Plecsnik helyett jobb fizetést és több erőforrást követelnek a francia egészségügyi dolgozók

Alig ért véget a járvány első hulláma, újra nekilendült az egészségügyi dolgozók még tavaly tavasszal indult tiltakozása Franciaországban: kedden a szektor legnagyobb tüntetéseire került sor szerte az országban.  

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Több mint 220 franciaországi településen demonstráltak június 16-án az egészségügyi dolgozók mintegy 10 szakszervezet és kollektíva hívására (CGT, FO, UNSA, SUD, Collectif inter-hôpitaux stb.), azaz nagyjából teljes összefogással. Ez lehetett a francia egészségügy történelmének egyik, ha nem legnagyobb megmozdulása: a párizsi tüntetésen 18 ezren voltak a rendőrség becslése alapján, de számos vidéki városban gyűlt össze soha nem látott tömeg. Amelyben akadtak orvosok, ápolók és segédápolók, magánkórházak és az állami szektor alkalmazottjai, kórházakban és idősotthonokban, szociális intézményekben dolgozók, de otthoni ápolók és nyugdíjasok szervezetei is csatlakoztak. Felbukkantak a demonstrálók közt művészek, ellenzéki politikusok,  az egészségügy áldozataiért hálás polgárok, és más területekről érkező, így pl. környezetvédő aktivisták is.

Sőt, az általános elégedetlenség, és a sokféle, a kijárási tilalom miatt szinte fedő alatt fortyogó követelések is kifejeződtek egyes helyeken: a vírus érkezése előtt hónapokon át a nyugdíjreform ellen sztrájkoló közlekedési dolgozók, az antifasiszták vagy a rendőri erőszak ellen mozgósítók is csatlakoztak pl. a párizsi menethez, ahol a sárgamellényesek slágerré vált dala is felhangzott:

Le cortège de tête mélange soignants, gilets jaunes, anti-fa et scande les traditionnels slogans : « on est là, on est là… », « anticapitalistes », « siamo tutti antifascisti » ou hostiles à la police…#soignants pic.twitter.com/hetOLCtJwA

— Pierre Bouvier (@pibzedog) June 16, 2020

Több ágyat, több dolgozót és több pénzt

A francia kórházi szektor több mint egy éve demonstrál a „kivéreztetés” ellen, az érintettek szerint az összeomlás határán egyensúlyozó rendszer reformja érdekében. A sürgősségi osztályok ápolói által tavaly tavasszal elindított mozgalom, amelynek követeléseit lényegében a terület minden szereplője felkarolta, alapvetően 3 pontban összefoglalható: több ágyat, több dolgozót és több pénzt akarnak az érintettek.

Forrás: Twitter.

A járvány tehát egy eleve forrongó rendszert kapott telibe, amelyben a dühöt és elégedetlenséget félretéve, különösen kezdetben rendkívül nehéz körülmények között (megfelelő számú maszk és védőfelszerelés nélkül, a szükséges intenzív ágyak hiányában, kimerülő gyógyszer-készletekkel zsonglőrködve) álltak helyt. A tüntetések szervezői azonban már márciusban figyelmeztettek, hogy a járvány után újra számon kérik a kormányon az eddig nagyjából figyelmen kívül hagyott követeléseiket. És az elmúlt hónapban meg is indult a „mozgolódás”, a korona utáni egyik első tüntetést is egy párizsi kórház dolgozói szervezték, ahol más kórházakhoz hasonlóan azóta is hetente demonstrálnak a „Düh Keddjein” vagy „Csütörtökjein”:

L’hôpital Robert Debré ne désarme pas face à ceux qui font mine de n’avoir pas compris ce que veulent les #soignants depuis des années qu’ils appellent au secours.
Du fric pour l’#HopitalPublic, c’est pourtant simple…#SoignantsEnColère #SegurDeLaSante pic.twitter.com/2oxHy02PwD

— Marcel Aiphan (@AiphanMarcel) June 18, 2020

„A 14 hónapon át tartó mozgósítás és egy egészségügyi krízis után kizárt, hogy visszatérjünk ahhoz, ami már eddig is anormális volt” – fogalmazott a Collectif inter-hôpitaux (CIH), a tiltakozássorozat egyik meghatározó szervezete. A járvány miatt végül ugyanis megérkeztek azok az összegek, gépek, eszközök és plusz személyzet, amit az érintettek már régen követeltek, de annak elmúltával mintha újra az „anormalitás” rendeződne vissza.

