Ismét győztek a visegrádi populisták, mégis meggyengülhet brüsszeli pozíciójuk

Politikailag meggyengülhet Közép-Európa az Európai Unióban, hiába szerepeltek jól a térségbeli országokban kormányzó populista kormánypártok az EP-választásokon. Visegrádi körképünkben arról olvashatnak, hogy milyen belpolitikai fejleményeket hoztak az európai parlamenti választások Szlovákiában, Lengyelországban és Csehországban.

Megőrizték vezető helyüket a kormányzó populista kormánypártok az EP-választásokon. Andrej Babiš, Jarosław Kaczyński és Orbán Viktor is jól szerepeltek az EP-választásokon – Szlovákia a kivétel. Összességében ez nem jó hír a régió számára, mert gyengülni fognak pozíciói az uniós költségvetési tárgyalásokon.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ha részletesebben megnézzük az egyes országokat, azt láthatjuk, hogy mindegyikben egy kicsit más irányban alakul a belpolitikai élet. Két dolog azonban biztos:

 a „bevándorlás-ellenes” politikát erőltető miniszterelnökök brüsszeli pozíciói meggyengülnek.

Orban Viktor felfüggesztése és várható végleges kizárása a Néppártból, valamint Andrej Babiš esetleges kizárása az ALDE frakcióból hatással lesz a régió országaira. Kaczyński lengyel pártelnök sem mondta még ki a végső szót, melyik európai frakcióban fog politizálni a PiS.

Másrészt feltűnő, hogy azok a pártok értek el politikai sikereket hazájukban, amelyek baloldali (fél)fordulatot tettek a választók felé.

Lengyelország: PiS-diadal, ellenzéki katasztrófa

A lengyel EP-választások végeredménye. Jog és Igazságosság (PiS) – 45,38%, Európai Koalíció (EK) – 38,47 %, Tavasz (Wisona) – 6,06 %, Konföderáció – 4,55 %, Kukiz 15’ – 3,69 %, Együtt baloldal (Razem) – 1,24 %. A kép forrása: PKW közvéleménykutató intézet.

Jarosław Kaczyński pártja a Jog és Igazságosság (PiS) nagy fölénnyel győzte le a közös listán induló ellenzéki összefogást, az Európai Koalíció (EK) hat pártját. Az ellenzéki összeomlás nem feltétlenül a számokban mutatkozik meg. A kormánypárt 45 százalékkal nyert, az EK 38 százalék szavazatot kapott.

A vereségnek sokkal inkább lélektanilag van demoralizáló hatása fél évvel az országyűlési választások előtt. 

A választási vereség sokkolta a lengyel ellenzéket. Az ellenzék fő ereje, a jobboldali liberális Polgári Platform (PO) önálló indulása esetén legjobb esetben is csak a szavazatok 20-25 százalékát kapta volna meg. Ez azt jelenti, hogy 2015-ös parlamenti választás óta a kormánypárt és a PO közötti különbség növekedett.

Ráadásul úgy nem sikerült legyőzni a PiS-t, hogy a PO összefogott a kisgazdákat képviselő Lengyel Néppárttal (PSL), a posztkommunista Demokratikus Baloldali Szövetséggel (SDL), a liberális Modernnel és a zöldekkel.

Az önállóan induló Robert Biedroń balliberális Tavasz (Wiosna) nevű pártja 6 százalékot szerzett. A többiek leszerepeltek. Nem küld képviselőt az EP-be a szélsőjobboldali-libertariánus pártokat tömörítő Konföderáció közös lista (4,5%), a jobboldali liberális populista Kukiz 15’ mozgalom (3,69%) és a baloldali Együtt (Razem) sem (1,24%).

Az ellenzék párjai között újult erővel robbant ki az összefogás-vita: merre tovább?

Az egyik ellenzéki álláspont szerint az összefogás formája megfelelő volt, csak a választókat nem sikerült mozgósítani. Mások szerint az összefogás nem vált be, és ha így mennek neki az őszi parlamenti választásoknak is, a PiS még nagyobb fölénnyel nyerhet.

Ezt az érvelést erősíti, hogy az országgyűlési választásokon a részvétel mindig magasabb, 60 százalék körüli, mert a PiS képes még több kistelepülésen élő embert elvinni az urnákhoz.

Érdekes módon a lengyel ellenzék számára az egyik kiút a magyarországi ellenzék esetében is körvonalazódó tömbösödés lehet. A lengyel kisgazdapártnak ki kell válni az összefogásból és rámenni a mérsékelt jobboldali, kereszténydemokrata szavazókra. Władysław Kosiniak-Kamysz, a PSL vezére számukra hiteles figura, az ő vezetésével 10 százaléknyi szavazót meg kellene tudni szólítani. Ezt a feladatot az nehezíti, hogy a PiS is megpróbálja a mérsékelt vidéki jobboldali szavazókat begyűjteni táborába.

