha többszáz éves sírhelyek lennének. Tetejükön világosbarna por, amely azt az érzetet kelti, hogy ha belenyúlnánk, átfolyna az ujjaink között.

A látogatásról videót is készítettünk. Saját kamerával a biztonsági előírások miatt nem forgathattunk, az RHFT azonban rendelkezésünkre bocsátotta a maga kis kameráját. Az alábbi felvételek ezzel a nem profi eszközzel készültek, minőségük is ennek megfelelő.

Látogatás a püspökszilágyi atomtemetőben from atlatszo.hu on Vimeo.

A tároló illetékesei szerint nincs probléma, csak helyzet

Ezen a telepbejáráson sikerült az RHFT illetékeseit is megszólaltatnunk. A beszélgetésen a tárolót üzemeltető cég vezetője, Kereki Ferenc vett részt, valamint Hák Viktor telepvezető, és Nős Bálint műszaki igazgató. Ők a polgármesterhez hasonlóan valamennyi üggyel kapcsolatban több-kevesebb sikerrel próbáltak minket, és ezáltal mindenkit megnyugtatni.

A háttérsugárzással kapcsolatban például Kereki Ferenc azt mondta, lesz mérőműszer a településen is, melyet várhatóan még az idei évben telepítenek.

Megtudtuk azt is, hogy az RHFT szemszögéből hogy nézett ki a baleset, vagy, ahogy ők hívják, „üzemzavar”, amelyben három dolgozót ért belső sugárterhelés.

Kereki elmondta: a dolgozók kibontottak egy hordót, és miután kiemeltek belőle egy zsákot, az kiszakadt, és a tartalma a földre került. A munkások ezután elkezdték felsöpörni a port ahelyett, hogy megálltak volna. Vagyis nem tartották be az előírást, ami az RHFT szerint hiba volt.

A probléma másik oka a csomagolás volt, ami viszont Kerekiék szerint nem az RHFT felelőssége. A hordó régen került a tárolóba, abban az időszakban, amikor még nem az RHFT ment ki a hulladékokért.

„Úgy kaptuk ezt a csomagolást, ebben a csomagolási formában (…) Régen az volt, hogy a hulladékátadók csomagolták, ők tették bele a hordóba” – mondta Kereki, aki szerint most már az RHFT hozza el a hulladékokat éppen annak elkerülése érdekében, hogy ilyen jellegű meglepetés érje őket.

„Így még az átadónál látjuk, hogy mi van a hordóban, ellenőrizzük a követelményeknek való megfelelőséget, vagy adott esetben mi tesszük bele” – tette hozzá.

A rendszerváltás előtt lerakott hulladékok dokumentálásával kapcsolatban Kereki azt állította, hogy mivel akkor is szabályozva volt a nyilvántartás, ezért elvileg meg kellett, hogy csinálják”.

Kérdésünkre, hogy elképzelhető-e, hogy nejlonzsákokba csomagolt hulladékok is vannak lent, Kereki egyértelmű igennel felelt, egyben hozzátette: adott esetben nem nejlonzsák volt, hanem vászonnal bevont zsák, de ez az évtizedek múlásával tönkre is mehetett.

„Erre is fel kell készülni, fel is készültünk. Nyilván nem ugyanúgy fogjuk találni a hulladékcsomagokat, ahogy azt eredetileg betették. De most még nem tudjuk pontosan, hogy milyen állapotban lesznek. Mi úgy készülünk adott esetben, hogy a legbiztonságosabb módon tudjuk kiszedni ezeket a hulladékokat, és megmérni” – utalt a jelenleg is zajló Biztonságnövelő Programra, amely során kiszedik, leltározzák és átcsomagolják a régi hulladékokat.

A Biztonságnövelő Program
A program első szakasza 2009-ben fejeződött be. Négy medencét nyitottak fel, a bennük lévő, évtizedekkel ezelőtt lehelyezett hulladékokat pedig átválogatták, átcsomagolták és tömörítették. A program 2017-ben folytatódott, a második szakasz célja, hogy valamennyi, régen lerakott hulladékkal megtörténjen ugyanez, és így a medencék biztonsági szintje megfeleljen a 21. század elvárásainak.

„Mihelyt nem egy hagyományos módon látjuk a csomagolást, megállunk, és ki kell dolgozni egy utasítást arra, hogy ki mit csináljon, és hogyan, persze egy jó előre elkészített eljárásrend szerint” – tette hozzá Kereki.

