Négyes metró: az adófizetők bűnhődhetnek a 2006-os tenderek szabálytalanságai miatt

negyesmetro2

 

A négyes metró építésével kapcsolatos, a kormány által pénteken publikált OLAF-jelentés alapján a gigaprojekttel kapcsolatos szabálytalanságok politikai felelőse egyértelműen a Demszky-féle fővárosi vezetés, a jogi felelősség pedig az általa irányított BKV akkori vezetői terhelheti. Medgyessy Péter ex-miniszterelnök nevesítése további alap arra, hogy a kormány a majdani visszafizetésért baloldali politikusokat hibáztathasson. Még akkor is, ha az OLAF által tett megállapítások nagyrésze nem vesztegetést, hanem a magyar infrastrukturális közbeszerzéseken megszokott szabálytalankodást takar. A legdurvább korrupciós ügyekben a jelentés nagyon szűkszavú: nem derül ki belőle, voltak-e a jelenlegi kormánypártokhoz közel álló kedvezményezettjei is a gyanús szerződéseknek. Ezeken az ügyeken a magyar ügyészség mintha csigalassúsággal dolgozna.

 

800x500_
Adj SZJA 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!
18516641-1-42

 

Az Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) metrójelentése legfeljebb következtetéseiben okozhatott meglepetést a kormánynak, hiszen alig van benne olyan megállapítás, amely ne évekkel ezelőtti – ugyanakkor nem nyilvános – magyar jelentéseken vagy hazai eljárások iratain alapulna. Utóbbiak egy részét a magyar félnek hivatalból kell vitatnia, ha nem szeretne több uniós forrást elbukni, mint ami az egyértelmű jogsértésekből következik. Ezt a jelentéshez főzött megjegyzések alapján a Főváros ezt meg is tette, például a büntetőügyekben tett, az OLAF-által hivatkozott vallomások mindegyike kapcsán szerepel olyan – az OLAF által el nem fogadott – megjegyzés, amely szerint ezeket nem lehetett volna a jelentésben bizonyítékként elfogadni.

A jelentés funkciója a projekt uniós finanszírozásával kapcsolatos visszafizetési kötelezettség mértékének megalapozása, amelyben az OLAF álláspontjának akkor is döntő szerepe van, ha maga a jelentés tartalma amúgy sem az Európai Bizottságot, sem a magyar kormányt nem köti. Fontos tudni azonban, hogy az OLAF vizsgálata csak az uniós támogatási szabályok szerinti szabályszegés megállapításig ment (és így is 104 oldal lett), ami ezen túli megállapítás, abban leginkább feltételezéseket tartalmaz.

Éppen ezért sokatmondó, hogy – amint alább látni fogjuk – két korrupciós szál esetében a szöveg ennél sokkal messzebbre megy. Viszont a műfajból az is következik, hogy önmagában a jelentés nem lesz elég arra, hogy a magyar állam a visszafizetési kötelezettséget azokra a magáncégekre hárítsa át, amelyek a szabálytalanságok eredményeképpen gazdagodtak.

Kapcsolódó cikkeink

Az OLAF metrójelentésének teljes nyilvánosságáért pereljük a Miniszterelnökséget

Kétéves a négyes metró, az uniós finanszírozású projektek állatorvosi lova

Korrupciós gyanú, rossz menedzsment, összeférhetetlenségek

Az összkép mindenesetre siralmas: a négyes metró projekt lebonyolítása az OLAF szerint tele volt súlyos hibákkal és szabálytalanságokkal. A legnagyobb tendereket szinte kivétel nélkül irányított, több esetben minden valószínűség szerint korrupt közbeszerzési eljárások során ítélték oda.

Az OLAF szerint végül legnagyobb károkat okozó beszerzéseket [áramellátás (Siemens), metrókocsik szállítása (Alstom), alagútépítés (BAMCO konzorcium), állomások belső szerkezetei (Swietelsky)] 2006 folyamán a Fővárosi Önkormányzat és a tulajdonában álló BKV bonyolította le, még azelőtt, hogy a négyes metró projekt EU-finanszírozásáról döntés született volna.

