Illés Zoltán politikai tanácsadója magának közvetíthette ki a Budavár Labirintus hasznosítását. Az illetőt a vidékfejlesztési minisztériumból már kitették, de tudomásunk szerint a barlangban ott maradt. A barlangból májusban nagy felhajtással kitessékelt cég helyett szeptemberben fű alatt egy másik céggel szerződött a Nemzeti Park. Az új cég az államtitkár tanácsadójának résztulajdonában áll.
Ha egy magánvállalat netán barlangban szeretne tevékenykedni, akkor a legkevésbé sem árt, ha jó kapcsolatai vannak a természetvédelemben illetékes minisztériummal és a területen eljáró állami szervekkel. Magyarországon minden barlang állami tulajdonban van, vagyonkezelőik a különböző nemzeti park igazgatóságok, hasznosítási engedélyeiket idén januárig az illetékes minisztérium adta ki, azóta a környezetvédelmi felügyelőségek járnak el hatóságként hasonló ügyekben – állapítható meg a vonatkozó jogszövegekből. Sok barlang ráadásul védett vagy fokozottan védett: ezek a természetvédelmi kategóriák további megkötéseket jelentenek a hasznosításkor.
Minden barlangos vállalkozók legjobb ismeretségével valószínűleg Tamási Róbert volt Budapest I. kerületi, fideszes önkormányzati képviselő dicsekedhet. Tamási ugyanis egészen tavaly év végéig a Vidékfejlesztési Minisztériumban dolgozott, Illés Zoltán politikai tanácsadójaként. A környezetügyi államtitkár az az ember a minisztériumban, aki alá a felügyelőségek és igazgatóságok is tartoznak, ezért gyakorlatilag minden “barlangos” ügyre lehet befolyása.
Nem ismert, hogy Illés vajon gyakorolt-e nyomást a Budavári Labirintus néven turistalátványosságként is ismert barlang ügyében a minisztériumi apparátusra, a barlang vagyonkezelőjére, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságra (DINPI) vagy az illetékes hatóságra, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédemi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségre (KDVKTVF). A DINPI mindazonáltal 2011. szeptember 1-jén az akkor még a minisztériumban dolgozó Tamási résztulajdonában álló Budai Grotta Kft.-vel kötött szerződést a barlang üzemeltésére, amit információink szerint a mai napig életben van.
Az üzemeltető Budai Grotta Kft. prominensei – amelynek neve olaszul annyit tesz, “barlang” -egyébként már májusi megakulásakor biztosak lehettek abban, hogy sikerül leakasztaniuk egy turistalátványosságot a szegről, ugyanis az Opten cégadatbázis szerint a cég tevékenységeként egyedül a következőt adták meg: “történelmi hely, építmény, egyéb látványosság működtetése”. A cégben Tamási mellett egy rokona bír még tulajdonrésszel.
A fentiek szerint korrupciógyanús, összeférhetetlenségi kérdéseket felvető szerződés nem az első érdekes momentum az országos barlangnyilvántartásban Budai Vár-barlangként regisztrált üregrendszernek ennek az I. kerületi Úri utcában található lejáratú, a nyilvánosság számára is látogatható részében.
Lopakodó privatizáció
A részben természetes, részben ember alakította barlangsort a rendszerváltás ideje óta húzódó jogi tisztázatlanság, és a földalatti lokációból is következő átláthatatlanság bő két évtizede alatt a Budavári Labirintus Kft. lakta be. 2008-ban a Heti Válasz közölt látleletet az Erdélyi Gábor ügyvezette cég főszereplésével, valamint a Budapest I. kerületi önkormányzat, állami szervezetek és persze a helyi lakosság részvételével akkor már évek óta zajló küzdelemről, amelynek legmélyebb pontját talán a járatokban ismeretlenek által forgatott pornófilm kapcsán kibontakozó vádaskodás jelentette.
Tavaly július végén a korábbinál jóval határozottabban jelentek meg a KDVKTVF emberei és a hozzájuk csatlakozott rendőrök a labirintusban. A felügyelőség igazgatója, Dolla Eszter az Index korábbi tudósítása szerint akkor azt mondta, a fokozottan védett barlangrendszer használatáért a Budavári Labirintus Kft. nem fizetett bérleti díjat, barlanghasznosítási engedélyük nincsen, a fokozottan védett természeti értékekben kárt tettek, „természeti értékekhez méltatlan kiállítást üzemeltettek”. A céget ezzel a lendülettel ki is paterolták.
“Dicséretes intézkedés, a természetvédelem végre visszafoglalja a barlangját” – így emlékezett vissza az atlatszo.hu kérésére a szóban forgó területet jól ismerő Adamkó Péter barlangkutató arra, hogy miként érzett akkor a felügyelőség határozott fellépésével kapcsolatban. A hasonló ügyekben aktív állami szervekkel élő kapcsolatot ápoló Adamkó azonnal kérdezősködni kezdett, hogy most vajon mi fog történni a barlanggal.