Az RHFT szakemberei egyben megerősítették azt is, hogy valóban vannak a medencékben olyan hulladékok, amelyek a jelenlegi szabályozás szerint nem lehetnének ott elhelyezhetőek, az akkori szabályozás azonban lehetővé tette ezt. Konkrétan az eddig feltárt négy medence tartalmának a 35 százaléka volt hosszú felezési idejű.

Az RHFT illetékesei szerint viszont azzal kapcsolatban mindenki tévedésben van, hogy nagy aktivitású anyagok kerültek le a tárolókba, hiszen nem nagy aktivitású, hanem kis és közepes aktivitású, de hosszú felezési idejű hulladékok vannak a medencékben egy bizonyos arányban. Mint mondták, ezek valóban nem lehetnének ott, a telephelyen lévő átmeneti tárolóban viszont igen – melyre hatósági engedéllyel is rendelkeznek. Abba tették, illetve teszik át a hosszú felezési idejű hulladékokat.

Tríciumszivárgás és nejlonba csomagolt hulladék: kérdések a püspökszilágyi atomtemető körül from atlatszo.hu on Vimeo.

Az RHFT szakemberei azt is elismerték, hogy van tríciumszivárgás, szerintük viszont ez nem probléma, hanem helyzet”, ami egyelőre még belefér a tároló normál működésébe. A trícium a tároló több, mint négy évtizedes működése során nem hagyta el az ellenőrzött zónát, ugyanakkor az tény, hogy figyelemmel kell kísérni a folyamatokat.

„Mi azt tudjuk igazolni, hogy jelen pillanatban sem a lakosságra, sem a környezetre nem jelent veszélyt” – szögezte le Kereki Ferenc, aki szerint modelljeik alapján 150 év körüli idő alatt érne le a trícium az első patakig, addigra viszont már teljesen elbomlana.

Kérdésünkre, hogy mindezt az elavult csomagolás okozhatja-e, Kereki Ferenc azt mondta: ezt most nem tudjuk teljes bizonyossággal állítani, nyilván, mert még nem bontottuk fel a hulladékcsomagokat. Erre nyugodtan gondolhat, a logika jó, pontosan ezért kívánjuk végrehajtani a Biztonságnövelő Programot. Nem meggondolatlanul, ész nélkül, hanem jól felkészülten.”

A radiokarbonnal kapcsolatban pedig azt közölték, hogy az RHFT ellenőrzött zónájában, két talajvíz-figyelő kútban észlelték a normál háttérhez képest kismértékű megemelkedést.

„Annak megállapítására, hogy a koncentráció emelkedése valósnak tekinthető-e, valamint, hogy az emelkedés szisztematikus-e, és a továbbiakban milyen trend jelentkezhet, a mérések gyakoriságát 2017-ben sűrítettük. Eddig jelentős – hibahatáron túli – változást nem tapasztaltunk, így a továbbiakban a mérési eredmények követésére kiemelt figyelmet fordítunk” – hangsúlyozták.

Összességében tehát az RHFT szakemberei szerint félelemre nincs ok: probléma nincs, csak helyzet, és mindenre van, illetve lesz megoldás.

A szakértők szerint sincs ok aggodalomra

A tríciummal és a radiokarbonnal kapcsolatban ezután több, a témában jártas szakértőt is megkerestünk.

Molnár Mihály, az MTA Atommagkutató Intézet Környezettudományi Osztályának tudományos főmunkatársa az Átlátszó kérdésére elmondta, a trícium és a radiokarbon is úgynevezett kozmogén izotóp, a természetben, a környezetünkben is jelen van. Mindkét izotóp folyamatosan keletkezik a környezetünkben: a kozmikus sugárzás hatására a magas légkörben, a sztratoszférában, és onnan lekeveredik. A trícium természetes úton a vízben is jelen van.

Mindkettő lágy béta-sugárzó izotóp, melyeknek a hatósági korlátok alatti szintek esetén elhanyagolható az egészségügyi kockázata, minimális egészségügyi kockázatot rejtenek – persze nem mindegy a mennyiség, de amikor például 50 évvel ezelőtt légköri nukleáris fegyverkísérleteket hajtottak végre, a tríciumból a természetes szint több százszorosa volt évekig a levegőben, a radiokarbonnak pedig a duplája, ez az egész bolygót érintette, mégsem volt ehhez köthető szignifikáns egészségügyi károsodás.

„Ma a hazánkban is elérhető legmodernebb méréstechnika lehetővé teszi a trícium és radiokarbon természetes szint akár 1%-os elmozdulásának észlelését is, így biztosítható hogy a legkisebb zavar is már a legkorábbi, még veszélytelen kezdeti szakaszban kimutatható, és ezzel idő nyerhető a megfelelő intézkedések megtételére” – tette hozzá Molnár.

