Amerikai Egyesült Államok

Színesek és sokfélék: az amerikai nők történelmet írhatnak a félidős választásokon

Életünk legfontosabb választása – a kifejezés gyakran visszatér nemcsak Donald Trump kampányában, de a másik oldalon is, és az idei félidős választások tétjeit valóban hosszan lehet sorolni. Feminista szempontból is kiemelt jelentősége lehet a november hatodikai randevúnak: soha ennyi női jelölt nem pályázott még politikai tisztségre az Államokban.

A legnagyobb jelentőséggel bíró parlamenti helyeken túl – a 100 fős Szenátus harmada, 35 szék van versenyben, és a 435 fős Képviselőház egésze – 36 kormányzói tisztségről, 87 állami testület összetételéről, de öt város – köztük San Francisco és Washington – vezetéséről is döntenek ma az amerikai választók, néhány helyi referendum mellett.

Népszavazás Donald Trumpról

Trump számára, aki riválisánál kevesebb szavazattal lehetett elnök 2016-ban, az urnák most revanssal szolgálhatnak: az őt ért számtalan kritikával és támadással, sőt, magával a jelöltségét egykor kénytelen-kelletlen elfogadó Republikánus Párttal szemben is megerősítheti legitimitását, ha sikerül bizonyítania, hogy a szavazók mellette állnak.

Praktikusan, amennyiben sikerül megőrizni a törvényhozás két házában a többséget, az jóval hatékonyabb politikai hatalmat ad az elnöknek és a pártnak is: a Szenátusban – amelynek megtartása az utolsó adatok szerint valószínűnek tűnik – például további konzervatív főbírók kinevezésére nyílhat mód a következő években; a Képviselőházban – ahol a demokratáknak jóval nagyobb esélyük van fordítani – pedig további tér nyílhat a társadalmi szempontból konzervatív, gazdaságilag neoliberális reformok, így pl. a pénzügyi vagy környezetvédelmi szabályozás leépítése előtt.

Belföldi és nemzetközi szinten egyaránt súlyos üzenetet hordozhat, ha sikeresnek bizonyul Trump egyre radikálisabba forduló retorikája, amely a kampány finisében már végképp nem restellt olyan szélsőjobbos toposzokat pedzegetni, mint pl. a nemzetközi zsidó összeesküvés a migráció elősegítésére.

Ráadásul ezek a szólamok testet is öltöttek, nem csupán az állam jóvoltából, amely például embertelenül bánt és bánik számos kiskorú menekülttel, a tiltakozások ellenére is, de a kivételesen erőszakosnak bizonyult kampányfinisben is, amely számos, aktuálpolitikai indíttatású gyűlöletbűncselekményt tartogatott. A levélbombáktól, a rasszizmus, illetve a nőgyűlölet motiválta gyilkosságokon át, az USA történetének legtragikusabb antiszemita bűntettéig, amelyben a zsidók és a bevándorlók gyűlölete fonódott össze.

Amennyiben a választás eredményei visszaigazolják Trump stratégiáját, az nemcsak az amerikai politikában, de szerte a világon nagyobb svungot adhat a társadalmak megosztására irányuló, a kisebbségek és a konfekciószerűen gyártott bűnbakok ellen hergelő szavaknak és tetteknek;

a büszkén vállalt nacionalizmusnak és a népszuverenitás nevében elutasított nemzetközi együttműködésnek; a rövid távú és öncélú gondolkodásnak pl. a környezetvédelem terén; és persze a demokratikus alapelvek, pl. a sajtószabadság további erodálódásának.

Stratégiai dilemmák a másik térfélen

Demokrata oldalról a tét persze az, sikerül e lefaragni a hátrányból és döntő győzelmeket aratni, például a „House” visszaszerzésével. Méghozzá a számos hendikep és csapda ellenére, amelyeket a választási rendszer és az utóbbi évtizedben még inkább a republikánusok szája íze szerint alakított szabályok (a körzetek kialakítása, szavazói jog korlátozás stb.) állítanak a szavazatok számát illetően továbbra is jelentős fölénnyel rendelkező Kékek elé.

