Cikkek

Titkos dokumentumgyűjtemény szivárgott ki az offshore világuralmáról

A Wikileaks-táviratoknál is nagyobb adatmennyiséget szivárogtattak ki egy nemzetközi újságírócsapatnak több ezernyi offshore cég viselt dolgairól. A hónapokig tartó munka végeredménye egy cikksorozat, amely egyedülálló képet nyújt az offshore vállalkozások rejtélyes világáról. A sorozat kivonatos magyar változatát a következő hetekben az atlatszo.hu közli. Első rész.

Majdnem másfél éven keresztül, több, mint 120 ezer offshore vállalkozás tevékenységét részletező, mintegy 2,5 millió fájlt tanulmányozott át a washington-i központú, ICIJ (International Consortium of Investigative Journalists, Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma) vezetésével összeállított csapat. Az ICIJ – amelynek egyébként az atlatszo.hu a magyarországi együttműködő partnere – az oknyomozó munkához több, mint 30 médiapartner segítségét használta fel a a brit Guardiantől a BBC-n keresztül az amerikai Washington Post-ig. A munka végeredménye a következő hetekben az atlatszo.hu kivonatos közlésében Magyarországon is napvilágot lát, a cikkekből politikusok, fegyverkereskedők, strómanok, tőzsdeügynökök, milliárdosok és mágnások ügyletei lepleződnek le, olyan tranzakciók, amelyeket különböző nemzetközi offshore paradicsomokban bonyolítottak. Az adatbázis a legnagyobb adattömeg, amely az offshore-ral kapcsolatban eddig a média birtokába jutott: 170 országra terjed ki, gigabájtban számolva 160-szor terjedelmesebb, mint a Wikileaks-botrányban  nyilvánosságra került amerikai diplomáciai táviratok mennyisége.

A kiszivárogtatott dokumentumok jobb bepillantást engednek abba, amit eddig is sejthettünk: az offshore iparág hatalmas ütemben terjedt el a világon az elmúlt években, a szektor pedig fantasztikus lehetőségeket kínál a gazdagoknak és hatalmasoknak arra, hogy elkerüljék az adófizetést, hogy könnyebben és egyszerűbben használjanak korrupciós eszközöket a céljaik elérésére. A korrupció-ellenes szervezetek rendre felhívják a figyelmet arra, hogy az offshore iparág aláássa a jogrendet, a korrupció melegágya és nem utolsósorban magasabb adókat eredményez a tisztességesen adózó átlagemberek számára. A Világbank és az ENSZ közös programjának (Stolen Asset Recovery Initiative), becslése szerint a fehérgalléros bűncselekmények következményeként évente 1000-1600 milliárd dollár tűnik el az offshore-süllyesztőkben.

Maffiózók és oligarchák

A cikksorozat olyan információkat tartalmaz, amelyek alapján akár már régen, eredmény nélkül lezárt ügyekben is újraindulhat a nyomozás. A cikkek többek között  leleplezik:

–       azokat az oroszországi üzletembereket és cégeket, akik és amelyek kulcsszerepet játszottak az un. Magnyickij-botrányban (erről az atlatszo.hu cikke itt). Az adócsalássorozat az amerikai-orosz viszony megromlásához vezetett.

–       egy venezuelai üzletember tevékenységét, aki offshore cégeket használt egy kiterjedt amerikai pilótajáték kiépítésére, amely azután venezuelai kormánytisztviselők megvesztegetését könnyítette meg.

–       egy cégvezető ügyleteit, aki Azerbajdzsánban jutott építési megrendelésekhez, miközben Alijev elnök lányai tulajdonában lévő offshore cégek igazgatói pozícióját töltötte be.

–       a néhai Szuharto elnökhöz köthető indonéz milliárdosok üzleti tevékenységét, akik az elnök uralma alatt tettek szert a vagyonukra.

Az ICIJ birtokában lévő anyag a konkrét leleplezéseken túl rávilágít arra is, hogy az iparág cégei és ügyfelei milyen trükköket alkalmaznak a vagyonuk és identitásuk elrejtésére.

