Szlovén letelepedési engedélyekkel házal Magda Marinko egykori bűntársa

Szlovénia budapesti nagykövetsége országa és Magyarország rendészeti szerveihez fordul, mert aggályosnak tartja azt az üzleti modellt, amit az Átlátszó munkatársa ismertetett a külképviselettel állásfoglalásukat kérve. Egy részben magyar hátterű, alvilági kötődésű üzleti kör szlovén tartózkodási engedélyekkel házal, illetve legalábbis ezt tervezi. A kilencvenes évek elejének egyik legsúlyosabb bűnügyében, a „szabadkai halálosztóként” elhíresült Magda Marinko féle gyilkosságsorozat eljárásában harmadrendű vádlott volt az a Dobnik János, aki most beszáll a szlovén tartózkodásiengedély-bizniszbe. Dobnik afféle celeb bűnöző: más súlyos bűncselekményeket – gyilkosságokat és bankrablást – vállalt magára több interjúban, sőt könyveket is írt a tapasztalatairól.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

„Gyilkos katona, bankrabló, börtönlakó, költő” – Jancsó Miklós filmrendező jellemezte így Friderikusz Sándor Az én mozim riportsorozatának Életre-Halálra című epizódja főszereplőjét, ifjabb Dobnik János Ivánt a film bevezetőjében.

A néhai mester nem túlzott, Dobnik könyvekben és interjúkban is beszámolt kalandjairól, amelyek lényege: a nyolcvanas években másfél évet töltött a francia idegenlégióban, ahol emberéletet, olykor magukat megadó civilekét is ki kellett oltania, majd megszökött, négy társával kirabolt egy bankot Brüsszelben.

Társai nem sokkal élték túl az akciót – Dobnik elmondása szerint két rablóval magyar bűntársa-barátja végzett kvázi önvédelemből az osztozkodás során felmerült vitában, a barátját pedig pár hónappal később Antwerpenben kocsmai kidobóemberek ölték meg, szintén egy elfajult nézeteltérés után.

A brüsszeli rablás után elkapták, ült is pár évet. Ehhez képest pár évvel később már a Magda Marinko ügyben első fokon egyebek mellett büntetlen (értsd: Magyarországon büntetlen) előéletére tekintettel kapott felfüggesztett szabadságvesztést. Ezt a másodfokú bíróság végrehajtandóra korrigálta.

Sokat azonban nem kellett rács mögött töltenie, szinte napra pontosan annyi szabadságvesztést kapott, amennyit előzetesben már kitöltött. Dobnikot az életellenes cselekményekkel – konkrétan maffiás gyilkosságsorozattal – végül nem vádolták be, lőfegyverrel, lőszerrel visszaélést róttak a terhére a magyar hatóságok.

Dobnik Magda Marinkót – aki egyébként nemsokára, 2019-ben szabadulhat Budapesten – a Francia Idegenlégióban ismerte meg. Nem kicsit idealizálva ír róla egyik könyve fülszövegében:

„A sarki büféből a nevemet kiáltotta valaki, majd franciául hozzám szólt:

– Hé Iván! Vien! Mange guelgue chose! – Magda volt az egykori katonatársam a Francia Idegenlégióból.

A büfébe siettem, s nevetve üdvözöltem a jugoszláv-szerb származású férfit, aki fekete szemeinek szúrós tekintetével már igen sok embert megijesztett. Szerb ismerősöm teljesen feketébe öltözve állt előttem. Szinte egyezett a ruházatunk, fekete motoros csizma, farmer, pulóver és bőrdzseki feszült Magda széles vállain.”

Magyar rendőri berkekben máig tartja magát a nézet, hogy Dobnik információkkal etethette a magyar nemzetbiztonságot, alighanem ezért is bánt vele kesztyűs kézzel az igazságszolgáltatás. Ezek persze nem igazolható mondások, az viszont biztos, hogy a múltjával eredményesen haknizott évtizedeken keresztül.

Miközben nem szakította meg kalandos kapcsolatait sem, ismerői szerint legalábbis voltak kontaktjai Bács-Kiskun Megye olajos alvilágában éppúgy, mint a Magyarországon üzletelő élő ex-jugoszláv körökben.

A délszláv kötődés valóban megmaradt a jelek szerint. Információink szerint ugyanis Dobnik „felült a migránsvonatra”, amennyiben szlovén tartózkodási engedélyeket kínáló, illetőleg ezt a bizniszt éppen most minimum előkészítő csapat egyik oszlopos tagja. Legalábbis arról értesítette az Átlátszót egyik olvasója, hogy Magyarországon kifejezetten őrá hivatkozva kerestek kuncsaftokat, a célcsoport állítólag a „gazdag migráns” lett volna.

Más forrásunk szerint kifejezetten unión kívüli délszláv országok polgáraira, főképp szerbek és bosnyákok érdeklődésére számítanak, nekik a hasonló nyelv is segíti a szlovéniai ügyintézést.

Magyar és angol nyelven készült tájékoztató szórólap is a birtokunkba került a tervezett üzletről, magyarból mindjárt kettő is: az egyik feltünteti az áfát, a másik nem. Ugyanakkor nem találtuk nyomát, hogy a készülő biznisz saját honlapon népszerűsítené magát – ami jelentheti azt is, hogy az elgondolás még csak terv, de azt is, hogy az ügylet legalitás tekintetében a szürke zónába sorolható.

Informátorunk azt hangsúlyozta, a szervezőknek kifejezetten az adta az ötletet, hogy a magyar letelepedésikötvény-biznisz gyakorlatilag befejeződött, miközben még lenne igény uniós licenszekre.

Az árak ugyanakkor meglehetősen borsosnak tűnnek. A prospektusok öt éves tartózkodási engedélyt, erre jogosító igazolványt, az EU-n belüli mozgás és vállalkozás lehetőségét, szlovén tb- és adószámot kínálnak. Mindennek a szokásos feltételeken (útlevél, erkölcsi bizonyítvány, adóazonosító) túl kritériuma, hogy az ügyfél céget alapít, ennek költsége nettó 5 ezer euró, ezen felül fizetendő a 7500 eurós induló jegyzett tőke.

Egy másik magyar nyelvű szórólap, illetve az angol fordítás ettől némiképp eltérő induló költségekkel kalkulál. Valamennyi változat szerint meg kell azonban emelni a jegyzett tőkét a bejegyzés után további 50 ezer euróval.

A szervezők nettó 73 ezer euró sikerdíjat számolnak fel a tartózkodási engedély átvételekor. Nem teljesen egyértelmű ugyanakkor, hogy ezért a tetemes pénzért a címben ígért ötéves vagy csak rövidebb engedélyt intéznek a kuncsaftoknak.

A szórólapon nem Dobnik neve, hanem bizonyos dr É. Gábor szerepel a „további információ” rovatban. Őt – aki egyébként egy állami tulajdonú nonprofit kft. operatív igazgatója volt még pár éve – elértük a megadott telefonszámon, de kérdésünkre cáfolta, hogy valóban részt venne az ügyletben.

Azt mondta, egy felületes ismerőse kérésére segített Dobniknak ügyeket intézni Szlovéniában, ez hónapokkal ezelőtt történt, azóta nem is hallott felőlük. Szerinte a terv még csak terv, a prospektusok pedig, amiket láthattunk, munkaanyagok. Annyit azonban hangsúlyozott, teljesen legális az ügylet, és „nem migránsokat” toboroznak kuncsaftnak a szervezők.

Maga Dobnik beszédesebbnek bizonyult ugyan, bár főképp az érdekelte, honnan szereztük meg az elérhetőségét. Ő is tiszta, jogszerű üzletről beszélt, azt azonban nem árulta el, kiknek szánják a terméket, és a részletekről sem árult el sokat. Saját szerepét központiként írta le, némi hezitálás után.

Azt pedig már más forrásból hallottuk, hogy a szálak egy szlovén ügyvédi irodában futnak össze – legalábbis a magyar piacon az terjed, hogy az ottani jogászok jó kapcsolatokat ápolnak a ljubljanai kormánykörökkel is.

A szlovén külügyminisztérium honlapján rövid leírás olvasható angolul a tartózkodási engedély feltételeiről, a bővebb információként máshová vezet egy link, ahol szlovénul szerepelnek a részletek. Ebből sok minden kisilabizálható, 50 ezer eurós céges tőkeemelés ugyanakkor nem szerepel a feltételek között.

Írásban kértük az ország budapesti nagykövetségét, véleményezzék Dobnikék ajánlatát összevetve a tényleges regulákkal, s segítsenek a szabályaik megismerésében. Ők is a már idézett oldalt ajánlották.

Ez a honlap ugyanakkor, amit Tomaz Modic szlovén tényfeltáró újságíró ajánlott a figyelmünkbe, mutat 50 ezer eurós befektetésért cserébe elnyerhető tartózkodást. A térséget ismerő másik forrásunk szerint elég bevett dolog egyébként, hogy ezzel a kiskapuval szlovén ügyeskedők üzletelnek – zömében más délszláv polgároknak segédkezve.

A szokásos tarifa ugyanakkor forrásaink szerint messze alatta marad a Dobnikék-féle anyagban szereplő sikerdíj mértékétől, mindössze néhány ezer eurót tesz ki.

Akárhogyan is, a tartózkodási engedélyekkel üzletelni nem rendben lévő – ez derül ki a szlovén nagykövetségnek érdeklődésünkre küldött válaszából. Az úgymond munkaanyagot kérésünkre ők is megtekintették, és arra jutottak, ha e tervek alapján esetleg már beindult az üzlet, az erős jogi aggályokat vet fel, ezért a külképviselet a magyar és a szlovén rendészeti hatóságokhoz fordul.

Rádi Antónia