Ezen túl a legérdekesebb kérdés viszont az lesz, hogyan ítélkeznek a választók abban a meccsben, ahol a pártvezetés mérsékeltebb vagy balközépnek mondható platformjával szemben számos balosabb, nem ritkán alulról, illetve a párton kívüli formációk által felépített, és – az olyan régi, bevált márkák mellett, mint Elizabeth Warren vagy Bernie Sanders szenátorok – több új arc, generációs és egyszersmind ideológiai változást ajánló jelölt és erő sorakozott fel.

Feminista katalizátor-jellegű pillanat

Ennek a jellemzően fiatalabb, minden szempontból színesebb és mondhatni radikálisabb trendben jelentős szerep jut a nőknek, akik amúgy is rekordot rekordra halmoznak ezen a választáson. A CAWP (Center for American Women and Politics) összesítése szerint 257 női jelölt indul a félidős parlamenti választásokon – közülük 182-en új kihívók, róluk  részletes infografikát is készített a Washington Post. 235-en a Képviselőházba pályáznak (míg a korábbi rekord 2016-ban 167 volt), 22-en pedig a Szenátusba (itt a legmagasabb szám 2012-es: 18).

A 2017. január 21-én tartott megatüntetések óta Donald Trump első és eleddig talán leglátványosabb ellenzékét adó női mozgalmakkal nyilván összefüggő, kiugró aktivitás előképeként szokás 1992-t, a „nők évét” felidézni, amikor 51 nő jutott be a Kongresszusba (47 a Képviselőházba, 4 a Szenátusba), dupla annyi, mint az előző törvényhozási ciklusban.

Ebben a hullámban nagy szerepet játszott egy ma nagyon ismerősen hangzó szexuális zaklatási vád, a konzervatív Clarence Thomasszal szemben, akit Bush jelölt a Legfelső Bíróságba.

Országos érdeklődés kísérte egy korábbi alkalmazottja, Anita Hill szenátusi meghallgatását, ahol a kizárólag férfiakból álló jogi bizottság kíméletlenül, megalázóan bánt a zaklatásról beszámoló fiatal fekete tanárnővel.

Az epizód, akárcsak Kavanaugh bíró ügye az idén, nők sokaságának mutatta meg, hogy nincs helyük azokon a fórumokon, ahol a döntéseket hozzák.

Hasonló, katalizátor-jellegű pillanatok volt a nőszervezetek szerint a közelmúltban Hillary Clinton választási veresége, és persze a világszintű jelenséggé nőtt #metoo mozgalom, amelyek újra és újra bizonyították, hogy „még nem értünk el elég messzire”.

De van a nők reprezentációs szerepének megváltozása mögött egy mélyebb tendencia is, ami azzal függ össze, hogy melyek a legfontosabb témák a politikai vitákban. 1992-ben, csakúgy mint jelenleg az oktatás, az egészségügy, a betegápolás, azaz a női szerepekhez inkább kötődő területeket váltak a legfontosabb témává, a felmérések szerint a választók teljes körében ma az egészségbiztosítás a leglényegesebbnek ítélt kérdés.

Az, hogy a nők politikai egyenlőségéig még hosszú út van hátra, persze könnyedén kiolvasható a számokból is: a 100 szenátor között mindössze 23 nő van jelenleg, a 435 alsóházi képviselő között mindössze 84. Míg e két intézményben lassan, de biztosan javul az arány, a kormányzók közt épp csökkenő tendenciát látunk.

Egy aszteroida és a demokraták legifjabb reménysége

Ha egyetlen arcot kellene kiemelni a politika megújítását célzó, máris emblematikussá vált jelöltek közül, akkor kétség kívül a 29 éves Alexandria Ocasio-Cortez kerül elő, akiről már egy aszteroidát is elneveztek, és hamarosan a Kongresszus legfiatalabb tagja lehet.