Politika és nevek

A nemzetközi újságírócsoport nyomozása ismert személyiségekkel kapcsolatban is tartalmaz értékes információkat. Ilyen például az orosz miniszterelnökhelyettes, Igor Suvalov felesége, valamint a világ legnagyobb földgázkitermelő cége, az állami tulajdonban lévő orosz Gazprom energetikai óriásvállalat két vezetője. A dokumentumok szerint Suvalov felesége és a Gazprom tisztségviselők a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett cégekben rendelkeznek részesedéssel. Az érintettek nem nyilatkoztak.

A spanyol hírességek között lehet olvasni a híres művészetpártoló Carmen Thyssen-Bornemissza bárónő nevét, aki a dokumentumok szerint egy Cook-szigeteken bejegyzett cég közbeiktatásával vásárol világszerte műtárgyakat – legutóbb például egy Van Gogh festményt – a Sotheby’s és a Christie’s aukciósházak árverésein. Ügyvédje elismerte, hogy ügyfele a műtárgyak offshore cégen keresztüli vásárlásával adóelőnyhöz jut, de hangsúlyozta, hogy pusztán azért veszi igénybe ezt a csatornát, mert az adóparadicsomok “maximális rugalmasságot” kínálnak neki akkor, amikor a műtárgyak nemzetközi szállítására van szükség.

A mintegy 4 ezer amerikai név között felbukkan Denise Rich, egy Grammy-díjra nevezett dalszerző, akinek korábbi férjét Bill Clinton elnöki periódusának utolsó botránya idején ismerte meg a világ. Az elnök vitatott módon adott kegyelmet a férfinak. Egy kongresszusi vizsgálat kimutatta, hogy Rich, aki dollármilliókkal támogatott demokrata párti politikusokat az Egyesült Államokban, kulcsszerepet játszott annak a kampánynak a lebonyolításában, amelynek eredményeképpen Clinton elnök végül kegyelemben részesítette a korábbi férjét, Marc Rich-et. Az olajkereskedőt adócsalás és egyéb fehér galléros bűncselekmények miatt üldözték. Az ICIJ oknyomozása szerint Denise Rich 2006 áprilisában 144 millió dollárt tartott egy Cook-szigeteki offshore alapban, amelynek birtokában egy Lady Joy nevű luxusyacht is volt, a hajón pedig Rich rendszeresen látott vendégül hírességeket és rendezett jótékonysági partikat. Denise Rich 2011-ben lemondott amerikai állampolgárságáról és Ausztriában telepedett le, ahol állampolgári státuszt szerzett.

Egy másik, a dokumentumokban szereplő prominens amerikai, aki szintén lemondott állampolgárságáról, az egykor a Gulf Oil-t és a Mellon Bank-ot is alapító Mellon-dinasztia egyik leszármazottja. James R. Mellon négy, Brit Virgin-szigeteki és lichtensteini offshore céget használt a különböző tőzsdei ügyleteire, az általa ellenőrzött vállalkozások között pedig rendszeresen több tízmillió dollárt mozgatott.  Hasonlóan a többi offshore-játékoshoz, Mellon is mindent megtett annak érdekében, hogy érdekeltségeit ne lehessen összefüggésbe hozni vele. A dokumentumok szerint rendszeresen használt strómanokat maga helyett a vállalkozások igazgatói pozícióiban, ami  bevett gyakorlat az offshore iparágban. Az ICIJ újságírói Olaszországban érték el a milliárodost, aki elismerte, hogy “egy halom” offshore céget használt, amelyek mind az ő tulajdonában voltak. Mint elmondta, a vállalkozásokat “adóelőny” megszerzése érdekében alapította, adótanácsadói javaslatára, de hangsúlyozta, hogy sosem sértette meg az adójogszabályokat. Mellon azt emelte ki, hogy “ezeket a cégeket így szokták létrehozni”. Hozzátette, hogy az offshore struktúra nagyon hasznos a hozzá hasonlatos üzletemberek számára, akik sokat utaznak, így fontos, hogy más vigye az üzleti ügyeiket. “Éppen most beszélnek sokat egy elnökjelöltről, aki a Kajmán-szigeteken tartotta a megtakarításai egy részét” – utalt Mellon Mitt Romney, amerikai elnökjelöltre. “Nem mindenki csaló, akinek offshore cége van” – mondta.

