Sugar papers: hogyan vitte tévútra majd 30 éven át a cukorlobbi az amerikai fogászati programot?

Március elején jelent meg a Plos Medecine tudományos magazinban egy San Francisco-i egyetem kutatóinak összesítése mintegy 300, a cukoripari cégek belső használatra készült dokumentumáról. Ebből kiderül, hogyan sikerült majd 3 évtizeden át befolyásolniuk az USA fogászati prevenciós politikáit, annak ellenére, hogy a cégek már 1950-től tisztában voltak azzal, milyen káros a fogakra a cukor. A lobbinak nemcsak azt sikerült elérni, hogy az állami prevenció fő célkitűzései közül eltűnjön a cukorfogyasztás csökkentése, hanem saját alternatív tudományos projektjükkel tévútra vitték szinte az egész programot is.

A dokumentumokat Cristin Kearns fogorvos-kutató lelte fel, aki 2008-ban kezdett együttműködni az ismert dohányellenes aktivista és kardiológus, Stanton Glantz professzor egyetemi műhelyével, amely a Legacy Tobacco Documents Library (LTDL) fenntartója. Ennek a 2002-ben alapított digitális archívumnak a története nyolc évvel korábbra nyúlik vissza, ekkor szivárgott ki egy ismeretlen whistleblower jóvoltából a Brown & Williamson Tobacco Corporation több ezer bizalmas, belső dokumentuma; a másolatokat több egyetemre, médiához és az amerikai Kongresszushoz is eljuttatták.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az ún Tobacco papers egyik ilyen dokumentuma, amely a nikotin addiktív természetéről szóló kutatási eredményeket tartalmazott, a főképp egészségügyi kutatásokra specializált Kalifornia Egyetem (UCSF) professzoránál, Glantznél landolt, aki az egyetem könyvtárának ajándékozta az értékes leletet. A cég megpróbálta ugyan azt visszaszerezni, de egy éves pereskedés után elutasították a keresetét, és az egyetem közzé tehette a szóban forgó papírokat.

Ugyancsak 1994-ben négy amerikai állam indított pert a dohányipar ellen, a cigaretta okozta betegségek egészségügyi költségeire vonatkozó kártérítés érdekében. Hamarosan 42 másik csatlakozott hozzájuk, majd 4 évvel később aláírásra került a Master Settlement Agreement (MSA): a 46 amerikai állam és az ország 5 legnagyobb dohány cége (Philip Morris, R. J. Reynolds, Lorillard, Brown & Williamson, American Tobacco Company), illetve az utóbbiak két közös szervezete (Tobacco Institute, Center for Tobacco Research) között.

A megegyezés a cégeket termékeik marketingjének és reklámjának korlátozására, valamint éves kártérítés fizetésére kötelezte. A paktum részeként kénytelenek voltak közzé tenni a belső dokumentációt saját weboldalaikon, illetve át is kellett adniuk őket a hatóságoknak. Ebből az idővel digitalizált gyűjteményből jött létre 2002-ben az LTDL, amely több mint 80 millió oldalnyi, összesen 14 millió dokumentum lelőhelye ma – a nagy dohánycégek marketing-, reklám-, gyártási, eladási és tudományos tevékenységének tárgyában.

Cristin Kearns már másfél éve nyomozott a cukoripar szereplőinek lobbitevékenységéről – a politikai döntéseket befolyásolni hivatott alapítványok, egyesületek, szimpóziumok és kutatási programok hálózatáról –, amikor 2010-ben rábukkant Roger Adams hagyatékára.

A szerves kémia emerit professzora 1959-től haláláig, 12 éven át volt a cukoripar tudományos zászlóshajójának, a cukorkutatások alapítványának (SRF) felügyelőbizottsági tagja. Az itt fellelt 319 dokumentum nagyon tanulságos módon világítja meg a lobbi működését.

1966-ban az amerikai hatóságok úgy döntenek, nemzeti célkitűzéseket jelölnek ki, és átszervezik az egészségügyi politikát. A Nemzeti Egészségügyi Intézetek (National Institutes of Health, NIH) fogászatra specializálódott egységének (NIDR) igazgatója egy tízéves expressz programot állít össze a fogszuvasodás visszaszorítása érdekében. Ekkor már komoly tudományos eredmények, többek között Robert Fitzgerald kutatásai igazolják a szacharóz és a baktériumok együttműködésének veszélyeit; épp ezért az NIDR három fő célt jelöl meg 1967-ben: csökkenteni a baktériumok erejét, ellátni fluoriddal az ifjú amerikaiakat, és módosítani a gyerekek étkezési szokásait. (A fluorral kapcsolatban azóta számos kétely is megfogalmazódott egyébként.)

