Felmentették az emberkereskedelemmel vádolt spanyol tűzoltókat, akik életeket próbáltak menteni Leszboszon

Hétfőn reggel kezdődött Görögországban annak a három sevillai tűzoltónak pere, akik 2015 őszétől egy spanyol civil szervezet önkénteseiként vettek részt a tengeren át érkező menekültek mentésében. 2016 januárjában letartóztatták őket Leszbosz szigetén, és emberkereskedelem kísérlete címén emeltek vádat ellenük, ami maximum 10 év börtönnel büntethető.

81%

Év végéig még

19 101 233 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Spanyolországban és Görögországban egyaránt nagy figyelemmel kísérték, különösen a humanitárius, menekülteket segítő szervezetek a 3 sevillai tűzoltó – Manuel Blanco, Julio Latorre és Quique Rodríguez perét, amely precedens értékű ítéletet ígért.

A félelmek ellenére a leszboszi Mitilíni bírósága felmentette a vádak alól a 3 férfit, akik nemcsak a spanyol közvélemény jelentős részének és számos ismert személyiségnek támogatását élvezték, de az utóbbi hetekben gyakorlatilag minden politikai erő kiállt mellettük.

A nem túl spanyolosan hangzó Professional Emergency Aid (Proem-AID) nevű szervezet önkénteseit a családtagok mellett intézményes támogatók is elkísérték az első és egyben utolsó tárgyalási napra, Leszbosz szigetére. Az athéni spanyol konzul, az andalúz parlamentből érkezett küldöttség, a regionális szocialista kormány illetékes tisztviselője és a sevillai városvezetés tagjai is Mitilínibe látogattak, hogy ekképp is jelezzék szolidaritásukat a 3 közszolgálati dolgozó irányában.

Támogatás a teljes politikai palettán

Az Andalúziát irányító, de országos szinten ellenzéki szerepben lévő szocialista politikusok nyilatkozatokban álltak ki a „mindig törvényes keretek között eljáró életmentők” mellett, illetve azért, hogy a „humanitárius tevékenység ne lehessen büntethető, hanem épp ellenkezőleg, értékként ismerjük el”, és véget érjen a sevillaiak 2 éve tartó „kálváriája”.

Támogatólag tweetelt a 2011 óta hatalmon lévő, és a menekültek befogadásától az ellenzéki pártok és a számos mozgósítást szervező kollektívák nyomása ellenére is elzárkózó Néppárt külügyminisztere is, Alfonso Dastis, aki korábban személyesen is fogadta a kvázi nemzeti hőssé vált 3 férfit.

Korábban írtuk:

Mi ütött a katalánokba, hogy százezrek demonstrálnak a menekültek befogadásáért?

Még ennél is határozottabban, „másféle” európai migrációs politikát követelve üzentek a közösségi oldalakon a baloldali pártok vezetői, a szocialista párt főtitkára, Pedro Sánchez, illetve Pablo Iglesias a Podemos részéről.

De uniós szintről is érkezett szolidáris gesztus: az Európai Parlament elnöke, Antonio Tajani a SER rádiónak nyilatkozva „tévedésnek” minősítette a pert. „Fontos, hogy a tűzoltók segítsenek”, és a „segítségnyújtás pozitív”, mondta Tajani, aki szerint hosszú távú stratégiára van szükség, és több pénzt kell befektetni „Afrika” és a „migránsok integrációja” érdekében.

Még 2016 októberében a tűzoltók 132 ezer aláírással megtámogatott petíciót vittek Brüsszelbe, a humanitárius akciók kriminalizációja ellen. Ott történetesen épp egy görög politikus, Dimitris Avramopoulos, a bevándorlási ügyekben kompetens komisszár fogadta és biztosította őket támogatásáról.

A tárgyalás előtt a tűzoltók úgy nyilatkoztak, hogy optimisták a sok biztatás és a kapott segítség miatt, de azért nyugtalanok is, hiszen nagyon súlyos vádakról van szó. Remélték, hogy minden jól alakul, és „mosolyogva” térhetnek vissza Spanyolországba, megünnepelve, hogy végül a józan ész kerekedett felül, és elismerték az ártatlanságunkat.

