Három éven belül szinte minden állami céget privatizálna Brazíliában Jair Bolsonaro

2021-ig magánkézbe kerülhet szinte minden állami cég Brazíliában, nemcsak a termelő vállalatok, de az úthálózat, az áramszolgáltatás üzemeltetése vagy a nyersanyag kitermelés is, amennyiben valóra válnak a gazdasági miniszter tervei. A szövetségi állami vagyon magánosítása még az előző, megbízott elnök regnálása alatt pörgött fel, és a jelenlegi ritmusban két év múlva teljesedhet ki. A „minimális állam” ideálját hirdetve Jair Bolsonaro csapatai más területeken is leépítenék az állami intézményrendszert. Még akkor is, ha a nemzeti és nemzetközi gazdasági elit rövid távú hasznáért cserébe nemcsak a jóléti szolgáltatásokból kiszoruló, maradék jogaikat is elvesztő szegények millióit áldozzák fel, de az ország jövőjét is kockára teszik. 

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A januárban hivatalba lépett brazil kormány privatizációs programjának májusi állása szerint már 46 projekt volt folyamatban: köztük 11 vasútvonal, 11 kikötő, 2 elektromos erőmű, egy kőolaj-kitermelés, 5 reptér, 8 úthálózat, sőt, a nemzeti pénzverde is, állapítja meg a spanyol el diario portál a privatizációkat felügyelő „államtalanítási és kivásárlási” államtitkárságtól kapott dokumentumok alapján.

A nagy állami cégek közül csupán két pénzintézet, a Banco do Brasil és a Caixa Econômica Federal megtartását tervezik, de ezek is megszabadulnának számos leányvállalatuktól, és felhagynának több jelenlegi tevékenységükkel. Az államtitkárságot vezető Salim Mattar a minimális állam felé vezető utat dicsérte néhány napja egy befektetői fórumon, ahol azt is elmondta, hogy a „szociáldemokrata örökség egy romhalmaz”, és hogy a saját életét „pokollá tette az állam… A magas adók, a környezetvédelem … még az adókat is nehéz befizetni” – fogalmazott.

Mattar szerint összesen 214 milliárd dollár nyerhető az állami cégek privatizációjával, amely a minisztérium terveiben a tavaly a GDP 77%-ra rugó államadósság lefaragását célozza, a további megszorítások és reformok (tb- és nyugdíjrendszer) mellett. Bolsonaro gazdasági minisztere, a piacok és befektetők támogatásának garanciája, a neoliberális irányultságú Paulo Guedes szerint, ha mindez sikeresen megvalósul, akkor majd be lehet ruházni az oktatásba és az egészségügybe… Egyelőre azonban e területeken is brutális megszorításokat ígér.

A klímaszkeptikus Guedes egykor tagja volt a Chicago Boys néven ismert közgazdászok csoportjának, akik a Chicagói Egyetemen szívták magukba Milton Friedman neoliberális eszméit, majd támogatták ezek megvalósítását Augusto Pinochet chilei diktatúrájában. Guedes a nyolcvanas években tanított is a Chilei Egyetemen, amely a hadsereg ellenőrzése alatt állt.

Amikor korruptak küzdenek a korrupció ellen

Bolsonaro kormánya elsősorban a mindenütt elharapózó korrupcióval érvel a privatizációk mellett. Mattar szerint a 134 állami vállalat nagy része korrupt, így a pénzverde, a posta, vagy a Petrobras olajcég, amely az Odebrecht cégcsoporttal egyetemben központi szerepet játszik Brazília és talán Latin-Amerika történetének is legjelentősebb korrupciós ügyében.

Az úgynevezett Autómosó hadműveletről júniusban írtunk részletesebben. Ekkor derült ki, hogy a 2014-ben ismertté vált, és azóta már 11 latin-amerikai országra kiterjedő korrupciós hálózattal kapcsolatban eljáró bíró, Sergio Moro összejátszott az eljáró ügyészekkel. A kiszivárgott levelezésük és üzenetváltásaik alapján politikailag egyértelműen elfogult funkcionáriusok egyik kiemelt célpontja volt az ország ma is legnépszerűbb politikusa, a tavaly áprilisban bebörtönzött baloldali Lula da Silva, aki így nem indulhatott Bolsonaro ellen a tavalyi választásokon.

Bolsonaro igazságügy-minisztere összejátszott az ügyészekkel Lula elítélése érdekében

Jair Bolsonaro brazil elnök kormányának egyik nagyágyúja, az igazságügyi tárcát vezető Sergio Moro még bíróként összejátszott ügyészekkel annak érdekében, hogy börtönbe kerüljön az elnöki verseny legesélyesebb indulója, Luiz Inácio Lula da Silva – lényegében ezt állítja kiszivárgott dokumentumok alapján az amerikai újságíró, Glenn Greenwald alapította The Intercept portál.

