„Ez egy ügy, nem egy szakma” – Bivaly újságírók Bulgáriából, akik megbuktatták Boriszovot

Már több mint egy hónapja tüntetnek a bolgárok az intézményesült korrupció és a maffiózó politikusok ellen. Pár hete Budapesten járt a bolgár Bivol oknyomozó újságíró portál két munkatársa. A lapot az újságírók más munka mellett frissítik új cikkekkel, de a szabadidős projektnek látszó oldal ütőképességét ez egyáltalán nem csökkenti: 2013 elején Aszen Jordanov és Atanasz Csobanov elérte, hogy Bulgária miniszterelnöke lemondjon. Olyan dokumentumokat publikáltak, amelyek bizonyítják, hogy a politikus 1997-ben a hírszerzés beépített embere volt, és nyomoztak ellene a szervezett bűnözéssel való kapcsolata miatt.

*****

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Atanasz Csobanov izgatott arccal ült le az asztalhoz, amikor találkoztam vele és kollégájával, Aszen Jordanovval egy budapesti bevásárlóközpontban. Éppen úton voltak Bulgáriába, és megálltak Budapesten, hogy beszéljenek az atlatszo.hu-nak a munkájukról. Csobanov odanyújtotta az okostelefonját, amelynek képernyőjén egy alkalmazás értesítési listáját láttam. Elmagyarázta, hogy ez egy új app, amelyet arra fejlesztettek, hogy figyelje, milyen kérések vagy behatolások történnek az ember mobilos komunnikációjába. Berlinben is megálltak, ott szerezték a GSMK-tól, egy német mobi kommunikációs biztonsággal foglalkozó cégtől, amely titkosított hívások kezdeményezését és titkosított üzenetek küldését lehetővé tevő telefonokat árul.

Atanasz Csobanov és Aszen Jordanov a Bivolnak dolgoznak, egy oknyomozó újságíró oldalnak, amelynek a neve bivalyt jelent bolgárul. Néhány hónapja kaptak egy fülest arról, hogy a bolgár hatóságok követik őket a 2013 februárjában megjelent sztorijuk miatt. Az eset „Buddha aktákként” vált ismertté Bulgáriában, és a miniszterelnök Bojko Boriszov lemondásával végződött. Boriszov, akit Buddha fedőnéven említenek a Bivol által közzétett állami hírszerzési dokumentumokban, azt nyilatkozta, hogy a rezsiárak emelkedése elleni tüntetések miatt mondott le, de egy bolgár miniszteri találkozón elismerte, a Bivol újságíróit tartja legnagyobb ellenségének.

A Bivol újságírói, Atanasz Csobanov és Asszen Jordanov

A Bivol által kiszivárogtatott dokumentumok szerint Bojko Boriszov a bolgár szervezett bűnözés egyik szereplőjeként a titkosszolgálat beépített ügynöke volt 1997-ben. Az aktákban Buddha néven említik, amely a bulgáriai tüntetések szlogenjeinek és az ügy kapcsán kreált mémeknek az inspirálója lett. A Bivol újságírói azt figyelték meg, hogy a fősodratú média 48 órán keresztül hallgatott az ügyről a megjelenés után. Aszen Jordanov úgy látta, hogy a média reakciója a pánikból és a sokkból fakadt, miközben a közösségi oldalakon futótűzként terjedt a Bivol által megosztott információ.

Egy forrás arra figyelmeztette a két újságírót, hogy az állambiztonsági szervezet, a DANS figyeli őket, mert Boriszov és követői újabb dokumentumok megjelenésétől félnek. A Bivol kampányt indított, amelyben felkérték a külföldi kollégákat, hogy igényeljenek információkat a DANS-tól az ügyükről. Az ügyet titkosították, Aszen Jordanov pedig biztos volt abban, hogy megfigyelik. „Valaki mindenhol rád van állítva, mindenhol, ahová mész, rajtad van, lehallgatják a telefonhívásaidat, a kapcsolataidat, az e-mailjeidet, mindent” – magyarázta.

Ügynökvilág Bulgáriában

A jelenlegi helyzet megértéséhez, a keleti blokk országaiban abszolút nem ismeretlen hatalommal való visszaélés lefestéséhez a bolgár újságírók úgy döntöttek, hogy emlékezetes bolgár korrupciós ügyekről beszélnek nekem. Atanasz Csobanov szerint a probléma ott kezdődik, hogy rengeteg politikai eseményt befolyásolnak olyan emberek, akik a kommunista rendszer kormányzó elitjéhez tartoztak. A volt titkos és elhárító ügynökök sötét ügyletei konspirációs teóriákra emlékeztetnek, de a bolgárok tényként kezelik, hogy az  archívumokban található dokumentumok, amelyek a diktatúra információgyűjtő rendszerének eredményeképpen gyűltek fel, manapság zsarolásra szolgálnak.

A hatalommal való visszaélés Bulgária demokráciává válása után is folytatódott. Aszen Jordanov, aki egyébként végig rövid, tömör mondatokban fogalmazott az interjú során, úgy vélte, hogy egy tizenkét évvel ezelőtt általa felderített sztori alapján érthetném meg a legjobban, hogyan működik az országa. A „Gabon-ügyként” elhíresült, igencsak szofisztikált és egzotikus csalási eset, amely húszmillió dollár veszteséget okozott az országnak, anekdotaként került előadásra.

A gaboni fantomprojekt

Jordanov és Csobanov felváltva mesélték a történetet arról az állítólagos export koncesszióról, amelyet a közép-afrikai Gabonban hoztak létre trópusi fakitermelés céljából. Az óriási, vagyis inkább óriásinak hangzó, beruházás akkor állt földbe, mikor megkapták a gaboni elnök hivatalos levelét Bulgáriában. Az elnök egy bizonyos bolgár koncesszió felől érdeklődött, ami kitermeléssel foglalkozik, és a hozzá eljutott információk alapján egy olyan területen zajlik a munka, ahol védett esőerdők találhatók. A sztorinak ezen a pontján Csobanovból és Jordanovból kitört a nevetés. Csobanov szerint nagyszerű filmet lehetne csinálni belőle, különösen azzal együtt, hogy aztán a bolgárok küldöttsége elment, hogy kivizsgálja az ügyet, és a projektben leadott beszámolók ellenére nem volt semmiféle bolgár gyárüzem, nem voltak fakitermelési gépek és munkahelyek aztán meg végképp nem jöttek létre Gabonban.

A Gabon-ügyhöz hasonló hihetetlen korrupciós esetek sora ellenére Aszen Jordanov szerint ma a bolgárok kevésbé állnak nihilistán a dolgokhoz, mint tették azt öt éve. Azért tüntetnek az utcákon, mert elegük lett abból, hogy csak nézzék, mit dobnak fel nekik a döntéshozók. A legutóbbi döntés például, mely alapján a török nemzetiségi párthoz tartozó Deljan Peevszkit nevezték ki a bolgár biztonsági szolgálat élére, általános felháborodást keltett és korrupcióellenes tüntetéseket robbantott ki. 2007-ben Peevszkit menesztették miniszterhelyettesi posztjából egy korrupciós botrány miatt, később mégis visszakapta pozícióját. Aszen Jordanov akkor lépett ki a bolgár napilaptól, ahol dolgozott, mikor Peevszki családja felvásárolta azt a médiabirodalmához. Peevszki az a fajta közszereplő, akit Kelet-Közép-Európában oligarchának szokás nevezni.

Listázzák a politikusmaffiát

Atanasz Csobanov szerint a ma Bulgáriában tüntetők középosztálybeli állampolgárok, akik átláthatóságot követelnek és elutasítják az országban zajló sötét maffiaügyleteket. „Kifejezetten a maffia ellen tiltakoznak. A maffia nem egy elvont kifejezés abban az értelemben, hogy minden politikus maffiózó; tudjuk, kik azok az emberek, van egy listánk róluk. És vannak bizonyítékaink arról, mit tettek, vagy tudjuk, hogy léteznek a bizonyítékok, és tudjuk, hogyan találjuk meg őket. És egy nap ki lesznek szivárogtatva.”

