Horváth egy éve üzent Lázárnak és Cséfalvaynak – közöljük a levelét

Az adóhatóságot feljelentő ex-adóellenőr egy éve terjedelmes feljegyzést küldött Lázár János és Cséfalvay Zoltán államtitkároknak arról, hogy az adóhivatal kivételezett bánásmódban részesíti a kiemelt adózókat, ami visszaélésekre ad alkalmat. Az iratot  Révész Máriusznak adta át, a fideszes képviselő érdeklődésünkre azt mondta, továbbította, de arra már nem emlékszik, hogy kinek, ezt az üzenetet. Teljes terjedelmében közöljük a 2012. októberi írást.

*****

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Szolgálati közlemény: Ma, november 27-én szerdán 19 órától Horváth András az Átlátszó által szervezett kerekasztal-beszélgetés vendége lesz, a téma a NAV-botrány és a közérdekű bejelentők védelme, a helyszín a Müszi. Facebookon itt lehet jelentkezni a rendezvényre. A beszélgetésen részt vesz Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország vezető jogásza és Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke is.

*****

Update: Az NGM Sajtóosztálya az alábbi közleményt juttatta el szerkesztőségünkbe a cikk megjelenése után: „Cséfalvay Zoltán államtitkár Horváth Andrástól nem kapott iratokat, soha nem is találkozott vele, az említett tartalommal sem kapott iratokat.”

*****

Horváth András

Javaslatok az általános forgalmi adó területen jelentkező ellenőrzési problémák megoldására, helyzetértékelés keretén belül

A NAV Kiemelt Adózók Igazgatóságán 2011. decemberében kezdődött más megyékből kirendelt revizorok bevonásával egy központilag vezérelt, kiemelt ellenőrzési projekt a Magyarországon működő három legnagyobb forgalmú gabona- és olajos mag kereskedő társaságot érintően. Az elrendelt adóvizsgálatok négy bevallási időszakot érintettek: mindegyiküknél 2011. egy-egy hónapját, az egyik cégnél pedig még plusz egy hónapot is. A cégek beszállítói hálózatából kiszűrésre kerültek az adóminimalizálók, ill. egyéb adatok alapján gyanúsnak minősített vállalkozások, s ezután a vizsgálatok kiterjedtek a részvételükkel működő számlázási láncolatok egészére. Ezzel párhuzamosan a NAV Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatóságán nemcsak a jelzett három, hanem a teljes multinacionális terménykereskedői kört érintő, az egész országra kiterjedő adóvisszaigénylő hálózattal kapcsolatosan folyt egy adatgyűjtő, elemző és értékelő munka, újfajta, de eddig még el nem ismert módszertan segítségével. Jelen értekezésünkben és javaslataink megtételekor ennek az elemző munkának az adataira és tapasztalataira támaszkodunk.

A tárgyalt hálózat haszonhúzói (egy magyar érdekeltségű cég kivételével) mind multinacionális, nyugat-európai központú, s egyenként is több uniós tagállamban bejegyzett gabona- és olajosmag kereskedő társaságok Magyarországon alapított leánycégei. A szóban forgó vállalkozásokat azért nevezhetjük haszonhúzóknak, mert csalárd ügyletekből (fiktív számlázási láncolatokból) származó számlák ÁFA tartalmának a levonásba helyezésével igényeltek vissza többnyire havi rendszerességgel kiemelkedően magas ÁFA összegeket. Mindebből az is következik, hogy a központi költségvetést különösen jelentős kár érte azzal, hogy a láncolatok korábbi elemeiben az adóminimalizáló cégek beépülése miatt ÁFA befizetés nem- vagy csak rendkívül csekély mértékben történt, viszont a másik oldalon évek óta folyamatosnak tekinthető a rendkívül nagy ÁFA összegek kiutalása a multinacionális cégek számára. Az ÁFA visszaigényléseket az tette lehetővé, hogy a haszonhúzók az általuk beszerzett gabonát és olajos magvakat (vagy feldolgozott termékeket) külföldi uniós partnereik részére értékesítették, s így ÁFA fizetési kötelezettségük nem keletkezett.

Korábbi cikkeink és videóink a NAV-botrányról

Kormányrendelettel szüntették meg a NAV elitcsapatát – újabb ex-adóellenőr beszélt

Eltűnő milliárdok – a magyar állam legnagyobb adósai

Horváth András már két éve milliárdos számlagyárakra figyelmeztette a Fideszt

Horváth András: a pártok a korrupciót védik (video)

NAV: Érdemi vizsgálat helyett megfélemlítés

Horváth András: Az adócsaló hálózatok elleni fellépés helyzete Magyarországon

Betelt a pohár egy adóellenőrnél, feljelentette a NAV-ot (video)

Lényeges körülménynek tekinthető, hogy a multik adóminimalizálós beszállítói hálózatában igen nagy fokú átfedések mutathatóak ki, vagyis egy-egy beszállító több kereskedőnek (vevőnek) is értékesít. Rengeteg átfedés található a láncolatok alsóbb régióiban is. A fentiek miatt egy szervezett, több éve működő, ÁFA csalásra szakosodott hálózatról beszélhetünk. Tíz, a fenti körhöz tartozó multi nagykereskedő számlázási kapcsolatait táblázatba foglalva eddig 29,4 milliárd forint értékű olyan beszámlázásról tudunk (csak 2011. évben!), amelyek mögött bizonyíthatóan fiktív számlázási láncolatok állnak. Mindezek után lássuk a további számadatokat:

A jelzett körből egy adózót kivéve (ők adófizetési kötelezettségüket csökkentették a fiktív számlákkal, de nem igényeltek vissza ÁFÁ-t), s egy újabb rendszeres visszaigénylőt a körhöz csatolva (ennek a cégnek a gyanús beszerzései viszont nincsenek benne a 29 milliárd forintban) megállapítható, hogy 2011. évben összesen 73,8 milliárd forint összegű ÁFA visszaigénylési kérelmet nyújtottak be az adóhatósághoz, ami történelmi rekordnak számít. Az előző évi adathoz képest 1,5-szeres a növekedés. (Ezt csak részben magyarázhatja a 2011. évi rekordtermés.) Még durvább eltéréseket lehet tapasztalni akkor, ha féléves adatsorokat vetünk össze egymással: a 2012. I. félévi visszaigénylések (20,7 milliárd forint), csaknem háromszor akkora összegűek, mint a 2011. I. féléviek vagy a 2010. I. féléviek. A gabonapiac sajátosságaira-, korábbi évek adataira- és az előző év rekordbeszerzéseire tekintettel teljességgel életszerűtlennek tekinthető az utolsó félév adata. Az emelkedések két fő okkal magyarázhatóak: az egyik ok a fordított ÁFA fizetés bevezetése az agrártermékek vonatkozásában Romániában 2011. július 1-től. (A csalárd ügyletek Magyarországra történő átterhelődése miatt emelkedhetett rekordszintűre a 2011. II. félévi visszaigénylések összege.) A másik ok a fordított ÁFA fizetés bevezetése az agrártermékek vonatkozásában Magyarországon, tehát a roló lehúzása előtt, még amit csak lehet kisöpörtek a haszonhúzók, ill. a szervezők. Mindezt három körülmény bizonyítja:

–        a fiktív számlázások rekordszintűre emelkedése 2011. második felében;

–        a román-magyar együttműködésben megvalósuló caroussel típusú csalások összegszerű megugrása (új résztvevők színre lépésével) 2011. júliusa és 2012 augusztusa között; továbbá

–        az előző évben is aktív belföldi fiktív számlázók tevékenységének a folytatódása 2012-ben, s egyúttal újonnan alakult vagy felélesztett adóminimalizálók bevonása a multik felé történő számlázások érdekében.

A fentiekben ismertetett súlyos adatokhoz még elszomorítóbb kiutalási összegek tartoznak: 2011. évben a kiutalt ÁFA összege (messze meghaladva a korábbi évek adatait) 72 milliárd forint volt, 2012. január 01-től szeptember 01-ig pedig (tehát közvetlenül a fordított ÁFA fizetés rendszerének a bevezetése előtti visszaigénylések alapján) 46,7 milliárd forintot tett ki. (Azt azért jeleznénk, hogy egy naptári év kiutalásaihoz a korábbi évből áthúzódó tételek is tartoznak.) A kiutalt összegeknél már további 9 olyan cég vonatkozó adatait is figyelembe vettük, amelyek beszerzési forrásként ugyancsak a tárgyalt számlázási hálózattal álltak szoros kapcsolatban (visszaigényléseik aránya a multikhoz viszonyítva nem éri el a 10%-ot), s többségük egyúttal a hivatkozott multiknak a számlakibocsátója is volt. Megemlítenénk még azt is, hogy ennek a kibővített körnek kiutalt ÁFA összeg 2007-től számítva 261 milliárd forint volt. Jó tudni azt is, hogy a jól körülhatárolható, országos méretű értékesítési-számlázási hálózat mellett létezik még sok kis helyi, egy-egy megyére vagy régióra korlátozódó, egy-egy mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyhoz kapcsolódó beszerzési hálózat, amelyekben szintén előfordultak adóminimalizáló társaságok. Ezen társaságok visszaigénylési kapacitása éves szinten általában  több száz milliós nagyságrendű volt, azonban ismerve a terület általános fertőzöttségét, összességükben ők is jelentős mértékben károsíthatták meg az állami költségvetést. Pontos számadatokat azonban esetükben nem ismerünk.

A fenti számok (ismerve a visszaigénylések hátterét) alapvető hiányosságokat feltételeznek az adóhivatal ellenőrzési gyakorlatában, ezért tesszük meg az alábbiakban ismertetett javaslatainkat. Mielőtt azokra rátérnénk, felhívnánk a figyelmet arra, hogy az, amit a fentiekben  a számlázási hálózatok térnyeréséről, sőt reneszánszáról elmondtunk, ugyanúgy érvényesek a számítástechnikai-, kisgép-, cukor-, liszt-, hús-, étolaj- kereskedelmi területre, de azon kívül számos további olyan részterületre is, ahol nagy mennyiségben forgalmazható, de egyedileg beazonosíthatatlan termékek az adásvételek tárgyai. (Sajnos sok ilyen van.) Ezen területek fertőzöttségének a pontos felmérése lenne az adóhivatal sürgető feladata.

1. Első észrevételünket azzal kapcsolatban tennénk meg, hogy az elmúlt hetek kormányzati kommunikációjából kitűnően hamarosan a hús kereskedelmi területen is bevezetésre kerülhet a fordított ÁFA fizetési mód. Láthattuk, hogy mi történt az agráriumban: a fiktív láncolatos „ÁFA-piac” szereplői utoljára még nagyot kaszáltak, s mindezt úgy, hogy közben folyamatban volt az említett, őket is érintő ellenőrzési projekt. Mi lehetett itt a probléma? Szerintünk főként az, hogy a legnagyobb ÁFA visszaigénylő cégeket érintően csak rendkívül kevés havi bevallási időszakra (cégenként 1-1-2)-, azon kívül pedig csak néhány cégre korlátozódtak az adóellenőrzések. 2012-es időszakokra közülük egynél (az viszont igaz, hogy a lefertőzöttebbnél) kerültek elrendelésre ellenőrzések és egy újabb céget érintően kiutalás előtti ÁFA vizsgálatok kezdődtek. Mindezt úgy, hogy két társaságnál a visszaigényelt ÁFA összegek teljes egészében, míg a másik kettőnél részben kiutalásra kerültek.

A vizsgált cégek ÁFA analitikái- vagy kapcsolódó ellenőrzésekből származó információk alapján már nem sokkal az ellenőrzések megindulása után tudni lehetett, hogy a gyanúsnak minősített adóminimalizáló beszállítók (amelyek havi szinten milliárdos nagyságrendben számláztak) nem csak a vizsgált időszakokban, hanem korábban is, s némelyikük egész évben folyamatosan értékesített multi partnere felé. (Emlékeztetőül: 29 milliárd forint.) S mindez 2012. évben is folytatódott. Amellett, hogy pontosan tisztában vagyunk az ellenőrzési szakterületek kapacitási problémáival és a kamatfizetési kötelezettségben rejlő zsarolási potenciállal, az elengedett ÁFA összegek meghatározásánál tekintettel kellett volna lenni a további ÁFA megállapítási lehetőségekre és a kiszabható adóbírság összegekre is, s a lehetőségek függvényében az ellenőrzéseket folyamatosan további bevallási időszakokra is ki kellett volna (és ki kellene) terjeszteni. Nem beszélve arról, hogy több, multi nagykereskedőknek értékesítő, de valójában  milliárdos ÁFA összegeket megmozgató számlagyárról már korábban, a projekt megindulása előtt is tudott az adóhivatal és vizsgálta is azokat.

Azért, hogy a jövőben bármely területet érintő, jelzett típusú törvénymódosítás már ne járjon megnövekedett kiutalási teherrel, széles körben, a közelmúlt adózási magatartásait is górcső alá vonva és nem csak egy-egy időszakra vonatkozóan kell vizsgálni az érintett adózókat. Azokat pedig megfelelő szervezeti támogatással viszonylag gyorsan meg lehetne találni azzal az elemző-értékelő módszerrel, amit a gabona- és olajos mag kereskedelmi hálózat feltárása érdekében is alkalmaztunk.

Kommentár nélkül arra is felhívnánk a figyelmet, hogy az adócsaló ügyleteket lebonyolító-, illetőleg azokban valamilyen módon közreműködő személyeknél igen látványos vagyongyarapodás következett be az elmúlt években.

2.  A fentiekben leírtak mind csak következményei egy olyan adóhivatali gyakorlatnak, amely kivételezett helyzetben tart egy széles adózói kört, az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban Art.) 2012. január 01-én hatályon kívül helyezett bekezdésének pontos megfogalmazása szerint „a legnagyobb adóteljesítménnyel (költségvetési kapcsolatokkal) rendelkező 3000 adózót”.

Ezen adózói kört érintően nincsenek kiutalás előtti ÁFA ellenőrzések (a kiutalás előtti, rövid idő alatt lezárt 51-es típusú ellenőrzések nem azok) utólagos adóellenőrzések pedig rendszerszintűen csak a vizsgálatok megindításától visszaszámított három évnél is korábbi időszakokra vonatkoznak, amikor az esetleges csalárd cselekményeknek már csak bottal lehet ütni a nyomát. Az adóhivatal nyilvántartása mindezt egyértelműen bizonyítja.

Ne tévesszenek meg azonban bennünket azok az elenyésző számban előforduló vizsgálatok, amelyeket külső hatásra rendelnek el: más megyékből érkező nyomásra fiktív beszállítók lelepleződése miatt, vagy azért, mert már kormányzati szinten verte ki a biztosítékot egy adott szakterület szereplőinek a lázadása (általában a 24. órában) a feketegazdaság túlburjánzása miatt (pl. gabona- és olajos mag kereskedelem, hús- és élelmiszer ipar). S itt visszautalnánk arra, hogy annál a tíz legnagyobb gabonakereskedőnél, melyek erőteljesen érintettek a számlagyáraktól történő számlabefogadásokban a 2011. évi, max. 120 bevallási időszakukból mindössze négy képezi alapos vizsgálat tárgyát, melyek közül mindössze egy kiutalás előtti ellenőrzés. A pár nap alatt lezárt, az adózói forgalomhoz képest jelentéktelen összegű megállapítással zárult adóellenőrzések sem javítják az összképet.

A költségvetési érdekek jelentős sérelmének, s egyúttal a feketegazdaság szárnyalásának egyik legfőbb oka tehát, hogy a jelzett, kivételezett helyzetben lévő adózói körhöz tartozó társaságok vonatkozásában az adóhivatal már évek óta nem végez érdemi adónem ellenőrzéseket, különös tekintettel az ÁFA levonások jogszerűségét illetően. Ezen adóalanyok egyik része (a legnagyobbak) a NAV Kiemelt Adózók Igazgatóságához-, másik részük a székhelyük szerint illetékes megyékhez tartozik, ahol ügyeikkel külön főosztály keretein belül foglalkoznak.

Jól jellemzi a helyzetet az a hivatali viszonyulás, amit a jelenleg futó gabonás ellenőrzési projekt kapcsán is tapasztaltunk: egyes kiemelt adózók vonatkozásában akkor sem kerültek elrendelésre adóellenőrzések, amikor kifejezett jelzés érkezett adóminimalizáló, ill. számlagyáros üzleti partnereikről, ezzel szemben az ÁFA kiutalások zavartalanul folytatódtak. Több esetben előfordult, hogy a kiemelt adózónál külső kérésre elrendelt bizonylat- és nyilvántartás ellenőrzés (amely tehát nem adónem vizsgálat) után olyan jegyőkönyveket vagy jelentéseket küldtek meg, melyek végkövetkeztetése: „Mindent rendben találtunk.” Mindezt olyan vállalkozások vonatkozásában, amelyekről más forrásokból vagy éppen saját ÁFA analitikáikból pontosan tudni lehet, hogy adóminimalizáló társaságok sokaságától vannak beszerzéseik, sőt részben maguk is számlagyáraknak tekinthetőek.

Az is látszik, hogy az adócsaló hálózatokat szervező személyek olyan kiemelt cégeket vonnak be fiktív számlázó tevékenységbe, amelyek múltjukból, ismertségükből következően minden gyanú felett állnak, viszont védett státuszukból eredően további biztosítékot jelentek az ugyancsak kiemelt kategóriájú vevőiknek abban a tekintetben, hogy ezeket a számlázásokat náluk ne vizsgálja az adóhatóság.

A szóban forgó adózói kör vizsgálatának egyik gátja, hogy az illetékes ellenőrzési főosztályok-, s ezzel együtt az ott dolgozó szakemberek (vagy azok többségének) gyakorlatából hiányzik a szervezett fiktív számlázási hálózatok ellenőrzésének, ill. feltárásának a metodikája, lévén, hogy mások a prioritások, az ellenőrizendő részterületeket illetően mások az elvárások, s az ügyletek tartalmi vizsgálata helyett inkább számviteli, formai típusú ellenőrzések folynak. Így nem tekinthető véletlennek az sem, hogy a hivatkozott projekt kirendelt revizorokkal zajlik, bár az egész még így is bedőlni látszik. Ennek több oka is van (ezt itt most nem részletezzük, bár nagyon tanulságos), de az tény, hogy a tárgyalt adózói kör ellenőrzöttségének a hiánya miatt egyszerre olyan  mennyiségű adatot, információt kell feldolgozni, annyi dokumentumot kell elemezni, annyi eljárási cselekményt kell lefolytatni, hogy az (pláne ha mellette más ügyekkel is foglalkozniuk kell) meghaladja a projektben részt vevők létszámának a kapacitását.

Sajnos előfordul az (s az eddigiekben leírtak alapján ezen nem is lehet csodálkozni), hogy amennyiben nagy ritkán mégiscsak elrendelésre kerülnek olyan kiemelt cégeket érintő adóellenőrzések, melyekben tartalmi vizsgálat is folyik, azok szervezési, együttműködési és irányítási problémák miatt nem hozzák meg azt az elvárható eredményt megállapításokban, amit a vizsgált adóalany csalárd ügyletekben való részvételének a mértéke indokolna.

Megjegyezzük, hogy a fennálló állapotok miatt – az Art. 89. § (2) bekezdése alapján – az Állami Számvevőszék elnökének a folyamatos közbeavatkozása is felmerülhet a mellőzött vizsgálatok, illetőleg a lefolytatott ellenőrzések eredménytelensége miatt.

A fentiek miatt elsőrendű javaslatunk az, hogy meg kell szüntetni a védőhálót a kiemelt adózói kör felett, azokhoz a hivatalnak (különösen ha csalárd ügyletekre bukkan vagy ilyen irányú jelzés érkezik hozzá akár kívülről, akár belülről) ugyanúgy kell viszonyulnia mint más adózókhoz, ugyanúgy be kell vonni őket a kockázatelemzési körbe, mint másokat, s az adóvizsgálatok eredményes lefolytatásához meg kell teremteni a szükséges szervezeti és irányítási kereteket.

3.  A számlázási láncolatok, s az azokhoz szinte törvényszerűen kapcsolódó caroussel típusú csalások nélkülözhetetlen eleme a magyar-román és magyar-szlovák partnerek klasszikusnak tekinthető együttműködése. Nincs olyan adócsalási hálózatokkal terhelt szektor, amely ne használná ki a termékforgalom határellenőrzés nélküli lehetőségeit, s ne utaztatná meg papíron vagy ténylegesen azt az árut, amelynek tényleges belföldi értékesítése után nem akar adót fizetni. Csak a gabona- és olajos mag szektorban 78 milliárd forint értékben találtunk olyan vallott értékesítéseket 2011. január és 2012. április időszakban, amelyek mögött a három ország adócsaló cégeinek (eltűnő kereskedőinek) a fiktív ügyletei állnak. (S a fenti számadat még nem is végleges.) Azok a láncolatok, amelyek csúcsán visszaigényléseikkel multinacionális gabona kereskedőink állnak, szinte mind visszavezethetőek szlovák vagy román cégekig. A baj tehát ott kezdődik, hogy ez a határ menti, adózást nem ismerő együttműködés szinte zavartalanul üzemel.

A jelenlegi ellenőrzési gyakorlat nagyon szétszórt: az országszerte külön-külön kiküldött nagy számú tagállami megkeresések válaszadása elhúzódik, hiányosságaik miatt esetenként újabb megkeresésekkel kell élni, ami nem teszi hatékonnyá az ellenőrzési eljárásokat. Ami viszont cég-, működési- és egyéb adatok alapján megfigyelhető, hogy a határok menti, jelzett típusú ügyletek mögött (egy-egy szektort tekintve) sok esetben azonos szervezési háttér húzódik meg, s a cégek elhelyezkedése, működése is jól körülhatárolható, egymás közeli településekre korlátozódik. Az ÁFA visszaigénylő társaságok értékesítési irányai között is gyakran megtalálható Szlovákia vagy Románia. A téma összetettsége és a caroussel típusú csalások kiszűrése miatt az adóhivatalnak az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben kellene támaszkodnia a szlovák és román hatóságokkal történő közvetlen együttműködésre, az információcserére, s nem csak néhány, hanem az összes olyan cég vonatkozásában, amelyek egy adott termék vagy  termékcsoport piacán fiktív ügyletek fedezésével foglalkoznak. A tárgyalásokba, esetleges közös akciókba, azokat az adóellenőröket is célszerű volna bevonni, akik rendelkeznek bizonyos fokú információkkal a területükön működő adózók ügyleteiről és az ÁFA mosási technikákról.

