Vissza a múltba: az új madridi polgármester felpörgetné az autós forgalmat a városközpontban

A szélsőjobb segítségével kormányzó néppárti polgármester már júliustól véget vetne a városközpontban jelentősen lecsökkent autós közlekedés korlátozásának. Ez volt az előző, civil-baloldali városvezetés egyik legfontosabb és objektíve sikeresnek mondható projektje, a Madrid Central, amelynek felszámolása még azokat sem lelkesíti, akik korábban kritizálták. 

Minden jel arra mutat, hogy az új madridi polgármester ragaszkodik legbutábbnak tűnő választási ígéretéhez, és tényleg jó ötletnek tartja, hogy feloldja a centrumban tavaly november 30-án életbe lépett autós forgalom korlátozást. A szélsőjobboldali Vox támogatásával szombaton a Madrid önkormányzat élére megszavazott José Luis Martínez-Almeida, a Néppárt (Partido Popular, PP) politikusa a jobbközép Ciudadanos (Polgárok, C’s) párttal hozott létre koalíciót. Első munkanapján már be is jelentette, hogy július 1-től felfüggeszti a tiltott járművekre vonatkozó büntetéseket, azaz praktikusan feloldja a forgalomkorlátozást.

Holott a Madrid Central néven futó projekt máris jelentős, mérhető pozitív eredményekkel járt. A jelentős felújítási-átalakítási munkálatok után a 604 négyzetkilométer területű város 7%-át kitevő központi zónába 7 hónapja a helyi lakosokon és vendégeiken (havi húsz meghvó) kívül csak elektromos és hibrid járművek hajthatnak be, illetve a szennyezőbbek közül azok, amelyek helyben leparkolnak. Tehát a központban továbbra is rengeteg jármű van: a városvezetés célja csupán a forgalom 20%-os csökkentése, ahogy az alábbi videóból is kiderül:

Az elképzelést, amely a kritikus légszennyezettségi adatok javítását szolgálta, és amelynek köszönhetően az Európai Bizottság nem indított tavaly eljárást Madrid ellen, a jobboldali ellenzék kezdettől hevesen támadta. De az általuk beharangozott káosszal és katasztrófával szemben egész rugalmasan sikerült az átállás, annak ellenére, hogy a madridi régiós közlekedésért felelős jobboldali vezetés egyáltalán nem működött együtt e téren. Igaz, a fokozatosan bevezetett büntetések kiszabásának automatikus rendszerében az első hónapban komoly problémák adódtak, de ezeket le is nullázták, azóta pedig javították a hibákat.

A korlátozás bevezetésével hamarosan csökkentek a városközpont korábban nagyon súlyos légszennyezettségi adatai, és 3 hónapja már az ENSZ által javasolt értékeken belül vannak. A májusban született első értékelés szerint (miközben a büntetések csak április közepén léptek életbe), a forgalomban lévő magán járművek száma 24%-kal csökkent a zóna fő útvonalán, a Gran Vía sugárúton, és 8%-kal az egész területen, de a környékén is 3%-kal. Eközben a közösségi közlekedést 6,5%-kal többen használták.

A projekt elnyerhette a helyi lakosok támogatását is, ugyanis ezen a területen mérhetően többen támogatták a polgármesterséget 2015-ben egy balos-civil platform éléről megszerző, független Manuela Carmena újraválasztását a május 28-ai önkormányzati választásokon.

Megbukott a korrupció a spanyol helyhatósági választásokon

Az endémikus korrupcióval leginkább fertőzött területeken elvesztette évtizedes bástyáit a spanyol Partido Popular: noha ez néhány hete még hihetetlennek tűnt, vasárnap Madrid és Valencia is „elesett”.

