Zavaros koncepció, átláthatatlan tervezési folyamat és szinte felső korlát nélküli költségek – a látványos beruházások felszíne mögött ezek a meghatározó jellemzői a budai Várban zajló fejlesztéseknek. Lehet, hogy nem a miniszterelnök és néhány állami hivatal felköltözése az egyetlen szervezőerő, de a zűrzavarban egyelőre ez tűnik a meghatározónak. Összeszedtük, amit pillanatnyilag tudni lehet a Várban zajló projektekről.
Az aktuális botrányok takarásában már nem nagyon látszik, de Orbán Viktor és a Fidesz lassan 20 éve készül arra, ami most a budai Várral, és – részint ennek következményeképp – a főváros más reprezentatív területeivel történik. Orbán Viktor ugyanis már az első kormányzati ciklusában kinézte magának a Sándor-palotát, ám a váratlan 2002-es vereség meghiúsította a költözést.
„A Sándor-palotát a történelmi és közjogi hagyományainknak megfelelően a miniszterelnöki kabinet befogadására kell alkalmassá tenni. (…) A volt karmelita rendház épületét a területen elhelyezésre kerülő állami hivatalok működéséhez szükséges kiszolgáló, kapcsolódó funkciók számára kell átalakítani.” – mondja ki az 1127/1999 (XII.16.) számú kormányhatározat.
Az Orbánt váltó Medgyessy Péter viszont nem akart a Várba költözni, így lett a Sándor-palotából köztársasági elnöki rezidencia. Az 1999-es kormányhatározat részletesen rendelkezik a Sándor-palota és környéke felújításáról és rendezéséről.
17 évvel ezelőtt a most 200 milliárdosra becsült végösszeg töredékéről volt szó: a Sándor-palota és a volt karmelita rendház felújításának költségeiről ugyan nem rendelkezik a határozat, de a Szent György tér, a Dísz tér helyreállítására és a Várkertbazár felújításának előkészítésére összesen 22 milliárd forintot szántak 1999-ben – ez mai áron számolva 47 milliárd forint, de emlékezetes, hogy végül csak a Várkertbazár-projekt került 20 milliárd forintba.
Az első Orbán-kabinetet váltó Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány is többször nekifutott a Vár felújításának, de ezek a kísérletek sorra kudarcot vallottak.
Ugyanazt másképpen
A 2010-es kormányváltás után egy ideig csönd volt a Vár körül, majd ahogy 2011 végére egyértelmű lett, hogy lesz Liget-projekt, és a Nemzeti Galéria kiköltözik a Várból („újraegyesül a Szépművészeti Múzeummal”), egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Vár „visszafoglalása” nem került le a napirendről.
Ma már úgy tűnik, nem voltak alaptalanok azok a korabeli pletykák, melyek szerint a múzeumnegyed-kocepciót („Liget Budapest”) leginkább az a politikusi törekvés hajtja, hogy a Budavári Palota felszabaduljon, többek közt a köztársasági elnök számára, és a Bethlen-rajongó miniszterelnök a ’99-es koncepciónak megfelelően beköltözhessen a Sándor-palotába.
Az első lépést a 1375/2011 (XI.8.) számú kormányhatározat jelentette, amely intézkedett a Budai Várnegyed fejlesztési koncepciójának kidolgozásáról, illetve a Várkertbazár felújításáról, egyúttal rendelkezett a szóba jöhető uniós fejlesztési programok forrásainak becsatornázásáról.
Így a 14-es választási kampány leglátványosabb átadási attrakciójává vált „Várkert Bazár fejlesztése” nevű projektbe első lépésben 7,4 milliárd forintnyi turisztikai fejlesztési forrást, majd a Vár közlekedésfejlesztése címén további 9 milliárdot sikerült bevonni. Más kérdés, hogy a közlekedésfejlesztés stratégiai céljai mennyiben valósultak meg ebből az összegből.
A budai Várnegyedet jelentősen átalakító, még a kormány által is 200 milliárdosra becsült projektről, noha az ország egyik emblematikus helyszínéről van szó, alig kerül nyilvánosságra információ: annak idején a beruházást kormányzati oldalról felügyelő L. Simon László – akkoriban a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára – a kormány Várba költöztetése kapcsán úgy fogalmazott: „sokba fog kerülni, de mindannyiunk örömét fogja szolgálni” .
Sokkal több azóta sem derült ki a – projekt várható végső költségéről sem.
December elején az LMP vezetői megpróbálták a helyszínen megnézni, hogy áll a leendő Miniszterelnökség építése: órákig várakoztatták, végül nem engedték be őket a területre. Kínosra sikerült a Miniszterelnökségnek helyet adó karmelita rendházba szervezett sajtóesemény is: a projektről tartott kerekasztal után sajtóbejárás volt – ezen viszont nem lehetett fényképezni.
