Európai szélsőjobbosok közadakozásból „védenék meg Európát”, migránsokat mentő civil hajókat feltartóztatva a Földközi-tengeren
Május közepén indított pénzgyűjtő kampányt egy szélsőjobbos európai mozgalom, hogy „megvédje Európát”: azokat a civil hajókat szeretnék feltartóztatni, amelyek mentési feladatokat látnak el a Földközi-tengeren. Miután néhány hét alatt összegyűjtöttek 65.000 eurót, ellenkampány is szerveződött, a kritikusai szerint törvényellenes gyűjtés és akciók megakadályozására.
Alig 3 hét alatt gyűjtötték össze saját bevallásuk szerint az európai identitáriusok – egy szélsőjobboldali hálózat tagjai – a célul kitűzött 50.000 eurót a Defend Europe elnevezésű projektre. Ennek előzményeként május 12-én egy kisebb csónak közelítette meg a szicíliai Katánia kikötőjében, az SOS Méditerranée és az Orvosok Határok Nélkül (MSF) Aquarius nevű hajóját, amelyet rövid időre feltartóztatott, mielőtt az olasz parti őrség előállította az utasait.
A Greenpeace és más civil szervezetek stílusát idéző performanszban olasz, francia, német és osztrák aktivisták vettek részt a szervezet gall weboldala szerint, de csatlakozott hozzájuk egy közismert kanadai szélsőjobbos aktivista is, Lauren Southern, aki több videót is szentelt már az „európai fiatalság reconquistájának”.
Cinkos kormányok, cinkos civilek
Az akció nyomán készült kampányklipben a Franciaországban született és már több országban, köztük hazánkban is szárba szökkent identitárius mozgalom 4 aktivistája kéri nagyrészt angol nyelven, majd franciául, olaszul és németül, hogy a velük rokonszenvezők pénzzel is járuljanak hozzá Európa megvédéséhez. A beérkezett összegből egy nagyobb vízi jármű és profi legénység költségeit állná az összefogás.
Az identitárius mozgalomról bővebben:
A Defend Europe nevű projekt honlapja a Generation Identity nevű, Grazban bejegyzett szervezetre hivatkozik, és a támogatást is egy osztrák számlára várják. A weboldal és a mozgalom francia képviselőinek nyilatkozatai alapján, az identitáriusok az embercsempészek partnereként vagy egyenesen csempészekként tekintenek a civil mentést szervező csoportokra, és tevékenységüket bűntényként definiálják.
A mentőakciók ugyanis bátorítanák az embereket, hogy útra keljenek, ezzel „számos halálesetet okozva”. Az európai kormányokra pedig azért haragszanak, mert hanyagok, cinkosak és Európa „inváziója” az „árulásuk és kudarcuk révén” valósulhat meg.
Úgy vélik, hogy ha e civil mentőakciók nem lennének, a menekültek és migránsok – a szóhasználatukkal „illegálisok” – nem kísérelnék meg az átkelést, azaz hajóik megállításával kevesebben kelnének útra: így a halottak száma is csökkenne. A „misszió” leírásából az is kiderül, hogy ha „szenvedő, szerencsétlenül járt” migránsokkal találkoznak, akkor „természetesen segítségükre lennének”, visszakísérve őket az afrikai partokhoz.
Felvettük a kapcsolatot a Génération Identitaire (GI) francia szervezettel, mert szerettük volna megtudni például azt, a gyakorlatban hogyan képzelik az Afrikából érkezők hajóinak visszakísérését, de ígéretük ellenére eddig nem reagáltak a megkeresésre.
Törvénysértő a kezdeményezés?
Miután a sikeres gyűjtés híre elterjedt a médiában – Magyarországon az MTI hírét átvéve elsősorban a kormánypárti sajtó számolt be róla, illetve szélsőjobbos portálok, olykor már a Breitbart London cikke alapján – beindult az ellenkampány is. Hamarosan sikerült letiltatni a szervezet PayPal elérhetőségét – a cikk írásakor ez nem is üzemel – a pénzküldő szolgáltatás alapszabályára hivatkozva.
De egy viccnek indult kezdeményezés – amely kalózhajóra gyűjtene, egyrészt a menekültek kimentésére, másrészt az identitáriusok lélekvesztőinek elsüllyesztésére – is kapott már 1250 euró adományt (amit a menekülteket támogató szervezeteknek szánnak.)
Kb. ezren vettek részt a német identitáriusok berlini tüntetésén június 17-én, infó és kép forrása: Facebook, GI
Miközben Franciaországban egyre több cikk született a tárgyban, ahogy a Libération is megállapította néhány napja, feltűnő a politikai vezetők hallgatása a kérdésben. A közösségi oldalakon többek között arról folyik a vita, kalózkodásnak tekinthető-e egy ilyen agresszió, és a francia napilap Patrick Chaumette egyetemi tanárt idézi, a Human Sea program vezetőjét, aki szerint az identitáriusok tervei egyrészt az emberi életek védelmét leszögező nemzetközi jogi normákkal mennek szembe, másrészt azzal a szintén a tengeri területeken érvényes szabállyal, amely a hajózás szabadságának korlátozását tiltja.