Májusban, annak ellenére, hogy csak egyetlen nap esett az eső, a város 24 mérőállomása közül 14 mért

10 éves távlatban rekordalacsony értékeket,

a zónában található állomás 44%-kal alacsonyabb nitrogén-dioxid kibocsátást, mint a tavalyi adat, és több mint 20 ponttal alacsonyabbat, mint az évtized legjobb számai. Bár olyan kritikák is voltak, hogy a központ lezárása másutt növelheti majd meg a forgalmat, a legutóbbi adatok alapján az Ecologistas en Acción környezetvédelmi szervezet arra jutott, hogy a Madrid Central a szomszédos területek szennyezettségén is javított.

Eközben egyelőre nincs arról adat, hogy a korlátozásnak milyen hatása volt a boltok és vendéglátóipari egységek forgalmára. Ez volt ugyanis a PP kampányának egyik kulcsmotívuma, a Vox utolsó kampányeseményén pedig főszerephez jutott a szorgalmasan dolgozó kisvállalkozó, akinek pokollá teszi az életét a városvezetés, és a Madrid Central egyre zsugorodó bevételének maradékát is veszélyezteti.

Bár első látásra meglepő lehet, hogy az új városvezetés egy egészségügyi szempontból mindenképpen jelentős előrelépést próbál így visszacsinálni, az autósok jogainak és egyes csoportok vélt vagy valós gazdasági érdekeinek védelmében, de a PP a kampány során más témákban is hasonló elveket képviselt. A magyar kormány nem egyszer hangoztatott álláspontjához hasonlóan, elsősorban a jelenlegi termelési (és fogyasztási) modell fenntartását szorgalmazza, ezek támogatását tartja az állam feladatának, és erre tett számtalan ígéretet, többek között az eladások drasztikus visszaesését prognosztizáló autóipar felé.

Kérdés, hogy valóban vissza lehet-e csinálni valamit, ami spanyol viszonylatban az elmúlt évek legjelentősebb városi kísérletének tűnik a környezet- és egészségvédelem érdekében. Ráadásul nem is különösebben forradalmi újítás, miközben az európai és nemzeti normáknak próbál megfelelni – és egy nagyobb trendbe illeszkedik, ahogy az El País napilap megjegyzi: jelenleg 280 európai városban hoznak hasonló döntéseket.

Az, hogy Almeida egyelőre nem a Madrid Central felszámolását jelentette be, csupán a büntetések felfüggesztését, ad némi reményt – ahogy az elmúlt napok reakciói alapján is gyanítható, hogy jelentős ellenállást vált ki a hétfői lépés. Ezen felül maga a jobboldali koalíció is elég törékeny lábakon áll, és e kérdésben koránt sincs egyetértés a felek között. Bár tavaly még a Ciudadanos is küzdött a szerinte katasztrofális és nem hatékony projekt ellen, most már nem szeretné egy az egyben felszámolni.

A május 28-án megrendezett önkormányzati választások nyomán kialakult állapotokat leginkább egy

gigantikus szudoku játszmához

lehetne hasonlítani. Az egyre több pártot játékba hozó választások után amúgy is bonyolultabbak a viszonyok, mint bármikor korábban a negyedik ikszébe lépő spanyol demokrácia történetében, ráadásul most a központi kormány mellett több autonóm és az összes település önkormányzatában kell többséget összerakni.

A szélsőjobb bejutott a madridi parlamentbe, a konzervatív párt összeomlott, a baloldal kormányozhat

Nem jött be a radikalizáció és a megosztottság a spanyol jobboldalnak: egy szélsőségesen durva kampány után kisebbségben maradt a baloldali és a nacionalista erők véd- és dacszövetségével szemben. A madridi parlamentbe először juthat be önálló pártként, 24 képviselővel a szélsőjobb, de az utolsó pillanatig esélyesnek tűnő jobb-szélsőjobb koalícióra határozott nemet mondott a polgárok többsége.