A Puerto Rico-i felmenőkkel rendelkező Ocasio-Cortez saját bőrén tapasztalta meg a szegényebb családok kiszolgáltatottságát, amikor édesapja halála után, végrendelet hiányában őt és édesanyját is a kilakoltatás fenyegette. Az 1982-ben alakult Democratic Socialists of America (DSA) baloldali párt tagjaként Ocasio-Cortez büszkén vallja magát szocialistának, és az ő nevéhez fűződik az előválasztási időszak legnagyobb szenzációja: New York 14-es választókörzetében aratott győzelme a Demokrata Párt egyik nagyágyúja, a csaknem húsz éve képviselősködő Joseph Crowley felett.

 

Ocasio-Cortez közreműködött Bernie Sanders kampányában, majd az elveszített választások után otthagyta pincérnői állását, hogy két barátjával ellátogasson a Standing Rock rezervátumhoz, ahol akkortájt kemény küzdelem folyt a Dakota Access olajvezeték megépítése ellen. A neten gyűjtöttek be 1000 dollár adományt az aktivisták segítésére, és maguk is heteken át éltek az ellenállókkal. Az ifjú politikusnő szerint ez a tapasztalat, a saját közösségük érdekében mindenre kész polgárok, elsősorban indiánok, és a másik oldalon a vállalatok nevében, az emberek ellen fellépő, militarizált erők ébresztették rá, hogy „nem lehet tovább nem venni tudomást a politikáról”.

Épp a tábor elhagyásakor hívta fel a Bernie Sanders körében létrejött szervezet, a Brand New Congress, hogy megkérdezzék, lenne-e kedve indulni a képviselői versenyben, és velük kezdte meg a felkészülést. Személyében a Queens és Bronx határán lévő körzetnek, ahol a lakosság 70 százaléka színes bőrű és jelentős részük kétkezi dolgozó, olyan képviselője lehet, aki testközelből ismeri problémáikat.

A jelölt ingyenes köz- és felsőoktatást szeretne – szerinte a republikánusok adócsökkentéseiből fedezni lehetett volna az összes amerikai egyetemista diákhitelét –, és egyetemes, állami egészségbiztosítást, „mint a világ csaknem minden fejlett államában”. Radikális változást sürget az energiapolitikában: 2035-re 100 százalékban megújuló energiatermelést és a fosszilis energia használatának végét.

A demokrata párt két irányzata közötti lényegi különbséget világítja meg az alábbi videó, ahol Ocasio-Cortez azt veti ellenfele szemére, hogy ha valóban „fasisztának” tartja az USA Vám-és Határvédelmi szervét, az „illegálisakra” vadászó hírhedt ICE-t, akkor miért nem annak felszámolását követeli?

 

Az indián nők éve

A nők – az amerikai politikában betöltött hátrányos helyzetükből kifolyóan, de egyúttal azért is, mert küzdelmeik összefonódnak a többi kisebbség emancipációs törekvéseivel, számos történelmi rekorddal kecsegtetnek ezen a választáson.

Idahóban pl. Paulette Jordan, amennyiben sikerülne legyőznie a republikánus Brad Little-t, nemcsak a demokraták 1995 óta tartó vereségsorozatát törné meg, de ő lenne az első női kormányzó, és az első őslakos indián – a Coeur d’Alene vagy Skitswish nemzetségből – aki az észak-nyugati állam élére állhat.

Az Új Mexikó egyes körzetében induló, 57 éves Deb Haaland pedig a Kongresszusban lehet első őslakos képviselőnő. A norvég-amerikai apától és a Laguna Pueblo nemzetségbe tartozó anyától származó politikus 46 évesen diplomázott indián jogból, és szintén radikálisnak mondható a környezetvédelem, a klímaváltozás elleni harc területén. A lányát egyedül nevelő Haaland fontosnak tartja az abortuszhoz való jogot, és megreformálná a bevándorlási politikát.

Deb Haaland és Sharice Davids, fotó: Twitter, forrás.

