Megválaszolatlan kérdések a Közgépnek eladott Vida-villa körül

A nyilvánosan hozzáférhető gazdálkodási adatokból úgy tűnik, a Közgép cége 130 millió forintért vette meg Vida Ildikó máriaremetei házát. Hogy ez sok, vagy kevés, azt kívülállóként nehéz megítélni, viszont az ingatlant valamiért azóta sem adták el, a NAV elnöke pedig nem nyilatkozik a vételárról.

Mint néhány hete megírtuk, Vida Ildikó NAV-elnök az általa felerészben tulajdonolt II. kerület Tamara utca 19. alatti ingatlant 2010-es kinevezése után egy héttel adta el – ráadásul éppen volt főnöke, Simicska Lajos cégének. Az ügylet önmagában is felvet bizonyos összeférhetetlenségi kérdéseket: például, hogy üzletelhet-e az adóhatóság vezetője egy piaci céggel, illetve, ha ez mégis szükségessé válik, akkor nem kell-e az ügylettel kapcsolatban a lehető legnagyobb átláthatóságra törekedni?

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Kinyomoztuk, kinek adta el budai házát Vida Ildikó. Nem fogod elhinni!

Vida Ildikó – aki már az első Orbán-kormányban is volt adóhatósági elnök – két héttel 2010-es APEH-elnöki kinevezése után szabadult meg máriaremetei házától. Az APEH élére a miniszteri bejelentés szerint 2010. június 28-án nevezték ki , majd  július 7-én – egyébként a NAV létrehozását irányító kormánybiztossá való újabb kinevezése napján – adta el a háromszintes, 689 négyzetméteres telken álló épületet a Közgép ingatlanfejlesztő cégének. Tovább az előző cikkre.

Mindezekből kiindulva szerettünk volna az ügylettel kapcsolatban tisztábban látni, ezért megkérdeztük a NAV Sajtó- és Kommunikációs Főosztályát, mennyiért adták el Vidáék az ingatlant. Ezt a választ kaptuk: „Az, hogy a NAV elnöke, mint magánszemély, milyen adás-vételeket köt, nem minősül közérdekű adatnak, sem pedig közérdekből nyilvános adatnak, ezért ilyen adatot nem tart nyilván a NAV.” Ezek után megpróbáltuk más úton kideríteni, mennyi is volt az annyi.

Ha egy alvó cég bevásárol

A  Közgép-Ingatlanfejlesztő Kft. a vásárlás évét megelőzően tipikus alvó cég volt: lényegében semmilyen tevékenységet nem végzett, néhány jelentéktelen tételt leszámítva sem bevétele nem keletkezett, és a – működési költségeket meghaladóan – kiadása nem volt.

Az adásvétel évében 22 millió forint saját tőkével rendelkező cég tárgyi eszközállományában szerepel ugyan egy 19 millió forint értékű ingatlan, ez azonban a kiegészítő mellékletek tanúsága szerint alapvetően egy telekből, és egy elhanyagolható értékű építményből állt. 2010-ben viszont a mérlegadatokban a tárgyi eszközök értéke 18 millióról 145 millióra nő, és a társaságnak 128 millió rövid lejáratú kötelezettsége keletkezik. Vagyis 2010-ben a társaság vett valamit 128 millió forintért, és az ügyletre kapott valahonnét 128 millió forint kölcsönt.

Az viszont sem a 2010-es, sem a következő két év dokumentumaiból nem derül ki, hogy ki nyújtotta ezt a kölcsönt. A társaság 2013-as kiegészítő mellékletekből aztán a „Rövid lejáratú kötelezettségek részletezése” alatt azt olvassuk, hogy „Kapcsolt vállalkozással szembeni kötelezettség (tulajdonos Közgép Zrt): 173  561 eFt. Vagyis ez a 2010-ben keletkezett kötelezettség a tulajdonos Közgép Zrt-vel szemben áll fönn.

Azt tudjuk, hogy a Közgép-Ingatlanfejlesztő Kft. ebben az évben vette meg a Vida Ildikótól és társától a Tamara utcai ingatlant; tudjuk továbbá, hogy a cég tárgyieszköz-állománya ebben az éven 128 millióval nőtt, miközben a tulajdonosával szemben ugyanekkora összegű kötelezettsége keletkezett: ezek alapján úgy néz ki, hogy a kft a Közgép Zrt. által nyújtott 128 millió forintból vette meg a Tamara utca 19. alatti ingatlant.