Az akkori kormány a döntésekben így formálisan nem vett részt, ugyanakkor a – közben a közbeszerzési jogorvoslatokat is sikeresen „túlélt” – szerződéseknek az uniós támogatásba való befogadása során nem tárt fel visszaéléseket. A jelentésben szereplő kisebb ügyek egy része ugyanakkor már itt elhasalt: a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és a GKM közreműködő szervezete (KIKSZ) több, többségében tanácsadásra kötött szabálytalan szerződést visszautasított.

Bár azokra visszafizetési kötelezettséget az OLAF nem alapozott, de a korrupciós szál mellett erősek – és a beruházás költségeinek durva elszállását nem kis részben magyarázzák – a jelentésben a projekt szervezésével kapcsolatos alapvető hiányosságokat kritizáló megállapítások.

Az M4 projekt lebonyolítója a BKV Zrt. részeként működő DBR Metró Igazgatóság volt. A projektet több tucat elemre bontották és nem alkalmaztak generálkivitelezőt, ami – bár az OLAF a hiányosságok közé sorolja – önmagában nem lett volna baj, ha a feladatot a BKV maga meg tudja megfelelően oldani. A DBR Metró azonban felkészületlen volt, sem tapasztalata, sem szakemberei nem voltak, egészen 2008-ig hétfős stábbal látta el a projekt előkészítését és lebonyolításának koordinálását.

A fővállalkozó hiányából egyebek közt az is következett, hogy a projekt csúszásából eredő veszteségek, köztük a kivitelezők által elszámolt kötbérek viselése is magát a BKV-t terhelte. A koordinálással kapcsolatos feladatok egy részét aztán a rendes projektszervezet létrehozását megspóroló BKV a management tanácsadási feladatokat ellátó Eurometro Kft.-hez szervezte ki, aminek eredményeként e cég, valamint a projektet kézben tartó szakemberek összeférhetetlenségi helyzetek sorozatát produkálták, miközben az Eurometro egyes kivitelezők alvállalkozójaként is megjelent a projektben.

(Az OLAF által jelzett egyetlen 2010 utáni szabálytalanság – a BKK kijelölése az Eurometro utódjaként – részben ennek a helyzetnek a megszüntetésére tett kísérlet volt a már Tarlós István vezette Főváros részéről, ám azt az OLAF is elismeri róla, hogy az egy súlyosabb szabálytalanság következményeit számolta fel, így csak a 116 milliós támogatási összeget, azaz a támogatás negyedét sorolta az okozott kárhoz.)

A Demszky Gábor-féle városvezetés politikai felelőssége a feltárt szabálytalanságok alapján tehát egyértelmű, és annak súlyát semmilyen egyéb körülmény nem csökkenti. Továbbra sem teljes kép viszont két másik fontos kérdésben, amelyeket alább a négy nagy, az összes pénzügyi következmény majdnem 93%-át megalapozó szabálytalanságot sorra véve igyekszünk vizsgálni.

Bár Medgyessy Péter és egyes döntéshozók tanácsadó cégeinek nevesítése fontos lépés, de továbbra sem ismerjük a visszaélések haszonélvezőinek teljes körét. Az 59 milliárd forintos kérdés pedig most az, hogy mindent megtett-e a magyar állam az elmúlt 11 évben az ügyek feltárása és a bekövetkezett kár megtérítésére irányuló igények érvényesítése érdekében?

Utóbbihoz sokatmondó adalék, hogy az OLAF négy magyarországi nyomozás irataira is hivatkozik a megállapításaiban, amelyek közül azonban hármat eredménytelenül zártak le, és csak az uniós bűnüldözési együttműködés mellett nyomozott Alstom-ügy volt a jelentés véglegezésekor még folyamatban.

Siemens-ügy: a németek peren kívül megegyeztek, nálunk megszüntették a nyomozást

A szerződés adatai: Áramellátás, vezérlőrendszerek kiépítése (Co-9. számú szerződés), 2006., tendergyőztes: Siemens M4 konzorcium

Érintett KÖZOP-támogatás: 28 031 000 000 forint (az önrészen felül a szerződéses összeg 100%-ban visszafizetendő)

Szabályszegés: összeférhetetlenség és más lehetséges szabálytalanságok/bűncselekmények

Ki tárta fel?

