Rendőrattak és könnygáz fogadta az előrehozott választásokért tüntetőket

Polgári engedetlenséget hirdettek az egyetemisták a szombati belgrádi tiltakozásuk után. Előrehozott választásokat követeltek, ám a rezsim már az ultimátum lejárta előtt jelezte, hogy voksolás csak másfél év múlva lehet. A tüntetés után kisebb incidensek és tömegoszlatások voltak. Rendfenntartók és tüntetők sérültek meg, néhány tucatnyi tüntetőt őrizetbe vettek.

Nyugalom! Álljatok meg! Nyugodjatok le!, ezt hallom mindenhonnan. Senki se nyugodt, senki se áll meg. Arra gondolok, jó lenne egy csuklópánt, és nem aggódnék, hogy leejtem a telefont. És, hogy kellett volna fényképezőgépet hoznom. Bár hátrafelé nem tudok fényképezni. Meg arra gondolok, hogy a bal kezemben szorított hátizsákot mindenképpen meg kell tartanom. Meg arra gondolok, hogy nem eshetek el, mert agyontaposnak, és az nem tűnik jó halálnak.

A szerbiai egyetemisták belgrádi, Szent Vid-napi tiltakozása után a tüntetők a Milan király utcán elindultak az elnöki hivatal felé. A rendőrség a London palotánál állította meg őket (a Milán király és a Miloš fejedelem utcák sarkán).

Irodalom és faszén

Az elnöki hivatal és a parlament épülete közötti téren, a fehér egyensátrakban a rezsimhez lojális álegyetemisták táboroznak. Szombat délutánra, jelentős mennyiségű öniróniával, irodalmi estet szerveztek, és erre meghívták más, a rezsimhez szintén hű társaikat.

Buszokkal szállították őket Belgrádba, a Branko-hídon át, gyalog érkeztek az óvárosba. A Terazije környékén a zmajevóiak közé keveredek, mindhiába, nem vesznek rólam tudomást, semmit se mondanak. A felettesek megnyugodhatnak, megérdemelték a napidíjat.

Fotó: Makai József / Átlátszó

A kordonokkal elkerített részből, az 1936-ban épült parlament épülete előtt a grill füstje száll. Az újsütetű mű- vagy álnépdalok dallamai adekvát választásnak tűnnek az álegyetemistáktól és tartótisztjeiktől, bár lehet, hogy szonettek csak hangszigetelt sátorban élvezhetők.

Lejárt az ultimátum

A valódi egyetemisták már több mint fél éve tüntetnek Aleksandar Vučić rezsimje ellen. Tizenhatan meghaltak, amikor tavaly november elsején, az újvidéki pályaudvar frissen felújított épületén leszakadt az előtető. A tragédia után a tartományi székhelyen tüntetések kezdődtek.

A rendőri túlkapások miatt a tiltakozások a Vajdaságból átterjedtek Belgrádra, majd a szerbiai vidéki egyetemekre is. A hallgatók és diákok sztrájkjához a tanárok is csatlakoztak, ám az óriásinak tűnő társadalmi támogatottság ellenére áttörést nem sikerült elérniük.

A legnagyobb tüntetés március 15-én, Belgrádban volt, azóta gyakran tűnt úgy, hogy a tiltakozás kifújt. Május eleje óta a hallgatók előrehozott választásokat követelnek, szombaton pedig kiderült, hogy még mindig képesek akár százötvenezer elégedetlen embert is mozgósítani.

A krónikusan instabil Szerbiában elvétve akad csak a négyéves  ciklusát kitöltő kormány, az egyetemisták követelése tehát nem tudományos fantasztikum. Ám Vučić az ultimátum szombat esti lejárta előtt megüzente, hogy választások csak a jövő év végén lesznek.

A rossz beszédekkel terheltnek tűnő tüntetés után az egyetemisták polgári engedetlenséget hirdettek, bár még nem egyértelmű, ez mit jelent. Van, aki a fontosabb csomópontok, hidak lezárására számított, ennek vasárnap hajnalban még nincs nyoma.