Még inkább az ötvenes évek hangulatát idézi az Építészfórum beszámolója az új miniszterelnökségi épület kapcsán a Magyar Építőművészek Szövetsége által szervezett beszélgetésről. A tudósításból kiderül, hogy a megjelent építészek meghallgathatták Lázár János minisztert és Zoboki Gábort, az épület tervezőjét, de még a látványterveket sem lehetett megnézni – így a néhány beavatotton kívül senki nem tudja, milyen lesz a Vár látképét is nagymértékben meghatározó új miniszterelnökségi épület.
Sok jót nem ígér, hogy néhány hónappal korábban lemondott posztjáról a budavári fejlesztésekért felelős Hauszmann-bizottság három tekintélyes tagja – köztük Schneller István, Budapest volt főépítésze.
Monumentális pénznyelő
Még éppen csak elkezdődött a projekt, de már számolatlanul ömlenek a milliárdok a Várba: nemrég az Átlátszó is írt arról, hogyan költenek 360 millió forintot a Budavári palota Szent István terme kárpitjainak és függönyeinek kicserélésére – vagy hogy 628 millió forintba kerül a Belügyminisztériumnak kijelölt várbeli épület felújításának és átépítésének megtervezése.
De nemcsak a Várban lévő épületek felújítása, a kormányzati munkához és reprezentációhoz alakítása kerül sokba, hanem költséges lesz az eddig a Várnegyedben működő állami intézmények elköltöztetése is.
Az idei költségvetésben eredetileg is több mint 50 milliárd forintot irányoztak elő a Várba költözésre – ebből 5,7 milliárdot az Orbán irodájának helyet adó karmelita kolostorra, 26,7 milliárdot a régi pénzügyminisztériumi épület felújítására, és közel 20 milliárdot a Vár rekonstrukciójáról szóló Nemzeti Hauszmann tervre szántak.
Tavaly augusztusban aztán a tartalék terhére újabb tízmilliárdot csoportosított át a kormány, ebből 8,2 milliárd jut karmelita rendház átépítésére – vagyis a miniszterelnökség várbeli épületeinek egy része, a járulékos költségekkel együtt már most 25-29 milliárd forint fölötti összegbe kerül, és ehhez jön majd a titkos tervek alapján épülő új miniszterelnökségi épület egyelőre ismeretlen költsége.
De hogy az sem lesz kevés, az már csak abból is látszik, hogy a karácsony előtti utolsó napon a kormány még gyorsan hozzácsapott 3,9 milliárdot a projekt büdzséjéhez, a szerény összeg a „Budapest I. kerület Színház utca 1-3. és 5-11. alatti ingatlanban egyedi belsőépítészeti kialakítás kivitelezéséhez szükséges.”
Aki szeretne valamelyest tisztábban látni a Budai Várnegyedben zajló projektek ügyében, annak fontos segítség lehet a K-Monitor interaktív térképe – azzal a megszorítással, hogy a folyamatosan növekvő költségek most naprakész értékét az általunk közölt táblázatban lehet fellelni.
Pénzügyi-finanszírozási szempontból a beruházás kísértetiesen hasonlít arra, ami az vizes vb, azon belül is az úszópalota-projekt körül zajlik: ad hoc tételekkel a józan mértékeket egyre inkább meghaladó, folyamatosan emelkedő összköltség, a nyilvánosság és mindenfajta kontroll erős korlátozására irányuló szándék, illetve az egyes projektelemek folyamatos átalakulása.
Kérdés, hogy a végeredmény is olyan távol lesz-e az eredeti tervektől, ahogy ez a Dagály-projekt esetében történt.
Szerettük volna megtudni a kormányzati költözködést felügyelő gazdasági tárcától, az ő adataik szerint mennyibe kerül összesen a dolog. Kérdésünkre válaszul az egyes fejlesztésekről határozó rendeletek listáját kaptuk meg a Miniszterelnökségen belül működő Kulturális Örökségvédelemért és Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelős Államtitkári Kabinettől.
A budai várnegyed átépítésének költségei (kattints a nagyobb verzióért)
A táblázat soraiban egyaránt szerepelnek közbeszerzési eljárásban már leszerződött konkrét összegek, konkrét projektekre elkülönített, de még le nem kötött, illetve egy költségvetési soron összevonva szereplő projektelemekre szánt keretösszegek. Vagyis a táblázat adatait nem lehet mechanikusan összeadni a „Vár-projekt” teljes költségének kimutatására.
Erre csak valamikor 2018-19-ben lesz lehetőség, a közbeszerzési eljárással már leszerződött összegek ismeretében. Persze, ha a kormány törekedne a „Nagy költözködés-projekt” átláthatóságára, akkor nyilvánosságra hozhatna egy költségvetést, amelyben szerepel az összes költségelem. Amíg ez el nem készül, addig csak az ilyen módszertanilag – épp az adatok hiányos volta miatt – kifogásolható összesítésekből lehet tájékozódni.
A tervezett és folyamatban lévő beruházások térképen így néznek ki, kattints a nagyobb verzióért:
E cikk készítésekor is javában dübörögnek a munkagépek, egyebek között a 3,5 milliárd forintból megvalósítani tervezett lovarda alapjainak előkészítése és az alatta fekvő mélygarázzsal kapcsolatos munkálatok miatt. Az egész projekt közpénzköltéshez való viszonyát jellemzi, hogy a semmilyen reális funkcióval nem rendelkező épületet másfél éve még 2 milliárdból tervezték megvalósítani.