4. A hivatkozott ellenőrzési módszertan segítségével szektorsemlegesen lehet feltárni azokat az adóminimalizáló számlázási-értékesítési hálózatokat, amelyek oly nagy gondokat okoznak a költségvetésnek, s a szabályszerűen működő gazdasági szereplőknek. Ezzel a módszerrel tudtunk pontos képet alkotni a gabonaszektor működési- adózási- és ellenőrzési anomáliáiról, s e módszert alkalmazva tártuk fel korábban egy egészen más területen azokat a szervezési és irányítási viszonyokat, s azokat az adóelkerülési technikákat, amelyekkel az ott létrehozott hálózatot működtették. Viszont ennek a korábbi munkának az eredményét, melyet összefoglalóan le is írtunk, elnyelte a rendszer, annak hasznosulásáról, az ott leírtak hivatali és büntetőjogi sorsáról semmilyen visszajelzésünk nincsen.

Kijelenthető, hogy az általunk használt módszernek – bár kétségtelenül működik – nincs meg a legitimitása a hivatal különböző szintű vezetőinél, sőt bizonyos részelemei (amelyek a hagyományos szervezeti-irányítási-együttműködési stuktúrák mellett más jellegűeknek is teret engednének) kifejezett elutasításra találnak a vezetők részéről. A hagyományos szervezeti technikák központosító-hierarchikus-jelentéstevő-utasító-beszámoltató formákkal reagálnak a megoldandó problémákra, míg a másik rendszer együttműködő, közvetlen kapcsolatokon alapuló, a nyomozóhatósággal együtt lélegző projekt szervezetekben gondolkodik, amelyekben az adóellenőrök, ill. a nyomozók kellő szabadságfokkal végezhetik nem csak egy-egy régióra, hanem az egész országra kiterjedő munkájukat. Meggyőződésünk, hogy az országos szervezettségű, igen nagy számú céges- és személyes kapcsolatokkal rendelkező és óriási adóösszegeket megmozgató hálózatok felszámolása nem képzelhető el egy új típusú működési módra való átállás nélkül, ami nyilvánvalóan az eddigi kiválasztási-kockázatkezelési rendszert is befolyásolni fogja. Bár a jelenleg folyamatban lévő munka alkalmaz olyan elemeket, amelyeket a nagy vonalakban írásos formában kidolgozott módszertan is tartalmaz, azonban a rendszer ellenállása okán a revizorok és a nyomozati szervek közötti kapcsolatok-, a projektben részt vevők és más megyei kollégák közötti kapcsolatok-, valamint az adat és információáramlás akadályozottsága miatt eléggé vegyes a kép a munka hatékonyságát illetően.

A módszernek lehetnek vitatott elemei, arról vagy egyéb más megoldási módokról lehet és kell is beszélni (egyébként ezért alakult meg a NAV-on belül egy munkacsoport, amelynek a működése tudomásunk szerint fel lett függesztve, s ahol a szóban forgó módszertan be lett terjesztve), a hallgatás, a halogatás, ill. egyes részterületeket tekintve a merev elutasítás nem tekinthető jó iránynak. Munkánk során egyébként többek között az Art. 90. § (6) bekezdésében felsorolt célzott kiválasztási rendszereket is alkalmaztuk annak megállapítására, hogy mely adózók vonatkozásában lenne célszerű ellenőrzéseket elrendelni, s több ilyen cégre is felhívtuk hivatali vezetők figyelmét.

A módszertan egyes kifejezései már megjelentek egyes adóhivatali vezetők kommunikációjában, mint elmondtuk, részterületek a gyakorlatban is működnek, s további megoldások kimazsolázására is nagy esély van, de ha az egészet nem kezeljük komplett egészként, s nincsenek jól megszervezve és támogatva a projektben részt vevők kapcsolatai, ill. információhoz jutásuk, az egész nem sokat ér és csak részeredményeket lehet majd felmutatni. Újfent hangsúlyoznánk, hogy az elvégzendő munka sikeréhez elengedhetetlen feltétel, hogy bizonyos adózói körnek a kivételezett helyzete megszűnjön, s ne csak a multik alatti szinteken legyen kemény az adóhivatal (amelyek vonatkozásában tett megállapítások túlnyomórészt a behajthatatlan követeléseket hizlalják).

