Római-parti mobilgát: kinek áll érdekében?

Február 22-én a Fővárosi Közgyűlés elfogadta a Római-partra építendő mobil árvízi védmű tervét. Ha a terv megvalósul, akkor nem építik meg az előírásoknak megfelelő fővédvonalat, helyette úgynevezett mobil gát lesz a Duna hullámterében. „Közpénzen magánérdekeket szolgál a főváros – mondják erre az ellenzők-, és a megoldás járulékos károk tömegét zúdítja a környékre.” „Olyan értékek vannak ott, amelyeket meg kell menteni, függetlenül a létrejöttük körülményeitől.”– állítja a főpolgármester. A mobilgát-projekt támogatóinak és ellenzőinek álláspontja áthidalhatatlanul messze van egymástól. Most induló sorozatunkban számba vesszük az érveket, és megpróbáljuk feltárni azokat az okokat, amelyek a jelenlegi helyzet kialakulásához vezettek.

„Érthetetlen, hogyan lehet politikai ügyet fabrikálni abból, hogy a Fővárosi Közgyűlés elfogadta a Római-partra szánt mobil gát műszaki terveit” – nyilatkozta nemrég Tarlós István főpolgármester. A politikus szerint itt tisztán szakmai kérdésről van szó, és akik most „hangulatot keltenek” a tervezett beruházás ellen, azok vagy tájékozatlanok, vagy politikai haszonlesők, és nagyjából azért küzdenek, hogy a halak is úszkálhassanak időnként teniszpályán. Ráadásul: „A védmű megépítésének megakadályozása (…) beláthatatlan következményekkel járhat, amiért minden erkölcsi és jogi felelősséget a védmű megvalósítását akadályozóknak kell viselniük.”

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A dolog ennél azért bonyolultabb – bár az kétségtelen, hogy a Rómaira építendő mobil gáttal kapcsolatos végső döntés politikai döntés lesz. A Római-part árvízvédelmével kapcsolatban a Fővárosi Közgyűlés – legtöbbször a III. kerületi önkormányzattal egyetértésben – már eddig is több döntést hozott. Ezek lényege abban foglalható össze, hogy a fővárosnak törvényi kötelezettsége kiépíteni a megfelelő árvízvédelmi fővonalat, mert a jelenlegi, Nánási út – Királyok útján kijelölt fővédvonal mostani állapotában nem megfelelő I. rendű árvízvédelmi mű, azaz nem biztosítja a ,,mentett” oldalon élő több tízezer ember élet- és vagyonbiztonságát. Mostani döntésével viszont a főváros a hullámteret – a Nánási út – Királyok útja és a Duna közé eső területet- védő, árvízvédelmi szempontból nyári gát besorolású, vagyis fővédvonalnak nem minősülő gátrendszer kiépítése mellett kötelezte el magát.

Új dunapart épül

A most elfogadott tervek szerinti mobil gát egy olyan szerkezet, amelynek a földfelszín feletti részeit csak árvíz idején szerelik össze: egymástól nagyjából két méterre álló oszlopok közé illesztenek alumínium lapokat, ezek tartják meg a vizet. Ahhoz azonban, hogy a gát megfeleljen a feladatnak, hatalmas alépítményre van szükség. A Rómaira tervezett mobil gátnak ez a nem mobil része 155 ezer köbméter agyag odahordásával és beépítésével épül meg: lényegében új partot kell kialakítani. Ennek a hatalmas új földműnek a koronáján helyezkedik el maga a szétszedhető szerkezet, de a tervezett védmű magassága még így sem éri el a vonatkozó szabályozásban szereplő szintet: különös módon mindössze20 cmhíján nem minősül fővédműnek. Így viszont a teljes beruházást saját forrásból kell finanszírozni, mivel az unió csak a lakóterületek védelmét szolgáló fővédművek kiépítését támogatja, az üdülőövezeteket védő nyári gátak építését nem.

A közgyűlés által preferált megoldás előnyeinek túlsúlya korántsem olyan magától értetődő, mint ahogy azt a támogatók és a főpolgármester nyilatkozatai sugallják: közgazdasági, jogi, ökológiai, műszaki és politikai kérdések sorára nincs egyértelmű, vagy legalábbis meggyőző válasz. Bizonyos kérdések esetében pedig a válasz – egyelőre – nem nyilvános.