Hozzá hasonlóan a demokratáknak kedvező körzetben, a Kansas 3-ban indul a Ho-Chunk nemzetséghez tartozó Sharice Davids, a Kevert Harcművészetek volt bajnoka, aki vállaltan homoszexuális. De a republikánusok körében is találunk egy női Cherokee-jelöltet, Yvette Herrellt, aki konzervatív kereszténynek vallja magát, erősítené a határvédelmet, gyorsítaná a tartózkodási engedéllyel nem rendelkezők kitoloncolását – és Új-Mexikó kettes körzetében esélyes a győzelemre.

Muszlimok, feketék, latinók

A 37 éves, 3 gyermekes Ilhan Omar, aki 2016-ban lett a minnesotai törvényhozás tagja, Szomáliában született, és 14 éves korában, menekültként érkezett az USA-ba, miután családjával 4 éven át élt egy kenyai menekülttáborban. Muszlim édesapja és nagyapja is a demokrácia fontosságára nevelték, első politikai élménye is nagyapjához kötődik, az ő tolmácsaként vett részt először, 16 évesen egy caucuson (jelölt-jelölő gyűlésen).

Ilhan Omar a Time magazin csaknem félszáz, az „üvegplafont” áttörő női portréi közt; forrás: Facebook.

A magát „demokratikus szocialistának” nevező Omar az első szomáliai-amerikai, aki szövetségi képviselő lehet, és az egyik első muszlim nő, aki a Kongresszusba kerülhet. Az erre a címre biztosan esélyes másik jelölt Rashida Tlaib, aki Detroitban született, palesztin és népes családból – ő a legidősebb 13 testvére közül. 2008 óta képviselő Michigan törvényhozásában, és egyedül indul, a számára elég szerencsésnek tűnő, 13-as számú körzetben. Tlaib, aki egyúttal az első palesztin-amerikai képviselőként is történelmet ír, „egyszerűen csak szerette volna, ha az olyan emberek, mint ő, is helyet kapnak az asztalnál”. A jelentős muszlim és arab-amerikai lakosságú körzetben az is célja, hogy „humanizálja” a palesztinok helyzetét.

A 44 éves, fekete Ayanna Pressley, aki szintén egy veterán demokratát, az 1998 óta folyamatosan újraválasztott, 66 éves Michael Capuanót ütötte ki a nyeregből, azaz a jelöltségből Boston egyik körzetében, Massachussetsben társaihoz hasonlóan azt ígéri, hogy közelebb lesz a nagyrészt színes bőrű és fiatal polgárokhoz, mint elődje. Ő is kihívó nélkül indul az USA egyik legbaloldalibb körzetében, miután a bostoni önkormányzatban is az első fekete képviselőnő lett 2009-ben.

Connecticut 5-ös körzetében egy „túlélő”, egy drogfüggő anya gyermekeként felnőtt, és 17 évesen maga is anyává váló Jahana Hayes indul, aki 2016-ban Barack Obama kezéből vehette át az év tanárjának járó oklevelet. Programjának fontos eleme a szövetségi oktatáspolitika elleni küzdelem, és persze egyáltalán nem ért egyet Trump azon ötletével, hogy a szövetségi oktatási költségvetésből finanszírozzák a a tanárok felfegyverzését az iskolai lövöldözések kivédése érdekében.

Texasban két latinó képviselőnő is esélyes, egyikük, a 47 éves Veronica Escobar, volt bíró, aki saját bevallása szerint a Trump keltette aggodalom miatt indul El Pasóban, és Texas állam első latina képviselője lehet, méghozzá a 16-os körzetében, ahol az egyik legizgalmasabb verseny zajlik a kampány másik sztárja, Beto ORourke és Ted Cruz között:

„Nagyon ijesztő számomra, ilyen aggodalmat még senki nem ébresztett bennem. … Aggódom a bolygó miatt. Aggódom a bevándorlók miatt. Aggódom a nők miatt. Aggódom az LMBT közösségért. Aggódom El Paso és a határ miatt.”