Alexin András, az Izotóp Intézet Kft. szakembere elmondta, mindkét anyagról azt érdemes tudni, hogy igen gyakran használják, kísérleti céllal juttatják be élő szervezetekbe, növényekbe, állatokba, és utána nyomon követik a bejuttatott anyag sorsát.

Alexin szerint ebből is látszik, hogy effektíve, primer módon sem a trícium, sem a radiokarbon nem a veszélyes izotópok fajtájába tartozik. Nagyon kicsi energiájúak, kicsi az áthatoló képességük, külső sugárforrásként mondhatni teljesen veszélytelenek, bőrfelületről egyszerűen eltávolítható mindkettő. A szakember szerint a legnagyobb veszély akkor van, ha bejut a szervezetbe, tehát az ember valamilyen formában belélegzi, megissza, megeszi – hatalmas dózisban. Példát is mondott, eszerint a tríciumos vizet hektoliterszám kéne inni, azt a tríciumkoncentrációt megengedve, amit az RHFT mért.

Alexin András a tríciumszivárgásról elmondta, hogy amit az RHFT-ben mértek, az az ivóvizekre megállapított határérték kétszerese, és ezt is csak a telephelyen belül ellenőrzött területen mérték, a felszíni vizekbe nem jut ki. A környezetre ugyancsak nem ártalmas egyik anyag sem, annyira kicsik a dózisok, hogy nincs értékelhető hatásuk.

Egy harmadik szakember, aki nem vállalta névvel a nyilatkozatát – mert az RHFT vonatkozó dokumentumából az Országos Atomenergia-hivatal kitakarta a készítők neveit, és egy ilyen dokumentumra nem szívesen hivatkozik névvel –, azt mondta: az anyag alapján nem feltételezhető, hogy az RHFT telephelyén lévő megfigyelő kutakban esetenként mért megnövekedett trícium és radiokarbon koncentráció egészségkárosító hatással bírna.

Még 15-20 évig tart a hulladékok átvizsgálása

Az Energiaklub munkatársai viszont mindezek után sem lettek nyugodtabbak. Szerintük az ugyan örömteli, hogy a Biztonságnövelő Program során készül egy leltár, és a nem megfelelő hulladékokat áthelyezik oda, ahová valók, továbbá megtörténik az átcsomagolás. Az viszont szerintük szerint nem túl megnyugtató, hogy mindenkiben van egyfajta bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy milyen állapotban vannak a lent lévő csomagolások, és a tríciummal, valamint a radiokarbonnal kapcsolatban is maradtak nyitott kérdések.

Kicsit reped, kicsit ereszt, de a miénk – a püspökszilágyi atomtemető

Magas háttérsugárzás, nagy aktivitású hulladékok a lerakókban, káros anyag szivárgása a talajvízbe – ilyen hírek jutottak el hozzánk a püspökszilágyi hulladéktároló kapcsán különböző forrásokból. Nem volt egyszerű dolgunk, amikor nekiálltunk rendet tenni a sokszor egymásnak is ellentmondó információk között, és kibogozni a szálakat.

Azt várják, hogy a problémákon segíteni fog a Biztonságnövelő Program, csak éppen nem sietik el túlságosan a dolgot: még legalább 15-20 év, amíg az összes hulladékot kiszedik, megvizsgálják, megfelelően újracsomagolják, és elhelyezik. Mi úgy látjuk, hogy per pillanat senki nem tudja meggyőzően előrejelezni, hogy addig mi lesz a tríciummal. Az általunk megkapott 2018. decemberi jelentés szerint valójában az RHFT-nek nincs pontos ismerete arról, hogy hova, meddig és mennyi idő alatt juthatnak el a tárolóból kikerülő anyagok a környéken, például a patakig” – vélekedett Fülöp Orsolya szakmai igazgató, aki szerint az külön aggasztó, hogy pár éve a radiokarbon is megjelent a környezetben, ami a tríciumnál is nagyobb probléma, hiszen a radiokarbon sokkal hosszabb ideig, több ezer évig radioaktív.

„Egy hulladéktárolóból semmilyen anyagnak nem szabadna a környezetbe kerülnie” – mondta a szakmai igazgató.

Szöveg: Oroszi Babett – Videó: Dohi Gabriella – Adatvizualizáció: Bátorfy Attila
Közreműködők: Fülöp Orsolya (Energiaklub), Mátyás Eszter (Energiaklub)

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom