A választás napja: „Nem akarom, hogy a gyerekem buzi legyen!”

Mindenki ellenzéki győzelmet várt a Baranya 2. sz. választókerületben, hiszen 2018-ban az akkor még külön induló ellenzéki jelöltek 8762 szavazattal többet kaptak összesen, mint a győztes fideszes Hoppál Péter. 2019-ben az ellenzéki összefogás jelöltjei elsöprő sikert arattak a komlói önkormányzati választáson, Polics József (Fidesz-KDNP) polgármesteri székét is mindössze 3 tucat szavazat tartotta meg. A jelek mind egy irányba mutattak tehát, mi pedig elindultunk utánuk. Választási riport Komlóról.

„Hát, a részvételi rekordoknak lőttek” – állapították meg a választási adatok iránt érdeklődő komlóiak vasárnap reggel, miután kinéztek az ablakon. Nulla fok és masszív havazás fogadta ugyanis a szavazni indulókat. Így aztán sokan nem is indultak el szavazni: a 18:30-as adatok szerint a választópolgárok 42,9%-a otthon maradt.

Pedig a Baranya 02. OEVK.-ban rögtön 8 jelöltre is lehetett szavazni: Ipacs Sándor, Hencsei Zsolt, Árvainé Behán Zsuzsanna, Szilágyi László Csaba, dr. Juhász Gábor, Martos Csongor, dr. Hoppál Péter és dr. Szakács László versengett a szavazók kegyeiért. Ez persze barokkos túlzás, mert a jelöltek egy részéről a helyiek egészen mostanáig nem is hallottak.

Szakács Lászlóról mondjuk igen. Ő korábban nemcsak képviselő, de alpolgármester is volt Komlón, Hoppál Péter pedig Hoppál Péter. Évek óta képviselő, minden rendezvényen és avatáson ott van, csak az nem ismeri, aki nem is itt lakik. Kettejük csatáját várta mindenki a volt bányászvárosban, mert akármennyire hozzácsaptak több más random települést – meg Pécs egy részét –, azért mindenki úgy könyvelte el, hogy Komló dönt majd az új képviselőről.

De hogy mi járt a komlóiak fejében, nehéz volt átlátni. A választás előtt pár nappal valaki vérvörös Z betűket fújt Hoppál plakátjaira városszerte, amelyek így még inkább zavarosak lettek. A plakátokon ugyanis alapból sem szerepelt a Fidesz logója, de még csak a színe sem. Kék háttér előtt Hoppál Péter és Polics József mosolygott egy Hajrá, Komló felirat társaságában.

Persze nem kellett sokat agyalni a megfejtésen: a 2019-es önkormányzati választáson egyedül Polics tudott nyerni, az ellenzéki jelöltek minden mást vittek a testületben. Komlón a Fidesz nem volt túl népszerű ez idő tájt. Hoppál tehát egy Polics József-kabalával vágott neki a küzdelemnek, és persze, mindazzal a hátérrel, amit a Fidesz biztosított neki: „gyermekvédelem”, „béke”, na, meg az uniós források milliárdjai.

Persze, mindez mit sem ér, ha egyszer hideg van, meg le kell takarítani tíz centi havat az autóról, így kicsit lassan indult be Komlón a választási gőzhenger. A városban 9 óráig mindössze 1 789 fő adta le a szavazatát, és mindenhol olyan csend honolt, mint egy átlagos „januári” vasárnapon. Tél és csend és hó és halál…

11 környékén azért volt egy kis mozgolódás: fotósok körében megérkezett Szakács László az illetékes szavazóhelyiségbe, ahol még az urnát is hagyták középre húzni, hogy jól sikerüljön a felvétel.

Nagyjából vele egy időben futottak be az infók is, hogy Kenderföldön (a város talán legszegényebb része) buszoztatják az embereket. Hát, a hír mindig gyorsabb, mint a tudósító, így a helyszínre érve már csak a két területileg illetékes önkormányzati képviselőt találtam ott.

Az egyik a kocsma előtt állt, a másik autóval hajtott el az épület mellett, majd az ablakot letekerve kiabálta, hogy „mit keresel itt, te köcsög, húzzál hátrébb, te rossz buzi”. A köcsögben nem vagyok biztos, mert még mindig esett a hó, és a kapucnitól nem hallottam teljesen jól.

Szófogadóan arrébb mentünk, be a kisboltba, ahol az eladónő azonnal forró kávéval kínált, és a fejét csóválta a stílus hallatán. Aztán jönni kezdtek a vásárlók. „Egy tejföl lesz.” „Egy zacskós leves.” „A kakaós csiga mennyi? 300? Azt hittem, olyan 230 körül van… Akkor nem kérem, köszönöm.” „Egy üdítő, hat zsemle, 20 deka szalámi a sonkásból. A tavaszit nagyon szeretem én is.” Csak hát annak 2190 kilója. A másiknak 1990. Megnéztem az árcímkét.

„Kérek egy keserűt! Te is iszol? Akkor kettőt. Legyen három! És maga, kedves?” – fordul hozzám hirtelen egy férfi. Majd választ sem várva mutatja a négyet, hiába mondom, hogy nem lehet, vezetek, kocsival jöttem. „Hát milyen kocsival? Babakocsival?” – nevet a másik, majd a kezembe nyomják a kis üveget, és egymást ölelgetve kimennek.

Újabb vásárlók jönnek, két fiatal férfi, az egyiket ismerem gyerekkoromból. „Mit vegyek? Kérsz csokit?” „Nem, köszi.” „Pedig a csoki jó” – fordulok hozzá. „Szavaztál?” „Persze! Nem akarom a Fideszt” – mondja kacsintva. Közben végeznek – nem vesznek csokit –, és kilépnek az ajtón, miközben megtartják, hogy egy fiatal lány, hosszú hajjal, kezében csillogó jelvénnyel beléphessen. „Első választó? Gratulálok! Örülök, hogy fontosnak tartottad, hogy gyakorold a jogaid!” – mondom neki. Ő mosolyog. „Hát, persze” – mondja büszkén.

„Meg nem akarom, hogy a gyerekem buzi legyen!”

A táskámba dugom a keserűt (szilva, 24%-os), átsétálok a legközelebbi szavazóhelyiségbe. Egy darabig észre sem vesznek, aztán méregetni kezdenek. Végül két magas, izmos fiatalember elém áll és megkérdezi, mégis mi járatban. Majd az igazolványomra esik a pillantásuk. „Sajtónak tetszik lenni?” Igen, sajtónak tetszik lenni, mondom mosolyogva. Akkor jó, mondják ők is mosolyogva, akkor jó. „Kamera is lesz?” – kérdezi, de mondom, hogy nem, vagy ha mégis, majd szólok.

A férfi visszamegy az asztalhoz, fennhangon közli az ott ülőkkel, hogy sajtó vagyok, és majd kérek engedélyt, ha fotózni akarok. Nem akarok. Kb. öt perc alatt ki is ürül a hely – de biztos nem miattam, elvégre ebédidő van.

Dávidföldön, a város egyik legnagyobb családi házas övezetében eközben egyre látványosabban nő a szavazatok száma. A rég bezárt általános iskola egykori termeiben horrorfilmet lehetne forgatni, de ez látszólag senkit sem zavar. Hogy miért itt szavaznak a legtöbben? Sok a fiatal, mondja egy fiatal lány. Sok az idős, véli egy idős nő. Közel van a szavazóhelyiség. Mindegy, hol van, akkor is elmennénk. Talán a családi házak miatt, többet beszélgetünk. Meg itt lakik a polgármester is.

– Igaz, nem kampányolt, kopogtatás sem volt, csak telefonon hívtak, ma már legalább kilencszer.

– Tényleg? És ki hívta?

– A Gyurcsány. Az Orbán. Mindenki!

A 67,31%-os részvételi arányra mégsincs magyarázat.

Pár kilométerrel arrébb, a régi bányászlakások övezte vájáriskolában viszont alig vannak. Pontosabban egyetlen szavazó sincs, így minden szempár rám szegeződik, amikor belépek. Hogy miért itt a legalacsonyabb a részvételi arány? Sok az idős. Itt nincsenek CSOK-os házak meg fiatalok, mint Dávidföldön.

Meg itt van két idősek otthona, várják vissza a mozgóurnát is. Mert most mindenhol vannak ellenzéki megfigyelők is, nem lehet kapkodni, tovább tart, mire végeznek. Sok itt az idős, és hát, esett a hó. Nem mertek elindulni…

Lassan zárnak a szavazóhelyiségek, a földön meggyalázott választási plakát. Furcsa csönd van, mint vihar előtt. A hó lassan olvadni kezd, végigfolyik az úton, a felhők mögül még megpróbál előbújni a nap. De már elkésett, alkonyodik. És jönnek az első eredmények.

Katus Eszter

Nyitókép: Hoppál Péter választási plakátja Komlón (forrás: Katus Eszter/Átlátszó)

Adj szja 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka! Átlátszónet Alapítvány: 18516641-1-42 from atlatszo.hu on Vimeo.