Nem csak a reál tantárgyakból van pedagógushiány: kényszermegoldások a hiányzó tanárok pótlására II.

A tanárhiány kapcsán leggyakrabban a reál tárgyakról esik szó, pedig a humán és a készségtárgyak esetében is egyre többször fordul elő, hogy nincs elég pedagógus az iskolákban. Ezúttal azt jártuk körbe, hogy a saját szakjuk, szakpárjuk mellett egyéb tárgyakat is bevállaló tanárok terhelésén felül milyen egyéb módszerekkel próbálják megoldani az oktatási intézmények a hiányzó tanárok helyettesítését. Találtunk példákat arra is, hogy tanári diploma nélkül alkalmaznak az iskolák munkavállalókat, pedagógusként. 

Bár a kormány nem igazán szokta elismerni a tanárhiányt, a közoktatás szereplői számára világos, hogy sok esetben olyan pedagógusok tartják a vállukon az összeomlás közelében álló rendszert, akik saját tantárgyaikon felül egyéb tárgyak tanítását is kénytelenek bevállalni. Olyan tantárgyakét, amelyekhez nem rendelkeznek szakos végzettséggel – erről a jelenségről múlt heti cikkünkben írtunk részletesen.

Történelemtanár tanítja a kémiát, fejlesztőpedagógus a matekot – Kényszermegoldások a hiányzó tanárok pótlására I. – Átlátszó oktatás

Három olyan pedagógussal beszélgettünk, akik kényszermegoldásból saját tantárgyukon felül reáltárgyakat is tanítanak vagy tanítottak az iskolájukban.

Most megpróbálunk közelebb kerülni a szakos tanárok hiányának pontos arányaihoz, és rámutatunk, hogy nemcsak a reál tantárgyak és az idegen nyelvek, hanem a humán és a készségtárgyak esetében is előfordul, hogy nincs elég pedagógus az iskolákban.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Több ezer tanár hiányzik a rendszerből

Közérdekű adatigényléssel megkérdeztük az Oktatási Hivataltól, a Központi Statisztikai Hivataltól (KSH) és a Belügyminisztériumtól, hogy a jelenlegi illetve az előző két tanévben mennyi volt az összes tanári álláshely általános iskolában és középiskolában szakok szerinti bontásban, valamint hogy ezekből mennyi volt betöltetlen. A kért bontásban azonban egyik megkérdezettnél sem állnak rendelkezésre az adatok.

Az Oktatási Hivatal honlapján csupán egy olyan táblázat érhető el, amely az egy-egy iskolában dolgozó pedagógusok számát tünteti fel, így az egyes tantárgyak megfelelő szakos pedagógussal való ellátottságára nincsenek adataink.

A 24.hu-nak ugyanakkor három éve sikerült hasonló adatokat szereznie a KSH-tól, megkapták, hogy 2016-tól kezdődően a közoktatás egyes szintjein mennyi volt az üres álláshely negyedévenként. A kapott adatok szerint 2019 második negyedévében 4543 betöltetlen álláshely volt az oktatásban.

Azóta ezek a számok, kiindulva a pedagógustársadalom akcióiból, követeléseiből minden bizonnyal tovább növekedtek, de nyilvánosan elérhető hivatalos statisztika sajnos nem áll rendelkezésünkre.

Oktatáskutató szakemberek elemzései alapján szintén képet kaphatunk a helyzet súlyosságáról. Nahalka István oktatáskutató a 2019. évi országos kompetenciamérés eredményei alapján végzett közelítő számításokat arra vonatkozóan, hogy az intézmények mekkora hányadában hiányzott pedagógus az egyes tantárgyakat vagy tantárgycsoportokat illetően.

Az általános iskolákban főképp fejlesztőpedagógusok és természettudományos tanárok hiányoznak (a betöltetlen álláshelyek aránya Nahalka számításai szerint 39,5%, illetve 32,5%), de humán szakos tanárokból is hiányzik a szükséges pedagógusok 10,7%-a.

Középiskolában különösen a matematikatanárok, idegennyelv-tanárok és informatikatanárok tekintetében aggasztó a helyzet, de a humán szakos pedagógusok esetében is 8,7%-os hiányról beszélhetünk.