Masszív ígéretek, álkonzultáció és ködösítés

Pedig az államfő még március 25-én ígéretet tett a „fehér köpenyes hősöknek” egy „masszív” programra a kórházak érdekében. Néhány napja, június 14-én pedig újra beruházásokat ígért, és azt is, hogy „nemcsak az ápoló személyzet munkáját értékeli föl, de lehetővé teszi úgy a kórházak, mint a házi orvosi rendszer transzformációját, új befektetésekkel és hatékonyabb és előrelátóbb szervezéssel”.

Ennek az átfogó átalakításnak előkészítésére indította meg a kormány május 25-én az elvileg az egész rendszert megújítani hivatott konzultációt, amely az egészségügyi minisztérium utcájáról a Ségur jelzőt kapta. A „Ségur de la santé” azonban eddig csak beigazolta azok félelmét vagy bizalmatlanságát, akik attól tartottak, hogy Macron kommunikációs céllal kezdeményezte a lényegében súlytalan konzultációt, mert az ígéretek ellenére sem kívánja a szükséges forrásokat fordítani a több sebből vérző rendszerre, sem annak fontosságát nem érzi, hogy az elmúlt évek reformjaival szembe menve, más orientációt határozzon meg.

A konzultáció súlytalanságát nemcsak a kormány eddigi gyakorlata (pl. a nyugdíjreform vagy a környezetvédelem ügyében tartott hasonló happeningek) valószínűsíti, hanem az is, hogy mindezt alig 7 hét alatt kéne tető alá hozni, történetesen épp a július 14-ei ünnepi rendezvények előtt, amikor is Emmanuel Macron különleges tiszteletadást tervez az egészségügyi dolgozók és a Covid-19 ellen az élvonalban „harcoló” dolgozók előtt, a szokásos katonai parádé redukált verziójával ötvözve.

A kételyeket erősíti az is, hogy 3 héttel a „Ségur” kezdete után alig került konkrétum az asztalra.

„A kormány egyre jelenti be a több milliárdos csomagokat az olyan szektoroknak, mint a repülőgyártás. Mi egy 15 milliárdos sürgősségi csomagot kérünk, a bérek és a személyzet számának növelése, és az adósságok lenullázása érdekében. Erre kellene végre igent vagy nemet mondani”,

a Le Monde-nak nyilatkozó szakszervezeti vezető szavaiból érezhető a türelmetlenség.

A CIH június 12-ei közleménye „meglepetésének ad hangot” a tárgyalás módszerességének hiányosságai, az alapos elmélyedést igénylő témákat gyorsan letudó sietség, a határidők folyamatos változásai, és a felmerült és elfogadott, illetve elutasított opciókkal kapcsolatos transzparencia hiánya miatt.

Azaz, úgy tűnik, elég nagy a káosz és a ködösítés, mind az orientációval, mind a boríték nagyságával kapcsolatban. Bár a miniszter szerint július elejéig, amikor a konzultációnak elvileg le kellene zárulnia, „minden választ megkapnak kérdéseikre és legitim követeléseikre” az érdekképviseletek, egyelőre ezeknek semmi nyoma, vélik az utóbbiak, akik mindannyian elégedetlenek. A radikálisabbnak mondható Sud már fel is állt a tárgyaló asztaltól, és mások is ezzel fenyegetőznek.

