Itt az 1,8 milliárd forintot érő ajánlat, amit a Nemzeti Bank mindenáron titkolni akart

A Transparency International Magyarország (TI) kiperelte, jogerősen nyilvánosak azok a dokumentumok, amelyek alapján Századvég drágább ajánlata nyert a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kutatásra, tanácsadásra és kommunikációra kiírt közbeszerzési pályázatán. Ötletbörze és matematikai alapműveletek nettó hét oldalon: ezzel utasította maga mögé a kormány agytrösztje a Kopint-Tárki kettős 700 millióval olcsóbb ajánlatát.

Előfizetőket keresünk – támogasd a független újságírást havi 1000 forinttal! 

Miután a közel egy éve tartó pereskedésben a Fővárosi Ítélőtábla júniusi jogerős ítéletében kötelezte a Magyar Nemzeti Bankot azon dokumentumok kiadására, melyek alapján a Századvég Politikai Iskola Alapítvánnyal szerződött három évre nettó 1,8 milliárd forintért kutatásra, stratégiaalkotásra és PR-kommunikációs feladatok elvégzésére, még egy utolsót villant az érett matolcsyzmus.

Az MNB egy hitvallással lepi meg a honlapjára látogatókat, melynek címe: Sikeres együttműködés a jegybank és a Századvég Alapítvány között. A kiadni kötelezett mintatanulmányokra mutató linket pedig a munkasikerekről szóló dicsének végén, mintegy lábjegyzeteként találja meg az érdeklődő.

Nem sokon múlt, hogy sikeres legyen az MNB kapálózása a közbeszerzési eljárás iratainak nyilvánossága ellen. Az MNB-alapítványok körül kirobbant 250 milliárdos botrány kezelésében a kormánypárt az MNB-törvény márciusi módosításával sietett a jegybank segítségére.

Ha az Alkotmánybíróság március végén nem mondja ki a szabályozás alkotmányellenességét, akkor a módosítás nyomán az MNB vezetése ezeket az adatokat is 30 évre elzárhatta volna a nyilvánosság elől.

Tematikus nemzetközi jógyakorlat-ajánlás, narratíva- és jövőkutatás

A pályázóknak a kiírás szerint ebben a körben kellett mintatanulmányt készíteni. A tenderen vesztes Kopint-Tárki-páros az eredményhirdetés után közzétette a saját, az energiaárak alakulásának és egyes országok monetáris politikájának összefüggéseiről szóló mintatanulmányát. Az MNB által eddig dugdosott Századvég-dolgozat azonban új olvasmány, rövid tartalmi ismertető következik.

A Századvég mintatanulmánya három, újszerűnek mondott egészségügyi eszközt mutat be: az egyik a „(…) nagy-britanniai Cumbria és Lanchasire [helyesen: Lancashire] megyékben működő TeleStroke hálózat”; a másik az elektronikus beteg-nyilvántartási rendszer; a harmadik a „távoli betegfigyelés”.

A dolgozat első fejezete mintegy két (2) oldalnyi szövegben ismerteti a szélütés korai kezelésére alkalmazott brit módszert, majd arra jut, hogy az innováció költségvetési szempontból nem jelentős, talán 100-200 millió forint megtakarítást eredményez.

Ezután következik Az elektronikus beteg-nyilvántartási rendszer bevezetése című négy oldalas fejezet, a hozzáadott értéknek tekinthető, érdemi szöveg itt is két oldal. Ezen túlmenően egy egész oldalas táblázat ismerteti a tárgyban futó magyar projektek alapadatait, egy oldalnyi szöveg pedig idézet, például a Magyar Telekom egyik üzletág-igazgatójától: „(…) hosszútávon kialakítható egy piacképes és költséghatékony e-Health szolgáltatási paletta.”

A fejezet enigmatikus megállapítással zárul: az e-Health-rendszer bevezetését támogató uniós finanszírozású hazai projektek „politikai gazdaságtani paradigmában értelmezhető jelenségek miatt 2015 végére valószínűleg nem fognak megvalósulni.”

Az ötletbörze a távoli betegfigyelés lehetőségeit taglaló szövegrésszel zárul. Megtudjuk, hogy egyrészt van ilyen rendszer például Svédországban, sőt az Egyesült Államokban gyártanak is erre a célra eszközt, majd egy YouTube-videó linjével hívják fel a figyelmet a Scanadu nevű vállalat jövőképére.