2021 elején a Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. munkatársai a magyar közoktatás emberi erőforrásának szűkösségét vizsgáló kutatásukban még aggasztóbb eredményekre jutottak.

Matematikatanárból a megkérdezett intézmények 48%-ában, idegennyelv-tanárból pedig 30%-ában van hiány, de magyartanár is hiányzik az iskolák 19%-ából.

Már nyugdíjasokat és az utolsó éves egyetemistákat is bevetnek

Az oktatási rendszer különféle módokon igyekszik enyhíteni a tanárhiányt, így egyre gyakrabban látunk arra is példát, hogy akár tanári diploma nélkül is elnyerhető egy-egy tanári álláshely. Igaz, szerencsére ott – még – nem tartunk, hogy az utcáról besétálva bárkit alkalmazzanak az iskolák: az adott tantárgyat egyetemen, nem tanári szakon tanult emberek viszont bekerülhetnek akár tanárként is az oktatási intézményekbe.

Emellett az iskolák csoportösszevonásokkal is korrigálhatják a tanárhiányt, vagy pedagógiai asszisztenseket is beküldhetnek szakórát helyettesíteni. Szintén bevett szokás, hogy az iskolák honlapján és Facebook-oldalán, valamint az erre szakosodott csoportokban közzétett álláshirdetésekben külön kiemelik, hogy végzős egyetemistákat és nyugdíjas tanárokat is szívesen látnak egy-egy tanári munkakör betöltésére – habár a Közszféra Állásportálján és az Egyházi Állásportálon is megjelenő, „hivatalosabb” hirdetések ezt a kitételt általában nem tartalmazzák.

A megengedőbb álláshirdetések oka, hogy a praktizáló, de nyugdíjba még nem vonult pedagógusok közül egyre nehezebb jelentkezőket találniuk az iskoláknak. A végzős tanár szakosok utolsó egyetemi évüket egyébként is egy-egy iskolában töltik az egyéves tanítási gyakorlat keretein belül, amikor meghatározott, a gyakorlat leigazolásához szükséges heti óraszámban tanítanak az iskolában. Félállásnyi vagy akár teljes állásnyi munka azonban nem számolható el tanítási gyakorlatként.

Áthidaló megoldás erre az lehet, ha az iskola a náluk tanítási gyakorlaton lévő egyetemistát a gyakorlatként leigazolt órákon felül óraadói szerződéssel is alkalmazza, azonban

így az egyetemista terhelése akár a duplája is lehet annak, amit az egyetemek gyakorlatként előírnak számukra.

Ez akár kölcsönösen előnyös helyzetet is eredményezhet, hiszen lehetséges, hogy az egyetemista a diplomaszerzés után teljes állásban ottmarad a gyakorlata helyszínén. Másrészről azonban korai kiégéshez, vagy akár pályaelhagyáshoz is vezethet az ilyen mértékű terhelés – ebben az esetben egy rövid távú megoldásról, egy évre szóló vészmegoldásról beszélhetünk az egyetemista alkalmazásával.

Álláshirdetések végzős egyetemistáknak és nyugdíjasoknak is (forrás: facebook.com/bardosiskola és Pedagógus állás nyilvános Facebook-csoport)

Az idei tanévtől újdonság az is, hogy a nyugdíjat egy 2022. júliusi kormányrendelet alapján már közalkalmazotti státusz mellett is fel lehet venni, ami azt jelenti, hogy a tanárok újra munkába állhatnak az oktatási intézményekben, úgy, hogy eközben a nyugdíjukat is megkapják. Korábban aki nyugdíjasként dolgozni szeretett volna egy állami fenntartású intézményben, az csak úgy tehette ezt meg, ha a nyugdíját szüneteltette, ugyanakkor a nyugdíjalapja nem nőtt már tovább a nyugdíja alatt folytatott munkavégzés révén.

Könnyen lehet, hogy a döntés hátterében az áll, hogy a – kormány által nyilvánosan soha el nem ismert – pedagógushiány látszólag enyhüljön.

Vannak, akik tanári diploma nélkül, egyetemi végzettséggel tanítanak

Két olyan emberrel beszélgettünk, akik tanári diploma nélkül, de az általuk tanított tantárgyakból egyetemi diplomával jutottak pedagógusálláshoz.

