Brazil nők milliói mozgósítanak a választási győzelemre esélyes ultra, Jair Bolsonaro ellen

A brazil elnökválasztás október 7-én esedékes első fordulójának legesélyesebbnek tűnő jelöltje, Jair Bolsonaro nyíltan nőgyűlölő, rasszista, homofób, és nosztalgikus csodálattal adózik a katonai diktatúra emlékének. A szétesés jeleit mutató, biztos vonatkozási pontjait és hitelét vesztett politikai elit kudarcát meglovagoló képviselő sokak szerint a „brazil fasizmust” testesíti meg, és a kampány finisében nők milliói mozgósítanak ellene: az  #EleNão  (ő nem) kampány szombaton százezreket vitt utcára, számos brazíliai és tucatnyi külföldi településen.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az amerikai kontinensen egyértelműen a női mozgalmak váltak az egyik legnagyobb horderejű, alulról szerveződő társadalmi erővé az utóbbi években. Korántsem véletlen egybeesés, hogy miközben az Amerikai Egyesült Államokban épp nőjogi kollektívák szorongatják meg a republikánusok és Donald Trump főbíró jelöltjét, Brett Kavanaught-t, Brazíliában is a nők vették fel a kesztyűt a számukra és a brazil társadalomra egyaránt veszélyes jelölttel szemben.

Kép forrása: Gamba

Az idén 63 éves Jair Messias Bolsonaro talán legtöbbet idézett mondata 2003-ból származik, amikor a kamerák előtt odavetette képviselőnő kollégájának: „Csak azért nem erőszakollak meg, mert nem érdemled meg”. De hasonló mondásokban bővelkedik egész politikai karrierje, amit a hadseregért rajongó honatya azután kezdett meg, hogy túlságosan konfliktusos jelleme miatt a hadsereg tartalékossá fokozta le 1985-ben:

„A diktatúrának 30 ezerrel több embert kellett volna meggyilkolnia, és a Kongresszussal kellett volna kezdniük, meg Fernando Henrique Cardoso elnökkel” (1999). „Képtelen lennék szeretni a fiamat, ha homoszexuális lenne, akkor inkább haljon meg autóbalesetben” (2001). „Az a rendőr, aki nem gyilkol, nem rendőr” (2017). „Öt gyerekem van. Négy férfi, de az utolsónál már volt egy gyenge pillanatom, így lány lett.” „A fiaimnak sosem lesz fekete barátnője, mert jól neveltek.„

Diszkvalifikálódott politikusok a börtönben és az állam élén

Jair Bolsonaróra sokan csak afféle súlytalan ripacsként tekintettek a brazil parlament alsóházában eltöltött 27 esztendő alatt, de az utóbbi években, a brazil politikai rendszer drasztikus destabilizációjával és a politikai elitbe vetett bizalom brutális visszaesésével, az 1964-1985 között tartó diktatúrával nyíltan rokonszenvező figura egyre népszerűbbé, egyúttal fenyegetőbbé vált. Mióta szeptember 6-án egy zavart elméjű férfi késsel támadt rá, és súlyosan megsebesítette, népszerűsége már az elnökválasztás október 7-én rendezendő első fordulójának lehetséges győztesévé teszi.

Bár első látásra a brazil demokrácia sokkal jobb állapotban van, mint pl. a nyílt és egyelőre kiút nélküli válságba sodródott Venezuela vagy Nicaragua, a munkáspárti (Partido dos Trabalhadores, PT) vezetők távozása, Dilma Roussef elnöki székből való eltávolítása 2016 augusztusában, és elődje, Luiz Inácio „Lula” da Silva idén nyári bebörtönzése óta nagyon is inog az intézményrendszer. Ahogy márciusban írtuk, egy önkormányzati képviselő, Marielle Franco meggyilkolása után, az ország, mondhatni a meredély szélén áll.

A 13 éven át kormányzó PT diszkvalifikálására a korrupciós vádak szolgáltattak ürügyet, csakhogy az elmúlt években feltárt, gigantikus korrupciós hálózatok, amelyek többek között Rio de Janierót is csődbe vitték, szinte minden pártot érintenek. Nem utolsósorban épp azokat, a számottevő társadalmi támogatással nem rendelkező jobbközép erőket, amelyek a választás megmérettetését elkerülve kerültek hatalomra Roussef impeachmentje után.

Élükön a köztudottan korrupt, de az immunitást a nyilvános bizonyítékok ellenére újra meg újra kibulizó Michel Temer elnökkel, akit 4 százalékos népszerűsége sem zavart abban, hogy a brazil és a külföldi nagyvállalati szféra legmerészebb álmait is megpróbálja megvalósítani az elmúlt két és fél évben, szembe menve a korábbi időszak szociális vagy környezetvédelmi vívmányaival.