Ezzel párhuzamosan az EK maradékának nyitni kellene a baloldal felé. A jobboldali liberális PO számára csak egy balos nyitás segíthet. A balliberális Tavasz és az újbaloldali Együtt párttal együtt képesek lehetnek 30 százalékot elérni. Így hiába nyerné meg az őszi választásokat a PiS, az ellenzék két tömbje többségbe kerülhet.

Az ellenzék számára a másik lehetőség, hogy a baloldali pártok válnak ki az EK-ból és formálnak egy balos tömböt – SDL, Együtt, Tavasz – míg a kisgazda PSL és a PO a jobbközép szavazóknak kínál alternatívát.

Mindez persze csak latolgatás, mert egyik változat sem könnyen kivitelezhető a pártok közötti ellentétek miatt, ráadásul nagyon gyorsan kell cselekedni. A nyilatkozatok szintjén egyelőre annyi biztos, hogy a PSL elnöke kijelentette: ha a balliberálisok belépnének az EK-ba, akkor a Lengyel Néppárt kilép az összefogásból.

Érdemes még röviden értelmezni a PiS sikerének legfontosabb okait is. Ha Magyarországon érvényes a mondás, hogy Orbán Viktor ismeri a magyar néplélek természetét, akkor ez állítás Lengyelországban Jarosław Kaczyński esetében igaz. Az átlag lengyel választó gazdasági értelemben baloldali, kulturális értelemben jobboldali, konzervatív. A PiS nagyarányú osztogatásba kezdett, illetve kultúrharcot robbantott ki az LMBT-közösség ellen. A lengyel kormánypárt egyértelmű kampánnyal, népszerű politikusokkal vitte végig az EP-kampányt.

Ellenzéki térfélen sokan azt gondolták, hogy a lengyel katolikus egyház papjainak pedofil-botránya érdemben változtathat a választási eredményen. Csakhogy elképzelhető, ha nincs a pedofil-botrány, a PiS választási sikere még nagyobb lett volna.

Ugyanakkor az is látszik, hogy a PiS elnökének korrupciós ügyénél és a lengyel egyházfiak szexuális botrányánál a kormány szociális jellegű osztogatása – a családtámogatási program kiterjesztése és az egyszeri 13. havi nyugdíj bevezetése – az átlag lengyel szavazóra jobban hatott.

A PiS úgy tudta a számára is kényessé váló pedofília-botrányt visszaverni, hogy a „szexuális kisebbségek ideológiáját” jelölték ki közellenségnek. Az ultrakonzervatív párt szavazótáborának nagy része kistelepülésen élő, alacsony iskolázottságú, vallásos ember. Szemükben a kormány „megvédte” gyermekeiket az LMBT „ideológiától”, valamint a katolikus egyházat a pedofil vádakkal szemben. Ez döntő tényező volt a PiS győzelmében.

Szlovákia: a régiós Európa-párti kakukktojás

A szlovákiai EP-választások végeredménye. Progresszív Szlovákia (PS)/Együtt (Spolu) – 20,11 %, Irány (Smer) – 15,72 %, Néppárt – Mi Szlovákiánk (ĽSNS) – 12,07 %, Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) – 9,69 %, Szabadság és Szolidaritás (SaS) – 9,62 %, Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) – 5,25 %. A kép forrása: Denník N.

A visegrádi országok közül egyedül Szlovákiában nyert Európa-párti tömörülés. A megválasztott EP-képviselők nagy többsége is EU-barát politikus. Csakhogy európai viszonylatban Szlovákiában mentek el legkevesebben választani, és a győztes párt mögött végzett politikai erők mindegyike teljesen vagy részben eurorealista.

Magyarázat: az európai integrációhoz való negatív álláspont képviselőit szlovák és cseh nyelven nem euroszkeptikusnak, hanem eufemisztikusan eurorealistáknak hívják. Ők szemben állnak az „eurohujer” azaz a mélyebb integráció mellett kiálló emberekkel.

A választás végeredménye megerősítette az előzetes várakozásokat: megerősödtek a progresszív liberálisok és a szélsőjobboldal.

EP-választások: a liberálisok és az EU-ellenes szélsőjobb előretörése várható Szlovákiában

Hónapok óta csökken a baloldali-populista kormánypárt népszerűsége, miközben a progresszív liberális, EU-barát politikai pártok, de a szélsőjobb mozgalom támogatottsága is növekszik Szlovákiában az európai parlamenti választási kampány idején.