5. Az adóhivatal egyik fő rendeltetése, hogy fenntartson egy olyan ellenőrzöttségi állapotot, amely sokakat visszatart az adófizetés számtalan technikával történő elkerülésétől vagy a jogosulatlan visszaigénylésektől, ill támogatás igénybe vételektől. (Ne érje meg annyira …) Mint láthattuk, ez a funkció a jelenlegi körülmények között nem működik. Ez azonban nem kizárólag arra vezethető vissza, hogy a kiemelt adózók ellenőrzése falakba ütközik. Legalább ennyire kritikus a helyzet a kulcspozícióban lévő közvetlen beszállítók vonatkozásában, amelyek adóvizsgálatai az illetékes területeken dolgozó revizori állomány túlterheltsége- és a magas szintet elérő fluktuáció miatt évekig elhúzódnak. Gyakran előfordul, hogy a vizsgált társaság tagjai sorrendben már a harmadik vagy negyedik cégüket alapítják ugyanolyan adóminimalizáló célzattal, s az illetékes osztály (többnyire magára hagyatottan) még mindig csak az elsővel küszködik. A hivatal főként a fantom, eltűnő, stróman vállalkozások vonatkozásában tud gyors, s számszerűsíthetően is kiemelkedő eredményeket felmutatni. (Ez azonban nem rengeti meg a piacot, hiszen itt arról a céges körről van szó, amelynek tagjai könnyen pótolhatóak.)

Értekezésünkből kitűnik, hogy a NAV, ill. korábban az AEH a szervezett számlázási hálózatok mind nagyobb arányú térnyerését nem tudta és nem tudja lekövetni, ereje látványakciókban, s annak belső és külső kommunikációjában merül ki. Ellentétben azonban (az információ hiány miatt) kormányzati oldalról elhangzó és érdekvédelmi szervezetektől származó  kijelentésekkel, egyáltalán nem reménytelen a helyzet, a közigazgatás igenis képes lehet arra, hogy a leírt típusú feketegazdaságot (amely nem csak az ÁFA adónemet tekintve erős) visszaszorítsa. Ahhoz viszont a kiválasztástól kezdődően újra kellene gondolni a NAV viszonyulását a kialakult rendszerhez, ami a „kor” követelményeihez igazodó szervezeti és működési módot jelentene. Az adózókat többnyire külön-külön, más adózóktól elszigetelten vizsgáló módszer helyett, koordinált, ésszerű munkamegosztáson-, valamint közvetlen, szoros együttműködésen alapuló, a hálózatokkal komplett összetettségükben foglalkozó szervezeti megoldásokat kell preferálni. Ahol nem egy-egy igazgatóság előírt tervszámainak a teljesülése, hanem a jelentős költségvetési bevételnövekedés elérése és a szervezett hálózatoknak történő kiutalások eddigieknél sokkal nagyobb arányú megakadályozása lenne a kitűzött cél.

Ha csak azokat az összegeket adjuk hozzá a gabona- és olajos mag szektorban 2011-ben elcsalt összegekhez, amelyek az élelmiszer gazdaságot érintően a napokban a sajtóban megjelentek, már akkor is jóval száz milliárd forint felett járunk. Mivel azonban egészen más területeken is hasonló a helyzet az adófizetési kötelezettségek csalárd módon történő csökkentése tekintetében (több olyan termékkörről is tudunk, amelyek vonatkozásában erőteljes visszaélések tapasztalhatóak, de még nem kerültek nyilvánosságra), szerény becslés szerint is több száz milliárd forintra rúghatnak azok az éves szinten eltüntetett összegek, amire az adóhatóságnak érdemes lenne rámozdulnia. Csak végre meg kellene kezdeni az egyes területeket átfogó ellenőrzéseket, s egyúttal minden gyanús szektor fertőzöttségének a felmérését.

Köszönjük, hogy meghallgattak.

Budapest, 2012. október 1.