Finom tektonikai mozgások az egész országban, esetleg néhány földindulás

Hasonló rekordállításra készül a nagy hatalmú Oprah Winfrey médiasztár által is megtámogatott, 44 éves Stacey Abrams, aki már akkor is történelmi eredményt ér el, ha nem tudja megnyerni Giorgia kormányzói székét. Ő ugyanis az első fekete nő, akit egy párt jelöltként indít egy kormányzói választáson, amely amúgy is meredekebb a női jelölteknek: 22 állam élén még sosem állt nő, és jelenleg is csupán 6 női kormányzó akad az USA-ban. Idén 36 ilyen tisztség van versenyben, és 12 demokrata, illetve 4 republikánus nő aspirál e végrehajtói posztra.

Abrams egyik utolsó kampányeseménye november 3-án Barack Obama társaságában; fotó: Facebook.

Abrams kemény fába vágta a fejszéjét: egy konzervatív déli államban vállalkozott a megmérettetésre, ahol 1998 óta nem volt demokrata kormányzó, és 2016-ban Trump szavazói voltak többségben. Jellemző módon, a kampány egyik legfontosabb küzdelme az volt, hogy a jelenlegi kormányzó, Brian Kempf által bevezetett adminisztratív módosítások, amelyek miatt még néhány napja is 53 ezer polgár kérelme lógott a levegőben, ne akadályozzák meg az elsősorban érintett fekete lakosságot, hogy az urnákhoz járuljon.

A félidős választásokon jellemzően alacsonyabb a részvétel, mint az elnökválasztással egybekötött tisztújításon: 2016-ban mindössze a jogosultak 36 százaléka vette ki a részét a döntésből, amire a második világháború, pontosabban 1942 óta nem volt példa.

Kisebb fajta földindulások másutt is várhatók helyi szinten, New York államban például először juthatnak be a helyi testületekbe a mintegy félmilliós kolumbiai gyökerű lakosságból származó jelöltek, ráadásul egyszerre három fiatal nő: Catalina Cruz, Jessica Ramos és Julia Salazar.

Vermontban Christine Hallquist az első transz kormányzó lehet, Arizonának pedig először lesz női szenátora, itt ugyanis két nő mérkőzik a tisztségért, a republikánus  Martha McSally és a demokrata Kyrsten Sinema. Tennessee-ben hasonló rekordra készül a szintén republikánus Marsha Blackburn, aki jobb szereti, ha nem különböztetik meg, és őt is congressman-nek hívják. Pennsylvaniának is most lesz először női képviselője, ráadásul, ha a republikánus Pearl Kim, nyer, akkor egyben az első ázsiai származású képviselője is. A volt ügyész asszony úgy nyilatkozott, hogy maga is támogatja a #metoo mozgalmat, és a szexuális erőszak elleni küzdelemnek szerinte pártokon átívelő célkitűzéssé kell válnia.

Ahogy ebből a vázlatos felsorolásból is kitűnik, a nőknek meghatározó szerep jut abban, még a republikánus oldalon is, hogy megtestesítsék azokat a társadalmi változásokat, amelyek keltette frusztráció éppenséggel Trump sikerének egyik motorja.

Kérdés, hogyan tudnak hozzájárulni ahhoz a következő években, hogy alábbhagyjon a felülről is gerjesztett polarizáció, és az amerikaiak a lehető legszélesebb körben is elfogadják, hogy a sokféleség és az egyenlőség olyan értékek, amelyek elismerése nélkül nincs béke, nincs igazságosság, de hosszabb távon jólét sem.

Dobsi Viktória

Címlapkép forrása: Ocasio-Cortez Facebook-oldala

Megosztás

Nélküled nincsenek sztorik.

  • Átutalás
  • PayPal
  • Így is támogathatsz

Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!

  • Belföld
  • Külföld

Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.

Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank

Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.

IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)

Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.

Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatás
  • ikon

    Bankkártyával az AdjukÖssze.hu oldalon

    Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.

  • ikon

    Postai befizetéssel

    Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.

  • ikon

    Havi előfizetés a Patreonon

    Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.

  • ikon

    Benevity rendszerén keresztül

    Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.

  • ikon

    SZJA 1% felajánlásával

    Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42