A szlovák európai parlamenti választásokat megnyerő pártszövetség győzelmére több leegyszerűsítő magyarázat született. Egyesek azt állítják, hogy a PS/Spolu csupán egy marketinglufi, amely előbb-utóbb kipukkad. Mások a párt sikerét a sikeres köztársaságielnök-választás utáni lendülettel magyarázzák.

Mindkét állítás tartalmaz részigazságokat, azonban a Progresszív Szlovákia/Együtt választási koalíció győzelme mélyebb okokra is visszavezethető.

Egyrészt a szlovákiai választók egy részének elege lett a helyi belpolitikai életet jellemző állandósuló gyűlöletpolitizálásból. Magyarországhoz hasonlóan a szlovák közbeszéd is eldurvult, vulgarizálódott.

A választók számára a PS/Spolu békés, konszenzuskereső, bizalomra építő politikája friss és vonzó hangot jelenthetett.

Másrészt a szlovák társadalomban hirtelen igény mutatkozott egy új, balközép politikai pártra is. Egyszerűen azért, mert a szlovák közéletből kiszorultak a klasszikus baloldali témák nemcsak a közbeszédből, de a mindennapi politikai csatározásokból is.

A PS/Spolu megjelenése előtt Szlovákiában a baloldalt a Smer jelentette, de a kormánypárt rengeteg korrupció-gyanús ügye, zavaros múltja és gazdaságpolitikája elidegenítette a választókat a párttól. Egyszerűen az történt, hogy a politikai élet baloldaláról hiányzott egy nyugodt hátterű, a társadalmi problémákra fókuszáló párt.

Ha egy átlagos szlovákiai választó Kassáról elutazik Pozsonyba, számára nem tűnik valóságosnak azt a sikerpropaganda, amit a folyamatosan javuló makrogazdasági számok alapján a Smer-kormány a választókra zúdított. A Pozsonyon kívül élő szlovák választópolgár inkább óriási anyagi különbségeket láthat az országban.

A Smer által már csak retorikailag uralt baloldali politikai térbe nyomult be liberális oldalról a Progresszív Szlovákia egy balközép programmal.

Ám nem hagyhatjuk magyarázat nélkül a szlovák szélsőjobboldali Kotleba-párt előretörését sem. Az egyre növekvő gazdasági és társadalmi különbségektől frusztrált emberek egy része Szlovákiában sem fogadja el a baloldalról érkező megoldásokat.

Északi szomszédunk választóinak mintegy 25-30 százaléka oroszbarát és szélsőjobboldali gondolkodású. Ezekre a szavazókra több szélsőjobb párt is hajtott, de csak az ĽSNS tudta megszólítani őket. Ők az országban kialakult káoszért a liberális demokráciát tették felelőssé. A problémákat szerintük csak egy erős kezű vezető és egy autoriter állam oldhatja meg. A szélsőjobb táborban ez a „megfejtés” kapta a legtöbb szavazatot.

A Boris Kollár vezette Mi Családunk mozgalom elsősorban migránsozással próbálta megszólítani a szlovák választókat, de nem sikerült megijeszteni ezzel a szlovákokat. De Kollár válasza nem volt hiteles, pedig Pozsonyban Le Pen, Milánóban Salvini oldalán “védte meg Európát”.

A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elsősorban oroszországi kapcsolataival próbálta megszólítani a szélsőjobb szlovák választókat, de ez sem működött. A pártnak, hasonlóan a magyarországi Jobbikhoz, egyszerűen nem volt témája, üzenete a választók felé.

Végül röviden érdemes kitérni a szlovákiai magyar politika legújabb kudarcára is. A dél-szlovákiai magyarok elvesztették európai parlamenti képviseletüket. Ez egyben Orbán Viktor politikájának európai képviseletét is gyengíti: korábban a határon túli magyarok a Fidesszel együtt szavaztak az EP-ben.

Az orbáni etnicista politikával agyonnyomott Magyar Koalíció Pártjának (MKP) bukásánál a felületes szemlélő számára mindenképp meglepőbb lehet a Híd-Most rossz szereplése. Bugár pártja a korábbi választásokon rendre átlépte az 5 százalékos bejutási küszöböt. A Híd rossz választási szereplése alighanem a kormányzati szereplésével magyarázható. Egyszerűen elbukták azt a kettős politikát, miszerint polgári demokrata elvek alapján beszéltek a választókhoz, másrészt rendre megszavazták a Smer intézkedéseit, amelyeket a Kotleba-párt is támogatott kívülről.

A megüresedő politikai teret jó érzékkel máris megpróbálja a Progresszív Szlovákia betölteni: a párt EP-listavezetője máris biztosította a magyar nemzetiségű embereket, hogy az Európa Parlamentben minden erejükkel képviselni fogják a szlovákiai magyar és más nemzetiségek ügyeit.