Az elképesztően bonyolult egyeztetési, alkudozási és gyakran zsarolásokkal is kiegészülő folyamatot tovább komplikálja, hogy nemcsak a helyben kötött szövetségeket kondicionálják a magasabb szinteken tervezett paktumok, de ráadásul több párt identitásában fontosabb, hogy mely ellenfelére allergiás. A szudokus hasonlatnál maradva, képzeljük el, hogy az 5-össel nem kerülhet egy sorba a 2-es és az 1-es, és ha egy 7-es átlósan összeér egy 9-essel, minden szám kitörlődik, amit már beírtunk… A madridi helyzet kiválóan illusztrálja az enyhén neurotikus állapotokat.

A Nagy Egyezkedés első menete szombaton zárult le, ez volt ugyanis a települési polgármesterek megválasztásának napja. Bár a politika iránt érdeklődők polgárok nyilván a helyi dealekre koncentráltak, az országos és nemzetközi figyelem is arra a két fontos hatalmi centrumra fókuszált, ahol 2015-ben nagy meglepetésre aktivista és civil, balos platformok szerezték meg a hatalmat.

A 4 évvel ezelőtti, különleges eredményt épphogy sikerült megismételni (legalábbis ha a szavazatok számát nézzük), de ez csak Barcelonában volt elég a polgármesteri pálca megtartásához. Itt a második helyezett Ada Colau folytathatja, miután az alig 5000 szavazattal nyertes függetlenségpárti baloldal (ERC)  jelöltjének nem jött össze a többségi koalíció, Colau Barcelona en Comú pártja viszont, a szocialistákkal összefogva megszerezte a közgyűlés többségének támogatását.

Madridban viszont Manuela Carmena 4 év után távozni kényszerül: hiába nyerte meg a választást (Más Madrid), a harmadik helyezett Ciudadanos inkább a jobboldali összefogás mellé állt be, mint Carmena és a szocialisták mögé.

Recseg-ropog a jobbos tripartito

Mindez azért is érdekes, mert korábban a Ciudadanos liberális erőként saját állítása szerint a politika megújítását, s régi elitek leváltását szorgalmazta, a modernitás és progresszió jegyében. Ebben a választási ciklusban azonban a pártvezetés úgy döntött, szembehelyezkedik a szocialistákkal, még azon az áron is, ha így a szélsőjobbal, méghozzá a Vox keményvonalas, minden szempontból szélsőséges figuráival kerül egy platformra, és politikai engedményekre kényszerül a szélsőjobb támogatásának érdekében.

Igaz, ez a párt európai szövetségeseivel, így Emmanuel Macronnal is problémákat okozhat, ahogy kedden a Ciudadanos szakított barcelonai jelöltjével is, a szintén francia, de katalán felmenőkkel és jelenleg menyasszonnyal is rendelkező Manuel Valls volt francia miniszterelnökkel. A francia baloldal hagyományaiba nem fér bele a szélsőjobbal való összefogás, még akkor sem, ha maga Valls több szempontból is szélsőséges politikus volt, akinek még rasszista megnyilvánulásait is megörökítették egykor a kamerák.

A Ciudadanos vezetője, Albert Rivera viszont épp ellenkezőleg úgy gondolja, hogy az volt elfogadhatatlan, hogy Valls a baloldali Ada Colaut támogatta annak érdekében, hogy nehogy a függetlenségpártiak kerüljenek hatalomra…

E bonyolult képletből jelenleg az tűnik a legfontosabbnak, hogy Rivera és a C’s döntése révén a szélsőjobb szerény választási eredménye ellenére is fontos szerephez juthat több településen és a fővárosban, illetve a madridi régióban is – bár ezt a Ciudadanos úgy próbálja eladni, mintha mindehhez semmi köze sem lenne. Az utolsó pillanatig tárgyalni sem volt hajlandó a Voxszal, és a fővárosban úgy tekinti, hogy csupán a PP-vel kormányoz, annak ellenére, hogy nyilvánvaló, hogy a Vox 4 szavazata nélkül Almeida nem lehetett volna polgármester.