A nagy lendület számos értékes elemet is elsodor: a gigaprojekt egyik áldozata lett például az egykori Püspökkert is, melynek a helyére most egy betonkocka került. Erre azért volt szükség, hogy a látogatók elől most már elzárt, a Miniszterelnökségnek majd otthont adó egykori karmelita kolostor mellett kávézó és látogatóközpont épülhessen.
A Várnegyedre valóban ráférne a fejlesztés, ám nem a kormányzati reprezentációt szolgáló épületek felújításaként: továbbra is megoldatlan például a csúcsidőszakban ide érkező napi 3-400 turistabusz parkolása. Ezek – a magasságuk miatt– nem férnek be a 20 milliárdért felújított Várkert-bazár háromszintes földalatti parkolójába.
A Vár nyugati oldalán, a Dózsa György térnél van ugyan lift a turisták felszállítására a Tóth Árpád sétányra, ám azok olyan kis kapacitásúak, hogy egy busznyi turista felszállítása 40 percig tart.
V. Naszályi Márta, az I. kerület a PM színeiben politizáló önkormányzati képviselője attól is tart, hogy a betelepülő minisztériumok és egyéb intézmények nem fognak elférni ezekben a régi épületekben, viszont az általuk generált forgalom elviselhetetlen terhet jelent majd a környék közlekedésére. Pedig a nagyrészt a Várkertbazárra elköltött tízmilliárdos közlekedésfejlesztési projekt egyik fő célja épp a „A személygépkocsik forgalmának csökkentése, parkoló autóktól mentes környezet kialakítása” volt.
A képviselő szerint a tervezett mélygarázsok építése veszélyezteti a terület különleges barlangrendszerét, a meglévő növényzetet, a fákat, a kulturális intézmények és közösségi területek helyét pedig a nagy nyilvánosságtól elzárt, üres kormányzati reprezentáció veszi át.
A projekt építészeti karaktere pedig a sok rekonstruált-visszaépített elem miatt – ahogy egy szakember fogalmazott – leginkább historizáló populizmusként írható le. A Hauszmann-bizottság két lemondott tagja szerint a költségek vonatkozásában a 200 milliárd forintnak nincs realitása.
Úgy látják, a Nemzeti Hauszmann Terv historizáló és aránytévesztő megoldásai mögött koncepciótlanság és gyávaság húzódik meg, ennek az ára pedig legkevesebb ezer milliárd forint lesz.
Így üzletelt a Magyar Tudományos Akadémia a kormánnyal
Évek óta lehet tudni, hogy az MTA-nak mennie kell a Várból, a kérdés csak az volt, hogy mit kap az Akadémia az ingatlanaiért cserébe. Korábban az Országos Széchenyi Könyvtár és a Zenetudományi Intézet is felkerültek a listára, de őket aztán kihúzták.
Az Úri utca 49-51. és az Országház utca 28-32. szám alatti ingatlanból viszont épp ezekben a napokban költöznek ki az MTA eddig ott működő kutatóközpontjai – ezek az MTA új Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kutatóházába kerülnek. Konkrétan a IX. kerület Körúton túli részébe, a Vaskapu utcába.
Az új központ felépítéséhez a kormány 8 milliárd forintos támogatást biztosított. Egy 2015. novemberi kormányhatározat rögzíti, hogy elkezdődik a várbeli ingatlanok kapcsán az egyezkedés az Akadémia elnökével. Decemberben az MTA martonvásári agrár-innovációs centrumáról szóló kormányrendeletben megint felbukkannak az Akadémiának a Belügyminisztérium számára kinézett várbeli ingatlanai, de a szöveg alapján úgy tűnik, még nincs meg a végső megegyezés. A kormányhatározat további része viszont a martonvásári projekt 7 milliárdos támogatásáról beszél.
Az 1620/2016-os kormányhatározat 1.10. pontjából aztán – ami egyébként szintén a martonvásári akadémiai központra hivatkozik – feldereng az üzlet teljes értéke. Az alkuról a szöveg költői szeméremmel beszél:
„(…) felhívja a nemzeti fejlesztési minisztert, hogy – a martonvásári agrár-innovációs centrum kialakításával (…) kapcsolatos intézkedésekről szóló 1963/2015. (XII. 23.) Korm. határozat 1. pontjában foglaltak szerint (…) gondoskodjon az ingatlan-nyilvántartás szerint Budapest I. kerület, belterület 6641/1 helyrajzi szám alatti ingatlan (…) legfeljebb 9400 millió forint értéken történő megszerzéséről”
A fenti tételek alapján az Akadémia nagyjából 24 milliárd forintot kapott a patinás várbeli ingatlanaiért – ezt az összeget is bátran hozzászámíthatjuk a grandiózus kormányzati cuccolás konkrét költségeihez.