2016. január 14. éjjelén a 3 férfi a dán Team Humanity nevű szervezet kérésére szállt vízre. A dánok állításuk szerint egy eltévedt hajóhoz mentek segíteni, és a 3 spanyol hajóját épp javították, ezért csatlakoztak hozzájuk. A bajba jutottak feltételezett tartózkodási helyére érve azonban nem találtak semmit és senkit, és miután visszaértek a kikötőbe, letartóztatták őket. 3 napot töltöttek a rácsok mögött, majd összesen 15 ezer eurós óvadék ellenében szabadultak.

Otthagyni a kanapét

A tűzoltók néhány hónappal korábban, 2015 őszén döntöttek úgy, hogy „otthagyják a kanapét”, elsősorban a média hatására, amely nap mint nap sokkoló képekben számolt be a görög partokhoz érkező menekültek kiszolgáltatottságáról. A szeptember 2-án Kos szigetén partra vetett hároméves kisfiú, Aylan Kurdi holttestének fotóját külön is említi a 47 éves Blanco: „megláttam ezt a képet a tévében, ránéztem a saját, négyéves fiamra, és arra gondoltam, mennyire reményvesztettek lehettek a szülei, senki nem segített nekik”.

A két hónappal később megalakult szervezet közadakozásból és a mentőszolgálattól kapott, nem túl jó állapotban lévő hajóval látott munkához, költségeiket részben saját zsebükből fedező, szabadnapjaikkal zsonglőrködő, kéthetente cserélődő, önkéntes tűzoltókkal.

A hideg vízi mentésben speciális képesítéssel rendelkező sevillaiak hamar ismertté váltak a szigeten, mert akkor sem féltek a tengertől, ha rosszak voltak az időjárási körülmények. Maga a görög parti őrség is több ízben kért tőlük segítséget, de a decemberben a szigetre látogató amerikai színésznő, Susan Sarandon is meg akart velük ismerkedni.

Susan Sarandon a Proem-Aid önkénteseivel, 2015-ben. Fotó: El País

Szakmai tapasztalataik ellenére, az, aminek Leszbosznál tanúi voltak, minden képzeletüket felülmúlta. Blanco úgy emlékszik vissza, hogy akkor kezdte sejteni, mi vár rá, amikor a reptérre kollégájuk a neoprén öltözetben jött ki eléjük. „Az első mentést felszerelés nélkül csináltuk, 10 perccel azután, hogy leszálltunk a kompról, már embereket húztunk ki a vízből” – mondja Rodríguez. Egyikük számára az felejthetetlen, hogy „ott a gyerekek nem sírnak, mintha tudnák, hogy semmi értelme”; másikuk szerint „minden nagyobb, erőteljesebb, az arcok, a szagok, a zajok, még az éjszaka is”.

Talán a professzionális életmentők számára még abszurdabbnak tűnhetett a helyzet, hiszen egy olyan 20 kilométeres szakaszon mentettek életeket, ahol 10 euróért, biztonságosan és alig egy óra alatt át lehet kelni, de emberek százezrei vágtak neki az útnak fejenként kb. 1000 euróért, életveszélyes tákolmányokon.

Életmentésre ítélve

A tűzoltók a vádemeléstől fogva azt képviselték, hogy ügyük túlmutat a Proem-AID működésén, és általában véve, a menekülteket segítő humanitárius szervezetek kriminalizációja a célja.

 

Szimpátiatüntetés 2016 januárjában a sevillai reptéren. Fotó: eldiario.es

Ahogy arról korábban írtunk, a 2015-ös válság óta egyre gyakrabban fogalmazódtak meg olyan vádak a segítő szervezetek ellen, hogy tevékenységük az „illegális migráció” előmozdítója. Nemcsak szélsőjobboldali szervezetek építenek kampányokat erre az üzenetre, de a mainstream politikában is hallhattunk hasonló érveket, Párizstól Szicílián át Budapestig, főleg miután az EU elvileg semleges határvédelmi szerve, a Frontex is közzétett ezt sugalló anyagokat.

Ezen felül több európai országban indultak eljárások aktivisták ellen, a leszboszi hatóságokhoz hasonló a szicíliai Catania ügyészének fellépése egyes szervezetek ellen, majd az olasz és líbiai kormányok tavaly júliusi javaslata egy „viselkedési kódex” kialakítására, amely a Földközi-tengeren aktív NGO-kat próbálja szabályozni.