Ez a felettébb képmutató játszma úgy lehetett első körben sikeres, hogy a PP Riveráékkal és a Vox vezetőivel is külön paktumot kötött, amelyek a pártok nyilatkozatai alapján több ponton is ellentmondanak egymásnak. Így pl. a Voxszal aláírt szövegben a Madrid Centralnak kaput, míg a Ciudadanosszal tető alá hozott megegyezés érvényben hagyná a forgalomkorlátozást.

Már ez a példa is sejteti, hogy a hármasfogat vezetése nem lesz túl egyszerű. Az első hasonló logika alapján létrejött regionális kormányzás Andalúziában működik tavaly ősz óta: a PP-Ciudadanos koalíciót kívülről támogatja a Vox, néhány feltételért cserébe.

Reconquista Andalúziában: a szélsőjobb történelmi sikere vet véget a 36 éves szocialista uralomnak

December 6-án ünnepelte Spanyolország alkotmányos berendezkedésének negyvenedik szülinapját, ami egyúttal a Franco halála utáni demokratikus rendszer pirosbetűs ünnepe is. Négy nappal korábban, e négy évtizedes demokrácia történetében először jutott parlamenti képviselethez szélsőjobboldali erő az országban.

A vártnál jóval gyengébben szereplő szélsőjobboldali formáció, úgy tűnik, nem akarja olcsón adni magát, több nyilvánosan belengetett zsarolás után hétfőn azt jelentette be, hogy „megszakítja tárgyalásait” a madridi régiót illetően a PP-vel. Állítása szerint ugyanis fővárosi vezető pozíciók helyett csak kerületieket kapott, ezért addig nem megy bele a szintén tőle függő régiós paktuma, amíg fővárosi igényeit nem elégítik ki. Ezekről azonban a C’s hallani sem akar, hiszen nem „közösködik” a Voxszal.

A 3 pártnak 20 napja van arra, hogy tető alá hozzá a leggazdagabb régió feletti hatalom megtartásához szükséges megegyezést: a baloldali formációk itt is kisebbségben maradtak a Ciudadanos nélkül.

Hasonló játszmák, jóval kisebb volumenben egyébként a szocialistáknál is előfordulnak, csak ők épp ellenkezőleg, a jobboldalt segíthetik kormányzáshoz, pl. az északi Navarra tartományban, ahol nem hajlandóak együttműködni a baszk nacionalista Bildu párttal. Így a balos-nacionalista többség ellenére a jobboldali koalíció került a régiós főváros, Pamplona élére, és még kérdés, mi lesz az autonóm régió sorsa…

A spanyolországi politika tehát, ha ez lehetséges,

még egy kicsit bonyolultabb, mint néhány hete volt,

és hol van még a kormányalakítás, amelyről csak a héten kezdte meg az első tárgyalásokat a szocialista kormányfő, Pedro Sánchez és az „újbaloldali” Podemos vezetője Pablo Iglesias…

Persze az eddigiek fényében valószínűsíthető, hogy a jobboldal meg tudja tartani a több évtizede uralt fővárosi régiót, akárcsak a mindössze 4 évre elvesztett Madridot, ahol egyébként hosszabb távon is enyhe többségben voltak-vannak a konzervatív szavazók.

Ez nem biztos, hogy előrelépést hoz a városlakók számára: az előző jobboldali polgármesterek döntései nyomán nagyban csökkent a jóléti ellátórendszerek büdzséje, számos rosszul sikerült, a szolgáltatások színvonalát rontó privatizáció ment végbe. Az ilyen jellegű tranzakciók közül a leghíresebb az exkormányfő José María-Aznar felesége, Ana Botella által 2013-ban piaci áron alul eladott több mint 5000 ingatlan, köztük 1860 köztulajdonban lévő lakás. A spanyolul „keselyű alapoknak” nevezett, jellemzően amerikai tulajdonú befektetési alapoknak, köztük a Spanyolországban több mint 20 ezer bérbe adott lakással rendelkező Blackstone-nak elherdált közvagyon miatt Manuela Carmena beperelte elődjét, akit tavaly decemberben első fokon csaknem 26 millió eurós büntetésre ítélt a bíróság; Ana Botella fellebbezett.