“Szeptermber- októberben sem tudták, még novemberben sem. Megkérdeztem Füri [Andrást, a DINPI igazgatóját], meg mindenkit, aki barlanggal foglalkozik és senki sem tudott semmit. A minisztériumban a barlangtani osztályon dolgozók sem“ – értetlenkedett a barlangkutató. Akkor is a VM-be ment, amikor novemberben olvasott arról, hogy újra kinyitott a barlang.“Döbbenet volt mindenhol, hogy hát ki lehet ott, ki üzemeltheti” – így reagáltak a dolgozók Adamkó elmondása szerint. A barlangász úgy véli, a szintén szívügyének számító Molnár János-barlanghoz hasonlóan a Budai Vár alatt is hozzánemértők lopakodó privatizációja folyik.
Semmi nem véletlen
Három, a Budavári Labirintus ügyeivel vagy a szereplők egy részével ismerős, a téma érzékenysége miatt most meg nem nevezett forrásnál informálódtunk a kérdésben. Arról beszéltek, hogy szerintük Tamási “nem véletlenül” került a Labirintusba, a férfi korábban a Budavári Labirintus Kft.-nek dolgozott.
Ezt az értesülést több adat is alátámasztja. A még mindig a korábbi üzemeltető ügyvezetője, Erdélyi Gábor nevére bejegyzett (és a “zöld milíciát”, valamint “jogellenes bezárást” emlegető tartalomból kiindulva általa is fenntartott) labirintus.com domain alatt elérhető francia nyelvű, nyilvánvalóan egy korábbi állapotot rögzítő kontaktlistán is szerepel egy Tamási Róbert nevű valaki: az érdeklődök eszerint egy ilyen nevű emberhez fordulhattak régebben a labirintussal kapcsolatos információért.
A Budai Grottát pedig májusi megalakulásakor a labirintus bejáratául szolgáló ingatlan címére jegyezték be: a cég eszerint szűk két hónapon át a Budavári Labirintus Kft-vel azonos címen működött.
Másik forrásunk egy olyan minisztériumi pletykát idézett fel, amely szerint Tamási még államtitkári tanácsadóként afelől érdeklődött, hogy miképpen lehetne az Erdélyi-céget jogszerűen eltávolítani a barlangból. Két forrásunk is utalt arra, hogy ezek az előzmények nem feltétlenül függetlenek attól, hogy Dolla Eszter és a KDVKTVF “sajtócsinnadrattával” nyár elején visszafoglalták a barlangot. Többen mesélték azt is, hogy a természetvédelmi területeten gyors karriert befutott Dolla és Illés régebbről ismerik egymást. A szerződést nagyon csöndesen, mintegy “fű alatt” kötötte a DINPI.
“Amint a környezetügyért felelős államtitkár tudomására jutott az ügy, teljes körű vizsgálatot indított, és bizalomvesztés miatt megszüntette dr. Tamási Róbert munkaviszonyát” – írta kérdésünkre adott szűkszavú válaszában a VM sajtóosztálya, amely ezzel azt sugalmazta, hogy Illés Zoltán nem tudott a Tamási ügyében felmerülő összeférhetetlenségi kérdésről. A válasz nem tesz említést arról, hogy az államtitkár tett-e feljelentést vagy kezdeményezte-e a Kormányzati Ellenőrző Hivatal eljárását. Azt sem tudjuk, hogy a DINPI szerződést bontott-e a Budai Grottával, de forrásaink szerint még mindig ez a cég van “birtokon belül”.
December óta a DINPI honlapjáról eltűnt Zoltán János igazgatóhelyettes neve, forrásaink egybehangzó véleménye szerint azért, mert az igazgatóság nevében ő írta alá a Budai Grottával a szóban forgó kontraktust. Egyik informátorunk hozzátettte, “nem hiszem, hogy ő találta ki ezt a szerződést. Ő csak aláírta”.
(Fotó: Origo)
Szakértők szerint újra kell vizsgálni a környezetvédelmi engedélyt, a hatóság ingerküszöbét azonban nem érték el a bekövetkezett változások.
Első fokon pert nyertünk a Zuglói Városgazdálkodási Közszolgáltató Zrt.-vel szemben, miután megtagadták az útjavításokkal kapcsolatos közadatok kiadását.
Az állami cég állítja, azért nem adja ki az árlistákat, mert azokat Balásy cégei üzleti titoknak minősítették.
A gyerekek nem kicsi felnőttek – vallják a gyerekorvosok, akik szerint nem jó, hogy Pest megyében csak három helyen van gyerekügyelet.