Sergio Moro néhány hónappal később az igazságügyi tárca élén az új kormány egyik legnagyobb sztárja lett, de a The Intercept Brasil portál által megszerzett dokumentumok, amelyeket június közepe óta 2 tekintélyes brazil lappal együtt dolgoznak fel, véget is vethetnek karrierjének. A legújabb, múlt pénteken publikált üzenetek szerint Moro visszatartatott információkat a nyomozókkal, hogy az ügy – a politikusok érintettsége miatt – ne kerüljön a Legfelső Bírósághoz, hanem az ő hatáskörében maradjon.

Moro néhány hónapja még aduásznak számított, június végén még ezrek vonultak fel védelmében és az őt kérdőre vonó Kongresszus és a Legfelső Bíróság ellen. De hamarosan teher lehet az államfő számára, aki elvitte múlt vasárnap a Maracaná stadionba a Copa America döntőjére, hogy a „nép nyilatkozzon sorsáról”.

Sergio Moro és Jair Bolsonaro a Perunak lőtt gólt ünneplik; forrás Bolsonaro Facebook-oldala

A „nép”, azaz a középosztálybeli, nagyrészt fehér közönség, amely megengedhet magának egy jegyet hasonló sporteseményre, részben kifütyülte az elnököt, akinek népszerűsége évtizedes távlatokban is nagyon alacsony: a megkérdezettek harmada szerint nagyon rosszul, másik harmaduk szerint közepesen végzi munkáját egy hétfőn publikált kutatás szerint.

Ahogy a korrupció elleni harc hős lovagjának szerepében tetszelgő Moro története is jól illusztrálja, akárcsak maga Bolsonaro, akinek szintén fő kampánytémája volt a „bűnöző politikusok” likvidálása, de hatalomra kerülése után fiai máris gyanúba keveredtek:

a korrupció felszámolásának ígérete önmagában nem garantálja, hogy a rendszer javul, sem azt, hogy tisztességesebb személyek kerülnek vezető pozíciókba.

Ehhez sokkal mélyebb, intézményes változásokra lenne szükség, és félő, hogy ezt nem az állami vagyon magánosítása fogja elősegíteni. Épp ellenkezőleg, inkább arra érdemes fogadni, hogy a gigantikus privatizációk csak hatványozzák a már ma is súlyos problémákat.

Nemcsak szövetségi szinten érvényesül ez a tendencia, hanem az egyes államokban is. Így pl. a Rio de Janiero börtöneinek építését és fenntartását köz- és magánfinanszírozású együttműködés (PPP, Public Private Partnership) keretében elképzelő reform ellen már több mint 40 szervezet, jogászi, ügyvédi érdekképviseletek, jogvédők tiltakoztak. A piacok és befektetők támogatásának garanciája, a neoliberális irányultságú Paulo Guedes a szövetségi börtönöknek is hasonló sorsot szán.

Januárban a kormány azt ígérte, idén 20 milliárd dollárnyi állami vagyon kerül értékesítésre, és 4 hónap elteltével arról számolt, be, hogy eddig 12 milliárd dollár bevételt értek el nagyrészt a privatizációk és kisebb mértékben a koncessziók és az állami befektetések leállítása révén. Ezeknek a projekteknek jelentős része egyébként már az előző, a jobboldali Michel Temer – egy másik köztudottan korrupt politikus – ideiglenes elnöklése alatt elindult.

De a minimális állam és a piacok elkényeztetésének érdekében tett erőfeszítések nem korlátozódnak az állami vállalatok kiárusítására.

Megszüntetni az állami szabályozó hatóságok „káros” hatásait

Guedes drasztikus leépítéseket tervez a közhivatalnoki állományban, fűnyíró jelleggel, ugyanis a nyugdíjazások révén a következő 5 évben megüresedő posztok egy részét nem kívánja betölteni. De komoly átalakítások várhatók azoknál az állami hatóságoknál is, amelyek veszélyeztetik Bolsonaro támogatóinak érdekeit.

Így pl. azokat a nagy földtulajdonosokat, latifundistákat, akik egy áprilisi találkozón egyenesen azt követelték, hogy a kormány „végezzen ezzel a rákkal”, az állami terrorizmus intézményeivel. Azaz a biodiverzitás megőrzését előmozdító ICMBio-val vagy a környezetvédelem és a fenntarthatóság elveit védő Ibamával. Az előző kormány által a nagy útépítések káros hatásait korlátozó intézkedéseket az „iszlám állam” pusztításához hasonlították, a „termelő, adófizető polgárok” elleni önkénynek.