Elvileg persze lehet, hogy a Közgép-Ingatlanfejlesztő ennél kevesebbért, például 80 millióért vette meg Vida Ildikóék ingatlanát, és 48 millióért vett valami mást: autót, irodabútort, egyebet. Csakhogy a 2010-es „Kiegészítő mellékletéből” kiderül, hogy a társaság ingatlanvagyona nőtt 129 920 000 forinttal („Immat. javak és Tárgyi eszközök mozgástáblája”).

Persze még mindig fennáll a lehetőség, hogy több ingatlant is vettek, nemcsak a Vida-villát. Ennek viszont egyértelműen ellentmond, hogy az „anyagjellegű ráfordítások” között szerepel egy 3 ezer forintos tétel: „Hatósági igazgatási, szolgáltatási díjak, illeték” – ez pedig, az akkori igazgatási szolgáltatási díjak alapján legfeljebb egy darab ingatlan tulajdonosváltásának a földhivatali bejegyzési költsége lehetett. (Különös ugyanakkor, hogy a vásárlás idején ez a díj 5 000 forint volt, a cég költségei közt viszont csak 3 000 forint szerepel.)

Az egyingatlanos értelmezést támasztják alá az évben keletkezett egyéb kiadások is: 2010-ben a Közgép-Ingatlanfejlesztőnek 81 ezer forint „ráfordítása” volt biztosítási díjra, és 44 ezer forintot fizettek ki rezsiköltségekre. Mivel az előző évben ilyen jellegű kiadásai nem voltak a cégnek, logikus feltételezés, hogy ezek a költségek a megvásárolt Vida-ingatlannal kapcsolatban keletkeztek. Az összegek nagysága alapján ugyanakkor megint arra jutunk, hogy ezek a díjak nagy valószínűséggel nem lehetnek egynél több ingatlan költségei.

Alszik tovább

Az elkövetkező években keletkezik ugyan néhány millió forint bevétele a cégnek, illetve értékhelyesbítéssel variálnak a Tamara utcai ingatlan értékén, de a 2010-es vásárláshoz fogható gazdasági esemény nem történik. Úgy tűnik, a Közgép-Ingatlanfejlesztőnek az elmúlt 10 évben egyetlen nagy dobása volt: 130 millió forintért megvette a NAV-elnök villáját.

Hogy a Közgép milyen megfontolásból vásárolta meg az ingatlant, azt nem tudjuk, de a tények arra utalnak a legkevésbé, hogy a tranzakció gazdasági szempontból racionális lépés volt. A házat azóta ugyanis – a területet jól ismerő ingatlanosok szerint – meg sem próbálták továbbértékesíteni, noha ezen a környéken nem lenne különösebben nehéz egy ilyen ingatlant eladni.

Nyilvánvaló kérdés, hogy reális-e a Tamara utca 19-ért a 130 milliós vételár? Ingatlanszakértői vélemények szerint ezt az ingatlan belső állapotának ismerete nélkül nehéz megítélni, de mivel az kívülről is megállapítható, hogy az épületen műanyag nyílászárók vannak, feltehetőleg egy felújított épületről van szó. További jelentős értéknövelő tényező az „örökpanoráma”.

Mivel a hasonló kategóriájú ingatlanok a környéken 70 és 250 millió közötti értéken kelnek el, a fentiekre figyelemmel a feltételezett 130 millió körüli vételár reális is lehet.

Összefoglalóan: 2010 júniusában az akkori nemzetgazdasági miniszter kinevezi a legkormányközelibb nemzeti nagytőkés bizalmi emberét az adóhatóság élére. Tíz nappal később Vida Ildikó eladja a felerészt tulajdonában álló Tamara utcai ingatlant egy közvetetten Simicska Lajos tulajdonában álló cégnek, mely cégnek egyetlen komolyabb tevékenysége az elmúlt tíz évben ez a tranzakció volt.

Négy évvel később kiderül az ügylet, és a dokumentumok alapján nagy valószínűséggel a tranzakció értéke is. Vida Ildikó NAV elnökségének négy éve alatt az ingatlant megvásárló cég anyavállalata 200 milliárd forintot meghaladó árbevételt ért el – hogy a Nyerges-Simicska-cégbirodalom szürreális mértékű bevétel-növekedéséről ne is beszéljünk.

Ezek után – a kitiltási botrány kellős közepén – megmagyarázhatatlan arra hivatkozva titkolni a tranzakció értékét, hogy az nem közadat és nem is közérdekből nyilvános adat.

Becker András

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt!