Kampánypszichológia: mit árul el tízezer komment a Tiszát és a Fideszt támogató választókról?

A 2026. április 12-i országgyűlési választás előtt publikált elemzésében a Bakamo nevű nemzetközi kutatócég a magyar politikai diskurzus egy kevésbé vizsgált dimenziójára, a választói kommunikáció pszichológiai szerkezetére irányítja a figyelmet. A több mint tízezer közösségi médiás megnyilvánulás elemzésén alapuló kutatás szerint jól kirajzolható különbség mutatkozik a Tisza Párt és a Fidesz támogatói között abban, hogy milyen módon fogalmazzák meg politikai álláspontjukat.

A vizsgálat központi fogalma az úgynevezett „belső irányítottságú” (inner-directed) és „külső irányítottságú” (outer-directed) kommunikáció. Előbbi az egyéni tapasztalatokra, személyes érzésekre és belső meggyőződésre épít, míg utóbbi inkább kollektív identitásra, csoportnormákra és társadalmi narratívákra hivatkozik.

A kutatás szerint a Tisza támogatói szignifikánsan nagyobb arányban használnak belső irányítottságú megszólalásokat: ez az arány mintegy 12,4 százalékponttal haladja meg a Fidesz-táborét.

Fontos hangsúlyozni, hogy mindkét politikai oldal kommunikációjában többségben vannak a külső irányítottságú megnyilvánulások, ami a politikai diskurzus természetéből fakad. A közösségi média ugyanis alapvetően nyilvános tér, ahol az emberek gyakran csoportidentitásuk megerősítésére használják a kommunikációt. A lényeges különbség tehát nem az abszolút arány, hanem a két tábor közötti eltérés és annak következményei.

A kutatás egyik kulcsmegállapítása, hogy a belső irányítottságú kommunikáció „ragályosabb”: az ilyen típusú megszólalások könnyebben rezonálnak mások személyes tapasztalataival. Ha valaki saját élethelyzetéről, családi konfliktusáról vagy személyes döntéséről beszél, az a hallgatóban is felismerést válthat ki, függetlenül attól, hogy azonosul-e a beszélő politikai közösségével. Ez a mechanizmus a politikai mobilizáció szempontjából kulcsfontosságú, hiszen új szavazók megszólítását teszi lehetővé.

Forrás: Bakamo

Ezzel szemben a külső irányítottságú kommunikáció inkább a meglévő tábor összetartását szolgálja. Az olyan üzenetek, amelyek „mindenki tudja”, „mindenki látta” típusú hivatkozásokra épülnek, megerősítik a közösségi identitást, de kevésbé alkalmasak új támogatók bevonzására. A kutatás ezt a különbséget a „toborzó” és a „megtartó” nyelvezet ellentétével írja le.

Forrás: Bakamo

A Bakamo elemzői szerint ennek közvetlen politikai következményei lehetnek. Ha egy politikai közösség kommunikációja nagyobb arányban tartalmaz belső irányítottságú elemeket, akkor az nagyobb eséllyel képes növekedni, mivel az ilyen üzenetek átlépik a meglévő politikai törésvonalakat. A Tisza-tábor esetében ez azt jelentheti, hogy a bizonytalan vagy kiábrándult választók számára könnyebben kínál személyes azonosulási pontokat.

A Fidesz kommunikációja ezzel szemben – a kutatás szerint – erősebben épít a kollektív identitásra és a nemzeti narratívákra. Ez stabilizálhatja a meglévő szavazóbázist, ugyanakkor sérülékennyé is teheti azt olyan helyzetekben, amikor a „többségi vélemény” érzete meginog.

Ha a választók azt érzékelik, hogy a domináns narratíva változóban van, a külső irányítottságú lojalitás gyorsabban gyengülhet.

A kutatás módszertanilag nem klasszikus közvélemény-kutatás: nem reprezentatív mintavételen alapul, hanem organikus, spontán közösségi médiás tartalmak elemzésén. A szerzők hangsúlyozzák, hogy nem a választói preferenciák számszerű mérésére törekedtek, hanem a politikai kommunikáció mögötti motivációs mintázatok feltárására.

„A közvélemény-kutatások azt mérik, amit az emberek akkor mondanak, amikor megkérdezik őket. Mi azt mérjük, amit akkor mondanak, amikor senki sem kérdezi. Ez a különbség nem technikai részletkérdés — ez a valóság szűretlen rétege. És az a valóság most azt mondja, hogy a Tisza diskurzusa növekedésre van berendezkedve. A számok követni fogják” – mondta Fazekas Dániel, a Bakamo igazgatója a kutatásról.

Ez a megközelítés új perspektívát kínál a politikai folyamatok értelmezéséhez. Míg a hagyományos kutatások azt vizsgálják, mit mondanak az emberek kérdésekre válaszolva, addig ez az elemzés arra koncentrál, hogyan beszélnek önként, saját környezetükben. A kettő együtt adhat teljesebb képet a választói viselkedésről.

Összességében a Bakamo jelentése arra hívja fel a figyelmet, hogy a politikai verseny nem csupán programok és kampányok szintjén zajlik, hanem a nyelvhasználat és a kommunikáció mélyebb pszichológiai struktúráiban is. A 2026-os választás kimenetele szempontjából pedig az sem mellékes, hogy melyik politikai oldal képes hatékonyabban megszólítani a választók személyes tapasztalatait és belső motivációit.

A Bakamo kutatási jelentését innen lehet letölteni. A jelentés összefoglalóját és a címlapképet mesterséges intelligencia segítségével készítettük.