Könnygáz és hanggránát

Adott viszont a lehetőség, hogy megnézzük, ki a rezsim híveinek legnépszerűbb alkotója. A csendőrség és a rendőrség azonban nem teszi lehetővé az ad hoc irodalmi körök létrehozását, a tüntetők és a lojalisták közé kordont vonnak.

Eljutok a Londonig, a sarkon a szakállas felfelé mutat, elindultak erre, mondja. Éppen befordulok a Miloš fejedelem utcába, amikor a hanggránátok és a könnygáz megindítja a tömeget. Néhányan ellentartanának, hogy ne veszítsünk túl sok területet, de esélyük sincs.

Fotó: Makai József / Átlátszó

Elnézést, mondom a bajuszosnak, valahogy így tűnik ildomosnak, ha már öklömmel és könyökömmel a vesetájékának feszülök. Kellene egy kis személyes tér. Pár pillanattal korábban a bajuszos egyike volt azoknak, akik nyugtatni akarták a visszavonuló tüntetőket.

A parittyás se állja sokáig a tömegnyomást, kilő néhányszor, mielőtt visszafordulna. Neki is, mint sokaknak, maszk takarja arcát, többen már félmeztelenül várják az összecsapást a rohamrendőrökkel.

Néhányan gázálarccal, sisakkal készülnek a könnygáz és a palackok, kövek ellen. A középkoron túli naccságák úszószemüveggel védekeznének, mások orvosi maszkokat osztogatnak. Jó szamaritánusi cselekedet, értelme semmi. A gáz a szemet csípi, a torkot kaparja, a bőrt irritálja.

Fotó: Makai József / Átlátszó

A párhuzamos utcában, a Sándor királyban hasonló a helyzet, rendőrsorfal a Tašmajdan parknál. A tiltakozók a Koszovóval való transzcendens kapcsolatot megidéző – ezáltal, ha akarom, a Vid-naphoz, a Vidovdanhoz kapcsolódó – műdalt énekelnek.

Fiatalok, felajzottak, és élek a gyanúperrel, hogy nincs mindenkinek leckekönyve se. A zentai pszichológussal leülünk a padkára, a hátizsákjából kolbászt és kenyeret varázsol elő. Azt mondja, a hurka még jobb, az egyik hurka-kolbász megmérettetésen aranyérmes lett.

A csendőrök megvárják, amíg befejezzük. Gyors ellenlökésekkel oszlatnak. A tömeg kiszámíthatatlan, a pánik problémásabbnak tűnik, mint a csendőri attak. Bár a koreográfia sokaknak ismerős a három és fél évtizedes gyakorlás, a learning by doing miatt.

Fotó: Makai József / Átlátszó

Befordulunk a Beogradskába, későn látjuk, hogy a rohamrendőrök lentről jönnek. Berontunk a lépcsőházakba. Ne menjetek fel, kiabálja a tarka inges. Ez szálloda, itt dolgozunk, azért van kulcsunk, mondja. Nem mehettek fel! A hangfekvés egyre magasabb. Pánik.

A mellettünk lévő épület lépcsőházát kiürítik, aztán jönnek a bejáratunkhoz. Az egyik tüntető pedig valamiért kinyitja a bejárati ajtót. Alkudozna. A rendőrök azonnal beteszik a lábukat, üvöltenek, hogy takarodjunk, egyesével menjünk ki.

Feltartott kézzel lépek ki, engem se ütnek, másokat se. Ismét a Sándor király utcán. A szemetes konténerekből barikádok lesznek, ha sikerül felgyújtani, bűzös füst terjeng. A kergetőzés még egy ideig folytatódik.

Azt viszont meg nem mondom, hogy ez a tüntetés levezetése volt csak, vagy már az engedetlenség első néhány órája.

Makai József (Belgrád)

Fotók: a szerző felvételei