Ebben a szellemben jelentette ki akkortájt a spanyol belügyminiszter, Juan Ignacio Zoido is, hogy „tudatosítani kell az NGO-kban, hogy azért vannak, hogy segítsenek, és nem azért, hogy bátorítsák vagy segítsék a szabálytalan bevándorlást”. Ugyanezzel a lendülettel Zoido azt is elhárította, hogy Madrid menekültek átvételével támogassa a tengeren érkezők nagy részét fogadó olaszokat, arra hivatkozva, hogy a spanyol partoknál is nő a „nyomás”.

A miniszter, egyébként korábban Sevilla polgármestere, egy héttel később, a felháborodás nyomán bocsánatot kért az NGO-któl. Az e témában továbbra is kisebbségben lévő, és a közvélemény-kutatások alapján amúgy is apadó népszerűségű Néppárt, a mostani perben, nyilván a tűzoltók népszerűsége miatt is, szolidárisnak mutatkozik.

De ez nem változtat a tényen, hogy a hatalmon lévő európai politikusok jelentős részével szembemegy a civil szervezetek álláspontja: szerintük ugyanis a jelenlétük azért annyira zavaró, mert az illetékes szervek jogsértéseire hívják fel a figyelmet. Másképp fogalmazva: úgy vélik, hogy valójában állami feladatot látnak el, és ha az államok hajlandóak eleget tenni a nemzetközi konvenciókban rögzített humanitárius kötelezettségüknek, akkor a civilek szívesen haza mennek. Addig azonban maradnak, a fenyegetések ellenére is.

Ezen a véleményen vannak a beperelt tűzoltók is, akiknek kampányszlogenje is erre utal: életmentésre ítélve. A 3 napos börtön már országosan ismert hőssé tette őket, 2016 januárjában több százan várták őket a sevillai reptéren, ahol valóságos tüntetés alakult, „a határok és háborúk ellen, a népek közötti szolidaritásért”. Saját számításaik szerint, azon a télen 6 fős egységeikkel kéthetente mintegy 9000 embernek segítettek.

Az utóbbi hónapokban újraindult szolidaritási kampány pedig újra országos üggyé tette a vízi mentők ügyét, feltehetően ennek köszönhető, hogy gyakorlatilag az egész politikai spektrum kiállt mellettük.

Bár Blancóék helyzete sok szempontból különleges, korántsem egyedülálló. Március közepén a talán legismertebb helyi mentőszervezet, a katalán alapítású Proactiva Open Arms egyik hajóját foglalták le az olasz hatóságok a szicíliai ügyészség utasítására. A hajó legénységének több tagját szintén az illegális migrációs elősegítésével vádolták meg, miután nemzetközi vizeken megkezdték egy 212 eritreait szállító hajó mentését, és a késve érkező líbiai parti őrség felszólítása és fegyveres fenyegetése ellenére sem „szolgáltatták vissza” a már a fedélzeten lévő embereket.

Az epizódról itt írtunk részletesebben:

Olyan katonai felszerelést is finanszírozott az EU, amelyet a török-szír határon menekültek ellen vet be Erdoğan

Egy hónappal később a szicíliai Cataniában eljáró bíró nekik adott igazat, hajójukat elengedték, és a vádakat ejtették, de az ügyészség jelezte, hogy folytatja ellenük a nyomozást. A Proactiva az egyik utolsó civil szervezet, amely a jelenleg legveszélyesebb és legfrekventáltabb zónában, az olasz és líbiai partok közt dolgozik.

Hasonló vádakkal folytatnak nyomozást a marokkói hatóságok a két helyi spanyol enklávé, Ceuta és Melilla határán legaktívabb NGO, a Caminando Fronteras vezetője, Helena Maleno ellen – sajtóinformációk szerint az elvileg kiszabható maximális büntetés életfogytiglan.

Malenóéknak köszönhető, hogy fény derült arra, hogy 2014 februárjában a Ceuta határánál átúszni próbáló fekete-afrikaiak ellen tömegoszlató fegyvereket bevető csendőrségi akció 15 ember halálával végződött.

Korábbi cikkünk:

Az Unió déli határa volt tavaly a leggyilkosabb a Földön, mintegy 3200 migráns halálát dokumentálták

A gyanú szerint úgy segítette az embercsempészeket, hogy a szervezetéhez érkező segélyhívásokat továbbította a parti mentő szolgálatok felé.

Annak, aki életet ment, joga van a védelemre?