  1. a gyanús kifizetéseket az Európai Fejlesztési Bank (2008) a Deveboise & Plimpton LLP ügyvédi iroda jelentése alapján (ennek eredményeképpen német nyomozás is folyt, de az végül nem terjedt ki az M4-es szerződésre és a Siemens-szel való peren kívüli megállapodással zárult),
  2. az összeférhetetlen szerződéseket az OLAF,
  3. a tenderkiírás versenyt korlátozó feltételeit a KEHI 2010-es jelentése.

Mi történt? Az OLAF részben az Európai Fejlesztési Bank által készítetett jelentés, részben a magyar büntetőeljárás adatai alapján állapította meg, hogy az eljárás során a Siemensnek rendszeresen belső információkat adtak át (például a tender megnyeréséről még a döntés előtt, annak publikálását fél évvel megelőzve értesült a cég), és hogy a Siemens megbízásokat adott a projektszervezet vezetőihez köthető cégeknek, a teljesítéseket igazoló mérnök pedig összeférhetetlenségi helyzetben volt. A jelentés a 331 millió forintos Siemens-megbízást kapó Media Magnet Kft.-t egy tanúvallomás alapján Puch László akkori szocialista pártpénztárnokhoz köti, a Szemi-Szoft B 91 Bt.-t (79 686 euró), a Gantan Kft.-t (16,25 millió forint), a Merito Consulting Kft.-t (37,87 millió forint) és a Budapest Investment Zrt.-t (14 millió forint) pedig az Eurometro és az abban tulajdonos MÁV akkori vezetőihez. Ugyan a jelentés idézi a KEHI jelentését is, amely szerint tenderkiírás bevételi és referencia feltételei (20 km épített metróvonalat kívántak meg) kizáró jellegűek voltak, de erre nem alapoz elmarasztalást.

Hazai eljárás: Fővárosi Főügyészség, Központi Nyomozó Főügyészség (2009-2013), fontosabb ügyekben intézkedő személy által elkövetett vesztegetés gyanúja, nyomozás lezárva: „a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, és az eljárás folytatásáról sem várható eredmény”.

Mi lesz ezután? Bár a bűncselekmények a megkezdett, majd lezárt nyomozás miatt valószínűleg még nem évültek el, de a magyar állam nehéz helyzetben van, ha ezután akar kártérítési igényt érvényesíteni, hiszen az ügy 2008 óta ismert volt előtte.

Alstom-ügy: a Medgyessy-cég és három ismeretlen „politikai nemzetközi kapcsolatfelépítő”

A szerződés adatai: Metrókocsik szállítása az M2 és M4 vonalra (Co-10. számú szerződés), 2006., tendergyőztes: Alstom Transport

Érintett KÖZOP-támogatás: 22 905 000 000 forint (az önrészen felül a szerződéses összeg 100%-ban visszafizetendő)

Szabályszegés: összeférhetetlenség és más lehetséges szabálytalanságok/bűncselekmények

Ki tárta fel? A brit Csaláselleni Hivatal (UK Serious Fraud Office, SFO)

Mi történt? A nyolc indulóból hatot szabálytalanul kizártak. Az Alstom-nak súgtak, és megengedték, hogy a tender második szakaszában “tisztázás” címén az orosz Metrovagonmas alá tudjon ígérni (holott addig az Alstom az első kör után az utolsó helyen állt). Az átadott részletes információ „pontos természetéről, megszerzésének módjáról és a pályázati eljárás végeredményére gyakorolt meghatározó befolyásáról” az SFO tájékoztatást kapott, és azt már közölte saját eljárásában a terheltekkel.  A korrupciós szálat itt négy, az Alstom által kötött, az OLAF szerint fiktív tanácsadói szerződés jelenti, amelyből Medgyessy Péter tanácsadó cége azért szerepel nevesítve a jelentésben, mert annak érintettsége a jelentés elkészültekor már nyilvános volt. (Ami azért van így, mert azt, és csak azt, a Magyar idők már tavaly áprilisban megírta.)