Mindössze 6 darab fát kell kivágni, ahogy a Főváros állítja, vagy ezernél is többet, ahogy a gát ellenzői állítják? Készült-e erre vonatkozóan a Fővárosi Közgyűlés korábbi határozatának megfelelően valamiféle vizsgálat? Valóban kockázatosan gyenge a tervezett alumíniumépítmény egy jeges árral vagy az esetleg a falba ütköző több tonnás uszadékokkal szemben? Miért épül közpénzen egy olyan gát, ami nem felel meg az árvízvédelmi előírásoknak, így nem is mentesíti az árvízvédelemmel kapcsolatos mulasztásaitól a fővárost? Miért nem a meglévő gátat erősítik meg? Miért titkolják a hidrológiai tanulmányt? Reális-e a mobilgátépítés hivatalos költségvetése, hiszen az már most a kiinduló ár duplájánál tart, és 2007-ben maga Tarlós István is 6 milliárdról beszélt? Miért hivatkozik a mobilgátas koncepciót tartalmazó 2011. júniusi előterjesztés a közgyűlés 2007. május 31-i jóváhagyó határozatára, mikor ez a határozat elutasította a koncepciót? Hogyan lettek a csónakházakból üdülőnek nevezett lakóépületek? Van-e nem nyilvános területfejlesztési koncepció, vagy tényleg a hullámtérre vonatkozó szabályozási terv nélkül kezdődött el a terület átalakulása és a gát tervezése? Van-e felelőssége az ügyben Deutsch Tamásnak, és miért hallgatnak a fővárosi szocialisták?

Cui prodest?

A sok nehezen megválaszolható kérdés mellett az egyértelműnek tűnik, hogy milyen érdekeket szolgálhat a megépítendő védmű. A parti gát közvetve és közvetlenül leginkább az így többé-kevésbé árvízmentesített 30 hektárnyi beépített terület tulajdonosainak: például a mobil gátért harciasan kiálló civilek vezetőjének, Egri Gábornak, a területen bő kétmilliárdos beruházással szállodát építő és üzemeltető vállalkozónak az érdekét. Ugyancsak haszonélvezői lesznek a mobil gátnak a Rómain lévő közel 30 hektárnyi beépítetlen terület tulajdonosai. Ezeknek a területeknek egy jelentős részét a gát híján jelenleg már egy viszonylag gyakran előforduló 7 méter fölötti árhullám is elönti – a mobilgát nyilván felértékeli ezt a 30 hektárt is. Nincs közvetlen érdekeltsége ugyanakkor a part menti sétányon történő gátépítésben az üdülőnek álcázott lakóparkok többségének: a józanabb beruházók eleve föltöltötték a területet, amire építkeztek. és az így épült „üdülők” túlnyomó többségének megoldott az árvízvédelme. Ennek ellenére közvetett érdekeltsége lehet a projektben a gátépítéssel nem érintett ingatlan-beruházásoknak is.

A bonyolult érdekviszonyokat jól mutatja, hogy az érintett szakasztól északra, a biztonságot jelentő békásmegyeri gát mögött megépült egyik lakóparkban például a földszinti lakások szinte mindegyike üresen áll – ezek összértéke több mint 1 milliárd forint-, és ebben feltehetőleg szerepet játszik a közeli Római-part árvízi szempontból kifejezetten rossz híre. Ráadásul a lakópark tulajdonosának komoly pénzügyi nehézségei vannak: a cégnek 2011-ben a 2,5 milliárd forgóeszköz mellett 3,1 milliárd kötelezettsége volt.

A gát ügyében érdekelt maga a főpolgármester is: Tarlós István négy cikluson keresztül volt a III. kerület polgármestere, de Budapestnek ezen a szakaszán máig nem sikerült megoldani az árvízvédelmet. Ráadásul, ha egy, az eddigieknél magasabb árvíz jelentős kárt okoz ezen a területen, azért a politikai felelősséget egyértelműen Tarlós viseli, hiszen az itteni lakóházként használt épületek jelentős része az ő 16 évnyi polgármestersége alatt épült a hullámtérre. Merthogy a Római-partnak ez a Nánási út – Királyok útja és a Duna közti része jogilag hullámtérnek minősül. A hullámtérbe való építkezés pedig önmagában is kényes kérdés: Illés Zoltán környezetügyi államtitkár a Sajó 2010-es áradása után korrupciót emlegetett, és arról beszélt, józan ésszel nem fogadható el, hogy az első fokú építési hatóság hagyta, hogy „nagyvízi mederbe így építkezzenek”.