Ezt a kétoldalnyi szövegtörmeléket egy rövidke, Swot-analízisre emlékeztető táblázat követi, majd három szorzási művelet, amelyekből kiderül, hogy 199 dolláros  beszerzési árral számolva menyiért lehet  X számú honpolgárt felszerelni az eszközzel. Premisszák után a konklúzió: amennyiben az állam ilyen eszközt terveztetne és biztosítana a lakosság bizonyos csoportjainak, akkor annak

„(…) az egészségügy hatékonyságjavulása mellett politikai előnyei is lennének.  A távoli monitorozást minden olyan betegség esetén alkalmazni érdemes, amelyeknél nem jelent politikai kockázatot, hogy a beteg kevesebbszer találkozik orvosaival. (…) Az ilyen [csak vészhívásra alkalmas] eszközök tekinthetők a legolcsóbbnak. A bonyolultabb eszközök használatát akkor érdemes majd megvalósítani, amikor ezek költsége lecsökken, illetve olyan generáció éri el a nyugdíjas kort, mely probléma nélkül tudja használni a modern technológiát.”

A siker stációi

2015 januárjában jelent meg az MNB közbeszerzési hirdetménye, amelyben kutatás-elemzésre, stratégiai tanácsadásra és kommunikációs feladatokra kerestek partnert. A pályázónak csatolnia kellett egy, az alkalmasságát bizonyító mintatanulmányt is. Az ajánlatkérő a tanulmánnyal szemben több elvárást is támasztott, egyebek mellett ezeket:

• Magyarország szempontjából releváns, a világgazdaság szempontjából kiemelkedően fontos országokban sikeresen alkalmazott társadalom- és gazdaságpolitikai megoldásokat, jógyakorlatokat kellett bemutatni
• a kiírás időpontja, azaz 2015 januárja után publikált források, hírek, szakcikkek alapján
• értékelnie kellett a bemutatott szakpolitikai gyakorlatok átvételének monetáris politikára gyakorolt hatását – ez utóbbit a „jegybanki stratégiai tervezés szempontjából szükséges részletességgel”

A bírálat szempontjainál a vállalási ár sokkal nagyobb súllyal esett latba, mint a mintatanulmány: a kiírásban az előbbi 65, az utóbbi 10 súlyszámmal szerepel. Az értékelésnél a Kopint-Tárki árajánlata 650 súlyozott pontszámával jócskán beelőzte a 447 súlyozott pontra értékelt Századvég-ajánlatot. A tevékenységre vonatkozó ajánlat értékelésénél ennek jelentős részét ledolgozta a Századvég ajánlata, de még így is a Kopint-Tárki volt jobb.

A mérleg nyelve a mintatanulmány értékelésével billent a Századvég felé, ezt a részt ugyanis 100 / 10 arányban a Századvég nyerte. Ezzel összességében 847 / 780 arányban a Századvég ajánlata lett jobb. A vesztes előzetes vitarendezési kérelmében kétségbe vonta, hogy a Századvég tanulmánya a fenti szempontok bármelyikének megfelelt volna.

Az MNB klasszikus Matolcsy-védekezéssel reagált a vesztes pályázó kifogásaira: lehet, hogy a hivatkozott források az elvártnál korábbiak, de a Századvég-dolgozat támaszkodik frissebbekre is, csak azokat nem tüntette fel. Ezt onnét tudni, hogy később, az MNB kérdésére elküldte egy tucatnyi, a témával foglalkozó és a megadott időszakban keletkezett írás linkjét.

A tanulmány világgazdasági relevanciáját firtató kérdésre pedig az volt az MNB válasza, hogy megvan az is, mégpedig azért, mert „Anglia (!) a világgazdaság szempontjából kiemelkedően fontos ország”, továbbá a „a TeleStroke bevezetésével az első évben öt-tízszeres megtérülés realizálható.” Árnyalja az érvet, hogy ezt a pályázó dolgozatában összegszerűen maga is jelentéktelennek minősítette.

A jegybanki tervezés szempontjának megjelenését feszegető kérdésre pedig már-már kacagva magyarázza az Ajánlatkérő, hogy félreértés van, őt nem érdeklik a jegybanki vonatkozások, hanem a jegybanki stratégiai tervezéshez szükséges részletezettséget várta el, és azt meg is találta a 13 oldalas dolgozatban.

Tegyük hozzá, az értékelők véleménye szerint sem lelhetők fel a Századvég-tanulmányban a monetáris politikai vonatkozások, de az még így is 10-szer annyi pontot ér, mint a Kopint-Tárki vesztes ajánlata.

Pörög a számláló

Érthető, hogy ezek alapján mi is szerettük volna látni az 1,8 milliárd forintot fialó tanulmányt, de az adatigénylésünket az MNB csuklóból elutasította. Mi a NAIH-hoz fordultunk, a TI Magyarország pedig Karsai Dániel ügyvéddel összefogva pert indított az MNB ellen. A kereset nemcsak a mintatanulmány kiadására irányult, kérték a döntéssel kapcsolatban az értékelők és döntéshozók megnevezését, valamint mindkét pályázó teljes pályázati anyagát.

A perben végül a Fővárosi Ítélőtábla döntött a TI javára, a jegybank a héten adta ki a kért dokumentumokat. Kérdés, kiderül-e ezekből bármi, ami alátámasztja a jegybank döntnökei által a Századvég tendernyerése érdekében bevetett, helyenként örkényi magasságokat verdeső érvelést.