Egyikük, Demeczky Ádám magyar alapszakon, majd irodalom- és kultúratudomány mesterszakon szerzett egyetemi diplomát, jelenleg doktori képzésben vesz részt. 2021 tavaszán az akkori tanév végéig általános iskolai magyartanárként dolgozott heti 16 órában – magyartanári diploma nélkül. „Mivel az intézményt aggasztotta, hogy nincsen tanári diplomám, nem szeretném megnevezni” – mondta el Ádám.

Ádám az ismerősi köréből több olyan esetről is tud, amikor tanári képesítés nélkül, ám az adott tudományág egyetemi szintű ismeretével dolgozik valaki magyartanárként, illetve matematikatanárként.

Szentesi Noémi az idei tanév kezdete óta tanít félállásban egy budapesti, részben egyházi alapítvány által fenntartott általános iskola és gimnáziumban rajz és vizuális kultúrát, illetve művészeteket (amelynek keretei között művészettörténetet oktat).

Egyetemi tanulmányait külföldön végezte vizuális kommunikáció szakon, illusztrátorként szerzett diplomát, tanári végzettséggel ő sem rendelkezik. Szűkebb ismerősi körében arra is tud példát mondani, hogy egy iskola nyitott lett volna geológus végzettséggel alkalmazni valakit fizikatanárként, „mert fizikatanár nem jelentkezik a meghirdetett állásra, és a geológus pedig valószínűleg a fizikát rendesen tudja.”

Szentesi Noémi

Az egyéni problémákat nehezebb tanárképzés nélkül kezelni

Megkérdeztük interjúalanyainkat, hogy tanári munkájuk során milyen korábbi tapasztalatokat tudnak hasznosítani a tanárképzés hiánya ellenére, és mennyiben érzik azt, hogy segítségükre lett volna a képzés.

Noémi elmondta, hogy a tanári munkában leginkább felhasználható tapasztalata az volt, hogy a családjában sokat vigyázott kisgyerekekre. Szerinte a tanári szak nem készítette volna fel jól arra, hogy a diákok között kialakuló konfliktusokat hatékonyan kezelje, iskolája azonban nagyon támogató az ilyen típusú problémák megoldásában, az iskolapszichológustól is tud például segítséget kérni.

Ádám azt emelte ki, hogy egyes irodalmi-nyelvészeti jelenségek hátterét jobban átlátta az egyetemen tanultaknak köszönhetően, így olyan megközelítéseket tudott alkalmazni, amelyek talán a diákok számára is izgalmasabbak voltak. Mivel tanításmódszertant nem tanult, online módszertani forrásokat kellett keresnie, és tapasztaltabb pedagógusok segítségét is igénybe vette.

Demeczky Ádám

Abban mindketten egyetértettek, hogy jobb, ha egy nem pedagógus végzettségű, ám lelkiismeretes és az adott tantárgyat jól ismerő ember tanítja a diákokat, mint az, ha a tárgy teljesen kiesik az órarendből, vagy hogyha csak felügyeletet biztosító helyettesítés van. Bizonyos problémák esetén azonban érezhető lehet a tanárképzés hiánya. Ádám főképp az egyéni problémák kezelésének nehézségét emelte ki:

„határozottabb szakmai háttérre lett volna szükségem, mert a szimpla empátia nem elég a diagnosztizáltaltan vagy kezeletlen SNI-s tanulók optimális oktatásához és segítéséhez, a bullying, az önveszélyesség vagy a káros szerek megjelenésekor. Ezek mindennapos problémák a kamaszok között.”

Noémi azt tartja leginkább nehéznek, hogy eldöntse, a diákok számára könnyű-e vagy sem egy-egy feladat. Ő sem tanult tanításmódszertant az egyetemen, ennek ellenére úgy véli, jó ötletei vannak az izgalmas kérdésfelvetések becsatornázásához. A tananyag szakmai alapjaival rendelkezik az egyetemi tanulmányainak köszönhetően, azonban ezt időigényes felelevenítenie, mint ahogyan a művészeti szcénában feltűnő, új, a diákok érdeklődésére is számot tartó művészek monitorozása is sok idejébe telik.