Temer alatt felgyorsult az amazóniai esőerdő irtása, leépült a mégoly szerény, környezetvédelmi és az őslakosok jogait védő szabályozás. A privatizációk, a munkatörvény liberalizációja, a nyugdíjreform és a rabszolgatartás megkönnyítése mellett az elnök az utóbbi hónapokban jóval nagyobb hatalmat adott a 20 évnyi katonai diktatúra miatt felemás megítélésű hadseregnek. Annak ellenére is, hogy a katonaság bevetése – ahogy ezt a meggyilkolt Marielle Franco kutatásai is bizonyították –, pl. a favelák „pacifikációja” érdekében, javulást nem hozott.

Épp ellenkezőleg, olykor az áldozatok számának emelkedése mellett, elsősorban a szegény lakosság kontrollját és elnyomását szolgálta, így „tartva kordában” a rendszer veszteseit. 2017-ben az ország harmadszor döntötte meg előző évi rekordját a gyilkosságok számát illetően: 63.880 halott még Latin-Amerika legnépesebb, 208 milliós országában is szinte háborús veszteségnek számít.

Michel Temer elnöki működésének másik nagy nyertese az a Bolsonaro volt, aki a Dilma Roussef elmozdítását megszavazó parlamenti vitában azelőtt a katonatiszt előtt rótta le tiszteletét, aki 1970-ben 22 napon át kínozta a politikusnőt.

Megváltóra várva

Bolsonaro két évvel ezelőtti 16 százalékos támogatottsága azóta csaknem megduplázódott, és az utóbbi 3 hétben a kórházi kórteremből épp hogy csak visszafogottan kampányoló politikus pénteken már nyíltan fenyegetőzött is: „Annak alapján, amit én az utcákon látok, nem fogadok el más eredményt, mint a győzelmemet. … Azzal kapcsolatban, hogy a katonai testületek elfogadják-e a választás eredményét, én nem beszélek a parancsnokok nevében, tiszteletben tartom őket.” Ami a katonai vezetőket illeti, köztük több is akadt, akik már tavaly jelezték, hogy egy esetleges káosz esetén a hadsereg bevetésre kész.

Forrás: Facebook Bolsonaro

A veterán politikus ma nemcsak a katonai diktatúrával nosztalgikus választókat szólítja meg (szerinte akkor is „demokrácia volt, csak nem voltak választások”), hanem megoldásként kínálja fel a hadsereget a társadalom legfontosabb problémáira. Azt sugallja, hogy a katonaság által irányított ideális világban megszűnne a korrupció, az erőszak, sőt, a szegénység is. Legalizálná a fegyvertartást, a földtulajdonosok így védekezhetnének szerinte leghatékonyabban a föld nélküli parasztok mozgalmai ellen, és persze a halálbüntetést is. Alelnök jelöltje is egy radikális volt katona, ahogy általában is sok, összesen 117 katona méretteti meg magát a törvényhatósági és helyi választásokon.

Az El País spanyol napilap brazil kiadásának szerkesztője, Tom C. Avendaño szerint abban, hogy ez a vágykép sokak számára hihető lehet, fontos szerepe volt a diktatúrát követő demokratikus átmenet időszakának. Annak ellenére, hogy az 1964-ben bekövetkezett államcsíny után a rezsim az ellenállók kínzásától és gyilkosságoktól sem riadt vissza, az 1985-ben megindult „tranzició” egyik alapköve egy hat évvel korábbi törvény volt, amely amnesztiát adott az emberi jogokat megsértő állami alkalmazottaknak. Az átmenet alatt is fennmaradt a korábban jellemző propaganda, amely nagyon hatékony módon hitette el, hogy Brazíliában tényleg mindenki boldog. A valóság azonban közelebb állhat Bernardo Carvalho író jellemzéséhez, aki szerint az ország „mindig is pokol volt a szegény emberek számára, akik folyamatosan az erőszak, a rendőrség és a nyomor fenyegetésében élnek”.

A fenti koncepció azonban, amely afféle puha diktatúraként (dictablanda) idézi meg a korszakot, ma is sokakban él, sőt, ahogy Demétrio Magnoli újságíró fogalmaz,

„az az elképzelés, hogy a civil társadalom elterjedt degeneratív betegség, és a nemzeti egészség valójában katonai sebészeti intervenciók függvénye, márványba van vésve Brazília történelmében.”