Offshore robbanás

Az offshore vállalkozások névtelenséget biztosítanak, így rendkívül nehéz végigkövetni a pénz útját. A McKinsey & Company korábbi főközgazdásza, James S. Henry tanulmánya szerint az elmúlt évtizedekben 21 ezer és 32 ezer milliárd dollár körüli összeget nyeltek el  az offshore paradicsomok, ami nagyjából az amerikai és a japán gazdaság együttes teljesítménye. Ez az iparág még a világgazdasági válság idején is képes volt növekedést produkálni – mondta Henry, aki egyben a Tax Justice Network, egy nemzetközi korrupció ellenes szervezet igazgatósági tagja. A szakember kimutatásai szerint a világ ötven legnagyobb privátbankja – amelyek előszeretettel használják ki az offshore előnyeit – által kezelt vagyon 5,4 ezer milliárd dollárról 12 ezer dollárra emelkedett 2005 és 2010 között.

Az offshore  kritikusai szerint az iparág természete (a névtelenség, az adóelkerülés, a titkosság) erodálja a kormányzást és a jogrendszert, egész gazdaságokat sodor nehéz helyzetbe és fedezéket nyújt emberkereskedőknek, maffiózóknak, orvvadászoknak és egyéb bűnözőknek. Az offshore pártolói azzal érvelnek, hogy ügyfeleik legális üzleteket bonyolítanak, az offshore centrumok a befektetések diverzifikálására szolgálnak, lehetőséget teremtenek arra, hogy az üzleti tevékenység vállalkozás-barát és bürokrácia-mentes környezetben folyhasson.

Az ICIJ oknyomozásából az derül ki, hogy inkább az előbbi véleményt képviselőknek van igazuk. A dokumentumok alapján az újságírók egy szingapúri (Portcullis Trustnet) és egy Brit Virgin-szigeteki cég (Commonwealth Trust Limited – CTL) tevékenységét vizsgálták meg, ezek a vállalkozások több tízezernyi embernek segítettek offshore céget és alapot működtetni. A CTL-ről a Brit Virgin-szigeteki pénzügyi hatóság mutatta ki, hogy 2003 és 2008 között rendre megszegték a pénzmosás ellenes szabályokat, a cég rendszerszerűen foglalkozott pénzmosással. A dokumentumokból kiderül például, hogy a CTL 2006-ban és 2007-ben 31 céget alapíott egy kazah bankmágnás, Mukhtar Ablyazov számára, akit később azzal vádoltak, hogy 5 milliárd dollárt sikkasztott el a korábbi szovjet tagköztársaság legnagyobb bankjaiból. Ablyazov tagadja a vádakat.

A TrustNet-tel kapcsolatban pedig azt tárta fel az ICIJ oknyomozása, hogy 30, csalással, sikkasztással, pénzmosással gyanúsított amerikai ügyfél használta a szolgáltatásaikat. A TrustNet nem válaszolt az újságírók kérdéseire.

Stop-shop

Az offshore központok ügyfeleit jól fizetett könyvelők, közvetítők, jogászok és bankárok egész hálózata szolgálja ki, akik mindannyian abban érdekeltek, hogy fedezéket, rejtekhelyet biztosítsanak klienseiknek.

Az ICIJ által megszerzett dokumentumok szerint két svájci óriásbank, az UBS és a Clariden is dolgozott a TrustNet-tel és a szingapúri céget vették igénybe arra, hogy az ügyfeleik a Brit Virgin-szigeteken vagy más offshore centrumokban alapíthassanak cégeket. A CreditSuisse tulajdonában lévő Clariden például olyan bizalmas elbánást kért ügyfelei számára, hogy egy TrustNet vezető a bank igényeit az offshore “Szent Grál”-jaként írta írta le. A Clariden ügyfelei számára lényegében azt kellett biztosítani, hogy akármilyen nyomozó hatóság vagy pénzügyi felügyelet jelentkezik is bármilyen kéréssel, az ügyfelek valós kilétét semmiképpen nem fedhetik fel.  A Clariden nem válaszolt az újságírók kérdéseire, a UBS szóvivője pedig csak annyit közölt, hogy a bank pénzmosás-ellenes politikája a legmagasabb követelményeknek is megfelel, a TrustNet pedig egyike azon mintegy 800 offshore szolgáltatónak, amellyel a UBS és egyéb nagybankok ügyfelei is együttműködnek.