A gátépítés kronológiája

1953: A gyakori elöntések miatt ideiglenes földsánc („nyúlgát”) épül a Nánási út – Királyok útja vonalon.

1981: Elkészül a békásmegyeri lakótelepet védő gát.

1995-től többször fölvetődik a békásmegyeri földgát továbbépítése a part vonalában – a lakossági tiltakozások meghiúsítják az építkezést.

1998: A sportminiszter felügyelete alatt álló Sportlétesítmények Rt. eladja az első három csónakházat – ezzel kezdetét veszi a part jellegének átalakulása. A következő években sorra bontják le a csónakházakat, és építenek a helyükre üdülőnek minősített lakóépületeket.

2002. augusztus 19: Minden eddigi értéket meghaladóan 849 cm-rel tetőzik a Duna, a védekezéshez a Királyok útját agyaggal kell feltölteni a nem megfelelő fővédvonal miatt.

2005. június: Elkészül a III. kerület és a főváros közös megrendelésére a lehetséges védműveket ismertető első tanulmány. Ebben szerepel már a partélre építendő mobilgátas koncepció, de a szakértők inkább a meglevő védmű („nyúlgát”) megerősítését javasolják.

2006. április 4-én újabb rekord: 861 cm-rel tetőzik a Duna. A Királyok útját megint agyaggal töltik föl: a víz nem tör át a megerősített „nyúlgáton”.

2006. novemberében a fővárosi és a kerületi önkormányzat megrendelésére elkészülő második kockázatelemző tanulmány négy lehetséges védmű változatot mutat be. A tervekkel kapcsolatban nincs valóságos „társadalmi egyeztetés”.

2007. május 31: A Fővárosi Közgyűlés 704/2007 számú határozata elutasítja Tarlós István módosító indítványát, miszerint a főváros pályázzon uniós (KEOP) forrást a Római-parton közvetlenül a parton megépítendő védműre, melynek várható költsége az előterjesztő szerint hat milliárd forint.

2007. augusztus 29: A III. kerületi önkormányzat képviselő-testülete a jelenlévő 30 képviselő egyhangú (!) szavazatával a partélre építendő gát koncepcióját támogatja. A döntést nem előzte meg „társadalmi egyeztetés”.

2010. június 8: ismét 800 cm felett tetőzik az árhullám, a „nyúlgát” különösebb megerősítés nélkül is bírja a terhelést.

2011. június 8: A Fővárosi közgyűlés a Római-parti gát II. üteméről dönt. Minden indoklás nélkül elveti a Nánási – Királyok útjára építendő (,,A”változat) és a parti fővédvonal.

(,,B”változat) alternatíváját. A döntést nem előzte meg „társadalmi egyeztetés”, viszont a hullámtérben építkezők szempontjait leginkább szolgáló „D” változat bekerült a javaslatok közé.

2011.augusztus 31: A Fővárosi Közgyűlés elfogadja a partélen építendő mobil gát koncepciót.

2011. december 14–i közmeghallgatáson Tarlós István főpolgármester közölte, hogy még ebben a ciklusban megépülhet a római-parti védmű, erre egymilliárd forint jut az állami költségvetésből.

2012. november 28: A Fővárosi Közgyűlés Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes előterjesztésére dönt a római-parti partvédőmű építésére vonatkozó költségvetési támogatási szerződés megkötéséről. Az előterjesztés lényegében a mobilgátas/partfeltöltéses koncepciót fogadja el, a beruházás tervezett költsége a dokumentum szerint már csak 2,6 milliárd forint.

2013. február 22: Mintegy nyolc évvel az ötlet felbukkanása után a közgyűlés a széles körű tiltakozás dacára elfogadja a gát korábbi koncepció szerinti (feltöltés+mobil gát a hullámtérre) továbbtervezését.

Cikkorozatunk következő részeiben azt mutatjuk be, hogy pontosan kik azok a tulajdonosok, akiknek valamilyen érdekeltsége van az érintett területen. Megpróbáljuk feltárni, hogy a mobil gát pártolóinak és ellenzőinek milyen érdekérvényesítési eszközei és csatornái vannak. Ismertetjük a pro és kontra érveket, és azokat a politikai-gazdasági játszmákat, amelyek az első csónakház-eladási hullámtól kezdődően a mostani helyzet kialakulásához vezettek.

Becker András

(Címlapkép: innen.)