Az EU tagállamai is aláírták ezeket a konvenciókat, és a francia jogba mindkét fenti szabályt átültették, a büntető törvénykönyv 223-5-ös cikkelye szerint például 7 év börtönnel és 100 ezer eurós büntetéssel sújtható, aki akarattal feltartóztatja a közvetlen veszélyben lévők megsegítésére érkezőket.
A május 12-ei akcióról készült klip
A májusi „támadásban” érintett két szervezet nem kíván egyelőre panaszt tenni, az MSF szerint nem is igazán sikerült feltartóztatni az Aquariust, és a főleg egy jelzőrakéta kilövéséből álló incidens nem érdemel szót. Az SOS Méditerranée pedig épp június 8-án indította el Marseille-ban kampányát, amellyel ismét szeretnék felhívni a francia társadalom figyelmét a Földközi-tengeren való átkelés veszélyeire.
Az általuk működtetett, 77 méteres Aquarius 2016 februárja óta folyamatosan cirkál a líbiai partoknál, és a római tengeri mentő központtal kapcsolatban állva ezideáig 17.000 személy segítségére sietett a nyílt vízen, mintegy 100 mentőakció során. Az MSF orvosi segítségével üzemelő Aquarius minden tengeren töltött napja 11 000 euróba kerül, a szervezet pedig mindenkinek a segítségére számít fenntartása érdekében.
Blöff vagy remek reklám?
A Libé által megkérdezett civilek egyébként kételkedtek benne, hogy az identitáriusok által összegyűjtött pénz elég lehet-e terveik finanszírozására, miközben a jobboldali Le Figaro azt emelte ki, hogy az utóbbi két évtizedben az identitárius mozgalom a legjobb kommunikációs eszközökhöz folyamodott „agit-prop” akciói érdekében.
A Génération Identitaire egyik aktivistája, Clément Galant pedig úgy nyilatkozott múlt héten a sputniknews.com-nak, hogy a PayPal számla jegelése direkt jót tett nekik, azóta jóval több adományt kapnak más utakon, plusz rengeteg buzdítást, támogatást is, többen is jelentkeztek, akik személyesen is részt vennének az akcióban. A beérkezett, megközelítőleg 65.000 euró (kb. 19, 5 millió forint) jelentős részét még a számla felfüggesztése előtt lehívták, és bíznak benne, hogy a többihez is hozzáférnek majd, mert szerinte nem sértették a szolgáltatás szabályait.
A GI lyoni tagjai készülnek a Defend Europe misszióra, forrás
A szélsőjobbos kezdeményezés sikerét bizonyára elősegítette – vélik a civil szervezetek képviselői, akiket a The Guardian és a Libération szólaltat meg – hogy az utóbbi hónapokban több európai politikus és hatóság nyilatkozata is azt sugallta, hogy a civil mentőhajók úgynevezett „húzó tényezők”, azaz hozzájárulnak ahhoz, hogy többen induljanak útnak. Véleményük szerint a civilek csak ahhoz járulnak hozzá, hogy kevesebben haljanak meg, az emberek így is, úgy is elindulnának.
A tavaly óta az ENSZ-hez kötődő Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) Hiányzó migráns projektje folyamatosan dokumentálja a világban történt haláleseteket,. A június 19-ei adatok szerint 2017-ben 1985-en vesztették életüket a Földközi-tengeren. Kép forrása: Twitter
Az utolsó európai mentő hadművelet: Mare Nostrum
Érdemes felidézni, hogy 2014 novembere óta az Európai Unió és tagállami kormányai lényegében nem folytatnak vízi mentést nemzetközi vizeken, ekkor állt le az olasz kormány kezdeményezése, a Mare Nostrum. Az olasz haditengerészet katonai-humanitárius operációja azután indult, hogy 2013 októberében egy hét leforgása alatt több mint 600 ember halt meg Lampedusa közelében. A két baleset, amelyben több kisgyerek is életét vesztette, óriási megrendülést okozott az országban, ezért látta szükségesnek a miniszterelnök a Mare Nostrum műveletet, amely egy év leforgása alatt 100.000 embert mentett ki a Földközi-tengerből.
Róma hiába kért, nem kapott pénzügyi segítséget az Uniótól, ezért, és a belső, elsősorban jobboldali kritikák miatt – a becslések szerint havonta 9 millió euróba került a misszió – 2014 novemberében berekesztették, és a feladatot a jóval szerényebb, és mentési infrastruktúrával kevésbé ellátott, elsősorban az európai partok közelében operatív, uniós Frontex-operáció, aTriton vette át.
Eközben az EU a migráció kontrollját lényegében a környező államokkal próbálja megoldatni, Törökországtól Tunéziáig, ez az úgynevezett externalizáció, amely felülemelkedik azon a problémán is, hogy az említett országok rezsimjei mennyire megbízhatóak emberi jogi szempontból. Azaz szemet huny afelett, ha a török vagy líbiai határőrök verik, kínozzák a menekülteket, esetleg az életüket veszélyeztetik, ahogy afelett is, hogy az így keletkezett joghézagokban virágzik a csempészet és a jogtiprás.