Miért nem találnak az iskolák pedagógust?

Mindezek után felmerülhet a kérdés is, hogy miért jelentkezik valaki tanári állásra pedagógus képzettség nélkül. Noémi a szabadúszó illusztrátorként meglévő magánprojektjei mellé szeretett volna valamilyen fix bevételt a rajztanári munka révén. Úgy véli, hogy a tanári diploma hiánya ellenére több helyre is felvették volna.

Tanári állásokat kínáló Facebook-csoportban találta a mostani munkahelyét, de emellett sok másik iskolából is felkeresték, a tanárképzés hiánya egyik intézményt sem akadályozta volna abban, hogy alkalmazza őt.

Azt nem tudja megítélni, hogy az egyházi alapítványnak mekkora szerepe volt a kiválasztásában, és hogy egy tankerület által fenntartott, állami iskola is alkalmazta-e volna végül.

Ádám motivációja a benne meglévő tanári affinitás volt: tanári diplomát is szeretett volna szerezni a rövid ciklusú, egyéves kiegészítő tanári mesterképzésen, azonban ez egy szabálymódosítással váratlanul ellehetetlenült 2021-ben. Mindettől függetlenül azonban érdeklődik a tanítás iránt.

2017-től 2021-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom, irodalom- és kultúratudomány, alkalmazott nyelvészet, illetve beszédtudomány mesterszakos diplomával is lehetett jelentkezni az egyéves kiegészítő magyartanári mesterszakra, 2021-ben azonban a jelentkezés előtt néhány héttel módosították a bemeneti feltételeket, így már csupán a magyar nyelv és irodalom mesterdiplomával lehetett a képzésre felvételizni.

Mivel a bemeneti követelményeket tanév közben, váratlanul módosították, azok a hallgatók, akik abban az évben végeztek az említett mesterszakokon, vagy a képzésük első évében jártak, nem jelentkezhettek a magyartanári mesterképzésre, noha nagy részük épp ezzel a céllal is kezdte meg tanulmányait irodalom- és kultúratudomány mesterszakon.

Visszamenőleg módosították a rövid ciklusú tanárképzés bemeneti követelményeit – Átlátszó oktatás

Január 29-én, vagyis két héttel a felvételi időszak vége előtt visszamenőleg módosították a két féléves magyartanári mesterképzés bemeneti követelményét, így ellehetetlenítve két évfolyamnyi magyar mesterszakos hallgató továbbtanulási lehetőségét. Az Oktatási Hivatal ellentmondásos kijelentésekkel magyarázza a döntést, az Innovációs és Technológiai Minisztérium nem válaszol a hallgatók és az Átlátszó Oktatás kérdéseire.

A módosítás által hátrányosan érintett hallgatók közül Kazsimér Soma az Átlátszónak is nyilatkozott. Elmondása szerint a kialakult helyzet miatt ő sem tudta elkezdeni a magyartanári mesterszakot – habár évek óta tanít táborokban irodalmat és kreatív írást, illetve sikeresen korrepetál, készít fel érettségire és OKTV-re diákokat magyarból. Ennek ellenére ő is jelentkezett több iskolába magyartanári állásra. A pályázatait az intézmények a tanári diploma hiánya miatt utasították vissza, így egyelőre nem jelenthetjük azt ki, hogy tipikusnak számít a fővárosban, hogy tanári diploma nélkül is alkalmaznak pedagógusokat,

Ádám úgy gondolja, hogy tanárként való alkalmazásában annak is lehetett szerepe, hogy tanév közben mindig nehéz volt megfelelő végzettségű szakos pedagógust szerződtetniük az iskoláknak. Az új tanév elejére azonban találtak helyette magyartanári végzettséggel rendelkező új alkalmazottat, ezért is kellett végül otthagynia iskoláját.

Mindemellett meglátása szerint egyébként sem egyszerű tanárokat találni: „a lehetetlen munkakörülmények, az eszközhiány, a túlterheltség, a gyógypedagógiai segítség hiánya, az egyre romló kerettanterv okozta kétségbeesés, illetve a kirívóan alacsony bérezés és a tényleges előmenetel lehetőségének hiánya együttesen nagyon nehézzé teszik ennek a hivatásnak a vállalását és folytatását. A diákokkal kapcsolatos tehetetlenség érzése és a megélhetési problémák egyre kevésbé teszik ezeket elviselhetővé.”

