Brazília hajszálnyira van attól, hogy egy szélsőségesen demagóg és nem túl intelligens macsó ultra kerüljön az elnöki székbe: az elmúlt évtizedekben leginkább gyűlölködő, uszító mondásairól és a katonai diktatúra iránti csodálatáról hírhedt ex-katona, Jair Bolsonaro 17 pontos előnyét ugyanis nagyon nehéz lesz behozni az alig 3 hét múlva, október 28-án esedékes második fordulóban.
Úgy tűnik azonban, hogy a sokszor Donald Trumphoz vagy Rodrigo Dutertéhez hasonlított képviselő győzelme nagyrészt bizakodást ébreszt a helyi gazdasági elitben, amely nemcsak a neoliberális programhoz drukkol, hanem a drasztikus rendpárti intézkedésekhez is.
Ha profitot ígér, az se baj, ha „fasiszta”
Miközben a világsajtó az utóbbi hetekben jellemzően aggodalommal adott róla hírt, hogy az utolsó katonai diktatúra vége, azaz 1985 óta először kerül a legfőbb hatalom közelébe egy szélsőjobbos jelölt, akit ellenfelei a brazil fasizmus kortárs arcának látnak, a helyi pénzügyi piacok euforikusan reagáltak az elnökválasztás múlt vasárnapi első fordulójának eredményére. Nemcsak a reál erősödött a dollárral szemben, de São Paulo tőzsdéje is lelkes emelkedésbe fogott, amint kiderült, hogy a vártnál is jobban szereplő Jair Messias Bolsonaro 46 százalékkal végzett az élen, és mögötte 29,28 százalékkal, csaknem behozhatatlanul maradt le a Munkások Pártjának (Partido dos Trabalhadores, PT) jelöltje, Fernando Haddad.
Már a választás előtt is kiderült, a befektetők szövetségesként tekintenek a szélsőjobboldali jelöltre: a tőzsdék szárnyaltak Bolsonaro szeptember 6-án történt megkéselése után is, mert – ahogy az egyik nagy tanácsadó cég alapítója megvilágította – úgy értelmezték, ez segítheti a győzelemben. Ahogy a múlt hét elején is pozitívan reagáltak arra, hogy több heti stagnálás után újra emelkedett népszerűsége, immár 30 pont fölé csúszva.
Igaz, néhány hónappal korábban a pénzvilág még fenntartásokkal kezelte a 27 éve alsóházi képviselő, idén 63 éves jelöltet. Nem azért, mert ez idő alatt számtalanszor tett gyűlölködő vagy uszító kijelentéseket, mert „trágyának” minősítette az emberi jogokat – egy olyan országban, ahol ma is létezik a rabszolgaság. Nem is azért, mert kilépne a párizsi klímaegyezményből, vagy mert az őslakos indiánoknak azt üzente, hogy egyenek füvet – egy olyan országban, ahol a nyersanyagkitermelés és a mezőgazdaság cégóriásai ellenében sok helyütt a túlélésért küzdenek az őslakosok. De azért sem, mert megtagadta, hogy elítélje egy baloldali, fekete és leszbikus önkormányzati képviselő, Marielle Franco gyilkosait.
A fentiek, vagy Bolsonaro szexista, a nőket, a melegeket, a feketéket, a szegényeket, a művészeket vagy épp a parlamentáris demokráciát megvető kijelentései helyett az zavarta a „befektetőket” inkább, hogy az elnökjelölt rajongása a katonai diktatúra iránt rávetült gazdasági koncepciójára is. Azaz pozitívan nyilatkozott – már amennyire e téren is szerény ismeretei engedték – egy intervencionalista, az államnak központi szerepet szánó modellről.
Idővel azonban Bolsonaro is rájött, hogy jobb lesz váltani, és gazdasági tanácsadójává nevezte ki a Chicagói Egyetemen végzett Paulo Gaudest, akinek „ultraliberális” elképzelései végre meghódították a „piacokat”, a nagyvállalati képviseleteket, így lassacskán már nyílt támogatókra is talált a gazdaság nagyágyúi körében. Gaudes, aki egy befektetési cégnél is dolgozik, és aki szerint Bolsonaro „most tanulja a liberális demokráciát”, saját elképzeléseit, az adó- vagy a nyugdíjrendszer tervezett átalakítását a Chilében a nyolcvanas években végbevitt reformokhoz hasonlítja. Nem csoda, hogy a tavaly decemberben hatalomra került chilei elnök, Sebastián Piñera is úgy látja, hogy Bolsonaro gazdasági programja „jó irányba mutat”.