Bolsonaro sikeréhez tehát hozzájárulhatnak ilyen történelmi beidegződések, máig fenntartott téveszmék, akárcsak a brazil társadalomban többé-kevésbé rejtve maradó, de nagyon is elterjedt és intézményesült rasszizmus. Akárcsak a mélyen bevésődött megvetés a szegényekkel szemben, akiktől jelöltünk szívesen elvenné a szavazati jogot. Végezetül pedig az establishmenttel szembeni jogos düh, az a szélsőjobbot másutt is tápláló indulat, amely legszívesebben mindent felperzselne, hátha a romokon valami új jön létre.

Az összesen 7 mandátuma alatt 9 pártnál megfordult, most épp az ironikus elnevezésű Szociálliberális Párt színeiben induló Bolsonaro másik aranytartaléka az evangéliumi keresztények népes csoportja, szavazóinak 26 százaléka ezekhez az egyházakhoz tartozik, amelyek jelentős politikai befolyással rendelkeznek a legtöbb brazil pártnál. Az alapból katolikus politikus 2016-ban, már a kampányra készülve járt Izraelben, a Jordán folyónál gyermekeivel, és egy pásztor meg is keresztelte.

Nők kampányolnak Bolsonarónak a hétvégén

Más területeken is rugalmasnak mondható: miközben példaképe Ronald Reagan, és szíve szerint mindent privatizálna, már kereskedelmi védővámok bevetését is szorgalmazta. Magától értetődően alacsonyabb adókat és kisebb államot, „debürokratizációt” ígér.

Bár elvben a tradicionálisnak mondott családi értékek védelmezője, most harmadik házasságát koptatja, és a Folha de São Paulo újság múlt héten közreadott információi szerint 2011-ben akkori neje Norvégiába menekült közös gyermekükkel, ahol arra hivatkozva próbált menedéket kérni, hogy Bolsonaro megfenyegette, megöli.

A „feminista felháborodás puskaporos hordója” és a gyufa lángja

A múlt szombaton mintegy 30 városban megrendezett tüntetések kezdeményezője egy szinte spontán alakult Facebook-csoport, amelyet augusztus 30. hajnalán hozott létre egy 36 éves magánvállalkozó, Ludimilla Teixeira. Néhány órával korábban arról beszélgetett egy barátnőjével, hogyan lehetne megmutatni azt az óriási felháborodást, amelyet bennük is keltett az a tudat, hogy egy ilyen kaliberű politikus az elnöki szék közelébe kerülhet, de amely a közösségi felületeken többnyire terméketlen, egyéni indulat marad.

Arra jutottak, hogy nyitnak egy csoportot, és meghirdetnek egy tüntetést, a többi már történelem: 24 óra múlva 600.000 tag gyűlt a Mulheres Unidas contra Bolsonaro, azaz a Bolsonaro ellen egyesülő nők csoportjába, egy héttel később egy millió, múlt héten pedig már 3 millióan voltak.

A zárt csoport (és az előzetesen valamennyire ellenőrzött profilok, bár percenként 10 ezer jelentkező elég nagy kihívás elé állítja az adminisztrátorokat) előnye, hogy Bolsonaro kritikusai nincsenek folyamatos zaklatásnak kitéve. A szerveződés nem kötődik pártokhoz vagy más formációkhoz, és a társadalom iránti aggodalom éppúgy táplálja, mint az önvédelmi reflex.

2017-ben több mint 60 ezer nemi erőszakot jelentettek a hatóságoknak, és több mint 220 ezren tettek panaszt családon belüli erőszak miatt, 1133 nő vesztette életét. A brazil parlamentben mindössze 10 százalék a nők aránya, az ország 193-ból 154. a nők demokráciában való jelenlétét mérő világranglistán.

A Bolsonaróval szembeni ellenállás a felmérések szerint ma a legszegényebb nők körében a legerősebb, ők feltehetően azt is sejtik, hogy a politikus eszméi nemcsak őket veszélyeztetik, hanem a gyermekeiket, családtagjaikat is. A statisztika szerint ugyanis a bűnszervezetek és az állami erőszakszervezetek legfőbb áldozatai a lakosság szegényebb csoportjaiból kikerülő fiatal, színes bőrű férfiak, és az elnökjelölt által beharangozott „rendteremtés” még több erőszakot ígér.

A csoport tehát általában is szeretné mozgósítani a társadalmi ellenállást, mindazokat, akik fenyegetve érzik magukat a Bolsonaro képviselte retorika és politikák miatt, és úgy tűnik, hogy eddig csak nekik sikerült a szűkebb, politizált körökön túl aktivizálniuk a polgárokat.