Az AssistConsult Kft. 1998-2002 között Medgyessy Kft. néven működött. 2002-ben Medgyessy Péter részesedését eladta, de 2006 őszén – az M.P. Europa Kft-n keresztül – visszavásárolta magát. Az AssistConsult 2002 és 2007 között tanácsadói szerződésben állt az Alstom csoporttal, és összesen mintegy 600 000 eurót fizettek ki neki. Az AssistConsult feladata az Alstom érdekében való lobbizás volt, havidíj alapján. 2005-ben, az M4 metrókocsi tender kiírásakor, az AssistConsult sikerdíjas szerződést is aláírt az Alstommal, ahol a „siker” a tender megnyerését jelentette. Ebben az időben Medgyessy a magyar kormány utazó üzleti nagykövete, 2006-ig pedig parlamenti képviselő is volt. A volt kormányfőnek a jelentésben foglalt, kiváló medgyessyzmust tartalmazó megjegyzése szerint az ő feladata „politikai nemzetközi kapcsolatfelépítés” volt, amibe nem tartoztak bele az egyes külföldi cégek befektetéseinek ügyei.

A jelentés talánlegérdekesebb része a három, a jelentésben a folyamatban lévő büntetőeljárások érdekeire tekintettel nem nevesített, de az OLAF szerint a magyar és a brit hatóságok által egyaránt ismert további tanácsadó cégről szól.

A „Kettes Cégről” annyit árul el a jelentés, hogy az is magyarországi székhelyű, és 2002-től állt fenn az Alstommal éves díjazás mellett „általános képviseleti szerződése”. Aztán 2007. február 17-én (azaz a tender eredményének közzététele után nyolc hónappal) ők is kötöttek egy szerződést kifejezetten a metróprojekttel kapcsolatban, amelynek eredményeképpen különböző szolgáltatásokra ki is fizettek nekik 1,25 millió eurót.

A „Hármas Cégről” és a „Négyes Cégről” ennyit sem tudunk, amit viszont igen, azt szó szerint érdemes idézni: „Végül az OLAF e tekintetben megjegyzi, hogy két másik, nem magyar társasággal két további, nagyon nagy értékű és súlyosan megkérdőjelezhető tanácsadási szerződést is megkötöttek mindössze kilenc nappal azután, hogy a metró projekt szerződését aláírták. E társaságok nagyon nagy értékű kifizetéseket kaptak a metró projekttel összefüggő szolgáltatások fejében (miközben a metró projekt szerződése ekkor már alá volt írva). E szerződések szintén a magyar és a brit igazságszolgáltatási hatóságok folyamatban lévő vizsgálatának tárgyát képezik.” Az mindenesetre kicsit sem megnyugtató, ha valamire az OLAF egy 59 milliárd forint visszafizettetésére javaslatot tevő jelentésben azt írja, hogy „nagyon nagy értékű”.

Hazai eljárás: Fővárosi Főügyészség, Nemzeti Nyomozó Iroda (2011-), hűtlen kezelés gyanúja, majd vesztegetés gyanúja, folyamatban (határon átnyúló nyomozás számos tagállam hatóságának bevonásával az Eurojust által koordinálva)

Mi lesz ezután? Minden további lépés a büntetőeljárás eredményétől függ.

BAMCO-ügy: a magyar közbeszerzési jog útvesztőjében

A szerződés adatai: Alagút és kapcsolódó létesítmények építése (Co-02. számú szerződés), 2006., tendergyőztes: BAMCO konzorcium (Vinci, Hídépítő, Strabag)

Érintett KÖZOP-támogatás: 10 381 161 139 forint (az önrészen felül a szerződéses összeg 50%-ban visszafizetendő)

Szabályszegés: tárgyalásos eljárás szabálytalan használata, diszkriminatív bírálati szempontok

Ki tárta fel? Az OLAF (részben a Közbeszerzési Döntőbizottság 2007-es, a magyar fél által az ügyre vonatkozóan vitatott hatályú döntésére hivatkozva)

Mi történt? A közbeszerzési eljárásban Betonút Zrt. két konzorciumba is benevezett, amit a tenderkiírás tiltott. A kettőből az egyik ajánlattevőt nem kérték fel ajánlattételre (elvérzett az első fordulóban), a másikat (TAISEI) igen. Ezt az ajánlatot a Betonút “kettős részvétele” miatt zárták ki. E feltételről a tárgyalásos eljárás során a TAISEI-t nem tájékoztatták, így a 20%-kal olcsóbb ajánlatot tevő céget zárták ki. A BAMCO az alagút építésével 2,5 évet csúszott és 17,4 millió euró kötbért érvényesített, amiért későn kapta meg a munkaterületet. Utóbbit a Főváros a BAMCO érdekkörén kívüli hibának tekinti. Az OLAF emellett vitatta a tárgyalásos eljárás alkalmazását is az ügyben, de az ehhez felhívott közbeszerzési döntőbizottsági határozat – összhangban a magyar fél jelentésben rögzített megjegyzéseivel – nem semmisítette meg az eljárás eredményét, ráadásul nem is a Co-02. számú szerződés egészére vonatkozik. A TAISEI kizárása kapcsán pedig azzal érvel, eddig sikertelenül a Főváros, hogy a cég nem élt sem jogorvoslattal, sem kártérítési igénnyel az ügyben.