Malenóék számítása szerint egész Európában csaknem félszáz olyan aktivista van, akinek hasonló okokból gyűlt meg a baja az igazságszolgáltatással. A fenti három spanyol eset mindegyikében sikerült mozgósítani a közvéleményt annak érdekében, hogy ezeknek a szervezeteknek a munkáját védelemre méltó értékként mutassák fel. Maleno szavaival: hogy megerősödve kerüljenek ki a megpróbáltatásokból, és elérje a társadalmat az az üzenet, hogy „annak, aki az élethez való jogot védi, joga van a védelemre”.

De míg a spanyol tűzoltók ügye vezető hír volt hétfőn minden helyi médiában, más eljárások nem kapnak ekkora médiafigyelmet. Május 31-én kerül sor például 3 európai aktivista – két svájci fiatalember és egy olasz lány – perére Dél-Franciaországban, akik szintén 10 év börtönt és 750 ezer eurós bírságot kockáztatnak.

A három aktivistát április 22-én tartóztatták le, és csak május 5-én engedték őket szabadon, a vád szerint szabálytalan határátlépésben segédkeztek, amikor egy több száz fős tüntetés keretében áthaladtak a francia-olasz határon. A demonstrációhoz ugyanis vízummal nem rendelkező külföldiek is csatlakoztak, és bár a 3 gyanúsított nem szervezte a tüntetést, valamilyen okból a hatóságok szerint ők a felelősek ezért.

Az április 22-én zajlott tüntetés; Fotó: Valérie Merle

A demóra azután került sor, hogy az európai identitárius mozgalom képviselői akcióztak a határszakaszon: egy kerítést jelképező rácsot állítottak fel április 21-én, és a hatóságokat bírálták, mert szerintük „gyávák” ellenőrizni a határokat. A megmozdulásban az AFP szerint főleg francia szélsőjobbos aktivisták vettek részt, de néhány magyar, olasz, dán, osztrák, angol és német polgár is.

Kapcsolódó cikkünk:

Európai szélsőjobbosok közadakozásból “védenék meg Európát”, migránsokat mentő civil hajókat feltartóztatva a Földközi-tengeren

Brüsszelben gyanútlan polgárok hajtják végre a Soros-tervet: ők nyújtanak menedéket a hidegben a menekülteknek

A Génération Identitaire tagjai terveik szerint egész hétvégén maradtak volna, hogy „jelezzék az arra járó migránsoknak, hogy a határ le van zárva, és menjenek haza”, végül másnap, vasárnap délután távoztak a csendőrség felügyelete alatt.

Fotó: Twitter Defend Europe

Mindez épp annak a bevándorlási és menekültjogi reformnak parlamenti vitája alatt zajlott, amely az első komolyabb krízist okozta a francia kormánypárt sorain belül, és amely ellen egyhangúlag kiálltak a segítő szervezetek, sőt több állami jogvédő is.

Korábban írtuk:

A menedékjog értelmetlen és regresszív reformjára készül a francia kormány

A francia belügyminiszter végül egy kalap alatt ítélte el azokat a provokációkat és incidenseket, amelyeket az „ultrajobb és az ultrabal” szervezett. A hatóságok azonban semmi kivetnivalót nem találtak abban, hogy az identitáriusok mégoly jelképesen, de azért mégiscsak a határvédelem feladatával kacérkodjanak, és egyes civilek bejelentése ellenére sem indult eljárás ellenük.

Bár a sevillai tűzoltók kapcsán Spanyolországban most egyértelműen az az értelmezés kerekedett felül, hogy „életeket menteni nem bűn, és azt kell elítélni, aki megtagadja, hogy életeket mentsen”, ahogy a fenti francia-európai epizód is mutatja, a menekült- és migrációs kérdésben nagyon is képlékenyek a normák.

És várhatóan a jövőben is folytatódnak a különféle társadalmi, politikai és intézményes szereplők erőfeszítései, akárcsak a konfrontáció, annak érdekében, hogy ezeket a képlékeny szabályokat az egyes csoportok a saját képükre formálják.

A sevillaiak hétfőn is hangsúlyozták, hogy ennek a történetnek nem róluk kellene szólnia, hanem azokat az embereket kéne a fókuszba állítani, akik ma is életüket kockáztatják a Földközi-tengeren.

Úgy tűnik azonban, hogy ezek a viták elsősorban arról szólnak, milyen világban, milyen társadalomban szeretnénk élni. És fenntartásukhoz és táplálásukhoz, ahogy sok politikus megértette, sokszor még csak menekültekre sincs szükség.

Dobsi Viktória

Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!