A veszélyt rögtön érzékelő cégek – ugyan már 1950 óta tisztában voltak a cukor okozta károkkal saját kutatóik jóvoltából – a szénhidrát-bevitel csökkentése helyett alternatív módszerek kidolgozásába fognak. Speciális enzimeket fejlesztenek a foglepedék ellen, oltásokkal kísérleteznek a fogszuvasodás megállítására, speciális fog-építőanyagok bevitelét pedzegetik az ún. „projekt 269” keretében. Hogy, hogy nem, ezek a fantáziadús felvetések 1971-ben mind bekerülnek a fogszuvasodás elleni Nemzeti programba … és egy évtizeden belül mindegyikről bebizonyosodik, hogy zsákutca. Eközben ugyanebből a programból eltűnik minden, a cukorfogyasztás csökkentésére irányuló elképzelés; 1969-ben az NIDR egyenesen irreálisnak minősíti a felvetést, és nem indítja meg azokat a programokat sem, amelyek a különféle élelmiszerek fogyasztásának következményeit tesztelték volna. Mivel a tesztek bizonyos termékeket diszkvalifikáltak volna, az ipari szereplők számára életbevágó volt a program megakadályozása – vélik ma Glantzék.

A módszerek egyik fele a párhuzamos „tudományos” tevékenység, publikációk, rendezvények révén próbálja aláásni a számukra kedvezőtlen következtetések hitelét, vagy megkérdőjelezni az említett tesztek hatékonyságát. De a lobbi az emberi erőforrásokba is befektetett: 1969 októberében az SRF alapítvány létrehozza saját kutatócsoportját, hogy önálló javaslatokkal állhasson elő, és sikerül felfogadniuk a NIDR 11 fős szakértő gárdájának 10 tagját. Épp csak Robert Fitzgeraldot nem hívják meg, a téma legjobb ismerőjét.

A sugar papers kutatói nem tudták bizonyítani, kaptak-e ellenszolgáltatást a meghívott tudósok az SFR-től. Ugyanakkor az eredmény látványos: a cukoripar javaslatainak 78%-a bekerül a fogászati kutatásokat tíz évre orientáló szövetségi programba, olykor szó szerint. Stanton Grantz, a dohánylobbi tevékenységének avatott ismerője persze szívesen von párhuzamot a két nagyipari érdekcsoport tevékenysége közt, bár a dohány sokkal veszélyesebb, mint a cukor (amelynek persze nemcsak a fogakra vannak negatív hatásai). Különös egybeesés, hogy az SRF első tudományos igazgatója, Robert Hockett 1954-től a Dohányipari Kutató Bizottságnak is dolgozott (TIRC).

„Akár a dohányról legyen szó, akár a cukorról, akár a globális felmelegedésről, ugyanazok a módszerek lépnek működésbe, hogy táplálják a kételyeket” – állapítja meg a professzor.

Egészen 1996-ig kell várni – azaz az 1967-es tervekhez képest majd 30 évig! – hogy az amerikai Élelmiszer- és gyógyszerbiztonsági felügyelet (FDA) engedélyezze az első élelmiszer-kísérleteket. És ennek eredményeképp csupán a „fogakra nem ártalmas” felirat kerül fel az ételcímkékre, negatív vagy elrettentő üzenet nem. A magyar sajtó is beszámolt róla, hogy március elején az Egészségügyi világszervezet (WHO) új irányelvet adott közre, amely a napi kalóriabevitel maximum 10%-ra korlátozná a hozzáadott cukorfogyasztást – többek között a túlsúly, az elhízás, a cukorbetegség és a fogszuvasodás veszélyeit korlátozandó. Az FDA tervei közt szerepel a hozzáadott cukormennyiség jelzése az élelmiszerek csomagolásán, amit természetesen egyáltalán nem támogat a World Sugar Research Organisation, a cukorlobbi új csodafegyvere – azaz a fél évszázada folyó játszmában még mindig az amerikai gyerekek állnak vesztésre.

Egy lyukas fog, egy szennyezett folyóhoz hasonlóan két ízben is növeli a GDP-t és a magánszektor hasznát: amikor a magas hozzáadott cukorral készült termékek fogyasztása létrehozza a „lyukat”, és amikor betömik. Közben azonban sokszoros kár éri a folyó és a fog gazdáját is. Ahogy a sugar papers felkutatói fogalmaznak a tanulmány konklúziójában: ez a történelmi példa jól illusztrálja, hogyan védekeznek az ipari szereplők a számukra potenciálisan káros kutatások ellen, ezért okulásul szolgálhat a mai kor közpolitikáinak kialakításakor is, hogy a közegészségügy prioritásait ne írják felül a nagyipari szereplők érdekei.

Dobsi Viktória

(A Le Monde cikke alapján.)

Az illusztráció RJ White álreklámjának részlete, de akadt hasonló hirdetés az ötvenes években is.

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.

Támogatás SZJA 1% felajánlásával #Azénadómból

Ha 1%-od az Átlátszó céljaira kívánod felajánlani, személyi jövedelemadó bevallásodban az Asimov Alapítvány adószámát tüntesd fel, ami a következő: 18265541-1-42 Letölthető nyilatkozat itt.