Csehország: gyenge kormány, gyenge ellenzék

A csehországi EP-választások végeredménye. IGEN Mozgalom (ANO) – 21,18 %, Polgári Demokrata Párt (ODS) – 14,54 %, Kalózpárt (Piráti) – 13,95 %, Polgármesterek Pártja (STAN) – 11,56 %, Szabadság – Közvetlen Demokrácia (SPD) – 9,14 %, Kereszténydemokrata Unió – Csehszlovák Néppárt (KDU-ČSL) – 5,25 %, Cseh Kommunista Párt (KSČM) – 6,94 %, Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD) – 3,95 %. A kép forrása: Denník N.

A cseh EP választásokot belpolitikailag kiélezett helyzetben tartották meg. A miniszterelnök ellen hétről hétre növekszik az elégedetlenség. De Babiš mögött a cseh szavazók nagyjából 30 százaléka áll. Nem segíti elő a kormány bukását a politikailag gyenge és széttagolt ellenzék sem.

Kormányellenes tömegtüntetések árnyékában fut neki az EP-választásnak Csehország

Karanténba került a cseh ANO mozgalom Európában, de Andrej Babiš kormánya ellen hetek óta tízezrek tüntetnek Csehországban is. Ennek ellenére a cseh miniszterelnök pártja nyerheti az EP-választásokat, az alacsony részvétel inkább a szétaprózódott cseh ellenzéki pártoknak kedvez. Ha a cseh parlamentben veszélybe kerül a költségvetés elfogadása, akár előrehozott választásokat is kiírhatnak.

A szavazás végeredménye és legfontosabb fejleményei is a régiós valamint az európai trendeket erősítették. Megerősödtek a liberálisok (3 mandátum) és a szélsőjobboldal is (2 mandátum) küld képviselőt az EP-be. De erősödtek a cseh konzervatívok (ODS) is, amely Közép-Európában sokszor a szélsőjobboldallal (Fidesz, PiS) egyenlő. A részvételi arány az öt évvel ezelőttihez (18 %) képest tíz százalékkal javult (28,72 %), igaz, a csehek érdeklődése még így is extrém alacsonynak számít Európában.

Andrej Babiš pártja a választások után a Fidesz magyarországi szerepléséhez hasonló ellentmondásos élményt élhetett át. Orbán Viktor a kétharmados győzelmet célozta meg, az ANO mozgalom vezetője 30 százalékkal lett volna elégedett. Egyikük sem érte el kitűzött célját, de mindketten magabiztosan nyertek. A részvételi arányt sem Csehországban, sem Magyarországon nem lehetett alacsonynak mondani.

A kormánykoalíció kisebbik pártja, a hagyományos baloldali párt még rosszabbul járt, mint a magyarországi MSZP és a szlovákiai Smer. A ČSSD idén az önkormányzati választásokon 1990 után először nem juttatott be képviselőt a prágai közgyűlésbe. Most hasonló történt európai szinten is. Öt évvel korábban még négy cseh szocdem képviselő ült az európai szocialisták EP-frakciójában.

A szélsőjobboldali etnikai nacionalisták és a Babiš-kormány külső támogatói (KSČM, SPD) összesen három mandátumot szereztek.

A cseh ellenzék pártjai külön indultak. Egyedül a jobboldali liberális térfélen a STAN és a TOP09 alakított egy pro-európai választási koalíciót, de ez a megállapodás közel sem volt olyan széleskörű, mint például a lengyel hatpárti ellenzéki választási koalíció (EK). A cseh liberális közírók az összefogás elmaradásáért – leginkább a Polgári Demokratákat hiányolták – hasonló tartalmú cikkeket írnak.

Az ANO-t üldöző Polgári Demokraták és a Kalózpárt eredményesen szerepelt, megerősítették pozíciójukat. A Kalózok idei bejutása biztosnak számított. Választási eredményük annyiban csalódás, hogy a kampány során a közvéleménykutató cégek éppen őket mérték az EP-választás győztesének. Továbbra is sikerrel mobilizálják a fiatal generációkat. A Kalózpárt szavazótábora a magyarországi Momentum és a szlovákiai Progresszív Szlovákia szavazóihoz hasonlítható.

A cseh ellenzéki összefogást követelőknek azonban annyiban igazuk van, hogy Babiš politikai hatalma közel sem olyan kiterjedt, mint Orbáné Magyarországon vagy nem olyan stabil, mint Kaczyńskié Lengyelországban. Amíg az ANO mindössze 6 mandátumot szerzett az EP-választásokon, a cseh demokratikus ellenzék 12 képviselőt fog az EP-be küldeni. Az év eleji önkormányzati választások után, a cseh EP-választás újra megmutatta az ANO sebezhetőségét és azt, hogy nem legyőzhetetlen.

Írta: Bőtös Botond