A Bivol 2010-ben indította el saját szivárogtató szolgáltatását, a Balkanleaks-et. A szolgáltatás az anonim netezést lehetővé tévő Toron keresztül fogadja a szivárogatatásokat. Csobanov szerint többféle módja van annak, hogy valaki információt szivárogtasson. Az újságírók még ma is kapnak barna borítékba zárt CD-ket, vagy egy orosz vagy szingapúri szolgáltatónál regisztrált ismeretlen e-mailcímről levelet egy rakás csatolmánnyal. „A Balkanleaks is a szivárogtatás egy módja. Mostanra kiépült, többé-kevésbé ismeri a média, és nemcsak a média, a kormány emberei is, és a köztudatban is benne van, hogy létezik egy ilyen fiók, ahol biztonságosan lehet szivárogtatni” – tette hozzá.

A magyar kapcsolat

A bolgár-magyar korrupciós ügyekre rátérve a Bivol újságírói elmondták, hogy kaptak egy olyan fülest, amely szerint a korábbi miniszterelnököt, Bojko Boriszovot autócsempészés közben tartóztatták le Magyarországon a kilencvenes évek elején. Állítólag egy hétig volt előzetesben, és vannak arra utaló nyomok, hogy a magyar rendőrség vizsgálódott az ügyben Bulgáriában, de az információt nem erősítették még meg. A Bivol újságírói emlékeztettek, hogy Boriszov mindig is jó kapcsolatot ápolt a magyar politikusokkal, különösen Orbán Viktorral, ami szerintük azt is jelentheti, hogy ha volt is nyomozás ellene, a nyomokat mostanra már el is tüntethették.

„Egy élet nem lenne elég a valódi változásokhoz Bulgáriában” – mondta Jordanov, aki 2009-ben még azt nyilatkozta a Riporterek Határok Nélkül szervezetnek, hogy a bolgárok az Európai Uniót látják az egyetlen útnak arra, hogy az ország megszabaduljon a volt Szovjetunió és Oroszország befolyása alól. Az interjú közben Jordanov megnyitott egy cikket az okostelefonján, amely az EU-támogatásokkal való visszaélésekről szólt. Úgy tűnik, az EU-s pénzekhez tartozó korrupció lesz Bulgária csalásokról szóló történetének következő fejezete, mely egybefonódik azzal, hogy sok esetben veszélybe kerülhetnek az újságírók, akik ezeken a sztorikon dolgoznak.

Visszasírják a bivalyokat

A Buddha-akták miatt ­– egy 2007-es támadáson túl – Aszen Jordanov újra úgy érezte, az életére törhetnek. A Balkanleaks létrehozott és közzétett egy ún. biztosításfájlt, egy titkosított dokumentum csomagot, amelynek a jelszavát csak a szövetséges WikiLeaks kapta meg, hogy megóvja őket a további támadásoktól. Csobanov szűkszavúan nyilatkozott, mikor a dokumentumokról kérdeztem, Jordanov pedig hangsúlyozta, hogy az oknyomozó újságírók komoly kockázatnak vannak kitéve munkájuk során. Az egykori bivalypásztor Jordanov eléggé elszomorító kijelentéseket tett munkájáról.

„A szerencsétlen végzetem volt az, hogy újságíró lettem. A hegyekben akartam élni a bivalyokkal. Újságíróként nem tudok boldog lenni Bulgáriában, átok ez a családnak és a barátoknak is. Független újságírónak lenni Bulgáriában egy átok” – de azért hozzátette:  „A lelkemben harcos vagyok, szeretem a kihívásokat, és sosem adom fel. Nem akarom feladni. Ez egy ügy, nem egy szakma.”

Le Marietta