Hazai eljárás: büntetőeljárás nem indult az ügyben

Mi lesz ezután? A jogorvoslattal nem érintett közbeszerzés után egy évtizeddel a magyar félnek nem nagyon van más lehetősége, minthogy megpróbálja meggyőzni az uniós intézményeket, hogy fogadják el szabályosnak az eljárását vagy legalább csökkentsék tovább a visszafizetési összeget. A BAMCO-val egyébként – a Fővárosnak a jelentéshez fűzött megjegyzése szerint – a BKV-nak összesen 40 millió eurót meghaladó értékben voltak, illetve vannak folyamatban peres ügyei és választottbírósági eljárásai.

Swietelsky-ügy: ha ez is le volt zsírozva, akkor olcsón megússzuk

A szerződés adatai: Állomások belső munkái (Co-07. számú szerződés), 2006., tendergyőztes: Swietelsky Magyarország Kft.

Érintett KÖZOP-támogatás: 9 882 250 000 forint (az önrészen felül a szerződéses összeg 25%-ban visszafizetendő)

Szabályszegés: Bírálati szempontok megváltoztatása a tenderbontást követően, lehetséges korrupció

Ki tárta fel? A KEHI 2010-es jelentése.

A szabályszegés megállapításának az az alapja, hogy az ajánlattevőknek szabálytalanul lehetőséget adtak hiánypótlásra, egyikük jelentős módosítást is végzett (visszavont egy 10% feletti alvállalkozót), ami sértette a pályázók esélyegyenlőségét. A „lehetséges korrupcióra” való utalás Antal Attilának a Hagyó-ügyben tett – később visszavont – vallomása szerint a győztes Swietelskynek 5%-ért cserébe megsúgták, mennyi a maximális keret – így a többiek alá tudott ígérni, és nyert.

Hazai eljárás: a KEHI feljelentésére a közbeszerzési eljárással összefüggésben indult büntetőeljárás, de azt lezárták, mert nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése

Mi lesz ezután? Büntetőeljáráshoz az OLAF megállapításai nem adnak elég új muníciót, a tender problémás jellege pedig már itt is régóta ismert. Ezt a pénzt aligha látja viszont az államkassza.

 

Az OLAF-jelentés kereshető formátumra konvertált változatát innen lehet letölteni (PDF)

 

Sepsi Tibor

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás. Részletek itt.

  • Endrődi László

    Ha a fidesz annak idején nem fekteti el 10 évre a metro beruházást most ő magyarázkodna.

  • Szentmihályi

    Csak a saját zsebüket tömök a politikusok…. milliárdos tételekben megy a lenyúlás, s közben meg elvárják hogy rendesen fizzesük az adókat amit aztán felelőtlenül elverhetnek “kisvasútra” és “stadionokra”.

    Tele van már az embernek ezekkel a bűnözőkkel a hócipője. Golyót már nem érdemelnének ezért az túl egyszerű volna, hanem életük végéig kellene dolgoztatni őket egy önellátó munkatáborban, ahol gondolkodhatnának a tetteiken, s jóvátehetnének valamennyit az okozott károkból a társadalom felé.

  • Tamás Péter Farkas

    Jó lenne egyszer és mindenkorra elfogadtatni, hogyha valaki az önös érdeke alapján csal, lop, hazudik, megtéveszt, vagy csak téved, akkor nem az állam, vagyis mi viselnénk annak kötelezettségeit, hanem az, aki lopott, stb. Akkor nem lenne annyi tévedés sem az ügyészségnél, a rendőrségnél, sőt még a bíróságoknál sem, vagy a politikusaink sem hoznának olyan törvényeket, amelyről tudható, hogy eljárás lesz belőle.

  • Endrődi László

    A Grippen vásárlás titkairól nem esik szó?