A Bolsonaro parlamenti érvényesülésében kulcsfontosságú agrárszektor képviselői olyan szélsőséges stílusban követelőztek, hogy a kormány képviselői kénytelenek voltak felszólítani őket, hogy mutassanak némi tiszteletet a közintézmények iránt. Bár a mezőgazdasági miniszter, Teresa Cristina da Costa biztosította a megjelenteket arról, hogy a kormány „különösen értékeli és szereti” a gazdákat, de kollégái elismerték, hogy

nem lehet csak úgy bezárni ezeket az intézményeket, inkább olyan reformokra van szükség, amelyek „felszámolják káros hatásaikat”.

A latifundisták a környezetvédelmi adók csökkentését, esetleg megszüntetését szeretnék, és a fentiek mellett leszámolnának a környezetvédelmi területekkel, illetve az őslakosok jogait védő Funai-val , akárcsak az agrárreformot felügyelő Incrával. Az előbbi esetében a kormány egyszerűen megvonta azokat a „káros” kompetenciákat, amelyek az őslakosok földjeinek meghatározására, körülhatárolására és az ezekhez kapcsolódó engedélyek kiadására vonatkoztak.

Az Ibama új igazgatója azt ígérte az egybegyűlteknek, hogy felülvizsgálják a hivatal által környezetvédelmi okokból embargósított területeket, de türelmet kért, mert ezeknek a „moslék törvényeknek” a megváltoztatása időbe kerül…

Egy nappal az április 10-ei találkozó után az elnök aláírt egy rendeletet, amely a környezetvédelmi okokból védett területeken elengedte az eddigi büntetéseket. Néhány nappal később a közösségi oldalakon közzétett videóban rekesztett be egy programot, amellyel az Ibama az illegális fakitermelés ellen próbált fellépni, majd egy másik videóban a Funai bezárásával fenyegetőzött.

A gyakran már több évtizedes múlttal rendelkező intézmények vezetőit leváltották vagy kiprovokálták lemondásukat, az Ibama regionális igazgatóinak többségét elbocsátották, és nem neveztek ki helyükre senkit, amit effektíve akadályozza, hogy fontos döntések megszülessenek. Az alsóbb beosztásban lévő dolgozókon pedig folyamatos a nyomás, miközben tilos nyilatkozniuk a sajtónak.

Az érintett területek költségvetését jelentősen visszavágták, a klímaváltozás elleni küzdelemért felelős osztályokét 95%-kal, a júniusban kezdődő erdőtűz szezon előtt 38%-kal csökkent az Ibama megelőzésért felelős csoportjaié. A kormány és az elnök, illetve az agrobiznisznek vagy nyersanyag-kitermelésnek elkötelezett politikusok nyilatkozatai nyomán az eddig sem elhanyagolható erőszak tovább növekedhet az érintett régiókban, ahol egyre több támadás éri az állami alkalmazottakat: a helyiek őket vádolják azzal, hogy illegálisan lépnek fel!

Tíz év múlva az első halálozási ok a rákbetegség lesz Brazíliában

Az elnök további engedményeket tett a növényvédő szerek engedélyezését illetően is, annak ellenére, hogy Brazília már 2012 óta e vegyszerek egyes számú importőre, és már vannak olyan kutatások, amelyek arra jutottak, hogy a nagy agrárközpontokban drasztikusan megnövekszik a rákos megbetegedések aránya. Az egészségügyi minisztérium adatai szerint 2017-ben 164 mezőgazdasági dolgozó halt meg mérgezésben, és 157 vált munkaképtelenné.

2016 óta, amikor Michel Temer átvette az elnöki széket Lula utódjától, Dilma Rousseftől, minden évben rekordot dönt az újonnan engedélyezett szerek száma. Tavaly 450 új növényvédő szer kereskedelmi forgalomba hozása vált lehetővé, idén pedig naponta átlagban egynél több új kap engedélyt, július elején már összesen 239 termék.

A már említett Teresa Cristina da Costa agrárminiszter szerint ezek a vegyszerek afféle gyógyszerek, a növények pedig betegek, és orvosságra van szükségük. A miniszter asszony korábban egyébként a parlament „ruralista” frakcióját vezette, azaz a brazil parlament 3 nagy hatalmú lobbijának egyikét – a másik kettő az evangéliumi keresztények, illetve a fegyverviselés liberalizációjáért küzdő csoport.

Az idén engedélyezett vegyszereknek egyébként csupán töredékét, alig 5%-át gyártják helyben, azaz a liberalizáció a külföldi, illetve multinacionális cégeknek kedvez elsősorban – köztük olyan európai vállalatoknak, amelyek kontinensünkön tiltott szereket exportálnak Latin-Amerikába, ahonnan aztán majd részben visszakaphatja őket az európai fogyasztó, pl. az import szójával, kávéval vagy narancslével.