Ádám kiemelte, hogy a legsürgetőbb követeléseket az oktatáshoz értő és abban érintett emberek megfogalmazták már a közoktatásért zajló tüntetések során. A tiltakozók követelései között a sztrájkjog visszaállítása mellett az azonnali béremelés, a munkaterhek csökkentése, a szakmai szabadság visszaállítása is szerepel.

Tüntetők október 23-án.. Fotó: Átlátszó/Balogh Dénes

Noémi szerint az teszi igazán nehézzé a megfelelő végzettséggel rendelkező pedagógusok pályán tartását, hogy a tanári munkával járó fáradság és az érte járó fizetés abszolút nem arányosak egymással.

„A 11.-esek megkérdezték, hogy mennyi a fizetésem, megmondtam nekik. Mondták, hogy ők nyári munka alatt többet keresnek. Ott van az a keserűség bennem, hogy így kellene mindennap mosolyognom. Zavar a képmutatás, hogy ebben a rendszerben kell rendesen működni nap mint nap, miközben az oktatási rendszer, úgy, ahogy van, rohad.”

Emellett aggályosnak véli azt is, hogy a jelenlegi kerettantervek nem veszik figyelembe az életkori sajátosságokat: kevesebb lexikális tananyagra és több kreatív fejlesztésre lenne szükség. „A művészettörténet tanítását az őskortól kezdeni unalmas, valahogy át kellene alakítani a kerettantervet, mert hogyha prezentációt mutatok diákoknak, hogy »itt van a barlangrajz, ekkor és ekkor készült«, legfeljebb szánalomból figyelnek rám páran.”

A tanári diploma nélkül tanítókat sem mindig sikerül a pályán tartani

Jövőbeli terveiket firtató kérdésünkre Ádám elmondta, hogy egzisztenciális okokból jelenleg nincs realitása annak, hogy visszatérjen a tanári pályára. Segített felkészülni az idei központi magyarfelvételire néhány nyolcadik osztályos diáknak, tanári vénáját így legalább ebben kiélhette.

Noémi szívesen folytatná a tanári munkát, ha jobban meg tudna élni belőle, nem biztos azonban abban, hogy a következő tanévre is marad az iskolában, hiszen: „a fizetésem felét a kutyám kajája viszi el, olyan drága lett minden” – árulta el.

Tanév elején még lelkesebb volt, de a tanáriban uralkodó keserű hangulat rá is rossz hatással volt. Az nem reális opció számára, hogy a félállásról teljes állásra váltson: az iskolájában tanév közben felmondó másik rajztanár óráit sem tudta átvenni, ugyanis akkor nem maradna ideje illusztrátori magánprojektjeire. Az így rajztanár nélkül maradt tanulók nem is részesülnek művészettörténeti oktatásban, a helyettesítő tanároknak csak rajzlapok szétosztására van már kapacitása. Az sem szerepel a tervei között, hogy rajztanári diplomát szerezzen, a jövőben szeretne inkább több időt szentelni saját projektjeinek (jelenleg 2,5 napot van az iskolában, a másik 2,5 hétköznapból pedig 1,5 nap a készüléssel telik, így nem marad sok ideje rajzolni), illetve távlati célja egy saját kiállítás.

Szerencsés esetben tehát olyan emberek jutnak a tanári katedrához pedagógusdiploma nélkül, akik a tanított tantárgyat jól ismerik, és rendelkeznek tanári vénával is (bár minden bizonnyal számos olyan esetet is fel lehetne tárni, amikor ez nem így van). És hogy mikor lesz olyan állapotban az oktatási rendszer, hogy a pedagógusnak is megfelelő szakemberek eleve tanárképzésre felvételizzenek, majd a pedagóguspályán is maradjanak hosszú távon – az jelen állás szerint sajnos csak a távoli jövő zenéje.

Varga Virág

Adatvizualizáció: Szopkó Zita

Címlapkép:  Diáktüntetés október 23-án. Forrás: Átlátszó/Balogh Dénes