Az egyszeri juttatás, ami csak növelte az igazságtalanság érzését

Az egyik határozott és egyértelmű követelés tehát a bérek egységes emelése, elsősorban az alsóbb kategóriákban. 300-400 eurós összegekről van szó, amelyek hangsúlyozottan az alapbérhez adódnának, így a nyugdíjas és tb-juttatásokra is hatásuk lenne. Nem meglepő, hogy Emmanuel Macron szintén március 25-én tett ígérete „egy világos, rövid távú válaszra”, azaz egy kivételes prémiumra egyáltalán nem nyugtatta meg a kedélyeket.

„A kórház végső stádiumban van, újraélesztjük?” „Egy prémium nem rossz, de jobb egy decens munkabér”. Forrás: Twitter.

Sőt, a „minden első vonalbeli egészségügyi dolgozónak” megígért 500-1500 eurós jutalom mára talán sokkal több dühöt és kritikát váltott ki, mint elégedettséget. A csak a minisztérium által ismert kritériumok alapján, először kiválasztott 79 kórházhoz még 38-at csaptak hozzá júniusban, a helyi lobbizás és a felháborodás nyomán. Ezek igazgatói dönthetnek majd arról, hogyan osztják szét a prémiumkeretet, a dolgozók maximum 40%-nak. A számla végösszege a kormány szerint 1,3 milliárd euró, amelyből összesen 980 000 személy részesül – ebből 131 000 orvos. De a kedvezményezettek, a kifizetés szempontjai, időpontja, összege régiónként és intézményeként is más és más lehet, és sok helyen még ma is homály fedi.

Eközben múlt hétvégén a kormány rendeletben döntött az idősotthonokban dolgozóknak juttatott 1000-1500 eurós prémiumról is. A segítségre szoruló idős embereknek létesített medikalizált intézetek, az Ehpadok dolgozói szintén érintettek, legalábbis elvileg, a most folyó konzultációban, bár még a friss tudósítások szerint sincs konkrét dátuma a munkacsoportjuk első ülésének.

Ez a szektor – amely a járvány legkeményebb küzdelmeit vívta: a franciaországi halálesetek legalább fele ide köthető – a kórházakhoz hasonlóan történelminek mondható válságban volt, már jóval a vírus érkezése előtt. Az itt dolgozók mintegy 3 éve(!) mozgósítanak, a rendelkezésükre álló szűkös eszközökkel, így a terület első sztrájkjait megszervezve, azért, hogy emeljék béreiket és növeljék a dolgozói létszámot.

A legidősebbek biztonsága az állami felelősségvállalás és a profitéhség metszetében

A problémák gyökere tehát messzebbre nyúlik, mint Emmanuel Macron 2017-es hatalomra kerülése, de az elnök, akárcsak a kórházak esetében, teljesen ignorálta a kétségbe esett, és nemcsak saját jogaikért, hanem a legidősebb generációk méltóságáért is küzdő dolgozók követeléseit. Ehhez képest a járvány vitatott kezelése, az állam felkészületlensége (amely eredendően szintén az előző, szocialista kormány felelőssége, ők számolták ugyanis fel a pandémia esetére létrehozott stratégiai készleteket, de ezt persze az elmúlt 3 évben felül is lehetett volna vizsgálni), és a kormány ügyetlensége, lassúsága és a hibák tagadása csak súlyosbították a helyzetet.

„Egyedül hagytak minket, maszk nélkül, védőfelszerelés nélkül, 15 ezren haltak meg az intézményeinkben, és egyelőre, mindössze annyit értünk el, hogy kapunk relaxáló masszázst” –jellemezte a közhangulatot egy párizsi régióban dolgozó segédápoló.