Kétségtelen, hogy a diadalmas gazdasági növekedés évei után az országot 2014 és 2017 között sújtó recesszióból még alig sikerült kilábalni. Ahogy az is érthető, hogy a rövid távú profitmaximalizálás bajnokai repesve várják, hogy Bolsonaro megvalósítsa ígéreteit, és bezárja vagy eladja a legtöbb állami vállalatot, és visszafogja a központi kiadásokat, többek között a szociális programok megkurtításával. Zöld utat adjon a magánnyugdíjpénztáraknak, vagy folytassa a most leköszönő Michel Temer elnök erőfeszítéseit annak érdekében, hogy újabb – a környezeti vagy az őslakosok jogai miatt – védett területeket árusítson ki az ugrásra készen álló brazil és külföldi nagyvállalatoknak.
Az első három helyezett voksainak megoszlása; ábra: El País
A felsőbb osztályok a privilégiumaik megvédését remélik a szegényellenes jelölttől
A választást megelőző kutatások alapján úgy tűnik, a most éppen kilencedik pártját koptató, ezúttal a Szociálliberális Párt (Partido Social Liberal, PSL) színeiben induló jelöltnek drukkolt a felső- és a középosztály zöme is: a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében támogatottsága több mint 40%, míg a csupán általános iskolát végzettek körében 20%.
A szegény – azaz a két minimálbérnél, 1908 reálnál (kb. 480 eurónál) alacsonyabb jövedelmű – háztartásokban szintén 20 százalék, azaz alacsonyabb, mint az akkor 35 százalékos nemzeti átlag. Miközben ennél jóval többen – 44% – rokonszenveztek vele a minimálbér tízszeresét keresők körében; míg valamivel lejjebb, a minimálbér öt-tízszeresét keresők közül már 51 százalék szavazott volna rá.
Ahogy például az El País helyi riportjából is kiderül, ennek a voksnak egyik legfőbb mozgatója a zsigeri PT-ellenesség, olyannyira, hogy a szimpatizánsok nem is érzékelik, vagy legalábbis nem bánják Bolsonaro radikalizmusát:
„Az emberek azt gondolják, hogy radikális, pedig valójában nyugodt. Én sokkal radikálisabb lennék”, magyarázza pl. a 41 éves Robson Bertochi, aki szerint a Bolsonaro elleni merénylet is a PT műve.
„Jobb, ha az emberek dolgoznak, mintha otthon ülnek hasznot húzva a jogokból, amiket a PT adott nekik; ez nem egészséges az ország számára.” A São Paulo centrumában több éttermet irányító házaspár szerint az adók és a dolgozók jogai akadályozzák a munkahelyteremtést, őket pedig „megfojtják”. Szerintük már csak segélyek vannak az országban, de ezt a számlát valakinek ki is kell fizetni. „Itt az ideje mindenkit munkára fogni, és felhagyni ezzel az egésszel” – mondja Bertochi, és az egészen éppúgy érti a munkanélkülieknek járó támogatást, mint az éhezés csökkentése érdekében létrehozott családtámogatást vagy a dolgozói jogokat.
Robsonék, akárcsak más riportokban megszólalók meg vannak róla győződve, hogy Bolsonaro „radikális” megoldásai jelentenek kiutat az erőszak spiráljából, ahogy arról is, hogy a „Mítosznak” is becézett jelölt majd megvédi a családokat és az iskolákat, ahol jelenleg szerintük az LMBT-mozgalmak diktálják a tanrendet.
Az oligarchikus média hitelvesztése megsokszorozza a közösségi médiában burjánzó propaganda hatását
Az érvek között akad több nyilvánvaló tévedés, a kampányban döntő jelentőségűvé vált közösségi média révén is terjedő propaganda, amelynek tipikus példái a „genderideológia” iskolai befolyásáról szóló rémtörténetek – nagy karriert futott be pl. a nem létező péniszalakú cumisüveg, amit a bölcsikben osztogatnak majd. A valóság ehhez képest az, hogy épp Bolsonaro kampánya révén sikerült egykor megakadályozni a PT kormányában miniszterkedő Haddad javaslatát, hogy egy homofóbia elleni kit bekerüljön a tantervbe.
A Bolsonaro támogatói, nem utolsósorban három, a kampányban szintén résztvevő fia által terjesztett álhírek óriási befolyása ezúttal is aláhúzza a média válságának szerepét a kortárs politikai krízisekben. A klasszikus csatornák és az újságíróelit hitelvesztése szorosan összefügg azzal, hogy közszolgálat helyett a magánkézben lévő médiabirodalmak jó ideje elsősorban oligarchikus érdekeket szolgálnak.