A mintegy 450 oldalnyi anyagból annyi már most látszik, hogy a Századvég nem dolgozik olcsón. Az MNB honlapjára kitett dicsőségszámlálóból pedig megtudhatjuk, mennyi mindent tettek le az elmúlt egy évben a jegybank asztalára: 24 darab lakossági felmérés, 26 szakpolitikai tanulmány, 12 vállalati konjunktúra-kutatás, és 39 darab szakpolitikai tanácsadás.

Egyébiránt még ebben a rövid anyagban is megvillan valami abból a nagyvonalúságból, ahogy a jegybanki unortodoxia a számokat kezeli: a szöveges rész 72 darab lakossági és vállalati kutatásról beszél, az eredményeket ábrázoló kördiagram szerint viszont 36 ilyen készült. Nem nagy ügy, a különbség forintban kifejezve potom nettó 118 millió.

Ezt onnét tudhatjuk, hogy a TI által kiperelt pályázati dokumentációban szerepel az ún. kereskedelmi ajánlat, az ajánlattevő ebben ismerteti tételesen, hogy mit mennyiért csinál. Ha 72 „lakossági és vállalati felmérés” készült – konjunktúra és pénzügyi attitűdvizsgálat, telefonos lekérdezés és fókuszcsoport; darabja nettó 3,4 millió, illetve 3,15 millió forint-, akkor ez összesen nettó 235,8 millió forintba került. Ha viszont a jegybank kördiagramjának adataival számolunk, akkor épp a felét, 117,9 milliót költötték erre.

Az MNB számaiból nem derül ki, hogy ehhez hány „Vezetői összefoglaló, prezentáció” készült, ami azért érdekes, mert a Századvég ezek darabjáért nettó 3 milliót kér – ugyanezt a Kopint-Tárki darabonként 200 ezer forintért csinálta volna. Ha tehát a Századvég minden kutatás után elszámolt vezetői összefoglalót is, akkor ez újabb 216 (vagy 108) millió forintot jelent, nettóban.

Kapcsolódó cikkek

Tényleg megússzák fejenként kétszázezer forint bírsággal az MNB alapítványai a közbeszerzések nélküli közpénzköltést?

Az MNB alapítványai kivonják magukat a közbeszerzés és a nyilvánosság alól – de sikerült?

Az Átlátszónak ajánlotta fel fizetése egy részét a vs.hu-tól távozó újságíró

Százmilliók egy semmiből jött cégnek az MNB-alapítványoktól

Tiltott jegybanki finanszírozás is felsejlik az MNB alapítványok szerződéseiből

Az igazságügyminiszter irodája ügyvédkedik a Matolcsy-alapítványoknak

Hűtlen kezeléssel vádolt zugbankár az MNB festményüzlete mögött

Böngésszen MNB igazgatósági határozatokat, hogy lássa, hogyan veszti el közvagyon jellegét a pénze

Az biztos, hogy a Századvég nem tétlenkedett, hiszen a jegybanki hommage szerint a felméréshez kapcsolódóan „összefoglalókat, digitális riportokat, infografikákat készített, valamint szakértői briefingeket és workshopokat szervezett.”

Utóbbiból nem tudni, pontosan mennyit, bár darabáron ez sem nevezhető olcsónak: a Századvég a magyar nyelvű briefing darabját 1.1 millióért, angol nyelvű esetén másfél millióért méri, míg a szakértői workshop ára 1,3 millió forint. A Kopint-Tárki duó ugyanezt 350 ezer (workshop, valamint angol nyelvű briefing esetén), illetve 300 ezer forint (magyar nyelvű briefing) ellenében vállalta volna.

A 26 szakpolitikai tanulmány a Századvég kereskedelmi ajánlata alapján – 2,5 millió per „stratégiai nemzetközi tanulmány” – nettó 65 milliót ér, és jegybanki információk szerint volt itt 39 darab szakpolitikai tanácsadás is. Ez jellemzően szóbeli műfaj, legfeljebb emlékeztetők készülnek róla, és azok sem nyilvánosak. A kormányközeli agytröszt mindenesetre óránként nettó 25 000 Ft-ért súg az MNB vezetőinek, és havi 600 óra (!) tanácsadással számolt – a Kopint-Tárki a tanácsadást 10 ezer forintos óradíjjal vállalta volna.

Egyelőre azt sem tudjuk, hány „digitális riport” készült darabonként 3 millió plusz áfá-ért, de meg lennénk lepve, ha a Századvég nem használta volna ki a 600 milliós éves keretet. Hiszen ha nem jön ki az eddigi tételekből a 600 millió plusz áfa, még mindig nekiállhatnak infografikát készíteni, darabját nettó 550 ezerért.

Becker András

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.