Ez a kiárusítás felért a monumentális ingatlanválságot nyögő spanyolok millióinak arcul csapásával, de a közvagyon más területeken is megszenvedte a ráadásul számos korrupciós ügyben is szügyig mártózó néppárti uralmat. Ezért is csökkenhetett olyan nagy mértékben a PP támogatása, amely most a politikát megújító Ciudadanosszal és a régi, gyáva és korrupt „jobboldalacskának” szintén vérfrissítést ígérő Voxszal kap újabb esélyt.

Carmenáék felelős gazdálkodásának eredményeképp  (akárcsak több „újbalos” városházán) a kincstár sokkal jobb állapotban van, mint 4 éve – ahogy azt a New York Times is aláhúzta portréjában, a város több cikluson át duzzasztott adóssága felére csökkent.

Erre alapozva ígér a jobboldal adócsökkentéseket, pl. az ingatlanok után fizetett vagyonadóét. Továbbá valóságos aranyesőt az ingatlanpiacnak. Azonnal beindítanának több befagyasztott ingatlanfejlesztést, többek között a Chamartín néven ismert megaprojektet a város északi részén, amely kritikusai szerint további dzsentrifikációt eredményezhet, az amúgy is magas lakhatási költségek mellett. Az építési engedélyek kiadásának felgyorsítását ígérik, és a városba torkolló autópályák lefedését, illetve az itt nemrég bevezetett forgalomkorlátozások végét.

A PP sajtóinformációk szerint a Madrid Centralon kívül a LMBTQ-közösségek és a nők elleni erőszak terén írt alá egymásnak ellentmondó programot két partnerével, az utóbbi két kérdés a Vox két vesszőparipája egyébként, többek között az óriási bulivá nőtt Meleg Büszkeség felvonulást szerette volna kiebrudalni a városközpontból, de ez, egyelőre legalábbis, nem valósul meg. Ugyanakkor mindhárom párt egyetértett abban, hogy leállítsanak egy kísérleti projektet, amely a rasszizmust próbálta felmérni és csökkenteni a rendőrség soraiban.

Ami pedig az alacsony károsanyag-kibocsátású zónát illeti, a hétfői bejelentés másnapján

már tiltakozó demókat tartottak

a centrum több iskolájánál maszkos szülők és gyerekek, környezetvédők és oktatási szakszervezetek képviselőinek társaságában – egy júniusban közzétett európai felmérés szerint ugyanis a madridi iskolák körül, de belsejükben is egészségtelen a levegő.

Közben – a cikk írásakor – már 150 ezer aláíró felett jár egy hasonló, tiltakozó petíció, és „Brüsszel”, azaz az EB is azonnal jelezte, hogy figyeli a madridi fejleményeket. Érdekes módon, a Madrid Central károsultjait (elsősorban kiskereskedőket) tömörítő egyesület sem szeretné már, ha felszámolnák a korlátozást: nagyon úgy tűnik, hogy a hónapokon át tartó negatív kampány ellenére, az érintett lakosság értékeli, hogy csökkent a forgalom, biztonságosabb és „élhetőbb” a városrész, ahogy a demókon is elhangzott.

Sőt, ahogy az egyik szülői szervezet képviselője jelezte, igazából azt szeretnék, ha további városrészekben is csökkentenék a forgalmat, de leginkább azt, ha „az egészségnek nem lenne politikai színezete”.

Dobsi Viktória   

Kiemelt kép: a madridi Városháza, fotó: Carlos Delgado, Wikipedia.