A közösségi oldalakon felkínált médiapótlék viszont ugyancsak profitorientált üzleti modellen alapul, és végképp mentes bármely szűrőtől, szabályozástól és normától. Az országban rendkívül népszerű, 147 millió választóból 120 milliós felhasználói táborral rendelkező WhatsApp a legszegényebbek számára internet nélkül is előfizethető, így még csak nem is tudnak az elküldött linkekre kattintani, pláne ellenőrizni az információt.
A Facebook által megvásárolt applikáció használóinak 90 százaléka naponta legalább 30-szor megnézi üzeneteit, a választók 66 százaléka fogyaszt és oszt meg itt rendszeresen politikai üzeneteket.
A sokak számára a transzgressziót, illetve a hitelvesztett elithez képest autentikus „kontentet” ígérő Bolsonarónak sikerült javára fordítani ezeket a trendeket: az első forduló előtt nem szerepelt a jelöltek vitáiban, ahogy az eddig legfontosabb médiában, a tévében is alig voltak láthatóak reklámfilmjei. (52 képviselővel most az alsóház második legnagyobb erejévé vált pártja korábban csupán 8 honatyával rendelkezett.)
Egyre duzzadó, immár 7,4 millió követővel rendelkező Facebook-oldalán érintkezett élő közvetítések révén a választókkal – miközben a jobboldal szimpatizánsainak 80 százaléka a közösségi médiáról tájékozódik. Az, ami innen nézve gyávaságnak tűnik, hívei számára épp annak igazolása, hogy az establishment, így a presztízsét vesztett média hatalma ellen lázad.
Golyót repíteni a PT fejébe
Van egy másik szintje is a PT-ellenes indulatoknak, ami azzal függ össze, hogy az elmúlt évek politikai mozgalmaiban felülkerekedtek a jobboldali és szélsőjobboldali csoportok (erről itt írtunk részletesebben), ami a munkáspárt elleni primér kritika erősítésén túl jelentős változásokat hozott a közvéleményben.
Egyrészt ezeknek a mozgalmaknak köszönhető – más intézményes szereplők, így a média, a pártok és egyes állami szervek mellett – hogy a brazil politikai élet csaknem egészét behálózó korrupcióért elsősorban a PT vitte el a balhét, és ennek vádja ma is főleg őket kárhoztatja.
Pedig, hogy az országban élő amerikai újságírót, Glenn Greenwaldot idézzük, az elnöki székből 2016-ban eltávolított Dilma Roussef költségvetési trükkjei kispályásnak mondhatók a helyére ültetett és máig elnökösködő profi oligarcha, Michel Temer sorozatos bűntetteihez képest. (Greenwald férje, David Miranda egyébként aktív politikus, Marielle Franco pártja, a radikális baloldali PSOL (Partido Socialismo e Liberdade) színeiben Rio önkormányzati képviselője, idén a kongresszusi mandátumért is indult.)
Másodsorban az is ennek a konzervatív offenzívának köszönhető, hogy az utóbbi néhány évben jelentősen jobbra tolódott a közvélemény, ahogy ezt a parlament összetételének változása is tükrözi (lásd az alábbi ábrát a Kongresszus összetételéről: kék/jobboldal, piros/baloldal, sárga/centrum), és mérhetően népszerűbbé váltak az autoriter elképzelések (pl. a halálbüntetés, a büntetőjogi felelősség korhatárának leszállítása), ahogy az antikommunizmus is.
Ami különösen azért érdekes, mert a Lula által képviselt modellnek nem sok köze volt a kommunizmushoz: bár a Munkáspárt kormányzása alatt milliók emelkedtek ki a nyomorból, a gazdagok is gazdagabbak lettek. Nem voltak államosítások, viszont a nagy magánvállalatok jelentős támogatásban részesültek, nem növekedtek a legmódosabbak adói, és az évek folyamán a párt egyre több kompromisszumot kötött a felsőbb osztályokkal és a nagytőkével.
Ennek ellenére ma sokan érvelnek azzal a PT ellen, hogy a venezuelai rémálmot hoznák az országra, de szemet hunynak afelett, hogy Bolsonaro retorikája és meghirdetett politikái nemcsak szegényellenesek és nyíltan rasszisták, de nyilatkozataiból egy olyan antidemokratikus ideál rajzolódik ki, ahol az állami erőszakszervezetek önkénye valóban a diktatúra árnyait idézi. Bolsonaro alelnökjelöltje, Antonio Hamilton Mourão tartalékos tábornok pl. nemcsak azt vetette fel, hogy a nép kizárásával lehetne új alkotmányt alkotni, de arra is utalt, hogy az elnök megpuccsolhatná saját magát.