A most folyó konzultációt előkészítő dokumentumok szerint, az egészségügyi személyzet egésze, a kórházakban és a medikalizált intézményekben dolgozókat képviselők egyaránt béremelést szeretnének. Ez az ápolók és segédápolók esetében kb. havi 300 euró lehetne az ígéretek alapján – ami a jelenleg havonta átlagosan nem egészen 1400 eurót kereső segédápolói bérhez képest jelentős emelkedés lenne. Az azonban nem világos, hogy az alapjuttatás vagy a pótlékok emelkednének, és az Ehpadokon belül is nagyon sokféle konfiguráció akad: jelenleg a szektor dolgozóinak kb. harmada van állami alkalmazásban, és a finanszírozás több forrásból történik, a régióktól, illetve a megyei önkormányzatoktól függ.

És itt kerül terítékre egy másik nagy probléma, amely az egész egészségügyet érinti, méghozzá a magánszektor, a privatizációk, a piaci logika kontra közösségi finanszírozás kérdése egy olyan közjó, mint az egészség esetében.

Így pl. az idősotthonok csaknem 60%-a magánkézben van Franciaországban, ezek egy része profitorientált, másik része pedig nem, az üzemeltetők között találunk egyesületeket, biztosítókat és olyan cégeket is, amelyek a „szürke aranyból”, azaz az időskorúaknak nyújtott szolgáltatásokból busás hasznot termelnek. A piacvezető Korian-csoport ellen például számos feljelentés született a járvány kezdete óta, amelyek végkifejlete persze még bizonytalan, de az elmúlt hónapokban legalábbis megkérdőjeleződött, hogy a profitorientált modell valóban alkalmas-e arra, hogy mind az idősek, mind a családjaik felé méltányosan járjon el egy ilyen vészhelyzetben.

A kritikáktól nyilván nem függetlenül a Korian-csoport és fő versenytársa, az Orpea is úgy döntött, lemond végül idén a részvényeseknek megígért jutalékok kifizetéséről. A vállalatok közben aktívan lobbiznak, többek között azért, hogy a béremeléseket és az eddigi túlórákat a magánszektorban is finanszírozza az állam. Azt már sikerült elérniük, hogy az egészségügyi dolgozóknak járó prémiumot a magánszektor dolgozói esetében is állják az adófizetők, ahogy az anyagbeszerzésben adódott többletköltséget, sőt, a Covid-19 miatt elmaradt bevételt is…

Ráadásul egy ilyen komplex, és – a profit érdekében vagy a közfinanszírozás elégtelensége miatt – szintén súlyos forráshiánnyal küzdő szektorban egy részleges béremelés destabilizálhatja az egész területet, ha megindul az elvándorlás a szerencsésebb intézményekbe, miközben már most is nagyon túlterheltek a dolgozók.

„Senki nem lesz persze szomorú, ha kapunk egy béremelést, de azt mondhatom, hogy amit mindenki a legjobban szeretne, az az, hogy elegendő számú legyen a személyzet. Mindössze 45 percet fordítani naponta egy páciensre, senki nem akar így dolgozni!” – fogalmazott egy intézmény igazgatónője a Médiapart portál kérdésére. Szerinte náluk 50%-kal kellene növelni az ápoló személyzet állományát. Az általánosnak mondható követelést az adatok is alátámasztják, európai összehasonlításban ugyanis Franciaország kifejezetten rosszul teljesít az egy intézeti lakóra eső dolgozók számát illetően (0,6).

Az Ehpadok helyzete, amire a járvány végre ráirányította a figyelmet, tehát szintén átfogó reformért kiált. A nehézségeket csak fokozza egy olyan kihívás – az ápolásra szorulók és a legidősebb korosztály ellátásának finanszírozása –, amelyre a francia intézményrendszer még nem áll készen. A jelenleg tervezett összegek többszörösére lenne szükség a korrekt ellátás érdekében, még kormányzati anyagok szerint is.

Ezek a hosszú távú finanszírozási dilemmák ősszel biztosan újra terítékre kerülnek, addig is azonban a kormány számára az a tét, hogy vissza tud-e szerezni valamennyit az utóbbi években elvesztegetett bizalomból, és képes-e elfogadható perspektívát állítani az egészségügyi dolgozók elé.