Szeptember közepére az adminisztrátorok számos fenyegetést kaptak, és néhány órára meghekkelni is sikerült a csoportot, amelyet ekkor átneveztek „Nők Bolsonaróval” csoporttá, az elnökjelölt egyik, szintén kampányoló fia pedig több hazugságot is terjesztett „az egyik baloldali pártnak eladott oldalról”, amelyet végül a Facebook visszaadott az igazi adminoknak.

Az internet amúgy is a kampány egyik legdinamikusabb felülete, ahol Bolsonaro már régóta nagyon hatékony: Facebookon mindjárt 7 millió, Twitteren 1,6 millió követővel. A finisben egy darabig már nem erősödött, de egy kedden publikált kutatás szerint újabb két pontot csúszott feljebb, és 31%-on áll, második helyen a kissé szintén erősödő munkáspárti jelölt, Fernando Haddad 21%-kal.

Lula utolsó pillanatban kiválasztott utóda politikatudományt tanított az egyetemen, jogi és közgazdasági diplomája mellett egy filozófia doktorija is van, és Lula és Roussef kormányaiban is szerzett tapasztalatot. A PT a végsőkig ragaszkodott a ma is legnépszerűbb brazil politikus, Lula indulásához, annak ellenére, hogy a hatóságok sorozatos döntései csak megerősítették az indulást kizáró börtönbüntetését. A szeptember 11-én ringbe állított Haddad épp Bolsonaro ellentéte: visszafogott, intellektuális és racionális – kérdés, hogy vevők-e erre a politikából tömegesen kiábrándult brazil választók.

Forrás: Facebook Fernando Haddad

Nemcsak az első forduló kimenetele kérdéses, mert ugyan Bolsonaro elutasítottsága is nagyon magas (44%), és egyre nő, de a Luláékban csalódott baloldaliak és persze a Munkáspártot zsigerből elutasító  jobboldaliak ellenszenvét sem érdemes lebecsülni: Haddad második fordulós „ellenszelét” most 38 százalékra mérik.

O coiso, „a dolog” ellen

Azok a politikai-társadalmi folyamatok, amelyek az utóbbi években Bolsonaro lokomotívját fűtötték, mostanra tehát úgy tűnik, kiváltottak egy ellentétes hatást is: azok, akiket elriaszt az általa ígért változásnak ez a múltból nagyon is ismerős válfaja, elkezdték megszervezni magukat, és hallatják a hangjukat.

Brazíliában, akárcsak több szomszédos országban, a női mozgalmak az élen járnak abban, hogy valamiféle kiutat mutassanak a kaotikus helyzetből, ahol a gazdasági válság csak súlyosbítja a mély politikai krízist és a társadalmi megosztottságot. A progresszív politikai kísérletek, jelen esetben Luláék, részleges vagy teljes kudarcával párhuzamosan destabilizálódó, olykor az összeomlás szélére kerülő országokban a konzervatív erők ajánlata általában a kemény revans, amely szociális és ideológiai szempontból is a baloldal hatalomra kerülése előtti időkbe vágyik.

A women-led movement brought over 1 million out on protests across #Brazil, + in cities around the world, in a show of strength against fascist presidential candidate #JairBolsonaro.
Three São Paulo women explain why they participated pic.twitter.com/PjhpAHwXxE @BrasilWire #EleNão

— Alborada (@alboradanet) 2018. október 1.

A Bolsonarót nevén nem, legfeljebb a nőnemű dolog szóból alkotott hímnemű „O coiso” kifejezéssel illető nők és támogatóik azonban úgy látják, hogy ez a múltba való visszatérés nemcsak a nehezen kiharcolt szociális, környezetvédelmi, emberi jogi vívmányokat veszélyezteti, hanem a leggyengébbek, a kisebbségek esetében az életesélyeket és az emberi méltósághoz való jogot is.

Egy olyan társadalmat ígér – lásd Temer rabszolgaság törvényét vagy Roussef óriási ellenállást kiváltó kísérletét a nagypolgári családokban feketén alkalmazott takarítónők státuszának legalizációjára –, ahol széles tömegeknek nincsenek jogaik, és csak a felettük állók kegyéből telik nekik bármire.

Ahogy Bolsonaro „gyenge pillanatban nemzett” lánygyermekére utalva a Facebook-csoport egyik moderátora mondta szombaton: „Mi nem vagyunk afféle gyengeségek, ezt válaszoljuk most neki. Nézd, mennyi nő, mennyi gyenge fog most össze, hogy megmutassuk, ő a brazíliai fasizmus arca. Nem szolgáltathatjuk ki magunkat egy ilyen pasinak.”

Dobsi Viktória

Címlapkép forrása: Twitter Piensa.Prensa.