Így pl. a brazil narancstermelés 80%-át Európa vásárolja meg, ez a brazil export növényvédő szerekben leggazdagabb terméke. A kávé ültetvényeken használt vegyszerek negyede tiltott kontinensünkön, és az európai állattenyésztők által importált brazil szóját is legalább 30 olyan molekulával kezelhetik, amelyeket kockázataik miatt már betiltottak az EU-ban.

Franciaországban egy tavaly megszavazott törvény 2022-től megtiltja majd a helyben tiltott szerek gyártását és exportját, de az európai országok többsége nem korlátozza ugyanezt, azaz a szóban forgó vegyszergyártó európai cégek nemcsak a brazil gazdák és családjuk, de az európai fogyasztók kárára gyarapodnak.

Ráadásul a brazil törvények jóval magasabb (5000-szeres) határértéket engedélyeznek az élelmiszerekben és a vízben. Ez a robbanékony elegy a téma egyik kutatója, Brazília „agrotoxikus térképét” (angolul itt) létrehozó Larissa Mies Bombardi szerint oda vezethet, hogy 10 év múlva a leggyakoribb halálozási ok a rákos daganat lehet az országban.

Szabad kereskedelem, gyerekmunka és fegyverviselés

Mindezek fényében nem igazán megnyugtató, hogy az Európai Bizottság épp most írta alá a 20 éve tárgyalt szabadkereskedelmi egyezményt a 4 latin-amerikai országot tömörítő Mercosurral, amelynek Argentína, Paraguay és Uruguay mellett Brazília a legjelentősebb tagja. Az egyezmény jelentősen megnöveli a vámmentesen behozható mezőgazdasági termékek mennyiségét is, bár a ratifikációs folyamat még hozhat meglepetéseket.

A befektetők és a piacok számára kiemelten fontosnak tűnő nyugdíjreform tervezetét csütörtökön szavazta meg első körben a brazil parlament alsóháza: a nyugdíjkorhatárt a nők esetében 62, a férfiakéban pedig 65 évre emelő reform a kormány számításai szerint 10 év alatt 200 milliárd dollárt spórolhat az államnak.

Emellett jelentős megszorítások vannak folyamatban az egészségügyben és az oktatásban, az egyetemek költségvetésének 40%-át blokkolták. Bolsonaro a napokban azt is kifejtette, hogy a gyerekmunka nem az ördögtől való, „a munka méltóságot ad a férfinak és a nőnek bármely korban” magyarázta egy Facebook-videóban.

A közszolgáltatások leépítése, vagy a Brazíliában ma is létező rabszolgaság relativizálása, a jelenleg tiltott gyerekmunka dicsőítése egy olyan országban, ahol a lakosság 40%-a a prekariátusba tartozik, azaz informális és kiszolgáltatott munkából tartja fenn magát, azt sugallja, hogy elszállhat a fejlődés reménye az ország számára.

Az intézményes egyeztetéseket, ellensúlyokat kikerülő, rendeleti úton és informális eszközökkel operáló dereguláció, az állami intézményrendszer rendszertelen, de mindenre kiterjedő destrukciója egy olyan „darwini” világba vezet, ahol a szegények milliói csak magukra vannak utalva.

Ehhez képest szinte logikusnak tűnik, hogy Bolsonaro lényegében a rendfenntartást, illetve az erőszakot is privatizálná, bár a fegyvertatás liberalizációját célzó rendeleteit egyelőre nem tudta átvinni a törvényhozáson. Az elnök többek között azzal érvel, hogy a lakosság felfegyverzése megakadályozhatna egy államcsínyt, miközben a brazilok több mint 70%-a nem tartja jó ötletnek, hogy a civilek fegyvert viselhessenek, és 60%-uk a fegyvervásárlás megkönnyítését is ellenzi.

Az elmúlt hónapokban több ízben is milliók mentek utcára Bolsonaro politikái ellenében: diákok, dolgozói szakszervezetek és a jogaikat és biztonságukat különösen veszélyeztetve látó LMBT-szervezetek is. Kérdés, hogy a köztulajdon, a közjó és a jól-rosszul, de egyelőre még működő állami intézmények felszámolását célzó stratégia ellenében milyen eszközei vannak az ellenállásra a lakosságnak, illetve azoknak a politikai vagy intézményes szereplőknek, akik szerint az ország javainak féktelen kiárusítása a közös jövőt is veszélyezteti.

Dobsi Viktória

Kiemelt kép forrása: Bolsonaro Facebook-oldala.