De mintha egy jobbos, „keresztény” diktatúra kézzel fogható előjelei kevésbé lennének riasztóak, mint a kommunista önkény képzeletbeli fenyegetése.
A 3 B hatalma: Bala, Boi, Bíblia
A tartalékos kapitány diadalmas finisében nagy szerepe lehet a brazil Kongresszus legnagyobb hatalmú érdekcsoportjai támogatásának is. Közvetlen munkatársai között találjuk Onyx Lorenzonit, aki a miniszterelnökség vezetésére esélyes, és nemcsak a fegyverlobbi erős embere, de korábban az egyik piacvezető húsipari cég, a JBS is finanszírozta; vagy Nabhan Garciát, a nagy földtulajdonosok egyik szervezetének vezetőjét, aki a képviselők 40 százalékát adó ruralista frakció kegyeit keresi a jelölt számára.
A pejoratívan BBB frakcióknak nevezett erők harmadik tagozata – a fegyverlobbi (bala, azaz golyó) és a nagy földtulajdonosok (boi, azaz ökör) mellett – a brazil politikai életre nagy és egyre növekvő befolyással lévő evangéliumi keresztényeké, és Bolsonarónak itt is jól áll a szénája.
A katolikusok és az evangéliumi keresztények számának alakulása; grafika: Le Monde
Mellé állt a legjelentősebb neoprotestáns egyház, a Brazíliában 22,5 millió hívet számláló Isten gyülekezete: tiszteletbeli elnökük, Bezerra da Costa október elsején kijelentette, hogy „az összes jelölt közül ő az egyetlen, aki beszéli az evangéliumi keresztény nyelvét”. Ha még emlékszünk Bolsonaro legdurvább kijelentéseinek listájára, ez elég dehonesztáló minősítés, de a lelkipásztor egyértelműbben is kifejezte politikai üzenetét, miután lejátszatta a „Messiás” videóját az egyház szülinapi összejövetelén: „Nem engedhetjük, hogy a baloldal visszatérjen a hatalomba”.
Az egyház egyik leágazása, a Győzelem Krisztusban lelkésze, Silas Malafaia arra a kérdésre is válaszolt, hogyan férnek össze Bolsonaro homofób, rasszista, szexista kirohanásai a keresztény értékrenddel:
„Mindez nevetséges. A brazil baloldal volt az, amely teljes erővel támogatta az olyan morális szemetet, mint a genderideológia, vagy a „meleg csók” a délután hat órai szappanoperában”.
Ebből a körből származik Bolsanaro legfontosabb médiatámogatója is, az ország második legnagyobb médiacsoportját, a Recordot birtokló Macedo-család, melynek pátriárkája, Edir Macedo alapította 40 évvel ezelőtt az Isteni Királyság Univerzális Egyházát. Ők mintegy 9 millió hívet tudnak maguk mögött a világon, és Edir Macedo nemcsak azzal adott nagy lökést Bolsonaro népszerűségének, hogy a Facebookon jelezte, rá szavazna, de tévéjét is rendelkezésre bocsájtotta.
Miközben a jelölt, betegségére hivatkozva egyszer sem állt ki vitázni ellenfeleivel, múlt csütörtökön, az utolsó tévés vita közben a „legtisztább életű hazafinak” Macedo Record tévéjében, az ország egyik legnézettebb adóján kérdeztek alá előzékenyen.
Ahogy arra korábban utaltunk, a gyűlöletbeszéden vagy uszító üzenetein túl, a néhány éve Izraelben, a Jordán folyóban újrakeresztelkedő Bolsonaro magánélete, három házassága, az őt bántalmazással vádoló volt felesége sem igazán felelnek meg e nagyon konzervatív társadalmi ideállal rendelkező egyházak világképének. Azonban a politikai befolyás növelése mellett feltehetően gazdasági előnyt is remélő vezetők támogatásával párhuzamosan, a hívek rokonszenve is a volt katona felé fordult. Míg korábban, a szegények körében hatékonyan toborzó egyházak hívei közül sokan a PT-re szavaztak, és pont a munkáspárti politikák nyomán javult anyagi helyzetük, szeptember óta egyre többen (34%) térnek meg Bolsonaróhoz. Bármily abszurd is, úgy tűnik, sokan tőle várják a rend és a tekintély helyreállítását a gazdasági és morális válságban, amelyért a felelősség szerintük Luláékat illeti.