Június elején került nyilvánosságra egy videó, amelyen kb. 260 etiópiai és szomáliai látható, akiket valahol Líbiában tartanak fogva, váltságdíjat követelve családjuktól, ezért éheztetik és kínozzák őket, attól sem riadva vissza, hogy fogaikat vagy végtagjaikat eltörjék. Ha a Facebookon publikált képek kegyetlensége egy újabb lépcsőfokot jelent is, a líbiai horrorisztikus állapotokról már több éve tudósítanak a civil szervezetek.
És rendszeresen figyelmeztetik az EU-t, hogy a határőrség megerősítésére adott pénz – idén februárban 200 millió eurót ajánlott fel Brüsszel – nem fogják megoldani sem a líbiai politikai krízist, sem a milíciák és az egymással versengő kormányok „hivatalos” erőszak szervezeteinek visszaéléseit, a szisztematikus kínzást, nemi erőszakot, a rabszolgasorba taszított emberek sorsát.
A 21. század legsúlyosabb tengeri tragédiája
A Mare Nostrum lezárulása után néhány hónappal, 2015. április 12-én és 18-án, a líbiai partokról indult két hajó csaknem 1200 utasa vesztette életét. Az április 18-án végbement tragédia 800 halottjával a 21. század legsúlyosabb tengeri balesete.
Akkortájt még Jean-Claude Juncker is kénytelen volt elismerni, hogy a Mare Nostrum lezárása súlyos hiba volt, de ahogy a Forensic Oceanography nevű projekt kutatóinak tanulmánya is alátámasztja, az EU döntéshozói korábban is tisztában voltak vele, hogy a halálesetek száma növekedni fog, ezt maga a Frontex is előre jelezte.
A londoni székhelyű kutatási program még 2011 nyarán indult, civil szervezetek kérésére, egy másik nagy port kavart tragédia feltárása érdekében. Néhány hónappal korábban két hétig bolyongott 72 utasával egy hajó az akkortájt a NATO ellenőrzése alatt álló vizeken, mielőtt visszatévedt Líbia partjaihoz, 63 holttesttel. Az áldozatok éhen vagy szomjan haltak. Bár a katonai szervezet először tagadta, hogy megkapta volna a hajó segélyhívását, de hamarosan kiderült, hogy ez nem igaz, és hiába tudott a bajba jutottakról a közelben lévő kereskedelmi hajók mellett több európai hatóság és hadsereg is, mégsem sietett senki segítségükre.
Az Európa Tanács 2012-ben publikált tanulmánya is megállapította az állami és katonai szervek felelősségét, és a Forensic Oceanography eredményei alapján (a történtek a rendelkezésünkre álló technológia révén nagyrészt rekonstruálhatók) azóta perek is indultak.
A megmentőket hibáztatni
A projekt keretében több tanulmány is született a Földközi-tengeren uralkodó állapotokról, a legutóbbi június 9-én jelent meg, „A megmentőket hibáztatni” címmel, és azt vizsgálja, mennyire jogosak a vádak, amelyeket már a Mare Nostrum működése idején is hallhattunk arról, hogy a menekültek kimentése „szívó hatást” gyakorolna, végső soron növelné a földrészünkre vágyók, és így a halottak számát.
A szerzők szerint az utóbbi hónapokban valóságos kampány indult a mentő szervezetek ellen, amelynek célja ezek delegitimációja és kriminalizációja. A kampányból a Frontex mellett magas rangú politikusok és a média is kivették a részüket, de hozzájárultak az olaszországi bűnüldözési szervek egyes tagjai is.
A tavalyi tanulmányának videós összefoglalója; Charles Heller
A kutatók – az identitáriusokkal ellentétben – arra a következtetésre jutottak, hogy a civil hajók hibáztatása téves alapokra épül, és felcserél ok-okozati összefüggéseket, nem egyszer propagandisztikus célok érdekében. Ezek a hajók lényegében csupán azt a feladatot próbálják elvégezni, kapacitásaik határán egyensúlyozva, amelyet az Unió nem akar.
A tanulmány tényekkel is alátámasztott konklúziója pedig az, amit a migráció számos kutatója is állít, az ENSZ rapportőrjével egyetemben: az EU-nak biztonságos, elsősorban légi útvonalakat kell teremtenie annak érdekében, hogy az Európába indulók ne kockáztassák életüket. Amíg ez nem történik meg, a proaktív segítségnyújtás, akár NGO-k, akár állami szervezetek végzik, humanitárius kötelezettség.
Ha léteznének ilyen legális beutazási lehetőségek, azzal nemcsak a csempészek tevékenysége veszítené el értelmét, de több ezer életet is megmenthetnénk. Ahogy a szakértők javasolják évek óta, az EU tesztelhetne is egy erre a célra szolgáló speciális vízumot a különösen veszélyeztetett területeken – a tesztidőszak után pedig a tények, és nem legendák alapján alakíthatná politikáit.
Dobsi Viktória
Címlapkép: Az identitárius kampány reklámja, forrás: GI Facebook
Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!