Ráadásul nem ez az egyetlen terület, ahol az államfő, és a francia elnöki rendszerben az ő orientációját, utasításait megvalósító kormányfő, Édouard Philippe felfokozott indulatokkal és régen ismert, de egyre türelmetlenebb követelésekkel szembesül.

A lázadás esélye a hatalommal szemben, a demokrácia és a közjó védelmében

Az elmúlt tíz napban több tüntetést is szervezett a rendőri erőszak elleni mozgalom, amely szintén rég, vagy talán soha nem tudott még ekkora tömegeket utcára vinni. A sajtóinformációk szerint az „ifjúság lázadásától” tartó kormányzat előbb nagyon óvatos volt az amerikai események nyomán Franciaországban is újra előtérbe kerülő követelésekkel a rendőri erőszak szisztematikus jellege, a dokumentált túlkapások elmaradt szankciója, illetve a rendvédelmi szerveknél és az állam más intézményeiben megnyilvánuló rasszizmus kapcsán.

DÉMONSTRATION DE FORCE!!!
ON L’A FAIT, NOUS ETIONS 120 000 PERSONNES POUR LA VÉRITÉ ET LA JUSTICE.
MERCI à tous, le peuple français vient de répondre par la rue qu’ils ne souhaitent pas rester spectateur quand des injustices sont commises dans les quartiers populaires. 1/2 pic.twitter.com/50vabfbo1k

— La Vérité Pour Adama (@laveritepradama) June 13, 2020

Amikor végül mégis megszólalt az illetékes belügyminiszter – többek között a fojtófogás megtiltásáról – azt hamarosan meghátrálás követte a rendőri szakszervezetek előtt. Macron, aki  az elődök nyomában – egyre inkább rászorul a népszerűtlen hatalomgyakorlás és reformok keltette dühöt és tiltakozásokat erővel elnyomó rendvédelemre, most mintha két tűz közé került volna.

Hiába élvezne egyre nagyobb támogatást a közvélemény részéről is a rendőri erőszak visszaszorítása, a forrongó lakossági csoportokkal szemben a rezsim még inkább rá van utalva a rendőri szervekre, amelyek hangadói egyelőre bármely kompromisszumot „árulásként” értelmeznek.

La honte. ?#soignants #soignantes
? @AntoineGuibert4 pic.twitter.com/D3JcNowEYY

— Caroline De Haas (@carolinedehaas) June 16, 2020

Az ebből adódó, nehezen tartható és lobbanékony feszültséget jól illusztrálja, hogy a keddi tüntetések legismertebb epizódja egy 50 éves ápolónő előállítása lett: a hajánál fogva is megrántott, majd több rendőr által földre tepert, „fehér köpenyes hős” nyakán is térdepel a rend egyik őre egy darabig, majd társai sorfala rejti el a veszélyesnek nem mondható, ellenállást nem mutató, viszont folyamatosan asztmás gyógyszerét kérő nőt, akit végül vérző fejjel visznek el. Az őrsről másnap szabaduló ápoló ellen eljárás indult, mert ahogy maga is elismerte, több követ is eldobott a rendőrség irányába, a rendőrök szerint ezzel könnyű sérülést okozva egyiküknek.

Une femme en blouse blanche, tirée par les cheveux, durant une interpellation, finira évacuée le visage en sang durant la manifestation aux Invalides. Elle réclamera à plusieurs reprises sa Ventoline.