Ha rendesen viselkednek, nem lesz semmi bajuk
Ha azt gondolnánk, hogy Bolsonaro megerősödése és hatalomra kerülése csak stílusbeli változást hozna a píszível amúgy is leszámoló világunkban, és mindössze arról van szó, hogy a klasszikus jobboldal hitelvesztése szalonképessé teszi azt, ami korábban, ha nem is elfogadhatatlan, de vulgáris vagy abnormális volt, érdemes szemügyre venni az elmúlt napok történéseit.
Néhány órával az urnák zárása és Bolsonaro győzelmének kihirdetése után, hétfő hajnalban 12 késszúrással megölték a capoeira egyik mesterét, Moa de Katendêt. A gyilkosság 36 éves elkövetője a rendőröknek elismerte, hogy politikai okból cselekedett: Bolsonaro védelmében keveredett vitába egy bártulajdonossal, és amikor Moa is beszállt a beszélgetésbe a munkáspárti jelölt védelmében, hazament egy késért, majd a kocsmába visszatérve megölte a 63 éves férfit.
Kedden éjszaka futballszurkolók támadtak egy egyetemistára, aki a Föld Nélküli Dolgozók jelével ellátott sapkát viselt, Curitiba városának egyik kampuszán. Többek között üvegeket törtek szét a fiú fején, miközben azt kiabálták: „Itt Bolsonaróval vagyunk.”
Bolsonaro hívei támadtak vasárnap egy újságírónőre is, „kis baloldali sznobnak” nevezték, és megfenyegették, hogy megerőszakolják. Az idén már 137 támadást regisztráltak politikai okokból újságírók ellen.
A félelem talán leginkább az LMBTQ-emberek körében érzékelhető. A Le Monde riportjában egy Uber-sofőr közli vigyorogva a választások éjjelén utasaival: „Maguk a harmadik meleg pár, akit ma szállítok. Nagyon be vannak szarva. Nem szükséges, ha rendesen viselkednek, nem lesz semmi bajuk.”
Bolsonaro számos híve ünnepelte homofób dalokkal („Buzik, ez itt a figyelmeztetés, Bolsonaro kinyírja a perverzeket”), üdvrivalgásokkal („Kurva leszbikusok, most majd gyógyíttathatjátok magatokat”) vagy falfirkákkal („Halál a leszbikusokra!”) a győzelmet.
A pánik kézzelfogható vált egy bahiai LMBT-jogvédő szervezet elnöke, Marcelo Cerqueira szerint: „Az emberek nem mennek kimenni az utcára. Még soha nem történt ilyesmi egy választás után”.
Cerqueiráék tavaly 445 homofób gyilkosságot regisztráltak az országban, és jogos a félelem, hogy Bolsonaro, aki 2011-ben azt mondta a Playboy magazinnak, hogy „jobb szeretné, ha fia meghalna egy autóbalesetben, mint hogy egy bajszossal mászkáljon”, csak újabb lökést ad az erőszaknak.
Ahogy a PSOL egyik újraválasztott képviselője, Jean Wyllys megállapítja, a „homofóbia bal- és jobboldalon egyaránt létezik, Bolsonaro politikai stratégiaként gerjeszti„. Wyllys többek között arról ismert, hogy leköpte Bolsonarót, amikor az buzinak (viado) nevezte, és jó barátja volt a szintén homoszexuális, és fekete jogvédő aktivistának, önkormányzati képviselőnek, Marielle Francónak, akit márciusban gyilkoltak meg.
A különféle kisebbségek emancipációs küzdelmének jelképévé vált „Marielle” emléktábláját Bolsonaro pártjának jelöltje, a Rio állam vezetésébe nagy fölénnyel megválasztott Rodrigo Amorim egyik meetingje során leszedte október elején: „Ennek a szarnak vége. Most Bolsonaro jön.”
Porto Alegrében egy 19 éves lány tett panaszt a rendőrségen, miután három férfi megtámadta hétfőn, egyikük bicskával karcolt horogkeresztet a hasára, mert a lány pólóján a Bolsonaro ellen indult női kampányának jelszava (#EleNao, „ő nem”) szerepelt.
Bolsonaro ugyan szerdán végül Facebookon arra kérte híveit, ne szavazzanak erőszakos jelöltekre, korábban, újságírói kérdésre válaszolva nem sietett mérsékletre inteni őket. Szerinte „elszigetelt esetekről” van szó: „Nincs hatalmam emberek milliói és milliói felett, akik engem támogatnak. Ne fordítsuk meg a dolgokat: engem késeltek meg. Az intolerancia a másik táborból jön.”
Dobsi Viktória
Címlapkép forrása: Bolsonaro Facebook-oldala.
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!