A TrustNet saját magát amolyan “one-stop shop”-nak, egyablakos offshore centrumnak nevezi, a jogászai, könyelő és szakértői teljes szolgáltatáscsomagokat kínálnak az ügyfeleiknek attól függően, hogy azok milyen szintű névtelenséget igényelnek és mekkora vagyonnal rendelkeznek.  Amikor az ügyfelek számára cégeket alapítanak, áligazgatókat, álrészvényeseket, áltulajdonosokat is ajánlanak számukra. Ezen áltisztségviselőknek köszönhetően a pénzmosás vagy más pénzügyi bűncselemények után nyomozó hatóságok gyakran kénytelenek egy adott ponton felhagyni a további vizsgálódással, ezek az ügyek jellemzően az offshore központokban eredménytelenül véget is érnek.

Az ICIJ elemzése összesen 28 ilyen áltisztségviselői hálózat-klasztert tárt fel, olyan személyek hálózatát, akik csak papíron jegyeznek különböző minőségben több mint 21 ezer céget.   

A büntetlenség zónája

A  nemzetközi civil szervezetek évtizedek óta szorgalmazzák, hogy különböző megoldásokkal szorítsák vissza az adócsalást és korrupciót eredményező offshore-t. Az 1990-es években az OECD megpróbálta rákényszeríteni az offshore centrumokat arra, hogy keményebb pénzmosás ellenes szabályokat vezessenek és nagyobb átláthatóságot biztosítsanak, de az erőfeszítéseknek nem lett sok eredményük. 2009-ben az Egyesült Államok kezdett kampányba az adóparadicsomok ellen, aminek eredményeképpen a svájci UBS óriásbanknak végül 780 millió dollárt kellett kifizetni egy peren kívüli egyezség keretében. Később az amerikai és a német hatóságok igyekeztek a bankokra és különböző kormányokra nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy az offshore ügyfelekről és számlákról több információt kaphassanak. A közelmúltban a brit miniszterelnök tett ígéretet arra, hogy a G8-ak vezetését használja majd az offhore elleni küzdelem erősítésére.

Sokan szkeptikusan fogadják ezeket az ígéreteket és fogadkozásokat, főleg, mert a G8-ak egyes tagjai, így az Egyesült Államok, Nagy Britannia, vagy éppen Oroszország egyszerre forrása és uticélja is a piszkos pénzeknek. A különböző erőfeszítések ellenére az offshore továbbra is a büntetlenség zónája a fehérgalléros bűnözők számára – véli Jack Blum, az amerikai Szenátus korábbi szakértője, aki most pénzmosásos és adócsalásos ügyekre szakosodott ügyvédként dolgozik. “A bűz néha akkora, hogy valakinek ki kell menni, rá kell tenni a fedőt a kukára és ráülni a tetejére”  – mondta Blum, aki szerint “valamennyi változás történt, de még rettentő hosszú út áll előttünk.”

A kivonatolt cikk eredeti változatának szerzői: Mar Cabra, Kimberley Porteous, Frederic Zalac, Alex Shprintsen, Prangtip Daorueng, Roel Landingin, Francois Pilet, Emilia Díaz-Struck, Roman Shleynov, Harry Karanikas, Sebastian Mondial és  Emily Menkes. Az ICIJ (International Consortium of Investigative Journalists) egy oknyomozó újságírókból álló, több mint 60 országban működő  független hálózat, amely nemzetközi oknyomozásokat folytat. Ez a washington-i Center for Public Integrity projektje. Fordította Mong Attila.

Megosztás