„A boncolási jegyzőkönyvben szó sem volt fertőzésről” – kórházi horrorsztorik

Több olvasónk jelentkezett szerkesztőségünknél történetével a kórházi fertőzésekkel kapcsolatos első cikkeink megjelenése után. Volt, aki névvel, volt, aki álnévvel küldte be a sztoriját. A beküldött esetek között akadnak tragikus és szerencsés kimenetelűek is. Az egészségügyi intézmények pedig hol megállapítják a kórházi fertőzést és feltüntetik a zárójelentésben is, hol eltussolják és nem írják bele.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Korábbi cikkeink a kórházi fertőzésekről

Felmelegedett inkubátorok, újrasterilizált injekcióstűk, használt köpenyek – így gyilkol az egészségügy

Kipereltük a kilenc újszülött életét követelő kórházi járványról szóló eltitkolt ÁNTSZ-jelentést

Háromszorosára nőtt a többszörösen ellenálló baktériumfertőzések száma a magyar kórházakban 2005 – 2010 között

Vadászat a multirezisztens szuperbaktériumokra

Támadnak a szuperbaktériumok, a modern orvoslás következményei

Az Átlátszó cikksorozatot indított a kórházi fertőzésekről, amelyben egyedi kórházi eseteket és tágabb összefüggéseket – például az egészségügy alulfinanszírozásával vagy az antibiotikumok túlhasználatával kapcsolatos problémákat – is szeretnénk bemutatni.

Ha személyes tapasztalata vagy információi vannak a kórházi fertőzésekről, kérjük, jelentkezzen az [email protected] e-mailcímen, és foglalja össze tömören az esetet!

Zsóka férje MRSA-t (meticilin-rezisztens sztafilokokkusz) és többféle gombás fertőzést kapott el tavaly a kórházban, majd meghalt gyomorvérzésben. A férfi hasnyálmirigy gyulladással került kórházba. Néhány hét után hazaengedték, de egy ciszta miatt vissza kellett mennie.

„Elvégezték a ciszta kiürítését a gyomor felé, azonban ez nem sokat segített, még rosszabbul lett, ezért ismételten kiengedték és átirányították egy másik kórházba, ahol viszont nem fogadták, úgyhogy újra visszakerült az eredeti kórházba.”

Ekkorra „a 120 kilós ember a súlya felét elvesztette, már felkelni sem tudott, kivezetést csináltak a hasfalon ahonnan bűzös váladék ürült, már könyörögtem az orvosoknak, hogy műtsék meg.” A szövettani eredmény kimutatta a fertőzéseket, a beteget még kétszer operálták meg. „Később átvitték őt a szubintenzív osztályra, ahol négy és fél hónap után gyomorvérzésben elhunyt. A boncolási jegyzőkönyvben szó sem volt a kórházi fertőzésről!”

 „Amíg bejártam a kórházba, annyi ember halt meg a szemem láttára, persze nem tudom, hogy fertőzés miatt vagy másért, de egész életemben lidércnyomásként nehezedik rám ez az időszak. Ezért inkább otthon haljak meg, mint bemenjek egy ilyen kórházba, mert azt a megaláztatást és kiszolgáltatottságot, amit a férjem átélt, senkinek sem kívánom. Ő nem kisgyerek volt, hanem egy 56 éves ember, aki talán még ma is élhetne.” – írta olvasónk.

Veszélyeztetett csecsemők

Két további olvasónk újszülöttje Klebsiella fertőzést kapott el a kórházban, de esetükben a történet szerencsésen zárult, a kicsik meggyógyultak.

Henrietta kislánya hat évvel ezelőtt született Szegeden, a csecsemőnek – mint írta – a beleit és a gyomrát támadta meg a Klebsiella. „Történetünk 2010 januárjában kezdődött. Negyedikén egészséges ikerpárnak adtam életet császármetszéssel. Az egyik kislányom nagyon alacsony születési súllyal született, így őt rögtön elszállították a koraszülött intenzív osztályra. Mivel egészséges volt, csak picike, így másnap átvitték oda, ahol az egészséges babák vannak, és csak hízniuk kell ahhoz, hogy hazamehessenek.”

Henrietta császármetszéssel szült, ezért a két kórház közti távolság miatt csak a harmadik napon láthatta kislányát. „A látogatási tilalom a szülőkre is vonatkozott, így újra már csak az intenzív osztályon találkoztunk a hatodik napon. Kemény egy hónap intenzív osztályos kezelés után kicsit fellélegeztünk, amikor a 47. napon hazahozhattuk a kislányunkat. Nem szeretném részletezni, de senkinek nem kívánom azokat a napokat, amiken keresztülmentünk.”

A nő megírta azt is, hogy nem sokkal ezek után, 2010 áprilisában az egyik munkatársa ugyanott adott életet kislányának, ahol ő az ikreinek. „A csecsemő szintén Klebsiella fertőzést kapott, de nem volt olyan szerencsés, mint az én lányom.” Egy ugyancsak 2010-ben, augusztusban született ikerpár egyik tagja ugyanazon a kórházi részlegen Klebsiella-val fertőződött meg. Ennek a babának is sikerült meggyógyulnia.

„Iszonyatos higiéniás állapotok uralkodnak ezeken az osztályokon. A szülők maximálisan lefertőtlenítik magukat, nem hiszem, hogy a fertőzést mi vittük volna be, például én biztosan nem, mivel nem is mehettem be. Szülés közben se fertőződhetett meg, mivel nem hüvelyi úton született egyik baba sem és a másik lányomnak semmi baja nem lett. A családi körülményünk sem indokolja a fertőzést, nem vagyunk munkanélküliek, nem dohányzunk, jó anyagi körülmények között élünk összkomfortos házban, nagyszülők nélkül.”

Másik olvasónk, Anna személyes tapasztalatait a Debreceni Egyetem perinatális intenzív centrumáról (PIC) 2013-ban szerezte.

„Fertőzésgyanúval küldték át oda egynapos újszülöttemet a Mezőtúri Városi Kórházból, anélkül, hogy engem erről értesítettek volna. Már bent volt a mentőben, amit alapvetően egy másik babához hívtak, de ha már ott volt a mentő, akkor az én gyerekemet is betették mellé, majd utólag szóltak nekem is. Debrecenben több napon át próbálták kitenyészteni a kórokozót, ami a feltételezett fertőzést okozta, de két héten át nem leltek semmit, akkor viszont az ismételt tenyésztés kimutatta a Klebsiella jelenlétét.”

Annának hangsúlyozták – többször is –, hogy ez egy úgynevezett intézményi fertőzés, vagyis a gyereke biztosan a nagyobb testvéreitől kapta el, akik valamilyen intézménybe, például óvodába járnak.

„Ezen eléggé meg voltam döbbenve, ugyanis tudom, hogy az intézményi fertőzés nem oktatási intézményekre vonatkozik, hanem kifejezetten az egészségügyi intézményekre.” Anna akkor utánanézett, és megtalálta az Átlátszó korábbi cikkében is szereplő oldalt a nozokomiális fertőzések bejelentési rendjéről, ami szerint ugye akkor a kórháznak ezt a Klebsiella fertőzést jelentenie kellett volna.

„Ehelyett arról próbáltak meggyőzni, hogy a fertőzést azok a nagyobb testvérek okozták, akik egyébként akkor már két hete nyolcvan kilométeres távolságra voltak otthon, míg a baba Debrecenben a PIC-en.”

Anna ekkor már majdnem háromhetes kórházi tartózkodás után nem akart az orvosokkal és az ápolókkal viaskodni, és már csak azt várta, mikor engedik őket haza. Az asszony hiányolja az ÁNTSZ általunk kiperelt jelentéséből azt a megközelítést, hogy mit lehetne tenni a jövőben a hasonló esetek elkerülése érdekében.

„Inkább csak azt bizonygatják, hogy az orvosok erőn felül teljesítenek, a gondozás tökéletes volt, csak hát a koraszülöttek igen sebezhetőek és az anyák is magas kockázati csoportba tartoznak. Ez egyébként mind igaz, de ezzel a hozzáállással szerintem az ilyen vizsgálatok nem hozhatnak javulást az ellátásban, ha nem térnek ki arra, hogy mi az, amin a kórház és az ott dolgozók tudnának javítani.”

Csikász Brigitta

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Adj 1%-ot az Átlátszónak, hogy megtudd, mire megy el az adód 99%-a!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.