Images issue de mon direct sur @brutofficiel (1H45). #soignants pic.twitter.com/zdxIbTS4Mu

— Remy Buisine (@RemyBuisine) June 16, 2020

Az ápolónő azt is elismerte, hogy „elpattant benne valami”, kollégáinak a rendőrök által bevetett szokásos módszerek (a körbekerítést, könnygáz és más oszlató fegyverek használatát) keltette dühöt említette – a párizsi tüntetés végén többen, bár jellemzően nem az egészségügyi dolgozók konfrontálódtak a rendőrökkel. De arról is beszélt, ismerősei szerint, hogy mennyire kemények voltak a 10-14 órás munkanapok a járvány csúcsán, hogy 20 páciense meghalt ebben az időszakban, és maga is pozitív tesztet produkált.

A szinte azonnal virálissá váló videófelvételnél is megdöbbentőbb volt talán annak a rendőrségi szakszervezetnek a reakciója, amely az ápolónő kődobálásáról hamar előkerült felvételek kapcsán megállapítja, hogy „az aranyos ápolónő, aki a gyógyszerét kérte, és akit a rendőrség áldozataként mutatnak be, lövedékeket dobált, mielőtt előállították volna. Na, akkor még mindig a rendőri erőszakról beszéljünk?”

A történtek jól érzékeltetik, mennyire elfajult a viszony a lakosság egyes csoportjai – és már korántsem csak az érzékeny negyedek sötétebb bőrű fiatalságáról van szó – és a rendőrség, illetve az erőszakot legitimálni próbáló hatalom között.

És ezek a csoportok egyre jobban érzik, hogy küzdelmük nagyon is összekapcsolódik, az alábbi fotón Assa Traoré, a rendőri intézkedés közben elhunyt Adam Traoré, és a róla elnevezett „Igazságot Adamának” nevű,  kollektíva tagja, amely jelenleg a legfontosabb rendőri erőszak ellen küzdő csoport.

Forrás: Twitter.

És ez messze nem csak az egészségügyet érinti, ahogy a keddi tüntetéseken is többen megfogalmazták: „Az egész állami szektor ugyanattól szenved tíz éve, az állam darabonkénti kiárusításából. És a kórház egy értékes piac.” „A kapitalista rendszerünk betegít meg bennünket, ez a járvány a túlzott fogyasztásunkkal, a túltermelésünkkel is összefügg. A kórháznak is egyre többet kell termelnie.”

A járvány alatt előkerült viták feltehetően sokkal többekben tudatosították, hogy paradigmaváltásra van szükség, a mezőgazdaságtól, az energiatermelésen át, az olyan nagy ellátórendszerekig, mint az egészségügy. Nem véletlen, hogy a héten szervezett másik országos akció a környezetvédőké, és a világ detoxikációjára hív fel, azaz, arra, hogy saját lakóhelyük közelében a helyi közösségek azonosítsák be a toxikus tevékenységeket, amelyeknek el kell érni leállítását. Az ebben a nemben első országos akció résztvevői is meg vannak arról győződve, hogy nem térhetünk vissza a járvány előtti állapothoz, mert az nem normális, hanem abnormális volt.

Az állami egészségügy „közös javunk, és több évtizede folyik a megtépázása. Tudatosan vagy sem, de a hatalom a demokráciánkból támad meg valamit”, mondta a keddi tüntetésen színészeivel egy performanszt is levezénylő Ariane Mnouchkine, a francia színházművészet egyik élő legendája.

Rámutatva, hogy egy demokrácia minőségével szorosan összefügg, milyen állapotok vannak az egészségügyben, mennyi ágy jut a betegeknek, és mennyi bér az ápolóknak. Ahogy az is, hogy egy társadalom mennyire képes rá, hogy újradefiniálja saját prioritásait, és intézményein keresztül meghatározza, mit is tekint közjónak, és mit nem. Az elmúlt évek nagy mozgalmai – a munkajogi vagy a nyugdíjreform elleni harc, a sárgamellényesek és a fent említett küzdelmek is, élükön az ápolókkal – arra utalnak, hogy a francia társadalom valóban paradigmaváltást sürget. Csak épp a politikai képviselet egyelőre hallani sem akar az egészről.

Dobsi Viktória

Kiemelt kép forrása: Twitter.

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!